Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Legutóbbi témák
» Végzet Ereklyéi
Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimePént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeKedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeHétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeKedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeHétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeVas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeVas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimePént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeCsüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month
No user

Megosztás
 

 Marcus & Dianne - Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeCsüt. Dec. 05, 2013 10:01 pm

*Bal lábbal keltem, mégis kivánszorogtam azért, hogy... na jó, te sem gondoltad komolyan, hogy így a késői órákban azon fogok gondolkodni, hogy milyen napom volt és azt majd szép hosszan ki is fejtem? Meg egy frászt... sosem voltam elmélkedős fajta. Viszont annál inkább túltenget bennem a feszültség. Takarodó még nem volt... nem mintha különösebben az utamba állt volna, így nem lepett meg, hogy a folyósokon nyüzsi van. Az már annál inkább, hogy fájt a fejem. Sosem fájt még magától... általában egy jól irányzott ütés szokott erre rá segíteni, amit jelentem alásan; itt még nem kaptam. De nem is akaszkodtam össze senkivel. Még. Ha így folytatom vajon megkapom az aranyérmet jó magaviseletért? Kétlem...
A teremben megszabadultam a pulcsimtól... igaz milyen meglepő, hogy ha akar valaki a szemembe is nézhet? Egyébként... annyira nem, csak először vagyok itt így meglepő lehet. Viszont én csak célirányosan haladtam el a gépek között, hogy bizony a zsákokhoz érjek. Hajam, természetesen összefogtam menet közben és kicsit sem érdekelt, hogy hányan néztek meg avagy épp nem míg oda értem. Ahogy az sem érdekelt, hogy elcsíptem egy susogó kérdést, hogy egy táncos mit keres itt. Aranyat, te ökör. Forgattam meg a szemeim és csak ledobtam a cuccaim a sarokba. Mp3 bekapcs, nem épp lagymatag és már cseppfolyósan nyálas zene a fülemben már fel is üvöltött. S ez egy mosolyt csalt az arcomra miközben módszeresen elkezdtem ritmikusan hármat ütni, majd rúgni. Minden ütésemben egyre nagyobb erő volt, ahogy a rúgásomban is ám utóbbi egyre magasabbra is ment. Nem zavart, hogy teljesen más ritmus szólt a fülemben, az csak azért volt, hogy a külvilágot kizárjam és koncentráljak. De egy vak is észre vette volna, hogy nem csak úgy random ügyetlenül edzek, hanem tapasztalat is van mögötte. Már csak abban bízom, hogy senki nem kérdezi meg, hogy mit keresek a táncosok között.
A terem időközben kiürült és ebből még csak fel sem fogtam semmit, nem mintha különösebben érdekelt volna. HA valakit zavarok... nos, az elmehet a fenébe. Én tök jól érzem magam s fokozatosan bizony de elkezdett feloldódni is az napi feszültségem. Egészen addig míg el nem hallgatott a zene és hallottam meg a lépteket. Megpördülve, kissé szapora de egyenletes légzéssel néztem a másik jeges tekintetébe.*
- Mit akarsz? Te vagy az esti pesztra akinek siránkoznom kéne, hogy hadd maradjak még? * Nem tudom mióta volt itt vagy sem. Csak azt, hogy nekem épp folytatnom kéne amit elkezdtem. Persze nem volt tanár megjelenése. Nos, ha az... azt hiszem, hogy tényleg buktam azt az aranyérmet. Hát mindjárt sírva fakadok. A stílusom ellenére a hangomban mégis volt egy leheletnyi lágyság, ami csak annak köszönhető, hogy nem mutáltam tiniként. Elvégre nő vagyok, legalábbis annak születtem. Ajkaimon barátságos mosoly lapult, íriszeimben azonban csak a hév... mely még az adrenalin miatt volt. No meg némi öröm, hogy végre megint azt tettem amihez értek. Lépteim könnyedek miközben a kulacsomért megyek, hogy abból ihassak egy kortyot. De mivel a zenét nem indítottam el újra, nyilván valami válaszra számítottam. Az már más kérdés, hogy a hallottak mennyire és meddig fognak érdekelni.*
- Ja igen; Egyébként Szia vagy mi... * Jóóó... nem vagyok én tuskó, csak bunkó. A bunkók is tudnak köszönni, a tuskók meg... azok gyökerek, melyből felvirágzik a természet. Velük sincs baj... csak ne nyissák ki a szájukat. S ezt hűen követve nem is köszönnek.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimePént. Dec. 06, 2013 7:57 pm

Nagyon utálom a kötöttségeket. A feladatokat, amiket más talál ki nekem. Azt, ha valaki utasítgat. A tábor pedig másról sem szól. Oké, énekelhetek. Azért szinte bármit bevállalok, na meg a húgom is szem előtt van. Persze azért nem vagyok állandóan a sarkában, úgysem érdekel, mit dumál a barátnőivel, számomra csak az az érdekes, ha Marco közelében van. De ma nem érdekel. Ma azt csinál, amit csak akar, mert kivonom magam a forgalomból mára, kell egy kis szabadság, egy kis levegő. Túllőttem a célon. Fárasztó kijátszani az tábor összes szabályát, akkor is, ha már elég magas szintre fejlesztettem és fárasztó a csajok hadát is elkerülni. Mit tagadjam, akad néha sorbanállás nálam, sorszám meg ilyesmi, de szokni kell a gyűrődést, ha még híresebb lesz a bandánk, az még több lelkes rajongót von maga után. Tudom mit akarok most. Futni. Az mindig lenyugtat, teljesen bele tudok merülni, éppen ezért nem is kint, az erdőben futok, mert simán elfutnék ki tudja meddig, de vissza is kell térni. A legjobb megoldás a futópad, egy kis zene, a külvilág kizárása és mehet, ami belefér. Körül sem nézek, nem is köszönök, pedig elég sokan vannak még ilyen késői órán is az edzőteremben. Lazán vagyok, nem kimondottan futócipő van a lábamon, pedig olyat is rejt a szekrényem. Valahol. Daph már régen tett rendet nálam. Úgyhogy maradtam egy sima, magasszárú tornacipőnél, kényelmes is, meg van is belőle jópár, több színben. Most a fekete van rajtam, hozzá egy szintén fekete nadrág és egy ujjatlan atléta. Milyen színű? Na milyen? Igen, fekete az is. zsebemben lapul a telefonom, az a bizonyos almás darab, a legújabb. Vékony fehér zsinór köt össze vele, ami a fülemben végződik, hogy megadja a kellő hangulatot a futáshoz. Bár a düh is megvan hozzá. Az is hajt. Dühösnek lenni jó, ha ki lehet adni. Ráteszem a lábam a gépre, máris érzem a tempót, egyre gyorsabb, egyre inkább hajtok, csak nem tudom mire. Egy kilóméter. Kettő. Hétnél állok meg, akkor is csak azért, mert lejárt a lejátszási listám, amit ilyenkor hallgatok. Csend. Gyanús csend, csak ütések hangja. Felsóhajtok és lelépek a futópadról. A szívverésem gyors, de meg sem lep ekkora táv után, a légzésem lassan visszaáll a normálisra, pedig ahogy elnézem az egyetlen embert, méghozzá egy nőnemű egyedet, aki rajtam kívül még az edzőteremben van, bírnám, ha megint gyorsulna a légzésem. Rajta vagy alatta, lényegében mindegy. Mutatós egy csaj, ráadásul ez a sport, amit művel, igen harcias. Egyből elképzelem, milyen lehet az ágyban és szinte már érzem magamon a karmolásokat. Eskü meg sem szólalok, csak megállok a háta mögött és mint egy igazi harcművész, már fordul is felém. Pár pillanatig csak szemezünk, majd ő szólal meg előbb. Nem azért nem válaszolok, mert annyira lenyűgöz, jó csaj, az nem kérdés, de jó csajok mellett hozom igazán a formám. Szóval egyszerűen csak kiélvezem a látványt, meg persze magamban jót nevetek azon, hogy tanárnak gondol.
- Hogy mit akarok, azt hagyjuk. Nem tetszene a válaszom. A siránkozást nem csípem, amúgy meg takarodó után nagyjából fél órával szokták ezt a helyet leellenőrizni, van még pontosan húsz percünk, amint végeznek visszatérhetünk. Ilyen egyszerű – vonom meg a vállam és még mindig azon derülök magamban, hogy azt hitte a sok kis szaros felügyelője vagyok. Mert ugye azokra a kicsik miatt van szükség.
- Szóval nem, egyáltalán nem a másik oldalon állok – teszem még hozzá, biztos ami biztos alapon, közben a fülhallgatót is kiveszem a fülemből és halkan felnevetek a fordított sorrenden. Legalább köszön.
- Ja és igen... Szia. Marcus. Te? – megfutom az ilyenkor szokásos köröket, azért tudjam már a nevét. Nem kell sok, hogy rátérjek a lényegre és végre megtudjam, melyik a szobája, melyik ágy az övé és milyen bugyi van rajta.
- Nem rossz. Mindenben ilyen vad és határozott vagy? Végre nem egy plázamacska, hanem egy vadmacska. Nagy különbség – széles vigyorral, magabiztosan közelítek felé. Kell nekem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeSzomb. Dec. 07, 2013 4:36 pm

*A hallgatás olykor áldás. Jelenleg azonban nem éreztem annak, ha már megszólaltam csak nem a falnak. Bár meg kell hagyni, muris mikor magammal beszélek és még úgy is sikerül összevesznem magammal, s közben mégis egyszerre győzők és látom be, hogy ostoba vagyok így magamra hagyom a dolgot ezzel pedig igazat adva magamnak. De most nem díjaztam, pár pillanat némaság után csak felvontam a szemöldököm és kulacsom is levettem a számról. Várok, választ. De jééé... meg szólalt. Ez mosolyt csalt az ajkaimra, a szavak már kevésbé. Inkább ne szólalt volna meg. Nem, nem kimondottan vele van a baj, dehogy akkor mi is? Lássuk csak...*
- Ahogy azt is hagyhatjuk, hogy mi tetszene nekem és mi nem. Azt hiszem, hogy még csak dunsztod sincs róla. De szólj ha tévedek. * Igen, nem szerettem mikor megmondták, hogy mi tetszene és mi nem. Ezt hadd döntsem már el én magam. Azt hiszem elég nagy lány vagyok hozzá. Az információ kupacra csak biccentettem, s igen, ezt vehette egy köszönömnek is ha akarta. Ha nem, akkor tudja be annak, hogy felfogtam.*
- És mégis mivel akarod tölteni azt a húsz percet? Hiú ábránd volna azt hinnem, hogy hagysz edzeni. Vagy talán átveszed a helyét? * Vontam fel a szemöldököm kérdőn, miközben a zsák felé biccentettem. Ó hát az élő donorokat is szeretem, szóval nem én fogok ellenkezni. S igen, nem voltam beképzelt. Nem becsültem le a másikat, sosem írom alá a végrendeletem. De ki mondta, hogy zavar ha esetleg kapok én is? Senki. A nevetésére összeszűkültek a szemeim, bár vártam egy csípős választ ami inkább kioktató, mintsem elfogadható magas labda. De csak egy bemutatkozást kapok.*
- Dianne... Dee. * Osztottam meg, hogy mégis hogyan hívhat még mielőtt Ő maga kezdi el a keresztnevem becézgetni. Nem rajongtam értük. Apropó... magas labdáról, csípős megjegyzésről beszéltem az imént? Nos, ami késik az csak nem jön időbe. Mint a képlet is mutatja... de legalább most nem késett sokat.*
- Minden lányt üres megjegyzésekkel próbálsz elcsábítani? Pláne, hogy ad1. Semmi közöd hozzá. Ad2. Kinőttem ebből a korból. Ad3. Maximum csak álmodhatsz arról, hogy mennyire is vagyok vad. * Azt már mellé sem teszem, hogy az ő pici lelke talán el sem bírná azt, amit én nyújtani tudok. Nem vagyok gyengéd, most na. A közeledését érzékelem, de egy tapodtat sem mozdulok. Amíg nem ér hozzám, a keze is a helyén marad. Bár... macska-egér játékokat mindig is szerettem. Az már más kérdés, hogy sosem én szerepelek a patkány szerepében. Ahhoz több kell, mint holmi látszatra ijesztő és beteges külső. Nos, ilyenre még nem akadtam pedig összefutottam már pár fura fazonnal.*
- Most jön az a rész, hogy megpróbálod megmutatni, esetleg bebizonyítani hogy te sem vagy különb? * Kérdeztem azért miközben közeledett. Hát most na... nem én lettem volna ha csak szó nélkül hagyom. De inkább csak megint ittam... a folyadék bevitel fontos.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeVas. Dec. 08, 2013 8:44 pm

Ahogy hallom, nem tévedtem. Harcias, nem is kicsit. Felkapja a vizet a kijelentésemre, szószerint, hiszen gondolom azt iszik. Bár ki tudja mit rejt a flakon. Nem bírtam ki, hogy ne szóljak vissza.
- Igazad van, fogalmam sincs, mi tetszene neked, de van ötletem. Általában be szokott jönni. Ha kivételesen mégsem, az szokatlan meglepetés lenne, de kell a kivétel – kacsintok rá, hát alapjában véve nem olyan bonyolultak a nők, eddig még mindenkinél elértem a célom, kinél hamarabb, kinél kicsit nehezebben, de megvolt. Persze van, akiért nem éri meg a fáradság, de Dee, minthogy közben a nevét is megtudtam, ő minden bizonnyal megéri.
- Esetleg elmondhatnád, mit szeretnél és akkor nem kell találgatnom. Ha tetszik, ha nem, egy kis időt kénytelenek vagyunk együtt tölteni, kivéve, ha le szeretnél bukni. Abban is tudok segíteni – húzom gúnyos mosolyra az ajkam, valójában ezen a téren nehéz felülmúlni, ismerem már a tanárok minden szokását, mikor merre járnak, ebben előnyöm van.
- Vegyem át a helyét? Tudod, nem ütök meg lányokat... Így aztán egyenlőtlenek lennének az erőviszonyok – sóhajtok fel, tényleg nem tudnám megütni akkora erővel, ahogy adott esetben a pasit, még a túlságosan határozott stílusa ellenére sem. Eléggé fura, ugyanis szeretem, ha egy lány határozott és tudja mit akar, ugyanakkor szeretem irányítani is a kiszemeltem. Úgy tűnik, ő nem hagyja magát, amit kicsit bánok is meg nem is. Nem szoktam hozzá újabban a vadászathoz, hiszen van állandó kedvencem, meg elég sokan kerülnek maguktól az ágyamba, de egy olyan lány, mint ő, kell nekem. Igazán szép trófea lenne. Egyből feléled bennem ez a vadászat dolog és próbálok alkalmazkodni az igényeihez. Így lehet a legkönnyebben megszerezni.
- Nem igazán dolgoztatnak meg a csajok, sajnos. Pedig nem értem mi a bajod, ez a duma be szokott jönni. Nem jó varázsigét mondtam? – gondolkodok el látványosan és egy egészen rövid pillanatra zsebre dugom a kezeimet. Ösztönös mozdulat, de nem szeretem ott tartani, viszont az üzenete most hasznos lehet. Egyértelmű, melyik testrészemre hívja fel a figyelmet. Arra, amit még ma használni is fogok. Remélhetőleg. Ha mégsem, akkor késve, de megismertetem vele.
- Tudod mit? Jófej leszek kivételesen. Gondolom eljutott már hozzád a hírem, ha nem akkor... Mindegy, de amit most mondok neked, más előtt letagadom. Választhatsz. Vagy meccselünk egyet, de akkor nem garantálom, hogy ilyen szép marad az orrod vagy elmegyünk... bárhova. Kilógunk erről az unalmas helyről, persze ha mersz. Ha elég nagylány vagy ahhoz, hogy velem gyere a városba – felvont szemöldökkel hívom fel egy nagyon is piszkos táncra. Mindenki tudja, ha valahol zűr van, ott felmerül a nevem. Én meg ezt az egészt hírnevet élvezem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeVas. Dec. 08, 2013 9:34 pm

