Marcoval való találkozás nem kicsit felkavart, mert nem hittem volna, hogy ilyen. Persze segítőkész volt, de ettől eltekintve beképzelt, mert ő a legjobb táncos, és ezt még hangoztatja is.
Igazából nem tudom, hogy mit vártam ettől a találkozástól, de így első benyomásra nem olyan volt, mint amire számítottam.  Lio mondta, hogy táncos, de ő csak jókat mondott róla.
Nagyon nehezemre esett őt beavatni, és megbízni benne. De kellettek információk ahhoz, hogy ide tudjak jönni. A fényképekről nem is beszélve, amiket kaptam tőle, hogy felismerjem Marcot, és Laylat. Bár utóbbival még nem találkoztam, de remélem , hogy ő nem ilyen, mint a bátyánk.
De most egyelőre van annál is nagyobb bajom, mint, hogy be kellett volna vallanom neki ki vagyok. Így is leégtem előtte rendesen. Hiszen elég rám nézni, kész szerencsétlenség vagyok, de leginkább csupa sár, és iszap, mert elcsúsztam.
Szerencsére a fényképező gépem megúszta a dolgot épen és sár mentesen. Amint elváltam Marcotól vissza is indultam a táborba, hogy letusoljak, és átöltözzem. Erősen remélem, hogy nem fogok senkibe sem belefutni. De ez rögtön fuccsba is ment, mert ahogy a táborhoz értem Lio jött velem szemben.
- Jó reggelt -köszöntem neki, és akár mennyire is szerettem volna elosonni köszönés után, nem hiszem, hogy menni fog.

Amennyire csak tudtam halkan köszöntem. Nem akartam udvariatlan lenni vele, hiszen sokat segített nekem, de egyben azt se akartam, hogy észrevegyen. Nevetségesen festek, mint mindig , amikor épp valami szerencsétlenség ér. Néha úgy érzem, hogy totál Bella vagyok, aki folyton megvágja magát vámpírok között. Mekkora szerencse, hogy az emberek nem táplálkoznak szerencsétlenekből. Első számú fogás lennék. Jó tudom, most totál negatívan gondolok erre, és totális szerencsétlenségnek tartom magamat. De ez a mai nap, hát….nem is tudom. Nem épp jól kezdődött. Nem erre számítottam, ahogy arra se voltam felkészülve, hogy már is találkozzam MArcoval. De ezen is túl vagyok, azt hiszem ,elmondhatom a dolgot.
A nevem hallatán megtorpantan, és ha lehetséges, még a nyakamat is behúztam. Kiszúrtak, félve néztem oldalra , Liora, és pontosan tudtam mit látok ott. Próbálja visszafojtani a nevetését, ezért kap egy jó pontot.
- Igen?- kérdeztem vissza bizonytalanul.
- Szia – köszöntem ismét neki zavaromban, ez már kicsit hangosabb volt, de bizonytalan mégis.
- Elcsúsztam a sziklák között - mutattam a tó felé, amerre jártam.
- Kimentem sétálni, ismerkedni a környékkel, fotózni – mutattam fel a gépemet.
- És , hát ez lett az eredménye – sóhajtottam fel.
- Nevess nyugodtan, nem szeretném ,ha miattam fulladnál meg – adtam meg magamat. Már megszoktam, hogy rajtam nevetnek a legtöbbet. Pedig én tényleg próbálkozom, de valahol mindig megtalálom azt az opciót, ami oda vezet, hogy valami bajba keverem magamat, aminek a végén én leszek nevetséges.

