Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Kedd Május 06, 2014 8:42 pm

*Egyre csak az dübörgött a fejemben, hogy nem vagyok én elég jó neki. Hozzá olyan lenne való, aki tiszteli, nincsenek rejtegetnivalói és nem hazudik neki. Nem is benne nem bízok, hanem én félek... Félek, hogy elveszítem és félek, hogy a múltam egyszer újra rám talál. Vele mi történne, ha rám lelnének és visszavinnének? Nem hinném, hogy olyan könnyen és egyszerűen befogadnák... szüleim elleneznék legfőképpen, mert nem nemesi származású. Igen, nekik csakis a rang és a vagyon számít.*
-Rendben, semmi hazugság. *Bólintottam. És már ezzel is hazudtam. Tisztában vagyok azzal, hogy minden egyes hazugsággal egyre messzebb kerülök tőle. Szóval meg kell próbálnom olyan kitérő válaszokat adnom, ami azért részben igaz is. Vannak sztorik bőven azokról az időkből, amikor az utcán bandáztam.*
-Nem is akarom, hogy rajtam kívül mást csókolgass. *Húztam félmosolyra a számat. Ó igen, de még mennyire, hogy féltékeny vagyok arra a gondolatra, hogy mást is csókolgat. Lehet, hogy nem ismerem még olyan rég, de az érzéssel nem tudok mit kezdeni, ez van.
Jót mosolyogtam azon a reakcióján, amikor kimondtam, hogy spanyol vagyok. Szóval ő is tanult spanyolul... egy újabb információ róla és még egy kérdés sem ment el rá. Na majd én feljavítom a spanyol tudását.* -Majd megtanítok pár szófordulatot neked. *Mosolyodtam el. Már előre várom azokat az alkalmakat is, mert még több lehetőséget ad arra, hogy a közelében legyek. Annyira szerettem volna most is magamhoz ölelni és csókolni, de tudom, hogy ha egy pillanatra is elcsábulok, akkor annyival kevesebbet fogok megtudni róla.*
-Hidd el nem vagy őrült. Én sem ott élem az életem, ahol születtem, mint látod. És szerintem ezzel nagyon sokan vannak így. *Nem is értem miért gondolják azt róla, hogy őrült, mert egy nyarat nem otthon tölt... hanem egy olyan helyen, ahol jól érzi magát és mellette még tanulhat is. Lenne azért pár szavam a családjához, amiért ilyeneket mondtak neki.
És jött a következő kérdése. Vagyis két kérdése. És úgy tűnik ezek után kettesével haladunk.* -Abban hasonlítunk, hogy meghatározott kedvencem nincs. De ami elsőnek beugrik az a Mad World Gary Jules-tól. A szövegét tudom, de ne akard, hogy énekeljek... születetten nincs hangom ahhoz. *Nevettem fel. Még hogy én énekeljek.. na azt nem. Maximum a zuhany alatt, amikor nem hall senki sem. Mások előtt kizárt, hogy énekeljek.
És már törtem is a fejem a következő kérdésen. Mi is lehetne olyan kérdés, amivel többet tudok meg róla. Hmm... fogós kérdés, annyi minden van, amit tudni szeretnék róla, hogy nem is tudok sorrendet felállítani.*
-Mikor írtad az első könyved? És miről szólt? *Igen, érdekel az, hogy miként lett olyan író, akinek a könyveit már kiadják ilyen fiatalon. Az alap, hogy tehetsége van hozzá, de szerintem ehhez több kell vagy nem is tudom. Ő olyan különleges, tehetséges meg minden.. én meg? Csak rejtegetni tudom a múltamat...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Kedd Május 06, 2014 11:58 pm

Egy csöppet megnyugodtam, mikor beleegyezett abba, amit mondtam. Semmi hazugság. Igen. Ez már egy jó kezdés volt, ráadásul arról is biztosított, hogy nem estem túlzásba, mikor meggyanúsítottam azzal, hogy nem mondott igazat. Tulajdonképpen ezzel be is ismerte, hogy valami más is volt a szavai mögött, meglátásom szerint.
Először mondani akartam még valamit ezzel kapcsolatban, de aztán meggondoltam magamat, és rámosolyogtam. Bevallom, nem voltam teljesen biztos benne, hogy tényleg jól megbeszéltük a dolgokat, de mivel az, amit magában tartott bármi lehetett, inkább hittem neki. Amúgy sem egy megbízhatatlan embernek nézett ki.