- S szerinted mégis mi tetszene nekem? *Kérdeztem meg egy halvány mosollyal az arcomon, amit tekintetem nem adott vissza a másik felé. Akár hiheti azt is, hogy erőltetett. De én inkább kissé gúnyosnak mondanám, mintsem élettel telinek vagy épp lelkesnek. *
- Ha elmondanám, akkor nem volna alkalmam jót mulatni az ócska próbálkozásaitokon. Úgy nézek ki mint aki rosszat akar saját magának? * Vontam meg a vállaim, de választ nem igazán vártam. Naná, hogy nem. S ezen a helyen egyenlőre még csak a Marcohoz hasonlókon tudtam szórakozni még akkor is ha nem épp én voltam a kiszemelt áldozat. Néha a távolból, csendben nézni őket, ahogy a lányokat próbálják befűzni... sosem gondoltam volna, hogy a táborral együtt kapok egy színházbérletet is. Egy baj van ezzel.. hogy mindig komédiákat játszanak. Arra, hogy együtt kell vele lennem... nem igazán reagálnék, viszont a folytatásra felhorkanok.*
- Hazai terep előnyét kihasználni... okos dolog. * Ismertem el, s a „fenyegetőzésére” nem reagáltam semmit. Azt használjuk ami a birtokunkban van. Nos, neki csak ez jutott jelenleg. De ettől még az adu az Ő kezében. S ostoba volnék dacoskodni vele, mikor akár ezt én is kihasználhatom. Persze, vele együtt. A lányos megjegyzésére azonban elnevetem magam, vidáman ezúttal. Tényleg szórakoztató fazon, s ennek fényében ujjaimmal a hajamba is túrok, hogy a kicsúszott tincseket visszasimítsam.*
- Oké, ezzel nem állok le vitatkozni. Azonban ostobaságra vall, ha valakit csak azért lebecsülsz mert... nő... vagyis annak látszik. Azért ha egyszer olyan helyzetbe kerülsz... ne vedd figyelembe... az életedbe kerülhet. *Provokáció vagy jó tanács? Vegye aminek akarja, egyiknek sem szántam igazából hisz csak puszta tény megállapítás volt a részemről. Sokan buktak már el így. Többször én is. Azonban mikor a varázs igéhez jut, teszek egy lépést felé s így az esetlegesen két lépés távolságot csak egyre szűkítettem.*
- Tudod Marcus... a magamfajta lányokhoz nem kell varázsige. Ha megtudod szelídíteni... a Tiéd. Ha nem, nos... mondhatsz bármit... csak egy... egér maradsz. * Kacsintottam rá és léptem el mellette, mit sem foglalkozva a testbeszédével. A célom egyértelmű volt, a zsák... felőlem nézheti, engem nem zavar. Nem ez az első alkalom és nem fogok szégyenlősködni. De a szavaira megtorpanok és már fordulok is meg, hogy kissé oldalra biccentett fejjel hallgassam. A szavaira csak a szemem forgatom meg.*
- Szögezzünk le két dolgot... első; Boxoló vagyok „másodállásban”. - mert nyilván első a tánc. - Sosem féltettem a csinos kis nozim s amint látod nem sűrűn törték még be. Másodszor; ne próbálj a bátorságomra hatni, mert akkor már csak azért se alapon nem megyek sehova. Szar trükk ha az ember lánya tisztában van önmagával. Persze tökéletes alap az állandóan bizonyítás vággyal küzdő tyúkoknál. Harmadszor; A híred nem hallottam, ahogy a várost sem ismerem. Viszont egy pár napja már felfedező útra indulnék. Szóval... mutasd meg az itteni éjszakát. De előre szólok; nem vagyok egy lagymatag személyiség s ez a tábor nekem amolyan átnevelő tábor jó kislánnyá a szüleim szemében. Szóval csak úgy vigyél, ha nem ijedsz meg egy esetleges balhétól. S ha nem, akkor indulhatunk is... gondolom nem küldesz el sminkelni meg „csinirucit” felvenni. * Küldhet, úgy sem megyek. S ezt hallhatja a hangomból is. Jézusom, sokat beszélek már megint. Még a végén megszokja aztán meg majd a cicánál keresi a nyelvem ha elhallgatok. Mindenesetre csak felvettem a pulcsim és a zsebébe bele raktam a lejátszóm. Szóval... igen, rábíztam magam. Felőlem mehetünk... márha nem ijedt meg az esetleges balhétól. Bár sosem keresem.... de mindig megtalál.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeHétf. Dec. 09, 2013 9:26 pm

Egészen jól szórakoztam. Komolyan mondom. Eddig csak a húgommal voltam hajlandó úgy igazán beszélgetni, mindenki másnál egyre hajtottam, arra, hogy ágyba jussunk és kész. Persze volt még a másik lehetőség, ha még ágyba sem akartam valakivel menni, az ilyennel általában szóba sem álltam. Ez van. Feleslegesen nem strapálom magam. Visszakérdez, erre mosolyogni kezdek.
- Tudom, legalábbis sejtem mit szeretnél. Ahogyan azt is, bármit mondok, úgyis letagadod. Szóval legyen az, hogy egyszer majd inkább megmutatom. A testbeszéded úgysem hazudik – nem megyek bele a vitába, úgysem adna nekem igazat, ennyit már látok magam is. Szórakoztató csaj, nem fogunk unatkozni, az biztos.
- Nem hinném, hogy rosszat akarsz magadnak, ahogy én sem neked. Amíg nem próbálod ki, nem derül ki, hogy jó lenne vagy nem – vonom meg a vállam, valójában ismerem az ilyen típusú lányokat. Titkol valamit, ezzel a viselkedéssel valamit takargat, amit ki fogok deríteni. Ha megéri. Tetszik, ez nem is kérdés, de meglátjuk, mennyire adja meg magát. Minden kijelentésemre megvan a válasza, ez tetszik. Nem bólogat minden szavamra. Persze az is tetszik, nagyon, de néha unalmas tud lenni, hogy mindig az van, amit akarok és nem kell harcba szállnom az aktuális partnerrel. Végre. Kellett már valaki, aki megdolgoztat. Le se tudom venni a szemem róla, ahogy hajába túr, én is ezt akarom. Biztosan puha és mennyire jó lenne egy csókcsata közben elmerülni benne. Igyekszem azért szavaira is figyelni, elgondolkodó képet vágok, mielőtt válaszolnék.
- Igen, igazad van. Ez is egy álláspont, de én nem ezt mondtam. Nem azért nem ütlek meg, mert lebecsüllek, mert nő vagy. Láttam mit műveltél az előbb. Azért nem ütlek meg, mert egy normális férfi nem emel kezet egy nőre. Ez alap. Persze, ha az életem függne tőle, ne aggódj, simán átrendezném az orrod, de amíg nincs rá nyomós okom, tőlem ne számíts ilyenre – fejtem ki a véleményem. Aki megüt egy nőt, az nem férfi, de nem is ember. Azt hiszem félreértettük egymást, de ezért beszélgetünk, hogy megértsük egymást. Közelebb jön, de persze tudom nagyon jól, mi ezzel a célja, nem fog hozzámérni, nem fog rámtapadni, nekem kell megszereznem, amit szavaival meg is erősít.
- Egér? Jó, hogy nem patkány. Mindenesetre nem szeretek alulmaradni semmiben. Kíváncsi vagyok, ki szelidít meg kit – kacsintok rá. Ha engem valaki be tud fogni, hát akkor az tud valamit. Hosszabb ideig még senki mellett nem maradtam meg, talán még senki nem érdekelt annyira, hogy pár forró, szenvedélyes éjszakánál többet akarjak tőle. Pedig nem lenne ellenemre, mégsem jött még az a lány, aki elveszi az eszem. Testi vágynál többet még nem nagyon éreztem és valahogy úgy érzem, Dia sem éppen az a típus, aki könnyen lángra lobban. Aztán ki tudja. Lehet, hogy egy csalódást leplez ezzel. Hosszú monológba kezd. Hű, ez sok infó egyszerre.
- Egy, láttam. Elég jól nyomod, szóval nyilván nem most kezdted, ahogy a táncot sem. Láttalak a múltkor, a húgom is táncol. Kettő. Örülök, hogy neked nem kell bizonygatnom, hogy elég nagy a melled, elég feszes a feneked és elég formás a combod. Untam már a sok csajt, akik állandóan ezt kérdezgetik és csak magukkal vannak elfoglalva, akiket állandóan dicsérni kell, de ha megteszem, gondolkodás nélkül dobják le a ruhát. Kiábrándító. Nem kicsit. Három. A hírem úgyis eljut hozzád, csak tudod a sok pletyka, minél több ember adja tovább, annál kevésbé fedi a valóságot. Ebből következően, ha azt hallod, hogy jó vagyok az ágyban, az igaz, ha azt hallod, hogy bunkó vagyok, az nem igaz – nevetek fel.
- Átnevelő tábor jó kislánnyá? Ez még viccnek is rossz. Akkor a legjobb kezekben vagy. Nem hagyom, hogy unlamas jó kislány legyen belőled, mi lenne a világgal, ha nem lennének ilyen vadmacskák. Majd én teszek róla, hogy ilyen maradj – nem tudom elképzelni jó kislánynak és valójában nem is állna jól neki. Kellenek ilyen csajok is, akik nem adják könnyen magukat, akiknek van egyéniségük. Akik nem bólogatnak mindenre, amit mondok.
- Nem küldelek sehova, jó vagy így, ahogy vagy. Viszont ez nem jelenti azt, hogy én nem fogok átöltözni – nézek végig magamon, nem vagyok kényes, de ez teljesen edzésre való csak, így aztán megragadom a lány kezét és kihúzom magammal a folyosóra, ha hagyja magát.
- Sportolsz, táncolsz... de ugye azért iszol is? Ma este kemény lesz a program, semmi lányos ital, lányos szórakozás. Éhes vagy? Tudok egy jó helyet nem messze... a fenébe – ahogy befordulunk egy másik folyosóra, naná, hogy két tanárba futunk, akik az esti ellenőrzést végzik. Kicsit elbeszélgettük az időt úgy néz ki, de megoldható ez is.
- Kezdődik. Most mutasd meg, hogy nem vagy beszari kislány – suttogom és egy laza mozdulattal a falhoz nyomom. Azzal a lendülettel lecsapok ajkaira, egészen finoman ízlelgetem, majd olyan hangosan szólalok meg, hogy ne legyen feltűnő, de a két tanár, akik ezt az egészet végignézték, jól hallják.
- Gyere édes, késő van. Visszakísérlek a szobádba, nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba. Reggel úgyis találkozunk a reggelinél – egy színész is megirigyelhetné az előadásom. Az ilyen nyálas dolgoktól kivagyok. Bár itt már mindenki ismer, egy vigyorral ajándékozom meg őket, ahogy elhaladnak mellettünk, szóvá téve, hogy siessünk a szobánkba.
- És most irány hozzám – suttogom és indulok is, hogy átöltözzek.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeHétf. Dec. 09, 2013 11:07 pm

- Felőlem... * Vontam meg a vállaim az ajánlatára. Egyszer majd... ha eljut odáig. Semmi veszteni valóm nem volt. Hisz nem tartogattam túl sok szerepet az életemben a pasiknak. Mégis mit tartogassak olyan egyedeknek, akikben már nyoma sincs az igazi férfinek. Hanem mind a világ elkorcsosult mása. Némelyik szereti többnek hinni, mutatni magát mint ami. De férfiak... na azok nincsenek. Ez a fogalom ma már annyit takar, hogy van neki minek felállnia és az képes is erre. Nos, nekem egy férfi nem ettől férfi... de hát, van ez így.*
- Jogos, azonban ahhoz, hogy kipróbáljam minimálisan legalább érdekelnie kell... legyen szó... bármiről. * Igazat adtam neki. Azt hiszem ez már a vég. Najó, nem. Képes vagyok elismerni, ha a másiknak van igaza. Ezzel sosem volt bajom, csak néha kicsit várat magára a felismerés és utólag sokszor már késő bánat. De ím, egy bocsánat kérés csodákra képes. Azonban erre most itt nincs szükség. A következő szavaira azonban felhorkantam mégis a fejem ingattam meg, szinte már lemondóan.*
- Igaz tudod, hogy az ilyen mondataid számomra olyan, mintha keringőre hívnál? Nyomos ok... bármi lehet. Azonban hidd el, nem volnék szívbajos neked esni, csak azért mert ez kell hozzá. Legközelebb nem szólok, csak megkapod... * Iriszeimbe most először költözött valami élet. S eme ténynek köszönhetően a folyton jeges sötétség, most szinte meleg barna lett. Szerettem a kihívásokat, sosem tagadtam. Azonban tekintetem mégis valami sötétséget foglal magába... szerettem fájdalmat okozni, látni a kínokat a másik arcán s igen, ez boldoggá tett még a lehetősége is. Bár javamra váljék, mások lelkével sosem játszottam. Bár ez nyomos indoka lehet ennek az, hogy ha valakinek van lelke akkor az nem az én társaságomba való így kerültem is őket. De ettől még igaz marad a tény, hogy nem játszadozom gyenge pontokkal. Csak néha, és azt is csak egy kicsit. A visszakérdésére már nyoma sem volt ennek, visszakapta a maga sötét valóját a pillantásom, miközben az ajkaimra mosoly húzódott.*
- A vesémbe látsz... * Bizony patkányra gondoltam, de az egér mégis csak szebb. Viszont egy újabb kihívás. De oké... *
- Csak nem egy felkérés volt Marcus? Ha igen, akkor csalódást kell okoznom... elvesztené a varázsát. * Nyilván gondolkodtam már én is azon, hogyha beleférne az életembe akkor mégis milyen férfi volna az, aki mellett megtudnék maradni. Egy vad személyiség, kit meglehet szelídíteni de attól még szabad marad. Aki betörés után sem lesz olyan mint a sok tini-regény főhőse, hanem megmarad annak aki. Csak meg van benne az a plusz, amit én vagyok képes kiváltani belőle. De még ha ez lehetséges is lenne és úgy döntenék, hogy próbát teszek... elvesztené a varázsát, ha ez egy fogadás szerű dologba merülne ki. Csak azért történne... kell a küzdelem, azonban az is, hogy magától legyen.*
- A húgod? Ki ő? * Vontam fel a szemöldököm. Jah, pech mi, hogy nem ismerem a tábori rokonságot. Ez van, ha az ember lányának jobb dolga is van mint a pletykákon lógni. S ennek fejében a mondandója második felére csak a szemeim forgattam meg, jelezve, hogy teszek magasról a pletykákra. Az a fajta vagyok, aki a saját tapasztalataiból von le következtetést. Azt meg már bőven megtanultam, hogy ami másnak bunkó, az nekem jó fej. Ami nekem jó fej, az másnak visszataszító. De azt öröm látni, hogy nem csak én tudok beszélni, hanem a másik is.*
- Remélem egy menyasszony azért nem köröz le öltözködésben. De ha már arra megyünk, visszafele beugrok a táskámért... az irataim kellenek. * Meg pénz sem árt ha van nálam. Milyen gáz már igaz, hogy az edzőterembe nincs nálam sem pénz, sem személyi? Ami a táskát illeti talán nem lesz meglepetés számára, hogy pusztán csak egy övtáskáról van szó. Csalódnék ha válltáskás, smink cuccos izét feltételezne hozzám. De köszönöm, megtalálom a fiú részleget... múltkor is egész jól ment, mikor a tequilát meglovasítottam onnan, csak mert ahhoz volt kedvem. Így a kezem már az előtt elrántom, hogy hozzám érhetne. Ez nem holmi távolságtartás, pusztán csak tudok járni egyedül is. A zebránál sem fogja már meg az Anyukám a kezem. Na nem mintha valaha tette volna.*
- Tequila és sör... * Ennyit a lányos piákról. Mindig ezt iszom. Legalábbis az első pár körben, aztán meg már majdnem mindegy, csak alkohol legyen. Persze ennek ellenére mindig tudom, hogy mit csinálok abban a pillanatban. Az már más kérdés, hogy másnap lehet, hogy nem emlékszem már rá. Viszont a kajás kérdésére már felelni sem tudok, hisz aztán hadar is meg már nyomakodik is... Uram atyám... persze továbbra sem vagyok szőke és bár nekem csak félszemmel sikerült elkapnom a diri-kommandót azért sikerült és gyökér sem vagyok, hogy ne kapcsoljak. Tök mindegy, hogy provokált... ígért valamit. Méghozzá egy bulit, kikapcsolódást és egy kis szabadságot. Ajkaim viszonozzák a csókját, ámbár ha már csinálok valamit, azt csináljam jól vagy neki se álljak. Így a saját természetes vadságommal, hevességemmel viszonozom a tettét, miközben ujjaim a hajába túrnak. S olykor-olykor fogaim az ajkába marnak...*
- Jó, de anyu már megtanította hogyan kell védekezni. S az nem az alvás volt... * Egyeztem bele, hogy menjek a szobámba. Más választ tőlem úgy sem hittek volna el. Furcsa is volna ha a nagyszájú lényem egyik pillanatról a másikra ennyire megváltozna. No meg... bakker az a csoda, hogy a saját csendességemmel nem volt már ez a helyzet is fura számukra. A hessegetésre csak a szemeim forgattam és gúnyosan cölibátust kívántam a kommandó ezen két tagjának. Persze belül forrt a vérem, ámbár közel sem úgy mint az Marcus kedvére volna. Persze ebből semmi nem látszódott kifelé... úgy természetesen viselkedtem. Már amennyire eddig is tettem ezen az isten verte helyen.