Láttam, hogy visszafogja magát, ezért hálás voltam neki. De azért azt sem akartam, hogy megfulladjon itt.
- Nevess nyugodtan, ne fogd vissza magadat – sóhajtottam fel, és féloldalasan néztem rá, egy apró mosoly kíséretében. Ami valahol azt jelentette, hogy értékelem, amit csinál, de igazán felesleges. Nem is tudom mit vártam magamtól. hogy nem hozom a formámat, és nem fogok így festeni?
- Tudom, ennél furábban már nem is tudnék – néztem magamon végig. A kezem tiszta volt hála Marco törülközőjének, ami jelenleg viszont ugyan úgy néz ki, mint én. De így legalább a gépemet foghatom.
- Megtanultam a mai leckét is azt hiszem. Ne menj a tó közelébe a sziklák környékén , és ne kísértsd a sorsot, mert amit elakarsz kerülni az beteljesül – motyogtam az orrom alatt, mintha csak magamnak mondanám. Ez van, kissé szégyellem magamat , amiért Lio így látott meg. Ő még abba a kategóriába tartozik, aki rendes, és segítőkész. Nem olyan, mint a többi pasi. Ezért is tudok vele beszélgetni, és nem azt érzem nála, hogy vágjam kupán, azért, mert tipikus férfi. De lehet csak nekem mutatta ezt az oldalát. Nem tudom. Talán ez is csak egy csel, amit a pasik használnak, hogy egy lány közelébe kerüljenek? Nem tudom, nem hiszem, mert túl őszintének tűnt a segítség adásával.
- Oda indultam – visszamosolyogtam rá, mert nem lehetett nem viszonozni. Már láttam rajta, hogy nem akar megpukkadni a nevetéstől sem, és ez jól esett, ahogy a próbálkozása is. Elnéztem a tusolók irányába, ahol már mozgolódtak az emberek, így nem nagyon akartam arra felé elmenni most. Bár fürdeni se akartam a tóban, de most úgy fest inkább ez, mint hogy még valaki előtt leégjek. Lio legalább jól teljesített ez ügyben, a többiek kétlem, hogy ilyen udvariasak lennének, ha meglátnának.
- Igen…nekem is – fordultam meg Lio. Jobb lesz így, főleg nekem. Még szerencse, hogy reggel felvettem a bikinimet.
- Mehetünk – indultam el vele a tóhoz, ahol is először a fényképező gépemet helyeztem biztonságba, majd szánakozva végig néztem magamon, és lerúgtam a cipőmet.
- Bent megvárlak – szóltam oda Lionak, majd egy hirtelen vezérelt ötlettől,vagy nem is tudom mitől leléptem a mólóról, és ruhástól mentem a vízbe.
A víz feloldotta a sár egy részét, így körülöttem a víz tiszta kosz lett. Amikor feljöttem a hajam is össze visszaállt, így újra lemerültem, és hátra simítottam.
- Azt hiszem meg kellene szárítani a ruháimat – nevettem el magamat egy kicsit, majd a létrához úsztam, és kimásztam. A ruháimból folyt a víz, de legalább már nem voltak sarasak. rajtam volt még egy kevés, de már nem olyan vészes. Kibújtam a ruháimból, amiket egy közeli padra terítettem száradni, így is úgy is ki kell majd őket mosni, de legalább most nem úgy festenek, ahogy az előbb.
- Ez maradhat kettőnk vagy is hármunk titka? – néztem Liora miután visszamentem hozzá.
- Marco is látott – fújtam egy nagyot, és visszamásztam a vízbe.

Helena

- Nos, minden nap tartogat valami meglepetést, nem igaz? - kérdeztem egy kacsintással, majd megindultam a tóhoz, hogy végre belemerülhessek a hűvös vízbe. Bár, elképzeléseimet azonnal megzavarta Helena kecsesnek nem igen nevezhető ugrása, de én még sem tudtam egy pillanatig tovább menni, csak álltam és néztem a sárrengeteg közepén felbukkanó, immár kicsit tisztább lányt. Egy ostoba hasonlat jutott eszembe: a hernyóból kikelt, gyönyörű pillangó.
Ez persze újabb nevetésre ösztönzött, de csak összeszorított fogakkal ledobtam minden elektronikai készülékemet, majd a pólómat is, hogy utána egy oltári seggessel csobbanjak a vízbe.
Persze, mire feljöttem, Helena a parton vetkőzött, így talán nem láthatta csodás, aranyérmes ugrásomat, ami kicsit azért lehervasztotta a mosolyomat, de az ő látványa mégis inkább újjáélesztette azt.
Ugyan, sok lány megfordult már a kezeim közt, sok meztelen női testet láttam, sok bikinibe csomagolt gyönyörűséget. Volt akiktől leesett az állam, de voltak akik hidegen hagytak. Komolyan nem tudom megmondani, Helt melyik csoportba sorolnám. Mert igenis tetszett a látvány, sőt... De nem kergetett furcsa fantáziálásokba. Szerencse, mert most biztosan nem mennék ki a vízből egy darabig.

Érdeklődve néztem rá kérdése után, mert nem értettem ki lehet a harmadik személy, akit emleget, de végül nem is kellett kérdeznem.
- Oh - csak ennyit tudtam kinyögni hirtelenjében. - Elmondtad neki? - kérdeztem kissé gyanakvóan.
Nem tagadom, megfordult hirtelen az képtelen ötlet a fejemben, hogy talán ő lökhette meg Helenát, bár ezt nem nézném ki abból a srácból. Még ha ki is derülne, hogy a testvére.
Ha megkaptam a választ, gyors gondolataim közte kerestem valamit, amivel végre felvidíthatnám ezt a lányt. Végül csak eszembe jutott egy ötlet.
Gúnyos mosolyra húztam a szám.
- Biztos vagyok benne, hogy senki sem mondja meg, hogy úgy néztél ki, mint egy vizi szörny. - Játékosan kinyújtottam rá a nyelvem és vártam a megtorlást, mert ugyebár ezért jár valamilyen büntetés. Csak adja az ég, hogy ne vegye komolyan.  

