*Már két éve erre készülünk Marcussal. Nem hiszem, hogy elrontott buli lenne és bízom benne, hogy sokan jönnek. Ha nem akkor meg... Végüls is Lioneltől kértünk engedélyt, mint minden másra és még őt is meghívtuk, szóval... Marcussal egész nap takarítottuk a szobát, meg átrendeztük, hogy aztán el tudjunk menni vásárolni, tele kell rakni a fagyót meg a hűtőt. A fiúk nem is sejtik, de még egy meglepetéssel is készültem. Na majd mikor már egész jól lesznek, akkor. Kiragasztgattunk pár plakátot a pajtival, majd mentünk átöltözni. Bár én előtte még letusoltam. Aztán persze nem maradhatott el a pattogatott kukoricák készítése, a ropogtatni valók, meg minden olyan egyéb kellék ami kell ahhoz, hogy ne okádják szét a srácok a szobánkat. Épp ezért döntöttem végül úgy, hogy feltekerjük a szőnyeget és nem érdekelt Marcus hisztije. Nem fogok textilt mosogatni, ha valakinek nem elég erős a gyomra. Sajnos ilyen részről kényes vagyok, még jó, hogy van egy barátnőm, aki ilyenre is ránevelt. A kedves szobatársam meg szokjon hozzá, vagy takarít. Ez a két választási lehetősége van. Gonosz hangulatban vagyok. Hajamat átfésülöm, majd bőrgúnyába tornászom magam és a heverőre csapódok míg várom a kezdést. Hogy Marcus addig merre vonul? Nem zavar, majd visszajön. Bekapcsolom a hifit és egy üveg sör társaságában ráhangolódok az éjszakára.*

*Ez a nyár valahogy más, mint az eddigiek. Legalábbis nekem biztosan. De hát erről is kivel beszélhetnék? Senkivel. Még nem találkoztam itt korombeli sráccal, aki hasonló cipőben járna, szóval ezt majd magamnak kell valahogy megoldanom. Éppen egy szóló számot gyakoroltam, mikor egy másik táncos srác szólt, hogy este kan buli lesz és menjek el én is. Felvidult a fejem, mert jót tesz majd egy kis lazítás, de másrészt kicsit bestresszeltem mikor elmondták, hogy hol lesz. A szoba egyik lakója Daph bátyja. Köztudott, hogy nincs odáig értem... hogy velem táncol a húga és a csapom is a szelet a lánynak. Még nem találkoztam vele, de mindent el kell kezdeni valahol. Meg aztán jobb, ah megbarátkozik a gondolattal, hogy engem aztán le nem vakar Daph-ról.
Visszamentem szobába, amit egy másik sráccal osztottam meg, hát nem volt túl nagy rend mit ne mondjak, pedig még csak pár nap telt el. Letusoltam és átvedlettem száraz ruhába. Nyár van, meleg van még éjjel is, szóval nem nagyon másítottam a viseletemen, egy trikó és egy térdig érő rövidnadrág. Nem vágom magam puccba, buli lesz ez.
Amikor úgy gondoltam, hogy idő van, magamhoz vettem egy fél üveg vodkát és indultam. Sajnos fele már hiányzik, néha iszunk pár pohárkával a szobatárssal. A helyszínre érve bekopogtam és benyitottam a szobába. Egy srác hevert az egyik ágyon, Raiden, ha jól rémlik a neve.* -Estét! *Köszöntem neki és letettem az üveget a legelső asztalra. Ahogy nézem elsőnek érkeztem és még Daph bátyja sincs itt, szerencsére.*

Bulizni mindig jó. Szervezni viszont nem szeretek és őszintén, bár régóta erre készülünk, most már nem tetszik annyira, hogy a mi szobánk fog felfordulni. A nappaliban kellett volna tartani vagy tudom is én, na de a szobánkban? Előre utálom a takarítás gondolatát, főleg, hogy Raiden rávett, előtte is nyaljuk fel a szobát, csak tudnám minek. Tiszta padló kell a hányásoknak? De megtettem. Tényleg szót fogadtam kivételesen, mert a bulit azt akartam, csak a sok macerát nem. Szeretek beleülni a készbe, ez van. Betáraztunk piából, meg pár ropogtatnivalóból, jó szolgálatot tesz az majd még, üres gyomorból hamar távozik a pia, kell valami, ami felszívja. Gúnyos vigyorral kérek kimenőt Raidentől, amikor végre készen áll minden, csak én nem. Nekem még dolgom akad buli előtt, nem is akármilyen. Ha már csak pasik hivatalosak erre az eseményre, ami ellen nincs kifogásom, kell ilyen, akkor egyéb szükségleteim a buli előtt rendezem le az aktuális csajnál. Gyors menet, semmi különös, majd egy gyors zuhany, felkapom a szaggatott nadrágom, egy szűk pólót meg a bőrdzsekim és bakancsos léptekkel haladok vissza a szobánk felé, ahonnan máris zajok szűrődnek ki.
- Megjöttem – közlöm nagy lelkesen, megtámaszkodok az ajtófélfának dőlve, amíg beleiszok a kezemben levő piába, na igen, a konyhából lenyúltam egyet, minél több van, annál jobb. Aztán persze lepacsizok mindenkivel, igen, még Marcoval is, mivel nem vagyok paraszt. Annyira. Azért, ha tekintettel meg lehetne verni valakit, akkor most nem lennék a helyében, de ez egy másik meccs, amit nem itt fogunk elintézni. Arra ne is számítson, hogy békénhagyom, szavakkal biztosan kapni fog.
- Nahát Marco, micsoda meglepetés. Úgy örülök, hogy itt vagy – váltok kényszeredett vigyorra és ahogy lepacsizunk, magamhoz rántom és megveregetem a vállát.
- Vigyázz magadra – suttogom ugyanolyan művigyorral a fülébe, aztán elengedem és egyből Raiden rosszalló pillantásával találom magam szemben. A szemem forgatom, inkább elfoglalom magam, mielőtt olyat mondanék, amit nem kéne.
- Csak nem rum? – fordulok Quarion felé, részemről lezártam ezt a kis jelenetet. Felemelem az üveget az asztalról és elismerő pillantással olvasom el, ami a címkén van.
- Ez aztán minőségi pia. Tuti nem az itteni kisboltból raboltad, ehhez ez porfészek – teszek egy megállapítást, bár szeretek itt lenni, de lássuk be, nem hasonlít egy nagyvároshoz a hely. Pont ez a jó.