Marcus szobájához érve evidens mód azért megvártam míg kinyitja, azonban az ide vezető úton meglepően csendes voltam. Mármint a terembe még sokat beszéltem, itt meg nem. Szóval azt hiszem, hogy ez neki meglepő lehet. Aztán nem látok bele a fejébe... de még nem döntöttem el, hogy a saját szerencsémre vagy az övére. Viszont ahogy bezártam magam mögött az ajtót már fordultam is felé, s bizony megismertettem a bal öklömmel, ha ezt kivédte, istenem... van még egy kezem. Ütésem továbbra sem nőies, azonban nem is a harag vezérli pusztán csak a mihez tartás végett. Ha sikerült, akkor már beszélni is kezdtem... de az arcom sem rándult, csak valahol mélyen közben felkészültem egy ellentámadásra. *
- Ha még egyszer megcsókolsz, vagy csak hozzám érsz úgy, hogy én nem akarom... kiverem a fogaidat Marcus s a kezed a hátsó feledben találod. * Mondtam, hogy rossz volt? Nem. De azt sem, hogy jó. De ne ilyen ócska, tanárnéni elterelő trükkel szerezze már meg az első csókját. Jó, oké... ez szar kifogás volt még gondolatban is. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget... Csak na, akkor se.*
- És most csipkedd magad és menjünk. * Adtam ki az ukázt, aztán csak az ajtónak dőlve vártam, hogy Hamupipőke felöltse a báli ruháját.
Persze ha védte és nem jött össze elsőre s másodikra sem... nos, szívesen segítek átrendezni a szobáját, néhány dolgot azonnal lomtalanítva apró darabjaiban persze. Nem volt az sem ellenemre.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeKedd Dec. 10, 2013 9:45 pm

Nagyon kellemes szócsatába keveredtem az edzőteremben. Ki gondolta volna, hogy itt nem csak futni lehet. Mindenesetre eddig csak szép lányok voltak itt, de végre akad egy olyan, akiből akkor sem ábrándulok ki, amikor megszólal. Megdolgoztat és ezt élvezem. Nem egy olyan, aki egyből ledobja a ruháját és hagyja, hogy azt tegyek vele, amit akarok. Szeretem azt is... de egy olyan lány kapcsolatra biztosan nem kéne. Viszont aki nem adja magát könnyen, akinek van véleménye, az már más.
- Akkor keringőre hívtalak, mindegy. A nyomós ok alatt nem azt értem, hogy valaki ellopta a csokidat. Ennél azért durvább dolog kell. Na meg egy pofon miatt nem fogok visszaütni. Hidd el, az fájna, bármennyire is edzett vagy – az igaz, hogy nem szoktam gyakran verekedni, de ha ütök, akkor annak nyoma is van. Elég rendesen. Volt már rá példa, bár akkor sem nő volt az illető. Nőkkel inkább más sportot űzök, azt is általában az ágyban. De akárhol benne vagyok.
- Felkérés? Mire is? Én csak annyit mondtam, hogy amíg itt vagyok, belőled nem lesz jó kislány. Azt nem hagyom, annyi egyforma picsa van ebben a világban. Mi lenne veled jó kislányként? Megenne az unalom. Fogadjunk, hogy benne vagy bármilyen botrányban. Ma éjszaka megmutathatod, mennyire bírod a rázós helyzeteket. Mellettem nem fogsz unatkozni – jelentem ki, talán magabiztosnak tűnök, de miért ne, hiszen ebben tényleg jó vagyok. A bulik, a csajozás, a botrányok. Én ebben vagyok jó, meg az éneklésben, még jó, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Persze egy hasonló csajt el tudnék képzelni magam mellett. De aztán ki tudja... Nem próbáltam még ezt a kapcsolat dolgot úgy igazán, hosszabb és rövidebb kapcsolatok voltak, de... Na jó, inkább rövidebb és egy sem az igazi. A következő témára viszont ráharap. A húgom. Ezekszerint nincs még képben. Annál jobb.
- Szóval nem tudod ki a húgom. Vagyis nem tudsz sokat az itteni dolgokról. Bízd rám magad – kacsintok rá, mielőtt folytatnám és elárulnám neki a nagy titkot.
- Daph a húgom, ha esetleg mond valamit a neve. Táncos és nem azért, de elég jó. Mi több túl jó, csak a partnere... Mindegy – ha eszembe jut, egyből felidegesít. Nem tudom lenyelni, de mindegy, ráérek holnap is foglalkozni a kényes kérdéssel. Idő van, nagyon idő, szóval lépnünk kell mielőtt valaki itt talál minket, nem kellene pont most, amikor ki tudja mennyire izgalmas éjszaka áll előttünk. Aztán belőlünk is pletyka lesz. Bár ki tudja. Lehet, hogy ezeknek itt a valóság annyira durva, hogy pletykának gondolják.
- Hidd el, utálok sokáig szórakozni. Tudom mit akarok felvenni, nem az öltözködésen van a hangsúly, hanem azon, hogy így nem megyek ki. Ha már itt tartunk, nálam sincs se pénz, se irat, szóval húzzunk – intek az ajtó felé, ha már a kezem nem fogja meg, akkor legalább haladjunk. A folyosón persze a tanárokba futunk, én meg jól kihasználom a helyzetet. Pedig reagálnék arra, hogy mit iszik, de így csak bólintok elismerően, jó választás. Nem kislánnyal van dolgom. Valójában nem gondolkodok, csak kell valami elterelés, ez pont jól jön. Meglepetésemre Dia nem vág pofon, sőt, belead mindent, legalábbis jóval többet, mint egy elvileg megjátszott csókba szokás. A fenébe is, tetszik. A terv bejön, egész könnyen megússzuk, a tanárok kíváncsi tekintete éppen elég, hogy jól szórakozzak, de túl gyorsan vége szakad, még falnám az ajkait, többet akarok. Ajkaim bizseregnek a csók nyomán, ilyen sem volt még, hogy akarok valakit, aki nem lehet egyből az enyém. Nem akar az lenni... vagy csak jól titkolja. A tanárok látószögében akkor is kézenfogva sétálunk, ha neki nem tetszik, majd amint eléggé eltávolodtak, elengedem és szótlanul haladunk tovább a szobámig. Szokatlanul nagy a csend, ahhoz képest, hogy egész eddig beszéltünk. Be nem állt a szája, ahogy nekem sem. Nem tudom, ez fura érzés, gyanús a csend, de nem foglalkozok vele, nem állok le minden apró dolog miatt. Magabiztosan nyitom az ajtót, Dia meg zárja mögöttünk.
- Hát ez lenne a.... bassza meg Dee, ez meg mi a fene volt? – megakadok mondat közben, kissé földhöz vág a meglepetés, meg Dia ökle a képemben. Erős ütés, persze nem annyira, hogy gond legyen tőle az egyensúlyommal, de elég váratlan, szóval ki sem tudom védeni, telibe talál és már azt is tudom, minek köszönhetem. A csók. Mintha tudná, mire gondolok, meg is erősít benne. Harcias, talán túlzottan is.
- És ezt nem tudtad volna elmondani anélkül, hogy itthagyod a nyomod a képemen? Értek a szóból is, bocs, hogy kihúztalak a tanárok előtt a pácból, majd leközelebb meggondolom mit teszek – megmozgatom kicsit az állkapcsom, aztán felnevetek. Ez a csaj nem szórakozik.
- Jól ütsz, de ha kivered a fogaimat, azzal felhatalmazást adsz arra, amiről az előbb beszéltünk. Szóval ne próbáld meg vagy nagyon fájni fog neked is – vigyorgok még mindig, aztán otthagyom és a szekrényem felé sétálok.
- Szóval ott tartottam, mielőtt megsimogattad az arcom, hogy ez itt a szobám, kivételes a rend, de ezt figyeld – szólalok meg vidáman, aztán amikor odanéz, kinyitom a szekrényem és a tartalmának nagy része kizuhan. Vicces.
- Rendrakásban jó vagyok, mint látod. De azért jobban csókolok – kacsintok rá és előszedem a cuccok közül, ami nekem most kell. Megtalálok mindent, meglepő, de a rendetlenségben könnyebben kiismerem magam, mintha rendet tennék. Megszabadulok a cipőtől, lekapom magamról a felsőt meg a nadrágot, nem zavartatom magam, egy szál boxerben keresem tovább a többi ruhadarabot. Szűk fazon, vastag gumival, amin márkajelzés díszeleg.
- Akár le is ülhetsz, ha szeretnél. Mondjuk ide. Ez az én ágyam – intek az egyik ágy felé, de a pólóm is ott landol.
- Néznél még egy kicsit vagy felöltözhetek? Csak szólnod kell – vigyorgok és meg sem várva a választ, öltözni kezdek. Szűk nadrág, néha túl szűk, persze fekete, feltűnő övcsattal. Egy túl mélyen dekoltált póló, csak, hogy legyen, meg egy szegecses bőrmellény. Mert szeretem. Egy szegecses csizma és meg is vagyok. Mindent visszanyomok a szekrénybe, ebben is jó vagyok, elég sokszor csinálom.
- Na kész is vagyok, elmegyek így menyasszonynak? – forgok körbe, aztán beletúrok a hajamba, hogy álljon valahogy. Ennyi elég szokott lenni.
- Ja basszus, majdnem elfelejtettem – kapok a fejemhez, aztán az egyik fiókhoz. Úgy, hogy Dia jól lássa, kiveszek pár gumit és vigyorogva a zsebembe nyomom. Ezt követi a telefonom, a másik zsebembe meg az iratok és pénz. Mindent a zsebemben tartok. Gondolom ez ilyen pasi tulajdonság. A hűtőből kiveszek egy üveget, egészen véletlen tequilát, pedig azt hittem elfogyott, de nem.
- Oké, megvagyok, indulhatunk? – még egy fülbevalót benyomok a fülembe, aztán, ha Dia leült az ágyamra, odamászok mellé, talán túl közel. Jó dolog játszani. A kezébe nyomom az üveget, majd ha ivott, követem a példáját én is.
- Jó illatod van, mondták már? Kimondottan finom – jelentem ki, amit gondolok, ebben semmi szándék nincs. Persze ki gondolná, hogy mondok bármit is szándék nélkül? Hát most mondok. Egyszerűen csak finom.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimePént. Dec. 13, 2013 2:23 pm

