KARAKTER TELJES NEVE: Tatjána Ivashkov BECENÉV: Tánya SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: Oroszország, Moszkva; 1993. 07. 14. KOR: 20 CSOPORT: Tánc PLAY BY: Mila Kunis
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: A szemem barna, semmi cifra, hagyjuk a mogyoró meg a csokoládé kellemes árnyalatait... amúgy úgy tudok nézni velük, hogy összehugyozod magad, egy pillantás, és azt érzed, minden kis titkodat tudom, a vesédig kielemezlek egy perc alatt ÉRDEKESSÉG: Muszáj nyilatkozni? Szerintem valójában nem is akarod tudni, hol vannak piercingjeim... ALKATA: Százhetven centi vagyok, és ötven-ötvenöt kiló. Az alkatom sportos, és nem azért mert szeretek edzeni, hanem mert muszáj, így elég sokat futok. Bármikor szétrúgom a segged szemrebbenés nélkül, ha úgy adja kedvem, még azért sem kell fáradoznod, hogy okot találj RUHÁZAT: Mi? Hogy milyen fehérnemű van rajtam? Nem volt tisztán érthető a szétrúgom-a-seggedet rész? Most az egyszer elnézem neked, aztán a minimum hogy fizetsz négy pohár Mojito-t. Az alatt kényelmesen végigmérheted a szexi rucijaimat, meg amire csak kíváncsi vagy. Mert hogy mást nem nagyon hordok koktélruhákon kívül. Vagy ha mégis, akkor valami ultraszexi blúzt veszek fel forrónacival. Mit akartál mondani? R!banc? Had halljam! Semmit?! Nagyon helyes.
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM: Mi van, eddig még nem jött le? Nos. Hm... kedves, empatikus, aranyos, szelíd, blablabla... Oké, térjünk is a lényegre: engem kurvára nem szeret senki. És ez most nem önsajnáltatás és drámai színjáték, hanem egészen egyszerűen értékeljétek úgy, ahogyan illik. Voltak zűrjeim a nem is olyan messzi múltamban, ami miatt sajnos - vagy nem -, de mindenkit eltaszítottam magamtól, olyannyira, hogy a barátság fogalmát messze sosem ismertem. Pedig én mindent megtettem azért, hogy bírjatok, de komolyan! Amúgy eléggé független, öntörvényű, és céltudatos személyiség vagyok. Egyáltalán nem izgat mások véleménye, nem is simulok senkihez, és én sem várom el másoktól hogy változzanak értem. HOBBI: Buli, pia, pasik, nők, tánc, buli, tánc, party all day all night!
CÉLOK: Szombat és péntek esténként a legfőbb célom, hogy egyenesben maradjak, vagy jobb esetben fel tudjak állni az asztal alól. Hetente az, hogy megéljek a mókusfaroknyi fizetésemből, amúgy híres táncos akarok lenni - csak semmi gyerek, vagy ilyesmi. Az életben pedig, hogy feltörő karrierem a csúcsra jusson, és híres táncos legyek mondjuk egy színházban.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Füst. Csupán ezt látom. Levegő helyett ez tölti meg az orromat, s ömlik be köhögésre nyitott számon. Hátam a hideg márványpadlónak nyomódik, miközben megállíthatatlanul forog velem a világ, és menten úgy érzem, kidobom a taccsot. Mintha valami kibaszott ringlispillben pörögnék - gondoltam. Igyekszem feltápászkodni, de fáj a fejem, a következő pillanatban pedig meg is tántorodom. Mázli, hogy odatettek egy falat. Kapaszkodónak prímán megteszi. Legalább van minek támaszkodnom, míg össze nem szedem magam. Nem is emlékszem mi történt. Különös? Nem, nem mondanám annak, elég jellemző nálam ez az állapot. Kitüntetést kéne kapnom ezért a kivételes tehetségemért, hogy képes vagyok ilyen rövid időn belül, és ennyire kiütni magam. Mert nyílván ez történt, újabban állandóan más világban jártam - mindegy volt mit és hogyan szedek be, csak ne éljek a jelenben, a saját életemben. Valamiért hihetetlenül élesen villan be a régen volt életem emléke. Anyám már egészen kiskoromban eltávozott az élők sorából, apám (méltó egyáltalán erre a megnevezésre?) bekattant, és alig volt józan pillanata. Ez persze még nem is a legfőbb probléma volt, a gond igazán csak akkor kezdődött, amikor testileg is bántalmazni kezdett. Nem törődött velem sohasem, a rokonaimat pedig nem is ismertem, így hát hamar elzüllöttem. Az egyetlen reményt és támaszt egyedül a tánc biztosítottam mindig is. Igaz egy időben más... szóval más értelemben táncoltam pénzért, de azok az idők hamar el is múltak. Miután a középiskolát befejeztem, főiskola mellett munkába álltam. Először csak afféle gyorskajáldákban aztán elég bátorságot gyűjtve a színházban is próbálkoztam, ahol kisebb szerepeket kaptam is (bár mindem vágyam igazán csak az, hogy nagyobb szerepekbe bújva betáncolhassam a szinpadot.) Szóval, középiskola... alapvető volt, hogy művészetibe jelentkezem, és mivel hihető vagy sem, az átlagom is jó volt, felvettek. Elköltöztem és igyekeztem talpra állni, ám ugyanúgy egyedül voltam, mint ahogy az elmúlt években is. Aztán láttam meg azt a hirdetést, a színházban kitéve, és rögtön tudtam, hogy ott a helyem. Egy ilyen hely profi táncosokkal tudja biztosítani azt a szintet, ami szükséges ahhoz, hogy a csúcsra törjek, és elérjem a céljaimat. Elhessegetem magamtól a fájdalmas, és jelen helyzetben teljességgel szükségtelen emléket, majd tapogatózva továbbindulok a bárpult felé. Kérek egy Cosmopolitant, majd a parkett felé pillantok vágyakozva, ám havar rájövök, ilyen állapotban táncolni kellemetlen malőr lenne, szóval inkább tovább iszogatom a jeges nedűt. Nem sokkal később újból régi, kedves ismerősként köszöntöm a rám boruló sötétséget...
Daphne Azaria Hale
»Hozzászólások száma : 83 »Join date : 2013. Nov. 25. »Kor : 31 »Tartózkodási hely : Ha nem vagyok mögötted, valószínű, hogy az öklöm lesz a legjobb barátod ;)