Próbáról indultam visszafelé a szobámba, amikor megpillantottam egy srácot, aki nagyon nézett valami plakátszerűséget. Pofátlanságnak éreztem volna úgy odamenni, hogy Ő is ott van, így hát kénytelen voltam kivárni, amíg el nem húz onnan. Addig lepakolom a gitárom - gondoltam. Mikor visszamentem a papíroshoz, senki nem volt ott, el tudtam olvasni, hogy egy fiú buliról van szó Marcusék szobájában. Hé, ezt nem hagyhatom ki! - szóltam magamra. - Hiszen a tábor első bulija, ha nem megyek el, én leszek a kirekesztett, meg a lúzer, aki nem bulizik. Megjegyeztem az időpontot, - ami fél óra múlva lesz - majd visszalépdeltem a szobámba, és úgy döntöttem elkezdek készülődni. Gyors zuhany után magamra kaptam valami menőbb cuccot, mint az átlag, valami jó illatú parfüm, ha netán átlógnánk a lányokhoz, majd elindultam. Nem sietősen, nem kell elsőként odaérni. Ahogy közeledem, már hallom a zenét, tehát jó helyen járok. Belépve körülnézek, mindenkinek köszönök, úgy egységesen, és lepacsizok a srácokkal. Nem vagyunk sokan, nincs tömegnyomor, ez jó bulinak ígérkezik.

*Lassan gyűltek a fiúk, ezt már szeretem, elsőként Marco jelent meg, majd Quarion, Marcus és Chris. Szép egy este lesz már előre látom. Egyesével biccentek az érkezőknek, majd lassan felállok, kezet fogok a néppel, majd Quarionnak biccentek, miszerint én szeretném megkóstolni, hogy mit hozott a placcra.*
-Köszönöm, igazán jó választás.*vigyorgok miután belekóstolok a poharamba.*
-Na egyezzünk meg a játékszabályokban, a hifin bármi állítható, inni, vedelni szabad, hányni csak kinn. Stimm?*nézek mindenkinek a szemébe, majd figyelem a Marcus-Marco féle csatát ugrásra készen. Ne már... Ez kicsit se fair ha összeugranak. Még mérgesen is nézek a szobatársamra, majd kaján vigyort vetek rá, ha nem marad megint úgy jár büntetésből, mint a múltkor. Tudok én gerinctelen is lenni.*
-Ami azt illeti uraim majd az este folyamán lesz egy kis meglepetésem. Most viszont érezzétek otthon magatokat.*ütöm össze a kezem, majd ahogy elhaladok Marcus mellett oldalba bököm és a fülébe sziszegem, hogy viselkedjen. Előkapom a cigim és lazába rágyújtok.*
-Ha valakit zavar a cigifüst előre kérek elnézést. Az ajtó meg az ablak ezért van nyitva.*magyarázom de azért kijjebb lépek a szobából.*

*Lassan kezdtek szállingózni a vendégek, szóval már jó jel, hogy nem egyedül jöttem el. Mindenkinek köszöntem, őket nagyjából már ismertem, legalábbis nevüket tudtam. Quarion rumot hozott, miért is ne, jöhet.* -Tölthetsz nekem is Quarion! *Néztem rá, aztán belépő felé pillantottam. Meg is dermedtem pár pillanatra. Ugyan még nem találkoztam vele, de az elmondásokból már tudtam ki az, Daphné bátyja, aki nem éppen lelkesedik miattam... vagyis az miatt hogy a húga körül legyeskedem. Magamból kiindulva tudom milyen lehet egy védelmező nagyobb testvér.. veszélyes.*
-Üdv Marcus. Ha nem tudnám az ellenkezőjét, még el is hinném, hogy örülsz nekem. *Hozzá hasonlóan mű vigyort küldtem felé. Minden esetre vele is kezet fogtam, mire ő magához rántott. Meg sem lepődtem a szavain. Tudtam én miért mondja.* -Vigyázok. *Hagytam rá. De ettől ugyanúgy Daph körül leszek és megpróbálok lépni egyet a kapcsolatunkban.
Közben szerencsére egy időre nyugi lett. Kerestem magamnak egy adag alkoholt, nekem jelen pillanatban mindegy mi az, csak égessen. Szerencsére piát egész jól bírom, be tudok állni tőle, de szerencsére róka koma soha nem köszön vissza. Kellett most viszont oldódnom kicsit, hogy ne feszengjek Marcus jelenlétében, ami totál vicces, mert egyidősek vagyunk. De mint mondtam, pontosan tudom, hogy egy bátyus mire képes a húga védelmében.*