*Bizonygatására csak halványan elmosolyodtam és megvontam a vállaim. A részemről ez ezzel le van zárva. Nem kell mindent elkapkodni, szokták volt mondani ahogy azt is, hogy mindig van az a pénz, ok és kifogás. A visszakérdésére már csak sóhajtottam. Most komolyan ennyire buta? Valahogy nem tudtam elhinni, hogy létezik még ilyen a földön. Bár, nagy az isten állatkertje s alacsony a kerítés. Szerintem Ő is onnan szökött.*
- Azért lehetőleg bulizzunk is. *Nem zártam én ki semmit, de azért nem árt ha előtte kicsit jól érzem magam. Legalábbis ezért indultunk aztán a fene tudja, hogy mi lesz. Mindenesetre eléggé csábító volt ahhoz, hogy menjek is.*
- Furcsa mi, hogy egy lány nincs képben mindennel mikor a pletykafészkek melegágyában lakik? * Forgattam meg a szemeim némi iróniával, mintha tényleg bánnám. De nem, kicsit sem bántam, hogy az agyam - mert bizony van - képes szelektálni az információk között és meg sem hallani azt, ami számunkra nem érdekes, ám a húga annál inkább az lehet. A nevén egy pillanatra elgondolkozom, hisz hallottam már valahol... de aztán beugrik, mikor a partnerét emlegeti.*
- Lanter társa... Így már rémlik. Bár nem tudom mi bajod van vele... jó táncos. Bár ez nem meglepő itt, ahol a legjobbak vannak. *Bújtatott kérdés, hisz ha nem ismerek itt senkit, akkor bármi jól jöhet. Egy személyes ügyből is kiderülhet sok minden. Mondjuk az, hogy a másik mennyire nyílt és mennyire képes felhúzni magát.
Mint kiderült, én nagyon.Főképp akkor ha egy álca kedvéért csókolnak meg. Nem mondtam, hogy nem volt jó de azért édes kevés bármihez is. Najó, a tanárok eltereléséhez tökéletes, ahogy az ütésem is az volt, ámbár lássuk be; sovány vigasz a számomra. Mégha jól csókolt volna és elér valamit, azt mondom oké... ennyit megért. De így... így nem. Csak villámló tekintettel néztem a másikat miközben beszélt. Kissé megkellet erőltetnem magam, hogy ne folytassam. Testem mellett a másik kezem is ökölbe szorult, hogy ne legyek már olyan jó fej és tegyem középre a buksiját úgy, hogy kap a másik oldalra is. *
- Uram atyám... ne nézz már madárnak. Megtetted, de másképp is lehetett volna. Mondjuk megkértél, hogy tanítsalak táncolni vagy én téged, hogy rajzol le vagy mit csináltok. Te csak ezt használtad kifogásnak és kihasználtad az alkalmat Marcus. Azt hiszed, hogy nem ismerem ezeket a trükköket? Szerinted hol éltem? Csodaországban? *Bizony, azt hittem, hogy Marcus művész... elég morbid kinézete van hozzá. S mivel csak a sötétben tapogatóztam így csak egy nagyon gyenge tipp volt.*
- Mellesleg az a jó ha fáj... *Jegyeztem csak úgy mellékesen mit sem foglalkozva azzal, hogy épp megfenyegetett. Jah, igen van egy rossz tulajdonságom; sosem és senkitől sem félek. Ezt az érzést az első pár "pofon" után megtanultam. Minél jobban félsz, annál jobban görcsölsz és így hibázol. Azaz amit sosem engedhetek meg magamnak.Viszont ahogy a szekrényből kihullik a ruha csak elnevetem magam és a fejem ingatva megyek az ágy felé, hogy leüljek. Nem hiszem el, hogy ezek után még képes vagyok mosolyogni ezen a fazonon. de legalább kélt bennem egy elhatározás, mi szerint addig megyek s küzdök míg nem látom az arcán a fájdalmat, no meg a kék szemeiben. Nem tudom miért ez volt a célom, de ez volt s tudtam, hogy minderre van még egy nyaram.*
- Azért túlzásokba ne essünk a tudományodról Marcus... * Jegyeztem meg egy kihívó mosollyal kísérve a szavaim, miközben néztem ahogy előszedi a ruháját... ami mellesleg a földön volt immár. De tuti, hogy nem fogok neki hajtogatni... van neki egy anyukája is. Gondolom.*
- Néznélek... márha nem gond. Bioszból csak kettes voltam, de rajtad így is látszik minden csont s azis, hogy hol lapul. Jobb vagy mint Samu... * Provokáltam, nem is én lennék ha nem így tennék. Azonban ettől függetlenül legeltettem a szemeim egy kicsit keresve a csontjait. Samu alatt pedig arra a csontvázra céloztam ami anno a biosz szekrényben lapult és a tanárnéni mindig elővette. Ja és télen Ő volt a télapónk is. Morbid volt annyi szent, de én viccesnek találtam.
De azért megvártam, míg felöltözik és még csak elsem rohantam a látványától meg a sok szegecstől. Nem volt rossz, de azért lehetne jobb is. Erre miért egyből Sebastian ugrik be? Talán az otthoni légkör hiánya az oka, de gyorsan elhessegette a gondolataimat Marcus a kérdésével.*
- A fátyol még hiányzik. Hmm... Beteg menyasszony lenne belőled. De gyorsaságból jeles... ooké, elhamarkodtam. * Már álltam fel mikor közölte, hogy valamit elfelejtet s azzal a lendülettel ültem is vissza az ágyra és követtem, hogy vaj' mennyi ideig fog tartani az a valami. Viszont amit eltesz arra csak a szemeim forgatom. De lássuk be, igaza van, hosszú még az éjszaka és a fene sem tudja, hogy hány lányt fog elcsábítani. Önmagam persze nem soroltam ezek közé az egyedek közé.*
- Döglött madárnak mióta kell reptető? * Kérdeztem meg azért nem kicsit szemtelenkedve és néztem ahogy pakolászik, majd... jézusom most neki áll még vacsorázni is? Ja nem, de amit kivett az bizony már jó s ahogy mellém mászik csak kissé oldalra fordulok felé.*
- Mintha azt kérdezted volna, hogy mehetünk-e. Akkor mégis mit keresel az ágyadon? A kijárat ott van... *De persze attól mert járt a szám és evidens kérdést tettem fel még tudtam inni. Nem is tettem másképp s még csak a citromot sem hiányoltam, ahogy egy pasi szerűség közelségétől sem szaladtam a szobámba sírva. Egy kis nyál csere már nem oszt, nem szoroz... így bizony oda nyújtottam neki az üveget, hogy hajrá. A bókra csak felszaladt a szemöldököm és megingattam a fejem.*
- Én meg még nem ittam eleget ahhoz, hogy az ágyadba másszak... márha létezik az a pia mennyiség ami után ennyire lejjebb adnám. * Bókolt, én is hasonlóképp tettem az imént. Ja, hogy ezt nem annak hangzott? Micsoda pech, hogy nem vagyok otthon az üres szavakban.*
- Amúgy meg fehér liliom. De majd az éjszakai partnered fülébe suttogom, hátha elrohan venni és boldoggá teszi az orrod is és nem csak a nemi vágyaid elégíti ki. * Tényleg az volt... kevés kozmetikumot használok. Többek közt csak sampont, tusfürdőt és kifújt. De ez a kettő fehér liliomos. Se parfüm, se semmi más kence nem volt rajtam. De ha ez boldoggá teszi, nem ülök odébb... szagolgassa csak. Csak ne dugja túl közel a nóziját mert a végén betaláltatik törni. *
- Meddig ücsörgünk még?
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeSzomb. Dec. 14, 2013 8:29 pm

Azt már elég jól eltalálja, mi a kedvenc témám. Szerintem látszik is rajtam, hogy nyílik a bicska a zsebemben, legszívesebben bemosnék egyet annak a... Szóval Marconak, amiért a húgom körül van állandóan, pedig amúgy jófejnek tartottam. Hát kár érte, egy haverral kevesebb.
- Fura, hogy nem tudod, te is táncos vagy. De ja, látom Marco neve máris ismerősebb. Hát az ő partnere, sajnos. Nem, a tánctudásával semmi bajom – mondom ki, amit szerintem már magától is tud, ha érti a testbeszédet. Ennél a témánál még az sem rosszabb, amikor a szobámba érve megtörténik köztünk a csók után a következő érintkézés. Jól pofánb.sz. Nem okoz különösebben testi sérülést, lelkit meg főleg nem, bár ha holnap lila lesz a képem, az megtorlást kíván majd. De erre még ráérünk. Lehet, hogy egymás mellett ér minket a holnap. Hosszú még az éjszaka, a programok lehetősége meg elég szintén nem rövid. Öltözni kezdek, az elméletére meg csak ingatom a fejem. Ennél azért többet is kinézhetne belőlem, bár tényleg elég félreérthető volt a helyzet.
- Nem trükk volt, de azt gondolsz, amit csak akarsz. Nem jártatom feleslegesen a számat. Megcsókoltalak, na és? Visszafizetted már a pofonnal, bár azért az a csók nem lehetett annyira szörnyű. Ja és hidd el, ha lett volna időm gondolkodni, hitelesebb trükköt választok – kacsintok rá és öltözök tovább, ha tudom, hogy ez jár érte, akkor eszembe sem jut megcsókolni. Oké, jó csaj, de kicsit macerás. Én az egyszerűbb eseteket kedvelem, de ki tudja, még izgalmas is lehet. Az elméletére felnevetek.
- Már ne is haragudj, de úgy nézek én ki, mint aki táncolni akar? Különben is, ha akarnék, ott a húgom. Le nem száll rólam, mindig valami lépést akar megtanítani nekem, de eddig még nem tudott rávenni. Nem fogom rázni magam, ezt meghagyom nektek – fújom ki élesen a levegőt, hát hagyjanak már, minden nő a tánccal jön. Ez aztán tényleg jobb ötlet volt, mint az enyém.
- Rajzolni? Mármint én rajzoljak? – megint egy képtelen elmélet, ezen már nevetek, de inkább csak kínomban. Vicces, de tényleg.
- Szóval elvont művésznek nézel. Végülis nem jársz messze a valóságtól, de nem rajzolok. Inkább dalszövegeket írok, aztán elő is adom – rávezetem a lényegre, de inkább nem bízom a képzeletére, be is fejezem a gondolatot.
- Énekes vagyok, a Lost Without Love frontembere. Nem gond, ha kihagytad az előző bulit, a következő viszont kötelező – jegyzem meg ellentmondást nem tűrően, de elnevetem magam. Nagyon jól tudom, hogy nem fog eljönni, ha nem akar. Ahogyan azt is, hogy a kíváncsisága úgyis erősebb. Közben nekiállok öltözni. Pontosabban előbb vetkőzök, ő meg képes és néz, hát persze, nem is gondoltam, hogy majd szégyelősen elfordul, de a megjegyzése most is betalál. Kár, hogy nem vagyok sértődős, sőt tudom, hogy csak leplez valamit a kedvesnek nem mondható szavaival. De tetszik. Végre egy lány, aki nem a divatról beszél.
- Aha, szóval fel szeretnéd frissíteni a biosz tudásod? Csak nyugodtan. Sok lány szeretne tanulmányozni, te meg is teheted. Melyik rész érdekel? – forgolódok kicsit, ha lány lennék, k.rvának is elmehetnék, de persze elnevetem magam, én nem vagyok ilyen, aki mutogatja magát. Aztán öltözni kezdek, ha akar, úgyis nézegethet még.
- Ennyi volt, vége a gyereknapnak. Ha nagyon akarod, esetleg később kitapogathatod a csontjaimat. Ez mondjuk kelleni fog hozzá – mutatok a zsebemre, pontosabban a benne lapuló gumikra, hát a védekezés fontos. Állítólag. Kedves megjegyzését nem veszem magamra, ugyan, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy felhúzzon. Ennyivel még nem is tud.
- Egy menyasszony biztosan többet készülődik. Ja és olyan harisnyám sincs, vagy mi az. Mindegy, még meg sem kérted a kezem – sóhajtok fel, némi színészkedéssel. Ebben jó vagyok. Előveszek egy üveg italt, persze, hogy azt, amit szeret. Legalábbis azt mondta, hogy szereti, én meg megjegyeztem és véletlen van is nálunk. Mondjuk azt hiszem nem az enyém, de mit számít, közös a hűtő, akkor az is közös, ami benne van. Ez persze az én cuccaimra nem vonatkozik. Ledobom magam az ágyra, végre teljesen felöltözve és átnyújtom az italt, amit kivételesen megjegyzés nélkül fogad el. Sőt, még vissza is kapom, hogy ne csak piát, hanem egy kis nyálat is kapjak. A csók után ez már mindegy.
- Ne legyél már ilyen merev. Lazíts. Nem kell az ágyamba másznod, én tudok várni, ha akarod. Meg úgy egyébként is, nem az ágy az egyetlen alkalmas hely – vigyorodok el. Van szövege, az biztos.
- Miért mi a szinted? Ahogy most kéreted magad, azt is el tudnám képzelni, hogy még nem voltál pasival. Bár kár lenne, biztos sokan meg akarnak szerezni – vonom meg a vállam. Igazi szópárbaj alakul ki köztünk, de ezzel nem éri el a célját. Nem futamodok meg, sőt, kimondottan szórakoztat a helyzet. Valójában nem is tudom, mi a célja. Csak a szája nagy. Ha annyira sz.r lenne neki, ha annyira nem akar velem lenni, hát akkor maradhatott volna az edzőteremben, kereshetett volna magának más társaságot vagy tudom is én mit szokott csinálni, de ő velem jött és innentől a szavainak is más jelentése van. Csak ugat, de nem harap. Olyan nagyot biztosan nem. Jelenleg a közelsége köt le, meg az illata, amit szóvá is teszek.
- Liliom? – kérdezek vissza meglepetten, hát a fene sem gondolta volna, hogy ez virág illat. Lehet nem is ugyanarról beszélünk. Én Dia illatát érzem és ha jobban belegondolok, akkor talán érzem azt a fehér liliomot is. Persze most sem tudok csendben maradni.
- Attól örök álom jön az ember szemére nem? Mindenesetre finom, akármennyire is morbid az elmélet. Az éjszakai partnerem meg köszi, de úgy érzem, máris liliomban fürdik – jelentem ki magabiztosan és biztos vagyok benne, hogy félreérti. Ezt, na meg egy újabb pofont megelőzendő, gyorsan be is fejezem a gondolatot.
- Akár az ágyamban kötsz ki, akár nem, te vagy ma éjszakára a partnerem. Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy jobb csajra akarnék. Kedvesebb minden bizonnyal akadna, de jobb nem, szóval meglátjuk, mit hozunk ki a mai éjszakából – kacsintok rá, majd ráhúzok az üvegre. Valójában nekem parfüm illatom van, pasi létemre nem a fürdésben merül ki a dolog, bár túlzásba sem viszem. Oké, bulikra esetleg, de egyébként tényleg a parfüm a legtöbb, amit kibírok magamon.
- Semeddig, mehetünk. Kivéve, ha máris ki szeretnéd tapogatni a csontjaimat – kapok észbe, még feldobom neki az ötletet, de ha nem él vele, akkor felállok az ágyról.
- Jut eszembe, csak pia és semmi más? – fordulok felé elgondolkodva. Fogalmam sincs, hogyan reagálna, ha konkrétabbá tenném a kérdést, így aztán finoman fogalmazok. Elég belevaló a csaj, de biztosan nála is van egy határ. Mondjuk a csók, na ott már határsértő voltam.
- Szeretnél pörögni vagy inkább ellazulni? Szexuális vágyat akarsz vagy lebegni? Csak választanod kell és megkapod – készen állok, hogy megadjam neki, bármit is kíván.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeSzomb. Dec. 14, 2013 10:39 pm

