Vendég Vendég
| Tárgy: Charlie Booker Csüt. Márc. 27, 2014 7:16 pm | |
| Charlie Nicholas Booker
Adatok
♦Teljes név♦ Charlie Nicholas Booker ♦Becenév♦ Charlie ♦Születési hely, idő♦ Manhattan, 1996.03.22. ♦Kor♦ 18 ♦Play by♦ Justin Bieber ♦Csoport♦ Táncos |
Külső és belső
Nem állt szándékomban bántani őt. Sosem emeltem volna kezet lányra, de ott abban a pillanatban csupán egy hajszálom függött , hogy feladva elveimet foltot hagyjak gyönyörű arcán. Öklöm hangosan csattan a feje mellett a falon. Megremeg az álla, könnyek szöknek a szemébe és összerezzen. Jó. Féljen csak. Megérdemli. Nem szólok egy árva szót sem, hiszen úgyis tudja , hogy mi csapta ki nálam a biztosítékot. Teszi veszi magát másoknak, miközben az egyémnek mondja magát és ha valamit akkor ezt a kétszínű hazudozást, szarkavarást gyűlölöm. Heves alaptermészetem pedig nem sokat segít a helyzeten , de kevés jó tulajdonságaim egyikének köszönhetően ezt kiválóan tudom már kezelni. Egyik alapelvemnek ,miszerint reméld a legjobbat de készülj a legrosszabra, köszönhetően ismét nem ért csalódás. Ha valamihez akkor ahhoz értek, hogy hogyan kell továbblépni és ismét ezt teszem. Az ajtó hangosan csattan a hátam mögött miközben elhagyom a brooklyni bérházat és visszamenekülök a könnyű drogok, könnyű lányok és egyszerű barátok birodalmába, akik a kefélésen és a cigitekerésen kívül semmihez sem értenek, bár az , hogy náluk keresem a vígasztalást rólam is sokmindent elmond. Egy romos gyárban van a telephelyünk , ami higéniailag nem éppen kifogástalan, de itt sosem merne minket zaklatni senki. Hamar elegem lesz belőlük. Nem bírok sok időt nagy tömegben eltölteni, így kézen fogom az egyik lányt és elindulunk belvárosi puccos lakás felé, amit anyámék otthonnak szeretnek nevezni. Üres lakás vár. Ez a látvány és érzés tanított meg az önállóságra. Megállok egy pillanatra a tükör előtt. 178 cm magas vagyok, durván 68 kiló. Barna hajam kócosan kandikál ki a kapucni alól, barna szemeim véreresek a fáradtságtól és a dohány füsttől. Ez lennék én.
|
Előtörténet
Elvárások, remények , álmok, amiket sosem leszek képes beteljesíteni. Mindent a seggem alá raktak kiskoromban, mert ezt motiválásként fogták fel, ehhez képest egy elég elcseszett személyiség alakult ki a lelkemben. Egy olyan személlyé váltam, aki nem képes arra , hogy megtalálja a helyét a világban, miközben azon agyal, hogy vajon akarja-e egyáltalán. Fuldoklom. Az hittem Te leszel az. Szőke haj, kék szemek, telt idomok. Azt hittem kellhetek egy ilyen valakinek , akinek még talán fele akkora defektjei sincsenek , mint nekem. A pénz viszont nagyúr. Életeket adhat és vehet el, vannak olyanok , akik másra nem is tudnak gondolni. Te is ilyen voltál nem engem szerettél, hanem a szüleim pénztárcáját, de azt hiszem , ha tudtad volna , hogy a péncsapot már évekkel ezelőtt elzárták a szüleim, még ennyi időt sem töltöttél volna el velem, mint így. De az élet megy tovább. Egy fejezet voltál, nem pedig az egész regény. Gyújtogatások, rendbontás, utcai verekedés, bolti rablás. Kevés dolog van , amit ki kellene hagyni a priuszomból, de pénz beszél és a rendőr hallgat. A szüleimnek pedig feltett szándékuk megszabadulni tőlem és ez egy ilyen előélettel szinte teljesen lehetetlen lenne. Ha valamiben igazán jók a szüleim az nem más , mint a kártérítés pontos összegének kiszámítása és egy borítékban átcsúsztatása akár az igazgatónak, akár a bolti eladónak, akár egy félig agyonvert fiú szüleinek. Az emberek pedig hallgatnak. Gerinctelenül, alattomosan tartják a hátukat egy olyan embernek , mint én egy-egy vastagabb boríték miatt. Eladják a lelküket is akár. Én kiért adnám a lelkemet? Senkiért. Nem sikerült 18 év alatt olyan embert megismernem, aki ezt kiérdemelte volna, akiért ez megérné és én nem vagyok megvehető. Akkor hallgatok , amikor én akarok és akkor nyitom szóra a számat, amikor azt tényleg szükségesnek érzem. Fölöslegesen nem fogom strapálni magam. Ha valamit még nem árt tudni rólam, az az , hogy táncolok. Nem vagyok balettpatkány, egy hip-hop csapatot vezetek Brooklyn-ban , amit természetesen a szüleim egyáltalán nem támogatnak. Nem a hobby hanem a társaság miatt. Szerintük ez az egyetlen értelmes dolog , amit csinálok. Azt akarják, hogy legyen belőlem valaki. Szülők, ez a dolguk és mivel már nem volt jobb ötletik kerestek egy bentlakásos tábort, ahol ellenörzés alatt tarthatnak és az olyanok, mint a brooklyni banda ide sosem fognak bekerülni főleg pénz , részben az előéletük miatt. Mit fogok kezdeni az életemmel? Ha így folytatom a dolgaimat a 25-öt már nem élem meg. Szóval nincs mi miatt aggódni.
|
|
Lionel Jones Admin
»Hozzászólások száma : 172 »Join date : 2013. Nov. 11. »Tartózkodási hely : A tábor
| |