Kicsit sok még a hely a szobában. Magyarul nem vagyunk éppen sokan, de nem baj, nem szeretem a tömeget, talán ennyien nem szedik szét a szobát. Nincs kedvem a holnapi takarításhoz, szeretem a házibulit, másnál. Nem nálunk. Viszont a piáláshoz nem is kell nagy társaság, csak hát Marco... Nem gond, iszik, majd kifaggatom tisztességtelen szándékairól vagy még jobb, felhívom az egyik csajt, aki rendszeresen alámfekszik, hogy ugorjon már be és vesse rá magát a srácra, egy friss fotó és kész is. Nem akarok a húgomnak fájdalmat okozni, de még mindig ez fog a legkevésbé fájni neki. Na de buli van, vagy mi. Utánam még érkezik egy srác, összefutottunk már párszor, de azért annyira nem vagyok képben a nevekkel. Érkezik a rum is, minden megvan, ami kell. Ahogy Marcoval barátkozok, Raiden elhalad mellettem és jól oldalba vág. Mérgesen pillantok rá, de azért benne van a pillantásomban az is, hogy jó, értettem, de ez az én meccsem. Nem itt fogom lerendezni a pasit, mindenki szeme láttára. Marco hasonló bájvigyorral ajándékoz meg, hát még egész jófej is lehetne, ha más lyukat nézett volna ki a f.rknak és nem a húgomét.
- Még örülhetek neked, ha leszállsz róla – rákacsintok és már haladok is tovább, nekem kell még pia. Rumra vodka. Nem tudom mi lenne velem a vodka nélkül, az a kedvenc. Szerintem ezt már mindenki tudja rólam. Fogok egy üveget is beleiszok.
- Bocs tudom, paraszt vagyok meg minden, de én ezzel elleszek és... van még egy bontatlan üveg – mutatom fel vigyorogva, hogy nyugi, senki nem marad vodka nélkül akkor sem, ha az egyik üveget a magamévá teszem. Persze nem szószerint.
- Tényleg, zavar valakit a cigi? Van itt olyan, aki nem cigizik? – kérdezek rá, mintha ez legalábbis valami bűn lenne, aztán bedobom a cigim a közösbe. Persze Black, mint mindig, egyre rágyújtok, a doboz meg az asztalon landol, szanaszét szóródnak a fekete cigik.
- Hupsz, hát... osztozkodás van ma mindenen. Erről jut eszembe, választhattok programot. Az egyik lehetőség, hogy Raiden nyom egy sztriptízt – vigyorgok rá a haveromra, sokatmondó pillantást küldök felé.
- A másik egy pókerbajnokság. Ha van valakinek kártyája. A harmadik pedig... bár tudom, ez senkinek nem fog tetszeni, de... Szintén sztiptíz. Egy profi lány. Szóval szavazzunk. Nekem a lány kell, bocs édes – dobok egy ártatlan vigyort Raiden felé és beleiszok a vodkámba, hű, ez aztán finom.

Nézem, ahogy mindenki iszik, de én megfogadtam magamnak, hogy egy kortyot se. Tovább támasztom hátammal a falat, és azon gondolkozom, mi a jó abban, ha valaki litereket vedel, majd hány, és másnap reggel vagy röhög az egészen, vagy nem is emlékszik semmire. Jó szórakozás, mondhatom. Aztán amint Marcus pókert említ felkapom a fejem, hát még akkor, amikor a lánysztriptíz is szóba jön. Ez a kettő minden - vagyis szerintem a legtöbb - férfi álma. Ránézek az órámra, de még korán lenne lelépni, ciki lenne, úgyhogy elvegyülök a srácok közt, és elhatározásomat kútba dobva, töltök magamnak vodkát, és odalépek Marcohoz.
Szeva Marco! - köszönök neki, jelezve ezzel, hogy akarok valamit mondani Mit tudsz a húgodról? Csak azért kérdezem, mert valamelyik nap összefutottam vele a tóparton, és nagyon nyomulósnak tűnik. Bocs, ha ez erős kifejezés.-néztem rá haveri stílusban, és érdekelt a válasz, mivel a húgát le kéne ráznom, hogy Taliánál legyen esetleg egy újabb esélyem.


///=Bocsi a lemaradásért, nem néztem, hogy én jövök! =\\\