- Te ismered az összes társad? Akárhogyis én nem vagyok tudakozó... * Nem jegyzem meg az összes táncost. Csak azokat akik valamiért felkeltik az érdeklődésem. Marcus nem táncos, mégis már tudom a nevét és a fél karom teszem rá, hogy nem is fogom elfelejteni a nevét. Viszont ahogy tovább feszegetem a Lanter témát elnevetem magam. Jó ízűen és szinte már-már megvetően.*
- Csak nem valami szerelmes maszlag van a hugod meg Lanter között? Tudod Marcus ez minden táncos életében megesik. De vigasztaljon, hogy nem tart örökké. Mindennek vége szakad de tapasztalat kell minden nőnek. * Nem hiszem, hogy megnyugtattam. De nem is volt célom. Én sosem voltam szerelmes partnerembe, pedig akadt pár. Még csak olyan sem volt, hogy vágyat éreztem volna valamelyik felé. Najó, ez így nem igaz... némelyiket szívesen a földbe döngöltem volna mikor bénázott. *
- De, az volt. Tudom, hogy az egód nem engedi elhinni... de tényleg szörnyen csókolsz. Semmi hév, semmi tűz nem volt benne. Egy fadarab vagy egy pap is többet mutatott volna. * Hangom csevegő, puszta tényeket közöl. A finomság nem az én asztalom, márpedig Ő ezt tette. Innentől kezdve meg nem értem, hogy miért olyan fura, hogy nekem nem jött be. Ez van. De az elméleteim nem találnak célba és tudomásul kell vennem, hogy csúnyán mellé fogtam. Viszont még mielőtt bármit megkérdezhettem volna, már közölte is, hogy mi a helyzet. Az együttesre csak felvontam a szemöldököm.*
- Lost mi a franc? * Ezzel egyértelművé tettem, hogy bizony fogalmam sincs, hogy miről beszél. Nem voltam ott. Legalábbis nem tudom, hogy ott lettem volna pedig emlékezni szoktam... kivéve mikor épp nem.*
- Mutass valamit... ha tetszik elmegyek. Ha nem tetszik... elmegyek villámhárítónak. De azért fizetni fogsz. * Alku, ajánlat... vegye aminek akarja. Aztán kitudja, lehet, hogy úgy élvezi a dolgokat ahogy vannak és nem is akar szabadulni belőle. Viszont a nevetésére kiráz a hideg és kicsit sem kellemes maga a tény, azonban mégis az. Hülye kavalkád mi? De inkább Marcus csontjaival foglalkozom. Az valahogy jobban fekszik mint a divat. *
- Mondjuk a lengő bordáid kimondottan kitüremkednek és felhívják magukra a figyelmet... * De legalább van neki. Hmm... vajon gerince is van? És most persze nem fizikálisan gondoltam a kérdést. De hát nem mondtam ki, választ sem kaphatok. Ostobaságokon meg nem gondolkodom sosem. Apropó szoktam én olyat csinálni? Ugyan már... nő vagyok. A megjegyzésére már megint a szemeim forgattam meg. Komolyan mondom, lassan már elszédülnek ennyi körbe-körbe forgatástól.*
- Sosem adod fel míg nem éred el a célod Marcus? Mért nem keresel mást? Mint mondtad; sokan tapogatnának... * Tettem fel az egyértelmű kérdést, hogy miért is engem spécizett ki ma éjszakára magának. De azt én is tudtam, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb.*
- Nekem van olyanom valahol a szekrény mélyén mikor koszorús lány voltam, megmaradt. S ha csak azon múlik, hogy felvedd... hát megkérem a kezed. * Tettem egy széles mosolyt felé. S persze jelenleg gyűrű nem volt nálam, mivel edzésről jövök és nem is hordok, de attól még van. Ha meg nincs, hát veszek egyet neki az este folyamán. Ezen aztán tényleg ne múljék az, hogy felvegye. *
- Nem vagyok merev. * Hazudtam. Még egy vak is észre vette volna, hisz feltűnően nem néztem a szemébe, hanem a falat kémleltem. Ez van, van amiben nem vagyok jó. Az pedig a hazugság. Ki hinné mi, hogy egy magamfajta nem tud a hétköznapjaiba hazudni? Röhejes, de tényleg nem tudtam csak akkor ha szükségét éreztem a dolognak. Na akkor szemrebbenés nélkül megtettem, hogy elérjem a célom. A kérdésére beharapom az alsó ajkam egy pillanatra és csak azután felelek.*
- Olyan mint én, csak rosszabb. Az akitől féltik a szülök a lányukat, akit meglehet hódítani, aki képes maga alá gyűrni, aki ugyan olyan hévvel szeretkezik mint amivel veszekszik. Nem kiabál, mégis egyetlen nézése elég ahhoz, hogy befogjam a szám. Akitől egyszerre félek és akiért mégis sokkal jobban oda vagyok. Aki képes nővé tenni, hogy annak érezzem magam aminek születtem. Egy nőnek, de mégsem változtat meg, nem nyálas, nem gyengéd s pontosan tudja, hogy mikor mit kell tennie. Nem fél tőlem, aki segít és támogat. Az meg, hogy hogy néz ki... nem árt ha kilehet menni vele az utcára de nem kell Top10-es pasinak lennie. Ez mellékes ha megtudja adni azt, ami nekem kell. Ez az én szintem Marcus... nem a mai pincsik akik pasiknak nevezik magukat. Viszont mellé... volt már dolgom férfivel. * Iriszeimbe gyűlölet lobban és kezeim megmerevednek ahogy az arca beugrik előttem. Ó nem, nem bántott, nem erőszakolt meg vagy ilyesmi. Pusztán csak... gyűlöltem. Gyűlöltem azért ami, amiért minden pillanatban megvetem; hazudott. Félre vezetett. Na akkor tanultam meg okosabbnak lenni, mint a pasik. Ez volt az első, az már más kérdés, hogy azóta csak egyetlen emberrel voltam. Sebastiannal klappolunk de hát... a barát az barát marad akkor is, ha össze kötjük néha a kellemest a hasznossal. Na, Hello! Térj észhez! Társaságba vagy! Nem lehetsz gyenge!!! Intett helyre a buksimban az a vékony hang, mely még mai napig is bosszúért kiállt. Egy pillanatra a lábaimra térdeltem és kezembe temettem az arcom, hogy megdörzsölhessem a szemem és pótcselekedetként kibontottam a hajam is, hogy mással foglalkozzak.
A visszakérdésre csak bólintottam, mégis mit mondjak erre? Ha azt mondtam, akkor nyilván az és nem más. A kérdésére azonban elnevettem magam már megint.*
- Igen, azt Marcus. De remek afrodiziákum is, pont ezért veszélyes s mégis csábító. Olyan mint én... * Miközben beszéltem felé fordítottam a fejem, hogy lássam az arcát. Rossz szokásom volt az emberek szemébe nézni ha hozzájuk beszélek. S akkor is ha beszélnek hozzám, ezért örültem a természetnek, hogy nem épp beszédes tekintettel áldott meg. *
- Hmm... Micsoda bók. Taktikát váltottál vagy feladtad? * Kérdeztem rá, hogy mi ez a változás. Az első negyed órához képest ez már teljesen más. Bár tény s való, hogy az emberek sok oldalúak. *
- A tanulás még ráér. - kacsintottam vissza rá, miközben felálltam de a kérdésére megakadtam a mozdulatban egy pillanatra. Istenem, milyen kis lelkes... csak nehogy pofára essen aztán rá jöjjön, hogy még sem olyan jó velem lógni. A kissé bővebb kifejtésre már közelebb léptem hozzá s ujjaim határozottan simultak a tarkójára, miközben egy leheletnyi hely választott el minket egymástól. Határozottan fogtam rá, miközben kissé lábujj hegyre állva a füléhez hajoltam.*
- Szexuális vágy s lebegés... egyikből következik a másik. De kivételesen nem én becsüllek alá, hanem te saját magad. Sajnállak már előre, ha nem vagy képes ezt elérni önerőből... mégis minden nőt az ágyadba cipelsz. Ugyan Marcus, még a végén kiderül, hogy kislányokkal volt dolgod röpke életed során? * Suttogtam a szavakat lágyan a fülébe. Mintha a legféltettebb titkom árulnám el, vagy épp szerelmes szavakat tennék. Bizony, tudtam én ilyen is lenni. De jelenleg csak játék volt, mi sem mutatja jobban, hogy a nagy pipiskedésem közbe a fülcimpájába haraptam de ez már inkább határozott volt, mintsem lágy. S ha tudtam a következő pillanatban már el is léptem tőle s végre nem úgy néztem ki, mint egy kislány aki az apukáját akarja felérni. De azért még közben végig futtattam az ujjam a nyakán s a felső testén. *
- Nem élek szerekkel. Nem érnek annyit, hogy kizárjanak a mérkőzésekből vagy rontsa a hírem a boxolók világában. * Ahogy testvérem emlékére sem hoznék szégyent, kit az egyik legtehetségesebb bokszolóként tartott nyilván a szövetkezett. S ha nem tartott vissza már az ajtó felé tartottam s elhaladva mellette lenyúltam a kezéből a tequilát és meghúztam.*
- Vezess Mester! * Hajoltam meg színpadiasan, ahogy kitártam előtte az ajtót. Ő ismeri a járást és a tanárok út vonalát nem én. S egye-fene, ha megnyugtatja a lelkét... najó, nem, mégsem fogtam meg a kezét.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeVas. Dec. 15, 2013 10:22 pm

Kicsit idegesít a téma, ezt láthatja is rajtam. Pontosabban ezt láthatja, de a valóság az, hogy nagyon idegesít. Ő jót nevet, tőlem csak egy vicsorra futja. A fenébe is, hogy tud erről így beszélni? Ja igen. Nem az ő húgáról van szó.
- Értékelem az igyekezeted, de ettől csak rosszabb lett, kössz. Tudod elhiszem, hogy önálló akar lenni és tapasztalni, csak nem mindegy, mekkorát esik pofára utána. Ettől azért szeretném megkímélni, szerintem Marco nem az a fajta, akiben annyira meg lehet bízni, mint ahogy ő gondolja. Eleve induljunk ki abból, hogy pasi – én is elnevetem magam végre. Valójában bírtam, amíg meg nem tudtam, hogy melyik lyukat nézte ki magának. Így már közel sem vagyunk jó haverok, de talán azzal, hogy a húgával kavarok néha, tudok egy kis borsot törni az orra alá. Na meg persze igyekszem távoltartani tőle a húgomat.
- Neked hév meg tűz kell? Eddig még trükknek tartottad. Most beszéltük meg, hogy csak elterelés volt. Akkor meg minek adjak bele mindent? – vonom meg a vállam. Nem tudok kiigazodni rajta. Egyszer az a baja, hogy megcsókoltam, aztán meg az, hogy nem voltam elég szenvedélyes. Na adok én neki olyan vad csókot, hogy majd csak nézni fog. Akkor is, ha valami elcseszett művésznek néz. Valójában művész is vagyok valamilyen szinten, de nem firkálgatok, ahogy azt ő gondolja. Annál azért jobb dolgom is van.
- Without Love – egészítem ki a kérdését. Előfordulhat, hogy nem látott még minket a színpadon, de azt is kinézem belőle, hogy csak letagadja. Ahogyan azt is letagadná, ha tetszene neki.
- Jó majd mutatok, ha ez minden vágyad. Mondhatsz kritikát az új dalról, amit még senki nem hallott. Kritikában úgyis jó vagy, nem? – piszkálom kicsit, de most egész jó kedvem van, nem megyek messzire. Volt már olyan csaj, aki, sírva fakadt tőlem, bár őt amúgy sem ilyen fából faragták és nem is ez a célom.
- Ahhoz el kell majd jönnöd egy próbára. Bár kettesben is beavathatlak a nagy titokba, ahogy akarod – vetem fel, nekem mindegy melyiket választja, erre úgyis csak akkor kerül sor, ha túléljük az éjszakát együtt. Ahogy elnézem, legszívesebben felfalna és nem a szó jó értelmében. Már lép is tovább és a testem elemzi.
- Még jó, hogy kitüremkednek a lengő bordáim. Képzeld, ha nem látnád. Még azt hinnéd nincs is, hogy le tudjam sz.pni magam. Az meg nem lenne szép pletyka. Nincs is szükségem ilyesmire – nevetek fel, hiszen biztosan lenne olyan h.lye, aki ezt el is hinné. Na és ahogy Diát már ismerem valamennyire, biztosan ki akart volna hozni a helyzetből valamit, ami neki előnyös, nekem meg hátrányos, így inkább befejeztem a gondolatot és nem hagytam semmit a fantáziájára. Az elég veszélyes lenne.
- Úgy gondolod fel kellene adnom? Mit is? Még bele sem lendültem igazán, különben is, ez nem lenne egy szép tulajdonság. Amit és akit akarok, megszerzem. Meglepnél, ha te nem ilyen lennél – ezt néztem ki belőle is. Amit akar megszerzi, amit nem, azt elkerüli és nem lehet rávenni. Szerintem ő pont ilyen és ebben hasonlítunk. Nem terveztem a mai éjszakára semmit, csak futni akartam, véletlen találkoztunk és ha már így alakult, miért ne használhatnánk ki. Szép nő, bár kellemes társaságnak szószerint nem mondanám, de szórakoztató és ez nekem elég. Ebből már lehet valami jó. Legalább nem unatkozunk, az is valami.
- Komolyan van olyan izéd? A fenébe. Na jó, megkéred a kezem, felveszem. Akkor, ha tényleg rendesen csinálod, úgy, ahogy ti csajok elvárjátok. Nem ám egy kérdést odaböffentesz és le van tudva. Add meg a módját, akkor felveszem és röhöghetsz rajtam – megyek bele. Miért ne. Minden h.lyeségben benne vagyok, egy jó szórakozást nem hagyok ki. Akkor főleg nem, ha őrültség és ez az.
- De pedig merev vagy. Nem engeded el magad, de majd teszünk róla – sóhajtok fel, eddig úgy tűnt, nagyon is el tudja engedni magát, de mégis úgy látom, kissé feszült, ez az egész kemény külső csak álca, úgy, ahogyan a csípős szavai is. Egyszer úgyis kiderül, mit rejteget. Hosszú monológját érdeklődve hallgatom végig, elgondolkodva figyelem. Persze a mondandója lényege is érdekel, de közben zavartalanul bámulom végig a testét. Túl jó.
- Miből gondolod, hogy nem felelek meg a szintednek? Hiszen nem is ismersz még. Bár abban már biztos lehetsz, hogy én vagyok az, akitől óvtak a szüleid. Meglátjuk, mennyire hagyom, hogy megismerj. Nem mindenki kapja meg a lehetőséget. A felszínt sokan ismerik, de alatta még nem sokan jártak. Mondhatni szinte senki – egyszerű tényeket közlök csak, ebben nincs semmi beképzeltség vagy valami. Nem szoktam közel engedni senkit. Nem szoktam megnyílni az embereknek. Nem akarok olyan felületet hagyni magamon, ami sebezhető és valójában engem sem érdekel senki. Esetleg csak addig, amíg megszerezem vagy azért, hogy megszerezzem. Még nem akadt senki, aki hosszabb távon le tudná kötni a figyelmem. Ha nem merül ki egy éjszakában a dolog, akkor is csak a testiség az, ami több alkalomra összeköt minket. Így alakult. Még ki akarom használni, hogy bárkit megszerezetek. Még nem akarok megállni egy nőnél. Nézem, ahogy Dia kibontja a haját, illetlen gondolataim lesznek a mozdulattól, de tudok várni. Valameddig. Még úgyis rá fogok mozdulni, nem most, majd amikor már oldottabb a hangulat részéről is. Nem véletlen van nálam annyi gumi. Az ilyen harcias lányok lesznek a legvadabbak az ágyban. Kérdésemen jót nevet, én meg csak felvonom a szemöldököm a válaszon.
- Minek neked afrodiziákum? Anélkül is meg tudsz szerezni egy pasit, nem? Ha meg már megvan, talán el is tudod bűvölni. Ja értem már... arra kell neked ez az illat, hogy szegény, ártatlan áldozataidat elkábítsd, aztán a folyóba lökd őket – nevetek fel. Nem hittem ezekben az afrodiziákum dolgokban. Ha nekem kell valaki és érdekel, felizgat, akkor teljesen mindegy milyen illata van. Ne legyen büdös, de az, hogy gyümölcsös vagy fás az illata, nekem teljesen mindegy. Ugyanígy vagyok a kajákkal is. Régen rossz, ha valakinek afrodiziákumnak tartott kajákat kell ennie ahhoz, hogy felálljon neki az aktuális nőre. Az ilyen inkább ne is d.gjon. Micsoda h.lyeség. Persze ezt nem osztom meg vele, tuti erre is lenne valami beszólása, nem adok neki magas labdát, amit lecsaphat.
- Taktika? Miről beszélsz? Nincs taktikám és soha nem adom fel. Akkor bele sem kezdek inkább, de nem adom fel. Milyen lenne az már – rázom meg a fejem elképedve, szinte undorral az arcomon. Feladni, azt nem. Az olyanokat nem szeretem, így magam sem teszem. Persze van olyan, amikor le kell állni. Az nem feladás. Akkor csak felismerem a határaimat és inkább más utat választok, de nem adom fel. Kell nekem Dia és az enyém lesz. Megszerzem magamnak, bármeddig tart. Én ráérek, még sokáig leszünk itt. Közelebb jön, de nem vagyok h.lye, sejtem a csapdát, csak nem tudom mi lesz az. A fülembe suttog, én meg elmosolyodok, megvan, a szavaiban van a csapda. Nem hagyhatom szó nélkül a dolgot.
- Igen, egyikből következik a másik, de a kettő külön is létezik. Különben meg egyik partnerem sem drogzott, mielőtt felrepítettem őket a csúcsra. Legalábbis tudtommal nem. Neked meg azért ajánlottam fel, mert jófej akartam lenni, hogy ne legyél már ennyire merev. Ha nem kell, akkor nem – kezem a derekára vándorol. Ujjaimmal alig érintve simítom végig. Aztán ahogy elhúzódik, engedem is. Még csak fel sem szisszenek, pedig a fogai a fülembe mélyednek. Még élvezem is. Az ajtó felé tart, de még nem követem. Attól, hogy neki nem kell, én még nem vagyok ellene egy kis jókedvnek. A fülemben levő fülbevaló alsó szárát kihúzom, egy kis port szórok belőle a kézfejemre, majd tükör nélkül, oda sem nézve, pontosan illesztem a fülbevalómat a helyére. Gyakorlott mozdulatokkal szívom fel a fehér port és már megyek is utána.
- Kövess – közlöm és rákacsintok, aztán a megszokott útvonalon indulok. Tudom merre kell menni, tudom, hol kell megállni kicsit, aztán hamarosan már kint is vagyunk. Ott megállok és a falhoz nyomom a lányt.
- Vágj pofán, gyerünk – szólalok meg ellentmondást nem tűrően. Ez az előleg. Ha megteszi, rendben, ha nem, hát akkor is folytatom, amit akarok.
- Meg akarok mutatni neked valamit. Csak engedd el magad – suttogom és közelebb hajolok. Sóhajtani sincs ideje, a szám máris lecsap. Ujjaim a hajába túrnak, úgy húzom magamhoz forró, mindent elsöprő csókra, én irányítok, én falom fel és beleadok mindent. Összekoccannak a fogaink, nyelvem a szájában. Vadul csókolom. A szájába nyögök, halk, érzéki hang tör fel belőlem. Kezem lesiklik a testén és valahogy nem akarom abbahagyni ezt az érzéki támadást. Fogalmam sincs mennyi idő után, de zihálva bontakozok ki a csókból. Ezekután nem mondhatja, hogy nem csókolok jól. Egyszerűen meg akartam neki mutatni. Hajtott a vágy, de nem is kérdés, csak ezért akarom.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeHétf. Dec. 16, 2013 8:42 pm

