Rhys Henley

Előtörténet

1989.-ben születtem. Édesapámat még 10 éves koromban elvesztettem. Úgy éreztem, nekem kell átvenni a családfő szerepét. Nehéz feladat volt ez egy éppen kamaszodó fiúnak. Rendben is ment addig minden, míg édesanyám, akit igazán szeretek új férfit nem hozott a házhoz. Ekkor már 14 voltam. Thomas Corn személyéjében eleinte egy rendes férfit láttam, aki szereti édesanyámat. De ahogy teltek múltak az évek ki derült, hogy nem is olyan rendes, mint gondoltam. 16 éves rengeteget lógtam a haverokkal, szörföztem. Egyik este épp hazafelé tartottam mikor a ház elé érve kiabálás ütötte meg a fülem. Azonnal berohantam. Anyám a konyha padlón ült vérző orral. Thomasra néztem, majd a düh annyira elöntött a látványtól, hogy neki mentem. Erre ő engem is megütött. Hiába voltam erős, ő sokkal erősebb volt nálam. Anyám a védelmébe vett, erre még egyszer megütötte. Tehetetlen voltam. Egyre kevesebb időt töltöttem otthon. Anyámat folyamatosan győzködtem és győzködöm, hogy hagyja ott azt az embert. De ő nem hajlandó, mert szereti, és mindig megbocsát neki. Thomas folyamatosan ígérgeti neki, hogy megváltozik, de én tudom, hogy soha sem fog.
18 évesen eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó tovább ezt tűrni. Anyámmal megbeszéltem a dolgot. Elmondtam neki, hogy én nem vagyok hajlandó tovább azt nézni, hogy ő hogyan engedi magát tönkre tenni. Ahogy az se maradhat, hogy én ezt nézzem, mert vagy közbeavatkozom és börtönbe kerülök, vagy elmegyek.
Kértem, hogy jöjjön velem, de nemet mondott, mert Tom megint beígért neki valamit. Ahányszor csak beszélek vele telefonon, mindig arra kérem, jöjjön utánam, vagy ha már végképp nem akar, akkor bátran hívjon, ha baj van. Gyűlölöm Tomot ezért, de nem tudok tenni ellene. Ráadásul meg is fenyegetett, hogy ha szembe szállok vele, anyám issza meg a levét. Meg van kötve a kezem.
Így végül a nagybátyámhoz költöztem. Ketten együtt úgy gondoltuk, hogy majd hatunk édesanyámra, és egy év után sikerült. Utánam jött, és Tomot pedig feljelentettük. Végre új életet kezdhettünk, így kerültem a főiskolára, ahol leginkább sporttal kezdtem el foglalkozni. Minden nyáron munkát vállaltam, és a mostani úgy érzem, hogy jobban számít, mint a többi, mer ez az első úgy mond igazi munkahelyem. Így apait, anyait beleadok, és ha már ezzel megszerzem a gyakorlatot, akkor utána jöhet valami komolyabb. De addig is dolgozhatok, csinálhatom azt, amit szeretek, és közben még csajozni is tudok.