Csendesnek nem nevezhető módon ülök a gitárommal a tábortűz körüli farönkök egyikén, és nagyban gyakorlok, mikor meghallok valami neszt. Abba is hagyom a játékot, és koncentrálok a külső zajforrásra - ami kivételesen nem én vagyok - és meg is hallom, hogy a murva recsegése, ropogása az, tehát valamelyik táborlakó közeledik. Akit remélhetőleg nem én ébresztettem fel. És remélhetőleg van nála kaja. Már megint éhes vagyok. Ahogy közelebb ér, meg is látom ki az - mivel nincs bent kontaktlencsém, és a szemüvegem is a szobámban maradt, távolról nem láttam - , hogy Ashley a húgom az. Elmosolyodok, szeretek Ashsel lenni, beszélgetni, vagy csak simán bemutatni neki a legújabb szerzeményemet. Pár lépés van már csak köztünk, amikor integetve odaszólok neki Hey Ashley! Nincs egy kis kajád véletlen? - megeresztek egy Joker-mosolyt, hátha ez beválik kajaszerzés céljából. - Ilyen korai órán idekint. Teee? - teszem fel a kérdést, kelési szokásait ismerve.

Az emberek többsége, aki ismer, az tudja, hogy én, Ashley Teasdale korán felkeljen, olyan nincs vagy valaminek történnie kell aznap, ami kiváltotta belőlem ezt az őrültséget. Kivételesen most egyik sem igaz. Egyszerűen csak felébredtem. Valahogy nem tudtam aludni és egész este is forgolódtam. Biztos ettem valamit amit nem kellett volna, vagy csak többet ettem vacsinál a kelleténél, kitudja.
Szóval a korai kelésemnek hála, elindultam sétálgatni a tábor területén hátha találok még egy hozzám hasonló lököttet aki ilyenkor ébren van. Séta közben körbenéztem mindent és ha lehet csak még jobban belezúgtam ebbe a helybe. Gyönyörű az egész hely. Mikor elindultunk otthonról nem is gondoltam volna, hogy ennyire szép helyre fogunk jönni, ahol tényleg senki nem zavar minket és itt kitombolhatjuk magunkat és énekelhetünk, táncolhatunk, zenélhetünk, szóval itt mindig jónak tűnik a hangulat.
Megérte ez a sok séta. Találtam magamnak egy másik lököttet, aki nem más, mint a bátyám.
- Szia. Nincs nálam kaja. Amúgy sem vagyok éhes, de ha jól gondolom akkor te igen. - mosolygok vissza az én mindig éhes bátyámra. - Jaj ne is mondd. Én is ki vagyok akadva, hogy ilyen korán felkeltem. Egyszerűen csak nem tudtam aludni. De vele mi a helyzet Mit csinálsz idekint ilyen korán?

A tesóm ismer, és a pulcsijának menzaszaga van, így nagyon reménykedem, hogy van nála kaja, de elkeserít, mikor ennek az ellenkezőjét mondja. De hát ismersz! És nincs nálad kaja? Miért? Mondd miéééért? - adom elő röhögve a színpadias halálomat a földön fetrengve, majd visszaülök a rönkre. Hogy én? Fát vágok. - emelem fel a kezemben lévő gitárt a szarkasztikus mondatom közepén, de visszatartom a nevetésemet, és folytatom.Hát, amúgy mit ne mondjak megleptél. Te voltál mindig is, aki miatt lekéstük a buszt. A vonatot. A repülőt. A csatlakozást. Meg úgy mindent. De azért szeretlek. - teszem hozzá gyorsan, mielőtt megsértődik. Ő volt mindig a 'még öt perc' a családban, így nem szabad semmit az utolsó pillanatra hagyni, ha ő is jön velünk. Egyébként, ha már kérdezted, egy új dalon dolgozom. Duett lesz belőle. Remélem. A záróbulira, de ha nem találok párt magamnak a dalhoz, majd valami gerlicepárnak adom, adják elő ők..Ana nem az a bátor típus. Tényleg, erről jut eszembe. Van már kiszemelted? - ugratom, mivel akárhány táborban voltunk együtt, mindig kiszemelt magának egy pasit, akiről képest volt engem álomba dumálni, hogy aztán szidjon, hogy miért aludtam el, és nem emlékezett, hogy hol hagyta abba, így újrakezdte az egészet.