- Tudom. De nehogy azt mond nekem, hogy Te nem csalódtál már. Néha pofára kell esni, hogy az ember megerősödjön. Nem csak fizikálisan, hanem lelkileg is. Most pofára ejti Marco, nagy pofonnak érzi de feláll. A következő után szintén, és egy idő után képes lesz annak kezelni a férfiakat amik; egy álnok kígyóknak. Óvatosabb lesz, elővigyázatosabb és megtanulja kiszűrni a Lanter féléket. Melyik a jobb Marcus? Ha most óvod és annál jobban csinálja, s annál nagyobbat is esik mint ami magától alakulna ki és pluszban még Téged fog hibáztatni miatta pláne ha rosszul alakul. Vagy hagyod, nem esik akkorát és közben erősödik is? Nekem is volt báttyám... nem a levegőbe beszélek s tudom, hogy nehéz... de van ami az élettel jár. Persze bezárhatod egy kalitkába. De akkor szó szerint tedd és néha reptesd meg mint a madarakat akiket befognak mert szépek. * Vontam meg a vállaim. De nekem aztán mindegy, hogy mit csinál. Nem kezdtem el Lantert védeni, nem ismerem. Pusztán csak a tényekre és arra alapoztam amit Ő mondott. HA ekkora féregnek nézi, ám legyen. A képlet ugyan az. De ha nem az, akkor még valami jó is kialakulhat belőle. De még túl fiatalok vagyunk esküvőről meg öröklétről gondolkodni. Bár szerintem én ehhez sosem leszek elég idős és pár év múlva is elfogom hányni magam ilyen gondolatokra.*
- Ja, bocs. Elfelejtettem, hogy kevesen gondolkodnak úgy mint én; Ha csinálsz valamit akkor csináld rendesen vagy inkább sehogy. * Biggyesztettem le az ajkaim gúnyosan, szinte már megvetően. Igen, egy színjátékot is lehet rendesen csinálni, mindent bele adva. Tök mindegy, hogy mi az amit épp csinálsz. Na, így már nem is olyan meglepő, hogy rosszul tanulok igaz? Az elmélet sosem érdekelt, így nem is tanultam mert neki sem álltam. De ami érdekelt abból jó vagyok és Marcust elnézve Ő is jó valamiben. Legalábbis hűen állítja, hogy az méghozzá a zenében.*
- Amelyik kényelmesebb. Deee... meghallgatlak szólóban aztán ha nem süketülök meg, akkor elmegyek egy próbára, hogy egészében is halljam. Jobb mint hinnéd... de persze van aki nem bírja az igazságot. S köszi a bókot. * Kacsintottam a férfire már megint. Én bóknak vettem a szavait, hisz ezzel akarata ellenére talán de elismert bennem valamit. Igen, még ha az az egyik rossz tulajdonságom is, de az enyém. A lengőbordáira csak elnevetem magam és megrázom a fejem. Nem kell neki ész, van neki magától is ha hülyeségről van szó.*
- Hmm... furcsa páros leszünk. Hisz ugyan így vagyok vele. Tehát ha azt mondom, hogy nem. Akkor az nem marad akkor is ha a csillagokat hozzák a lábam elé. * Igen, mindig kiállok magamért s így a szavaim is betartom és vagyok elég makacs ahhoz, hogy végig is vigyem. Az alkura azonban már szélesen vigyorodtam, szerettem játszani és ha valamivel az ilyen kisded játékokkal mindig örömet lehetett szerezni, még akkor is ha én voltam a szenvedő fél.*
- Csak a pontosság kedvéért... olyat, amiről a nagy átlag álmodozik vagy olyat amilyennek én képzeltem a sajátom mikor még gyerek voltam? Viszont a gyűrűt nem veheted le utána sem... * Természetesen mind a két variáció elé állok és meg is fogom tenni. Csak idő kérdése az egész s bizony megfogja kapni azt a hőn szeretet leánykérést azaz esetünkbe legény kérést. S még azt is ígérem itt magamnak, hogy nem leszek nagyon szemét. Csak egy kicsit.*
- Akkor már ketten vagyunk ezzel is. Még a végén kiderül, hogy egymást kell betörnünk és valami nyálas happy end-et szánt nekünk a mittomén micsoda. * Irónia mögött azért ott van az igazság is. Csak kérdés, hogy képes-e meglátni vagy poénra veszi az egészet. *
- Hmm... majdnem találó... arra kell nekem, hogy a mérkőzéseket megnyerjem. * S persze, hogy a bátyámra emlékezzek. Szerette ennek az illatát, emlékszem, hogy mikor elvitt a virágos kertbe mindig ennél kötöttünk ki és mondta, hogy ez a virág illik hozzám és szereti is. Kissé fájó, mégis szívmelengető emlék. Ha valakit, valaha is képes voltam szeretni az Ő volt. Marcus azonban már megint kézen fekvő, hogy ne kalandozzak el messzire. Lassan de biztosan rá kell jönnöm, hogy tiszta haszon ez a fazon. Ám érintését bár érzékelem, azonban nem foglalkoztat hisz szinte alig érzem így nem esik nehezemre nem reagálni rá semmit és folytatni az utam. Bizonyára tudja. Hogy mikor mit kell és mit nem. Hisz még el is enged. Jah, majd valamikor hálásnak kell lennem érte. Ah, de nem most. Nem érek rá én ilyesmire. Ugyanis elvagyok foglalva azzal, hogy kövessem Marcust ki az épületből meg útközben egy-egy sarokba, hogy bizony el tudjunk bújni az arra járók elől. S nem utolsó sorban azért útba ejtettük a szobám is, ugyanis a táskám nélkül nem megyek sehova. Övtáska csípőre, penge lábszárra és máris kész vagyok az éjszakára. Jó ha félpercet voltam a szobámban.
Kilépve azonban a hűs falat találom a hátam mögött s egy pillanatra mondhatni, hogy megszeppenek. Ám nem a tetten, hanem a kérésén. Én pedig egy percig sem gondolkodom, csak az öklöm lendül s elvemhez híven mindent bele adok s nem szégyenítem meg magam azzal, hogy tényleg csak egy pofont kap. Márha tudok én olyat adni... mindig s ösztönösen ököllel ütök, legyen szó bárkiről, bármiről. Már nyitnám is a szám a szavaira, hogy megkérdezzem most meg mi a baj, de még levegőt sem veszek rendesen mikor már érzem, őt magát. Ujjaim a csípőjére siklanak, hogy határozottan marjanak belé s húzzam közelebb, ámbár erre semmi szükség a mozdulat mégis meg van. Szinte hallom a szíve dobbanásait, vagy csak a sajátom jár ilyen heves táncot? Nem tudom, de az ajkaim mindenképp ezt teszik az övével. Fogaim marnak s érzem a vére izét a számba - ami biztos nem a harapásomtól van -, mely csak egy újabb löketett ad. Vágyam apró lángként kezd el pislákolni s csak többet akarok, egyre többet. Belőle, az életéből... egyszerre. Ám sosem adtam ki az irányítást könnyen a kezemből, egy halk sóhajt követve próbálok helyzetet váltani s módszeresen, hirtelen a másikat a falhoz taszítani a helyemre, csak egy kicsit mellé. Akár sikerül, akár nem - de ha nem akkor viaskodtunk ezen egy ideig - egyik kezem felcsúszik a hátán egyenesen a hajáig, amibe belemarkolva vonom el magamtól. Ha a szemembe nézz, nem láthat benne semmit. Azonban a heves viszonzásom mégis egyértelművé teszi számára azt, ami nyilvánvaló. Azonban amint normalizálódik a légzésem már el is mosolyodok.*
- Bizonyítási vágy. Mikre nem képes... ez már jobb volt... egy fokkal. * Kacsintottam rá miközben arcom egy pillanatra a tenyerébe simítottam s annak alját finoman megharaptam mely után ki is bújtam a karja alatt. Nevetve lépkedtem és pár szökdécselt lépés után háttal haladtam tovább. Szinte már láthatóan jobb kedvem volt, de ennek a csókhoz semmi köze. Szabadság... ez volt az ami boldoggá tett. Annyira, hogy még a kezeim kitárva forogtam is egyet. Sokra képes egy-egy tény pláne azoknál akik értékelik is az apróságokat. S a szabadság nem az volt...*
- Mond csak Marcus... mindenben ilyen könnyen tanulsz és alkalmazkodsz? Ez voltál Te vagy amit bent műveltél? * Kérdeztem vidáman csilingelő hangon és már nyoma sem volt annak a lánynak akit bent látott. Ő más volt... a tábor falai között nem engedhettem el magam teljesen. Bár iriszeimen ez még most sem látszódott.*
- De ügyes... bár felesleges; ha elsőre is így csókolsz nem ütlek meg akkor sem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeKedd Dec. 17, 2013 11:27 pm

Igaza van, nem vallanám be, de van abban valami, amit mond. A fenébe, igaza van, de én soha senkinek nem adok igazat, csak akkor, ha nagyon kell. Inkább csak bólogatok vagy valami olyasmi. Megüti a fülem egy információ. Volt bátyja? Nem teszem most szóvá, de ami késik, az majd jön, ez nem alkalmas pillanat. Elteszem az infót, jól jöhet még. Persze nem a szó szoros értelmében.
- Hogy mondod? Álnok kígyók? Jó véleménnyel vagy a pasikról. Akkor már értem, mi ez az álca, ez a keménykedés. Nagyon elbánt veled a pasi? – teszem fel a kérdést, persze felkészülök az ellentámadásra, talán egy pofonra is, nem tudhatom, mi az oka, amiért így beszél a pasikról, csak sejtem. Az éppen elég jelenleg.
- Egyszer csak találsz egy olyat, akiről majd nem gondolod ezt. Tudod, kivételek mindig vannak. Csak nehéz megtalálni. Én sem találtam még olyan csajt, aki lekötne annyira, hogy ne akarjak mást. Szeretek csajozni, ez van – végülis most lehet, hogy magam ellen beszélek, de Dia nem h.lye, szerintem már régóta tudja, hogy milyen vagyok, hiszen bepróbálkozam már nála, pedig alig ismerem. Ő nem az a fajta, aki ennyitől megadná magát. Meg kell dolgoznom, de nem bánom. Régen volt már ilyen.
- Én rendesen csinálom, ha valamit akarok, megszerzem. Persze a megszerzés módja mindig más, néha várni kell, azt meg nem szeretem, de ha valamit eléggé akarok, megszerzem. Ez nem egy figyelemelterelő csókon múlik. Ha mindent beleadsz az elején, mi újat tudsz még mutatni? – kacsintok rá, ebből szerintem érteni fogja, hogy ez most célzás. Eléggé felkeltette az érdeklődésem, szóval nem fogom könnyen elengedni. Annál jobban kell nekem. Tudom is, mivel fogom felkelteni az érdeklődését. Persze, hogy a zenével. Abban jó vagyok.
- Amikor csak akarod, de az legyen egy másik program. Persze, ha annyira leitatsz, még ma is énekelhetek neked, csak hát az nem éppen színvonalas – húzom el a számat, de azért elnevetem magam. Ahogyan a lánykérésen is.
- Ezt tényleg komolyan gondoltad? Várj, nem tudok dönteni, amíg nem tudom, te mit szerettél volna. De tudod mit? Legyen az. Az átlagos dolgokat nem szeretem – jelentem ki, szerintem ebben egyetértünk. Ő sem átlagos és rólam is el lehet mondani sokmindent, de ezt nem. A különleges dolgokat szeretem.
- Betörnünk? Ha be tudsz törni, hát akkor nagyon jó vagy. Meg szerintem fordítva is. Nem lenne könnyű dolgom, de szeretem a kihívást. Elfogadva – kacsintok rá és már indulunk is, kikerülve a tanárok útvonalát, néha meglapulva, néha sietve, de elérünk Dia szobájához. Az igaz, hogy én tettem egy meggondolatlan kijelentést, pontosabban kérést, de nem gondoltam, hogy élni is fog vele. Méghozzá ennyire. Ez nem egy pofon, az ökle belefut a képembe, ez fáj, k.rvára fáj, de nem mutatom, helyette inkább egyből megteszem, amit akartam. Figyelemelterelés meg ilyesmi. Szóval lekapom. Vadul. Szenvedélyesen. Olyan tűzzel, amit az előbb hiányolt. Most megkapja. Érzem, hogy benne van a játékban. Csókol, harap, átveszi a kezdeményezést, de kivételesen nem bánom, csinálja csak, mutassa meg, mit tud. Az én hátam nyomódik a falnak, átfordulunk, csókja feltüzel, lenne kedvem folytatni. Aztán megérzem a fémes ízt. Összetéveszthetetlen és azt is tudom, honnan jön. Fáj, persze, hogy fáj, de ezt nem fogja megtudni. Annyit érezhet csak, hogy az ízétől még hevesebben birtoklom ajkait. Ebben a pillantban egészen közel érzem magamhoz. Olyan, mintha most mutatná meg az igazi arcát, mintha egy pillanatra engendé, hogy bepillantsak a gondosan kiépített álarc mögé, de aztán vissza is bújik és kiszabadul karjaim közül. Én meg az orrom és a szám kezdem törölgetni, végighúzom a kézfejem, tiszta vér. Jól néz ki.
- Alkalmazkodtam? Mihez is? Ha a csókra gondolsz, bent tényleg nem adtam bele mindent, időm sem volt végiggondolni. Amit most kaptál, ez volt az igazi ízelítő, de még mindig nem láttál mindent. Tudok ennél is jobb lenni, de az már tőled is függ. Ha ilyen vagy, ahogy most mutattad, hát... kiraknak minket a táborból, ha egyszer belekezdünk – sokatmondó pillantással nézek rá és vigyorgok. Hát elképzeltem, mit tudnánk kezdeni egymással. Jó, ha nem szakadna le az ágy.
- És te? Ez vagy te, aki szabadnak érzi magát vagy az a harcias lány, aki bent voltál? Aki ezt tette – mutatok a képemre. Nem is akarom tudni, hogy néz ki. Aztán mégis rákérdezek.
- Jó munkát végeztél vagy még alakítani kell? Különben is, véres vagy – megfogom a csuklóját, ajkaim közé veszem alsó ajkát, aztán alapos munkát végzek a nyelvemmel. Érzem az ízem, de nem érdekel, ettől különleges ez az egész.
- Így már jó – vigyorogva húzódok el és felteszek egy kérdést.
- Mihez lenne kedved? Mielőtt bevezetlek az éjszakába, választhatsz valamit – ajánlom fel, ilyet is ritkán teszek.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeSzer. Dec. 18, 2013 9:21 pm