- De igaz, de azért az ilyen meglepetéseket nem szeretem – néztem végig magamon. Arról nem is beszélve, hogy a bizonyos találkozás hamarabb jött a kelleténél. Azt hittem még van időm, de tévedtem. Talán mindenben tévedtem, amit gondoltam, és egyik sem a legjobb ötlet. Ahogy a ma reggeli sétám sem.
Kicsit azért szégyelltem magamat, amiért Lio így lát. Nem akartam, hogy meglásson bárki is, de hogy ő az valahogy most még rosszabbul érintett. Nem szeretném ,ha ügyetlennek gondolna bárki is.
Most is elég ránéznem Liora és látom, hogy majd megpukkad és csak udvariasságból nem kezd el hangosan hahotázni. Ezért igazán hálás vagyok neki, van amúgy is épp elég bajom jelenleg . De pfff. Szar helyzet akárhonnan is nézem.
Végül Lio megoldja a saras problémámat és végül gondolkodás nélkül ismét meggondolatlanul cselekszem, de így legalább már nem vagyok saras. A ruhák meg gyorsan megszáradnak.
- Én is valahogy ezt, vagy ilyesmit mondhattam, amikor rám talált szorult helyzetembe – bújtam a víz alá , bár nem tudom miért kámforrá úgy sem válhatok.
- Nem, nem tudtam. Bénának és szerencsétlennek éreztem magamat, hiszen te is láttad, hogy festettem – húztam el a számat, aztán észrevettem, hogy Lio mintha gúnyosan mosolyogna. Nagy szemekkel néztem rá, hogy most mi van, majd a kis megjegyzésére elkerekedtem a szemeim, de ahogy gyerekesen kiöltötte a nyelvét tudtam, hogy nem komolyan mondja.
- Inkább sár és iszapszörny, mert vízben most vagyok – öltöttem most én rá a nyelvemet, és lecsaptam vízzel, aztán pedig alámerültem egészen az talajig, ahol is belemarkoltam az iszapba és azzal mentem oda Liohoz.
- Tessék, hogy te is szörny legyél – mosolyodtam el, majd a vállára kentem az iszapot. A fejére kellett volna ,de örültem, hogy legalább ezt a tettet is véghezvittem. Viszont nem menekültem, csak ott vigyorogtam, és eszembe jutott , hogy ez mennyire hülyén festhet, úgy, hogy gyorsan elúsztam. Valahogy nem megy nekem ez a játszunk dolog. Bár nem csodálkozom, hiszen Lio pasi, és a pasikat sehogy sem tudom kezelni.

Tényleg nem tudom miért is jöttem ide, minek is akartam ezt az egészet. Persze egyedül vagyok, és ők a rokonaim, de akkor is. Jelenleg irtó hülye dolognak tartottam az egészet. De legalább, annak ellenére, hogy mennyire rosszul indult a napom Lio most feldobta. Azt hiszem, rám fér ez a kis szórakozás.
És a kis akcióm után is megint oda jutottam, hogy mennyire gyerekes vagyok, pedig elsőre jó mókának tűnt. Bár kicsit furcsálltam, amikor ránéztem. Olyan volt, mintha aggódott volna. De miért? Vagy most azért, amit csináltam? Azt hiszem nem kellett volna, de most meg mosolyog. Akkor most mi van? Ideje újra beismernem, hogy nem értek a fiúkhoz, nagyon nem. Most se értem, hogy mit csinálok.
- hogy ? – néztem rá nagy szemekkel, mert hirtelen nem értettem, hogy mik legyünk, mind ketten. De azért még is csak sikerült észbe kapnom és tovább menekültem, mert úgy fest Lio még is megtorolja a buta kis tettemet. Akkor talán még sem annyira gyerekes a dolog? Valaki igazán elárulhatná. De furcsa mód még is jól érzem magamat. főleg, amikor elkapott. Hangosan felnevettem, amikor azt mondta, hogy bőrápolás.
- Ne – sikkantottam, és próbáltam mozdulni. Talán kicsit csúsztam, de nem annyira, hogy kiszabaduljak. viszont így teljesen egy vonalba voltunk, és csak nyeltem egy nagyot. Nagyokat pislogtam rá némán. Talán az ilyen helyzetet nevezik kínosnak? Valaki ezt is elárulhatná, mert én jelenleg minden mást érzek csak azt nem. Aztán valahonnan valaki becsapódott egy nagy bombával, majd úszott is a haverokhoz vissza a mólóra. Csak nevetni tudtam, és magam sem tudom miért elkezdtem szétkenni Lio vállán a sarat.
- Csak, hogy ne maradjon fedetlen rész, még a végén foltos leszel – kuncogtam miközben a rabja voltam, aztán valahogy még is csak jött az a kínos érzés. Egyre lassabban simogattam a sarat és valahogy már nem azt néztem, hanem fogva tartómat.
- Azt…hiszem ..kész… -makogtam.