Adrian Herondale

Előtörténet

Kicsit unottan ballagtam le a teraszról és sétáltam a postaládáig. A postás egy gyors biccentéssel köszönt nekem és már ment is tovább a dolgára. A szokásosnál is jobb volt a kedve. Úgy mosolygott rám, mint amikor egy közös és mulatságos titkunk jutna az eszébe. Egyetlen közös titkom sincs a postással. Érdekes volt ez a huncut lányos mosolya és jókedve, de nem részletezem tovább, mert férfiról beszélek. A végén még megsértődik. Nem értettem mire föl ez a hirtelen boldogság, de nem is akartam megkérdezni tőle. Oda ballagtam a postaládához és kinyitottam. Kezembe vettem a leveleket és gyorsan végignéztem őket. Semmi, semmi, reklám, reklám, számla, értesítő a táborból, számla... várj! Vissza! Értesítő a táborból? Erre vártam, ember! Heves kézmozdulatokkal téptem szét a borítékot és vettem ki belőle a levelet. Alig figyelve a szövegre, gyorsan végigfutottam rajta és csak a leglényegesebb részt vettem ki belőle; mehetek! Annyira megörültem, hogy nem bírtam magamon uralkodni és örömömben ugrálva és éljenezve siettem vissza a kis házba. Édesanyám szaladt elémbe, hogy megkérdezze mi bajom van, de én csak adtam egy csókot a homlokára és már siettem is a szobámba. Majdnem pofára estem a lépcsőn annyira siettem ugrálva a boldogságtól. Hamar elővettem a bőröndömet és már dobáltam is bele fele a ruháimat.
- Adrian... mit csinálsz? - kérdezte kicsit félénken és meglepetten anya, aki már a küszödön állt. Hirtelen megálltam. Még a leveleket is az ágyamra dobtam sietségemben. Hármat pedig elejtettem útközben, amit anya vett fel.
- Ja. Hogy én? Hát... - teljesen komoly és rosszat sugalló arcot vágtam. Anya arca egyre ijedtebb lett - Elmegyek a nyári táborba! - kiáltottam hirtelen boldogságtól telve. Karjaimat kinyújtottam az ég felé, de hamar anyámhoz siettem és átkaroltam. Felemeltem és forogtam vele hármat. Szerintem kihagyott egy ütemet a szíve, de látszott rajta, hogy boldog és ő is azt szeretné amit én. Végre nem kell itthon gubbasztanom és megmutathatom a tehetségemet is. Anya kicsit lejjebb vett a jókedvemből. Alaposan végigolvasta a levelet és helyettem is bepakolt a bőröndömbe. Így legalább szépen össze lettek hajtva a ruháim és nem is hagyok itthon semmit. Ha én pakolok akkor mindent itt felejtek ami kell. A táborba való indulás napján anyám könnyes búcsút intett, de tudtam, hogy bármennyire is hiányozni fog nekem vagy én neki, boldog és ezt akarja. Most először leszek tőle távol ennyi ideig, de biztos vagyok benne, hogy megéri kimozdulni a családi fészekből. Alig vártam, hogy megérkezzek Summer Camp területére és ott töltsem a nyarat. Hosszú volt az út, de legalább volt időm átgondolni, hogy minden meg van-e ami kell. Dalszövegek, ruhák, könyvek, és még sok olyan más dolog amit jobb lenne nem otthon hagyni. Anya még útravalót is csomagolt, úgyhogy mindennek meg kell lennie...