- Az attól függ. Érzelmileg nem... nem szerettem. Erkölcsileg már annál inkább... márha volt nekem olyanom valaha is. De azt megtanultam, hogy képesek vagytok hazudni is egy lány bugyijába akartok mászni. Annak mutatni magatokat, amik nem vagytok. Ez mellé meg srácok között nőttem fel. A legtöbbetek pedig anyuci pici fia akinek fogalma sincs az életről. Egyszer voltam szerelmes Marcus de még az is csak plátói volt. Szóval ilyen téren nálam ne kutakodj. * Hiába, ha elzárkózom valami elől az nem fér a közelembe. Ez igaz a szerelemre is. Najó, nem mintha ez ellen én tehetnék bármit is ha jön. De még nem jött szerencsére. Nem is vágytam rá. Láthatta rajtam Marcus, hogy nem hazudok. Tényleg nem tettem, semmi olyan oka nem volt a véleményem mögött ami szerelmi csalódásra írható. Csalódtam én, ez tény... de csak az emberekben. *
- Miből gondolod, hogy nem találtam már meg a kivételt? * Vontam fel a szemöldököm kérdőn. De igen, én már találtam egy kivétel csak épp semmit nem akarok Tőle. Csak néha a testét ha rám jön, meg persze ha unom az edzéseket egyedül akkor őt. Viszont mikor az újdonságokról beszél elnevetem magam.*
- Látod, pont ez benne a kihívás. Hogy mindig tudd újat mutatni úgyis, hogy mégis minden alkalommal mindent beleadsz. Ne válj unalmassá. Bár szerintem az unalom pont nem rád jellemző, aztán tévedni emberi dolog.*
- Megbeszéltük. * Bólintottam kissé lelkesen, talán már túlontúl is lelkesen a legénykérésre és már elő is vadásztam a telefonom, hogy megtegyem amit meg kell.*
- Csáó Bogaram. Mit művelsz? (…) Ó, hát sok sikert csak kérnék valamit mielőtt még nagyon belemászol a bugyijába. Emlékszel még mit beszéltünk az esküvőről és kinevettél? (…) Igen-igen az Édesem. Szóval az a helyzet, hogy eltudnád intézni? Hívd fel Kicsit és közöld vele, hogy nekem lesz. (…) Azzal nem lesz gond. Megfogja tenni és tudja, hogy kihez kell fordulnia. Lóg nekem egy hónapja. (…) Hééé... ne vedd át Raffi szerepét. De nem, nem akarod tudni, hogy mibe keveredtem. A lényeg, hogy minden szó nélkül megfogja tenni. Nem fizetsz akkor sem ha felkér rá. Csak nyögd be a nevem, ennyi az egész. (…) Durván van egy órája kivitelezni és morcos leszek ha nem lesz kész. Köszi Baby... Imádlak. (…) Nem, még nincs vége és igen, nem felejtettem el. Ott leszek még akkor is ha innen kirúgnak. (...) Igen, edzek rendesen azzal nincs baj, ne aggódj már annyit Kedvesem. *Letéve a telefont Marcusra villantottam iriszeim melyek felettébb különösen csillogtak. Szerettem, hogy van némi befolyásom és majdhogynem mindent eltudtam érni, viszonylag rövid időn belül.*
- Szóval... egy óra múlva az enyém leszel Marcus és nincs vissza út. * Kacsintottam rá lelkesebben mint azt a helyzet megkívánta volna. Az mindegy, hogy kivel beszéltem.*
- Apropó... a dalért cserébe, ha ki tudsz lógni láthatsz egy mérkőzésemet pár hét múlva. Mint uramnak, ott a helyed. * Addigra már az lesz, még ha nem is hivatalosan. A hangzása viszont abszurd volt és csak elfintorodtam rajta. Hát ez így muris lesz.

Minden bizonnyal nem vártam azt a reakciót amit kaptam a saját vérére. Legalábbis még egyetlen embernél tapasztaltam azt, hogy a vér íze ilyen hatással lenne rá mint rám. Persze ez tetszett, nem is kicsit s meg is mutattam, hogy mennyire kedvemre van ez a fajta játék. Mert minden csak játék, még sincsenek győztesek vagy vesztesek. Szinte, de csak szinte lecsupaszítom magam s megmutatom, hogy milyen is az, mikor nekem is jó. Legalábbis részben. A válaszára azonban már megint nevetek.*
- Nem, azért annyira hangos nem vagyok. A látszat olykor csal... és persze nem mindegy, hogy mi az amit kapok. Nem mindig vagyok ilyen hmmm heves. El kell érni. * Vontam meg a vállaim de már lehagytam azt, hogy nem tudná megadni. Az előző mutatványa után ebben már nem voltam olyan biztos. Sőt... de nem, mert csak nem. A kérdésére egy sokat sejtető mosolyra húztam a szám.*
- A kettő nem zárja ki egymást. Itt is ugyan olyan harcias vagyok, mint bent. Csak bent nem vagyok szabad és így boldog sem igazán. Itt kint... csak van egy kis plusz, ami bent nincs meg. Az vagyok, akit ma este látsz. Bent csak egy halvány képe önmagamnak. De ez mindenkire elmondható szerintem.* Vontam meg a vállaim könnyedén. Minden bizonnyal sok mindenki nem él teljes életet itt, ahol csak az álmok egy része valósul meg egyenlőre miközben megfoszt mindentől ami maga az életet jelenti.*
- Hmmm... - billentem oldalra a fejem - … szerintem kéne a másik oldalról is egy, hogy ne legyen csálé. De még sor kerülhet rá, szóval egyenlőre hagyom így, ahogy van. Zsepivel szolgálhatok. * S mivel jó fej vagyok az övtáskámból ki is vadászok egyet. Kicsit gyűrött. De legalább tiszta. Viszont elkapja a csuklóm én pedig egy lépést teszek felé, még mielőtt rángatni kezdene. Várom, hogy mit akar... de persze naiv ábránd, hogy elintézi a zsebkendővel. Én meg puszta viszonzásképp csak belecsípek a nyelvébe egy hirtelen mozdulattal. De aztán már mellette sétálok tovább.*
- Tekintve, hogy az egészséges étrend nem az én terepem már pedig a táncosoknak bent az van előírva. Így egy gyorsétterem... és egy óra múlva be kéne menni az egyik helyre, hogy megkérjem a kezed. Utána a Tiéd vagyok... nevezd lagzinak. * Vigyorodtam rá és lépteim a főútra vezettek, hogy ott tovább haladva, ha csak nem ellenkezett nagyon, akkor az egyik kifőzde szerűséget megkeressem. A jó benne, hogy főt étel ugyan úgy megtalálható benne, mint az egyszerű dolgok. Szerettem ezt a helyet, nem véletlen esett rá a választásom.*
- Kérdezném, hogy milyen kaját szeretsz, de lesz választék bőven és nem is érdekel. Viszont... az már inkább, hogy szerinted milyen az a lány, aki mellett nem kéne máshoz menned és többet akarj tőle mint pár éjszaka?

//Bocsi, hogy csak ilyen későn és lesz ez jobb is. :///
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeSzomb. Dec. 21, 2013 9:33 pm

Kicsit sem szerettem másnak igazat adni, de néha kell. Mint most. Diának sokmindenben igaza van, ez tetszik benne, hogy nem bólogat, mint a legtöbb lány, hanem megmondja, amit gondol. Erre van szükségem a sok csaj után, akik minden döntést rám bíztak és nem volt egy önálló gondolatuk sem. Bár szépek, de csak babák. Játszani lehet velük, aztán félretenni. Adott esetben eldobni, kinek hogy tetszik.
- Igen, ezt jól látod. Nem csak, hogy képesek vagyunk hazudni, hanem szinte mindig hazudunk, ha le akarjuk varázsolni a bugyit egy csajról. Azt mondjuk, amit hallani akartok és máris nyert ügyünk van, de szerintem ez nem nagy dolog. Ti is ugyanúgy hazudtok, ha akartok valamit – vonom meg a vállam, szerintem ebben egyenlőek vagyunk. A nők is éppen elégszer próbálják hazugsággal ráerőltetni az akaratukat másra. Így érik el, amit akarnak, ha másképpen nem megy, jön a könnyebb út. Újabb meglepetés. Dia sem volt még szerelmes. Kicsit meglep. Véletlen lenne? Nem hiszem, mindenesetre fura, hogy egyre több dologban egyezünk. Nagyon más, mint akikkel eddig dolgom volt. Jó értelemben persze. Annyira elgondolkodok, hogy már csak az tűnik fel, hogy telefonál. Kérdő pillantással nézek rá, amint befejezi.
- Mire mondtam igent... El sem hiszem. Jól érzem, hogy nem fogsz részleteket elárulni? – nevetek fel. Nem is akarom tudni. Ennyi meglepetés kell.
- Te most meghívsz egy meccsedre? És szerinted nem tudok kilógni? Hát most éppen mit csinálunk? Különben is, ki nem hagynám – viccesnek találom a helyzetet, hiszen ő még nem lógott ki, én meg sokadjára teszem. Nem pont akkor fogom betartani a szabályokat, amikor meccs közben láthatom.
- Jah addigra már az urad leszek? Azt hittem ez még csak az eljegyzés, de igazad van, mire várjunk? Ezt az őszinte szerelmet meg kell pecsételni minél előbb – mentem bele a játékba, hiszen az volt, de milyen jó. Jókedvű vagyok. Igen, annak érzem magam most mellette, szabadon, kötöttségek nélkül. Jó éjszakánk lesz. Végre valaki, aki nem nyafog, hanem benne van a buliban. Mert ez az. Beindul a vérem ízétől, pont, ahogyan én. Mindig is szerettem, elképesztően izgató, ha kicsit véres a csók.
- Ez elismerés. Nem is kell mondanod. Ha el kell érni, hogy ilyen heves legyél, akkor ki sem kell mondanod, tudom, hogy szerinted is jól csókolok – magabiztos mosolyra húzom a számat, bármennyire is ellenkezünk, valami van bennünk, valami közös, valami izgalmas. Nem kapok újabb pofánb.szást, viszont zsepit igen, amire furán nézek, minek az, inkább egy csók, az kell. Semmi másra nincs szükségem, csak arra, hogy ezt kiélvezzem.
- De ha úgy érzed, hogy nagyon viszket a tenyered, ne fogdd vissza magad. Tetszik, hogy ilyen harcias vagy – nem zavartatom magam, amint elszakadnak ajkaink, haladunk tovább, kint a szabadban, ahogy hallom, egy gyorsétterem felé, ezzel egyetértek, én is éhes vagyok, nem árt előtte enni. Mi előtt is? Hát igen, kell nekem, megszerzem, talán ma, talán később, de az enyém lesz.
- Valójában engem sem érdekel, mit szeretsz, ez egy étterem, szóval mindenki azt eszik, amit akar, nem kell tudnunk egymás kedvenceiről... de öhm... miért érdekel ez? – megakadok a mondatban, ahogy Dia kicsit sem finomkodik, rákérdez arra, ami érdekli.
- Ez most különben is hogy jött neked? – próbálom kikerülni a választ, de tudom, hogy nem fogom. Ebben most engednem kell.
- Olyan, mint te – mélyen a szemeibe nézek, miközben kimondom a választ, lassan, jól érthetően. Persze nem én lennék, ha nem piszkálnám kicsit.
- Mondjuk nem tudhatom, milyen vagy az ágyban. Az azért fontos. Egyébként viszont sajnos passzolsz az ízlésemhez kívül és belül is. Ha valaki ezt meg tudná adni nekem, akkor leállnék – ahogy ezt kifejtem, teljesen megnyílok előtte egy pillanatra.
- De te is olyan vagy, mint én. Nem tudsz megmaradni senki mellett igaz? Mindegy... Élvezzük ki a szabad esténket. Reggelre már házasok leszünk – végül inkább elpoénkodom a dolgot, nem vagyok jó az ilyen témákban. Annyi minden van bennem, én meg akarok maradni valaki mellett, de eddig még nem találtam olyat, aki mellett érdemes lenne. Aki mellett nem kell másik csaj. Bár kétségtelen, Dia olyan, de szerintem megennénk egymást.
- Nem érdekel, de azért mégis. Mit eszel? Én tuti valami olyat, amit bűn akár kimondani a táborban – valami jó kaját akarok végre, a táborban csak ilyen egészséges dolgok vannak, belegondolni is rossz. Még jó, hogy pia van, mert szerzek. Alakul a program. Jó kaja, jó csaj, ennél többet nem is akarok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeSzomb. Dec. 21, 2013 10:48 pm

