- Végül is, persze, ne is törődj Te semmivel! - kicsit talán ingerültebb a hangom, mint az feltétlenül szükséges lenne, de már nem hallom a túloldal hangját, így dühödten lecsapom a telefont, és ezüstszürke farmerem zsebébe tuszkolom. A telefon bágyadtan pittyen egyet, de nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki üzent és mit, így nem is foglalkozom vele. Füttyentek egyet, megvárom, hogy Zombi ideérjen, és messzire dobom neki sípolós, kék labdáját. Amikor visszaér vele, leteszi a földre, de nem dobom neki el újra. Leülök, úgy vakargatom a fülét. Lazán a képembe liheg, mit sem törődve jellegzetes szájszagával. - Azt hiszem, rosszabbul nézel ki, mint én - Zombi egyébként egy átlagnál is kisebbre nőtt, nagyon lihegős és nagyon kis csúf mopsz. A víztükröt bámulom, amikor megcsap az első esti szél. Zombi az ölembe fekszik, én pedig eldőlök a földön. - Hallod, Zomb? - de nem, a dög már nem hallja, el is aludt a kis vakarcs. Valahogy nem vagyunk ugyanaz a súlycsoport a lustaság terén. Egyébként azt sem tudom, hogy egyáltalán behozhattam-e ide a kutyát, de ha tilos lenne, nyilván már tudnék róla, és amit nem tilos, azt szabad, ami tilos, az pedig ajánlott. Csukott szemmel "bámulok" ki a fejemből, keresem az elveszett gondolataimat. Ha azt vesszük, végül is ez a hely egészen jó, bár nem annyira tesz eleget az elképzeléseimnek. Ekkor áthasít a levegőn a Mötley Crüe "Girls Girls Girls" című száma, és a telefon villogni kezd a zsebemben, de semmi késztetést nem érzek arra, hogy felvegyem. Jó ez a zene. A tábor is morajlik, a víz is zubog, a kedvenc számom is szól, lassan elmerülök valami sötét masszában, magába szippant álmaim örvénye...
Layla Lanter
»Hozzászólások száma : 40 »Join date : 2013. Nov. 24. »Kor : 30 »Tartózkodási hely : Tábor
Reggel a szokásos időben keltem. Reggeli, aztán mentem gyakorolni. Ebéd és pihentem délután. vagyis aludtam egy kicsit. Vacsora előtt még elmentem gyakorolni kicsit. Vacsora után, meg úgy gondoltam, hogy elmegyek sétálok egyet. Felvettem egy kis kék rövid ruhámat. Ha meglátna ebben ilyenkor a tesóm, kinyírna engem az százas. Hajamat kifésültem és felvettem a szemüvegemet. Felhúztam egy topánkát és felvettem egy kardigánt is, hogy ne fázzak. Elindultam sétálni és már készülődés közben elkezdtem egy számot dúdolgatni. Aztán eszembe jutott a szövege is és útközben azt énekeltem, közben forogtam, meg táncoltam rá. Nem is nézhettek hülyének aki látott engem itt táncikálva az is biztos. Miközben itt táncikáltam és énekeltem, meghallottam valahol valami zene félét. Követtem a hangot, és elvezetett a tó partjához. Egy srác ült ott a fűben és ha jó látom mellette egy kutya van, aki az ölébe hajtva fejét, alszik. A srác meg elmélkedik talán és a telefonja szól?! - Nem veszed fel? - kérdeztem kissé halkan mellé érve, nehogy megijedjen tőlem, na meg a kutya ne ébredjen fel.
»Hozzászólások száma : 12 »Join date : 2014. Apr. 02.
Tárgy: Re: Layla és Sid vagyunk Hétf. Ápr. 07, 2014 5:44 am
Hogy elszenderedtem-e, vagy csak mélyen elmerültem a gondolataimban, nem tudom, de az biztos, hogy nagyon megzavar a hang, ami egyértelműen engem céloz. Félig kinyitom az egyik szemem, és két csinos virgácsot látok magam előtt, ott, ahonnan nagyjából a hang jött. Néhány másodperc eltelik, amíg megcsodálom a lábakat, majd felfogom a kérdést. - Aha... ja, nem. De köszi. Hallom én is - nem gúnyosan mondtam, inkább csak tárgyilagosan. A telefon ekkor elhallgat néhány másodpercre, majd ismét megszólal. Felülök, de még mindig nem szándékozom fogadni a hívást. Zombi morcosan morrant egyet az ölemben, hogy ugyan már mégis minek mozgolódom. Egy pillanatra a vízbe bámulok, majd pofátlanul végigmérem a lányt. Sokan ezt nem mernék megengedni maguknak, de túl jól ismerem én már a női nemet ahhoz, hogy tudjam, ez végül is igencsak hízelgő lépés. - Nem fázol véletlenül? - ártatlan mosolyom mindent elárul. Oké, hogy ilyenkor már elkezd hűlni az idő, a tóról pedig hideg szél fúj, de igazából mindennek megvan a maga célja. - Khm, akarom mondani, hogy hívnak? Csak, hogy tudjam, ki ez a segítőkész angyalka, ha esetleg valamikor szükségem lenne még két kézre - én még mindig a földön ücsörgök, de látszik a fejemen, hogy már gondolatban meginvitáltam a lányt magam mellé, akinek, remélhetőleg, nem sokára megtudom a nevét is. A telefon megint megcsörren, de ez már az a pillanat, amikor nemes egyszerűséggel fogom és kikapcsolom, tudomásul véve, hogy kinek ilyen rettentő fontos most elérni.