*Marcus fejtegetésére a szemöldököm a homlokomra szalad és egy pillanatra majhogynem tátot szájjal hallgatom amit mond. Jééézusom? Ez most komoly? Tééényleg? Fejezi ki az arcom... amit természetesen megjátszottam. S mikor végez egy halvány mosollyal felelek neki.*
- Mondtam én egy szóval is, hogy a nőket többre tartom mint a férfiakat? Egy kaptafa mind a két nem... * Vontam meg a vállaim. Nem kergettem naiv ábrándokat a nőkről sem. S nem is kezdtem el bizonygatni, hogy nem mindenki. Én valóban csak akkor hazudok ha a bátyámról van szó. Vagyis arról, hogy megkeressem ki a felelős a haláláért. Na akkor nem ismertem határokat, viszont minden másban a saját erőmre, tehetségemre s persze a valóságra hagyatkoztam. Ezt majd idővel úgy is észre veszi, jelenleg mondhatnék bármit. Viszont amiről mondhatnék, arra csak egy sok jót nem ígérő vigyor kúszik az ajkaimra és némi huncut fény a szemeimbe. Tetszik ahogy nevet s ezt csak azért nem venni észre, mert nem akarom, hogy tudja. De remélem a végén is ilyen szinten fog nevetni.*
- Addig még sok idő eltelik... ki tudja, lehet Te leszel a tábor mintaképe. * Néztem rá nagy komolyan, de kicsit sem gondoltam komolyan. Mindenesetre ennek elegendőnek kellett lennie ahhoz, hogy biztos legyen abban, hogy igen, ez egy meghívás volt. Meghívóra meg ilyenekre nem lesz szüksége, szóval nem is tértem ki rá.
Az újabb öndicsérésére csak fújtattam egyet, s megtorpanva, hirtelen fordultam felé. Hosszú, vékony ujjaim az álla alá nyúltak miközben tekintetem az ajkaira vándorolt.*
- Igen Marcus... jól csókolsz. Remélem megsimogattam az egód s most már lekattansz a témáról mert az önfényezésed kiábrándító. Igaz nem akarod, hogy még az eljegyzés előtt kiábránduljak? Ráérek majd utána. A tenyerem meg jól van... köszöni szépen. * Komolyan mondom neki szüksége van arra, hogy a másik elismerést adjon neki. Rajtam ne múljék a boldogsága, de ettől még nem fogom kevésbé kritizálni vagy szívni a vérét. A szívatás meg csak ez után jön. Vagyis nem az, de nem fogom lemosni magamról, hogy nem annak szánom.
Szórakoztat már megint, hogy Marcus kissé megakad a nagy beszédben s még ha csak egy röpke pillanatra is de meginog és látványosan próbálja terelni a témát.*
- Sose keress összefüggést a szavaimban, logikát meg végképp ne. Képes vagyok rodeózni a témák között szabadon, gátlások nélkül. De abba se reménykedj soha, hogy eltudod terelni a témát. * Osztottam meg s csendbe maradva vártam a választ, hogy vajon mit fog felelni. Figyelem ahogy beszél s íriszeimbe némi ijedelem kél a szavaitól, a pillantásától. Jézusom Dianne... olyantól ijedsz meg, ami nem veszély. A veszélybe meg örömtáncot járva sétálsz bele. Nem vagy normális. Jah, ezt tudtam eddig is. De talán ennyire őszintén mégse voltam kíváncsi a válaszra. Vagyishát... bah, de kíváncsi voltam, csak nem erre számítottam. Az utolsó pillantásánál elkapom az íriszeim.*
- Hogy is volt? „Szinte mindig hazudunk, ha le akarjuk varázsolni a bugyit egy csajról. Azt mondjuk, amit hallani akartok és máris nyert ügyünk van, de szerintem ez nem nagy dolog „ * Utánoztam kicsit kifigurázva persze. Nem akartam érdemben reagálni a szavaira. Azonban tény és való, hogy nálam spec ez a módszer nem jön be. S ha nem ostoba, akkor ezt tudhatja Ő is. Az egyenesség célravezetőbb, persze ha én is azt akarom amit Ő. *
- Ez nem igaz. Csak a céljaim fontosabbak mint az, hogy pasikkal foglalkozzak. Persze attól még nő vagyok és nem vetem meg a kalandokat, mert élni azt kell. Viszont van egy „De”, ami után az jön, hogy ilyen térre is van „fix” partnerem. Nem akar elvinni vacsorázni, nem akar bemutatni a szüleinek, anyám még csak hírből sem akar róla tudni, nem még megismerni, nem akar szerelmet vallani és ez így van jól. Barátok vagyunk... azonban egy barát ott van ha kell. Nos... Ő ott van. * Hülyén venné ki magát ha azt mondom, hogy nem fekszem le senkivel ha az nem szolgálja az érdekem azaz nem küld közelebb Raffi gyilkosaihoz. Élvezetből, azért mert én is ezt akartam csak és kizárólag Sebivel feküdtem le. De persze nem akartam én megbotránkoztatni...*
- Élvezetből csak egy embert fogadok az ágyamba. Eléggé monogám vagyok... * najó, egy kicsit talán mégis megakarom botránkoztatni. De sok ideje nem van reagálni bár én néztem az arcát, hisz két lépés és már ott is vagyunk. Nem kell az udvariasság, így be is nyitok és céltudatosan megyek az önkiszolgálóhoz, menet közben végig szemlélve, hogy mi van. Tálca, kés, villa, szalvéta s már jöhet is a sorban állás.*
- Majd meglátod... * Felelek azért, hogy nehogy azt higgye, hogy nem hallottam és ismételgesse önmagát. De nem szólok semmit csak haladok, várok és próbálok türelmes lenni, ami nem vagyok. Egy öt perc és már sorra is kerülünk... éljen, hurrá, nem kiabáltam... de százig tuti elszámoltam, hogy ez ne következzen be.*
- Csáo Matt.... - öklöztem össze a kiszolgáló sráccal. - … három szelet marha sztéket kérek, egy fél adag sültkrumplit meg tojásos rizst. Meg kell még itt lennie egy protein tasakomnak, azt megcsinálhatnád nekem. Ja és Ő Marcus... * Biccentettem a srác felé, hogy velem van. Szószok voltak az asztalokon így nem is kértem. De nem léptem le, hanem megvártam míg rendel Marcus is és most még csak eszméletlen késztetést sem éreztem, hogy csevegjek Matt-tel. A srác némi kérdő tekintettel köszönt neki, nem kellett sok ész kitalálni, hogy mi forog a fejében. Én meg nem vagyok cáfolgatós hangulatban. Ha Marcus is leadta a rendelését én csak a sült krumplimmal sétáltam el a tálcával a kezemben egy félreeső sarok asztalhoz. Ami feltűnő lehet egy olyan embernek aki olyan mint én. A hátam mögött fal volt, nem volt támadási felület hátulról. Viszont mind a két oldalról szabad volt a terep s mégis ráláttam az ajtóra és az ablakokra rendesen. Paranoid helyfoglalás és helyezkedés. *
- Míg megérkezik a sztékem és a protein Shake-em, addig játszunk. Egy kérdés, egy válasz. Egyetlen vétó jogod van, minden további megválaszolatlan kérdésnél teljesíted egyetlen kívánságom. Szóval... miért pont a zene? * Bemelegítő kérdés, naná... de egyértelmű, hogy nem lesz minden kérdés ilyen könyörületes és alap.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeCsüt. Dec. 26, 2013 11:37 pm

Végülis rendesen eltalálta a témát. Persze soha nem vallanám be, de nekem kell a visszajelzés. Igen, eddig még senki nem panaszkodott a csókra, de most, ahogy Dia feltehetőleg csak azért, hogy bosszantson, lehúzta a technikám, feléledt bennem a bizonyítási vágy. Valójában ezért vagyok annyi csajjal, ezért váltogatom őket, hogy mindig kapjak visszajelzést, hogy bárkit meg tudok szerezni és az ágyban is jó vagyok. Persze ezt nem vele fogom megosztani. Valójában magamnak sem szeretem bevallani.
- Nem hagyom, hogy kiábrándulj. Ha kell, akkor újabb csókokkal bizonyítom, jó helyen vagy mellettem – lett volna más válaszom is, de inkább megtartottam magamnak. Esélyes lettem volna egy újabb ismerkedésre az öklével, ami tekintve, hogy biztosan elő fog még fordulni, ezt a lehetőséget most kihagytam inkább. Felnevetek, ahogy utánozni kezd.
- Jó, mindig van kivétel. Te amúgy sem az a lány vagy, akiről két kedves szóval levarázsolom a bugyit, de szólj, ha tévedek, akkor bevetem magam a cél érdekében. Valami azt súgja, a te bugyidba más út vezet – sóhajtok fel, mintha most valami nagyon érdekes dolgot mondtam volna. Mintha nagyon bölcs lennék, bár valójában szerintem rátapintottam a lényegre és a következő mondandója is ezt támasztja alá. Le is esik az állam, nem tagadom, meglep a csaj.
- Aha, szóval az érzelmek kizárva, marad a puszta szex. Élvezetből csak egy embert? Ha nincsenek érzelmek, miért csak egy embert? Kell a tapasztalat, hogy minél jobb legyen. Ha gondolod, szívesen feláldozom magam, rajtam kísérletezhetsz – nevetek fel. Jobb esetben beszól, rosszabb esetben most jön a következő ütés, de nem érdekel, szórakoztató. Nem értem miért nem tudok hátsó szándék nélkül szóbaállni a másik nemmel, egyszerűen késztetést érzek, hogy minél előbb alattam legyen és tőlem élvezzen. Erre nem most fog sor kerülni Diával, tekintve, hogy tudom, meg kell dolgoznom és amúgy is megérkezünk a gyorsétterembe, ahol kisebb sor fogad. Idegesen dobolok a lábammal, bár megnyugtat fura módon, hogy látom, Dia sem türelmesebb. Szerintem szétszednénk egymást, ha ágyba kerülnénk. Valószínűleg túl jó erőben lehet és nem azért mondom, mert fáj a fél pofám, hanem, mert annak ellenére, hogy nem látszik rajta, annyi kaját rendel, amit egy nap alatt nem eszek meg.
- Ööö... helló – üdvözlöm én is a pultos srácot, akit feltehetőleg jól ismer, mint régi barátok, úgy üdvözölték egymást. Sejtem mi járhat a srác fejében, végigmér, de nem törődök vele, inkább rendelek.
- Egy steak nekem is jöhet, de csak egy adag, sültkrumplival – igen, lehet, hogy gáz, de nem tudna belémtömni annyit. Egy elég lesz. Követem a lányt krumplival és kólával a tálcámon, na meg akad ott vodka is, nem tervezem józanra az estét. Meglep a helyválasztása, de nem teszem szóvá, annyira nem érdekel, leülök mellé, ő meg egyből a lényegre tér. Lehúzom a piát mielőtt válaszolnék.
- Szeretek játszani. Azért tisztázzuk a szabályokat. Csak te kérdezhetsz vagy én is? – mondjuk sejtettem a választ, de jobban akartam az ő szájából hallani, hogy itt csak neki van szava. Legalábbis most, aztán majd átveszem az irányítást.
- Mindenki jó valamiben, csak meg kell találni mi az. Én megtaláltam. Szeretek énekelni, szeretem uralni a színpadot, jól érzem magam, ha a középpontban lehetek. Valószínűleg nem is csinálom rosszul, egyre többen vannak a bulikon. Ha ezzel kielégítettem a kíváncsiságod, jöhet a következő kérdés. Kíváncsi vagyok, mi érdekel – mondjuk sejtettem, hogy ez csak a kezdés volt. Figyelemelterelés, aztán jönnek a durva kérdések, de az a jó. Nem szeretek finomkodni. Beleittam a kólámba is és vártam. Kíváncsi vagyok, mennyire merész. Érdekel, hol van a határ a kíváncsiságában.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitimeHétf. Dec. 30, 2013 3:05 pm

- Igaz Te is tudod, hogy ez már szappanoperába illett volna? * Szaladt fintorra az ajkaim, miközben próbáltam megemészteni a szavait. Igen, ez nekem egészen egy brazil romantikus nyálas izébe illő volt - merthogy filmeknek nem nevezném. Gyűlöltem az ilyen filmeket, hisz csak azt mutatták meg, hogy mi NINCS a valóvilágban. A sok tizenéves nő kezdemények meg ezekről álmodoznak, holott mindenki b*szik mindenkivel, meg megcsalja, meg a barátnő szerelmes lesz az apuciba. Bah, hát csodálkozunk, hogy ide fajult a világ?*
- Ha azt mondom, hogy eljutsz úgy, de te is tudod hogy nem fogsz és hogy ez csak hazugság a részemről, attól még megpróbálod? Érdekel, hogy miként varázsolod el a naiv lányokat. * Adtam egy kis magyarázatot is ahhoz, ami evidensé lehetett. Bár meg kell hagyni, hogy ezzel talán számomra lett a legevidensebb, hogy túlságosan is nyílt lapokkal játszok Marcussal.
De a kérdése teljesen jogos, s bár reméltem, hogy kicsit sokkolom, de nem jött össze. Sőt, még kérdez is. Apám, anyám köreiből ezért már máglyára vetettek volna.*
- Azt nem mondtam, hogy nem tapasztalok, csak azt, hogy összekötöm ezt a hmm... maradjunk annyiban, hogy a hasznossal. S azért csak egy ember, mert ha kell akkor Ő megtudja adni azt, ami kell és mindig tudja, hogy mi az ami kell. *Jóóó... ha nem puszta tényként hatna a hangom, érhetne az a vád, hogy szerelmes vagyok. De hál' istennek semmi érzelem nincs a hangomban és csak a puszta tényeket ismertem el. S reméltem, hogy Marcus nem kezd el ezzel szórakozni... bár, van rá egy ötösöm, hogy elfog és nem fogja annyiban hagyni a mondatom.*
- Az áldozataimnak a vérét veszem... Mindjárt meghatódok olyan nagylelkű vagy, hogy egy magam fajta békának felajánlod hercegi ágyad... * Morzsoltam el egy könnycseppet, mely valóban megjelent, de csak a visszafojtott kacagástól. De végül csak abba hagyva a színjátékot kacsintottam rá, mert azért nem hagytam szó nélkül a nagylelkű ajánlatát s ajkaimon széles vigyor terült el, amit a várakozás alatt ösztönösen és észre sem véve kezdtem el rágcsálni. Az "ööö"-zésére felkapom a fejem, egészen úgy hangzott mintha zavarba lenne. Aztán hallgattam a rendelését, de semmi megjegyzést nem tettem rá. Nem mindenkinek lyukas a gyomra mint nekem. No meg ennyi koplalás után, nem árt a normális étel ha tényleg indulni akarok. De nem magyarázkodtam a mennyiség miatt, számomra ez természetes volt és amúgy sem tartozom beszámolóval. Ha érdekli, kérdez és kap választ. Márha kap.*
- Természetesen Te is kérdezhetsz... Egy innen, egy onnan... * Nem mindig de szeretem a fairplay játékokat. Ez így van rendjén, meg a krumplim is egy nagy adag kechuppal a tetején amit rá nyomtam miközben válaszoltam. S máris enni kezdtem, ahogy elhangzott a kérdésem.*
- Röviden; egy önbizalom hiányos, önimádó vagy. Aki zenével hódít s lesz egész, mert nélküle csak egy szürke egérke maradna. * Summáztam a hallottakat két falat között. De igen, ez egy kielégítő válasz volt.*
- Mit szólnak a szüleid, hogy úgy nézel ki mint a kisgyerekek legrosszabb rémálma és ezt választottad? * Kérdeztem hát, hogy ne legyünk csendben. De utána megint enni kezdtem és vigyorogva vettem el a shaket ami percek alatt elkészül. Nem nagy tudomány. Közben azt is megtudjuk, hogy a steakre várni kell még egy tíz percet. Annyi baj legyen, legalább tuti friss.*
- Megkóstolod? Nem rossz... meggyes íze van, de benne van minden amire nekem szükségem van. Mondjuk... fehérje. * Nyújtottam felé, hogy nyugodtan kóstolja meg, ettől nem lesz baja s teljesen tiszta. Na mintha az utóbbi tartotta volna vissza a leginkább. De attól még mondtam, s vártam a válaszát meg a kérdéseit. HA nem ivott belőle így járt, nem tudja mi a jó.*

//Bocsánat Marcus. Kissé elhavazódtam így az ünnepek alatt/után. De már leszek, vagyok. Embarassed Ja és hogy ne legyen vontatott egy reagon belül 2 kérdést tegyél fel. Nekem is ez volt a második és akkor haladunk is afelé, hogy megbillogozzalak. Razz//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Marcus & Dianne - Edzőterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Dianne - Edzőterem   Marcus & Dianne - Edzőterem Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Marcus & Dianne - Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Trace & Marcus
» Layla & Marcus +18
» Jasmine & Marcus +18
» Raiden & Marcus
» Daphne & Marcus

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Off topic :: Archívum-