- Mint mondtam, nem hiszem, hogy a közeljövőben emiatt kéne aggódnod – feleltem, és fogalmam sem volt, mért volt olyan jó érzés, ahogy tulajdonképpen azt mondta, hogy csak saját magának akar. Egyszerűen csak az volt. Hiszen, ez valamilyen módon, de azt jelentette, hogy számítok neki. Lehet, hogy a gyengéd érzelmekről az égvilágon semmit nem mondott, de még nem is kellett. Az csak egy másik kérdés, hogy az én érzéseimmel mik vannak. Hiszen minél több időt töltöttem vele, annál jobban erősődött ez a furcsa érzés iránta. Vonzalom? Tetszés? Szeretet? Még nem akartam megnevezni, csak élvezni minden egyes vele töltött pillanatot.
- Oké, de figyelmeztetlek, hogy nem vicceltem a rossz akcentussal – szóltam neki már előre is. Már előre kíváncsi voltam arra, hogy mégis milyen lesz az, amikor ha úgy vesszük, szerepet cserélünk. Hiszen jelen pillanatban,  ő most az én anyanyelvemen beszél, nem pedig a sajátját. Akkor pedig ez meg lesz cserélve, az egyetlen különbség az lesz, hogy én nem fogok tudni olyan jól beszélni, mint ő. Mégcsak abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán értené-e azt, amit mondok. Oké, hogy azzal a néhány alkalommal, mikor a régi osztályomban beszéltem, a tanár úgy tűnt, mintha értené, amit mondok, de hát ki tudja.
- Tudom, hogy nem vagyok őrült – mosolyogtam rá, mikor megnyugtatott az éppelméjűségem felől. Olyan édes volt, ahogy biztosított a jó döntésemről! Bármit is titkol előlem, legyen az szégyenletes vagy kínos, esetleg fájdalmas emlék, nem számított most már annyira. Nem számított, mert tudtam, hogy semmilyen szörnyűséget nem rejteget előlem. Amióta csak találkoztunk, ő nem volt más, csak maga a kedvesség mintaképe és, bármit is mondott ő a gonosz farkasról, egy úriember volt. Kivéve persze, mikor lopott a sütiből, de az most nem számított. - A szüleim egyszerűen csak túlságosan is óvnak úgy kb. mindentől. Plusz ők tudják, hogy mennyire félénk voltam... vagy vagyok, nem tudom. Valószínűleg ezért is aggódtak annyira az éppelméjűségemért, mert ez annyira nem vallott rám. Ráadásul ez egy csöppet az én hibám is volt, ugyanis csak mikor már a repülőtéren voltam, szóltam nekik, hogy elutazok – húztam el a számat. Talán tényleg szólhattam volna nekik hamarabb is, mint mikor már úgysem tudják megakadályozni a távozásomat. Elvégre csak aggódtak értem, hiszen eddig soha nem akartam, vagy legalábbis nem mutattam érdeklődést az utazgatás  felé. Vagy bármi olyan dolog felé, amit mondjuk egy normális tinédzser vagy fiatal felnőtt tett volna. Hiszen sosem ők voltak, akik eltiltottak dolgoktól, hanem én.
- Ugyan már! Én sem vagyok egy énekes, különben abba a csoportba mentem volna. És most... - gyorsan körbe pillantottam. Csupán néhány ember ment ki-be, ahogy észrevettem. Úgyhogy miután az utolsók is véglegesen kisétáltak, folytatttam a mondatomat. - nincs is itt senki rajtunk kívül! Plusz adok neked három bónusz muffint, ha énekelsz. – Úgy tettem, mintha ez lett volna a világ egyik legjobb ajánlata, ahogy az ajánlatomról beszéltem. - Ne akard, hogy bevessem a mindenre rávevű, nagy szemes, légyszi tekintetet! - fenyegettem, és egy pillanatra megpróbáltam úgy ránézni, majd rögtön el is nevettem magamat.
- Nos, az első könyvet, amit nem adtak ki azt tizennégy évesen írtam meg. Az egy fogszabályzót viselő lányról szólt, akit a némaság átkával sújtottam meg az istenek. Ennek még valami bonyolult története is a háttérben, hogy pontosan mért is kapta meg ezt az átkot. Ha jól emlékszem valami olyasmiért, amit előző életében tett. Meg még egy tipikus szerelmi háromszöget is beleraktam. Hogy volt egy teljesen átlagos fiú, akivel a lány mindig is együtt akart lenni, mert azt hitte, hogy szerelmes belé. Aztán ott van egy másik is, aki meg egy varázsló, és akit ő még előző életéből ismert. Nos, kb. erről szólt az egész. Mint láthatod, már tizennégy évesen is szerettem a kalandot a romantikával összekötni. Nem is csoda, hogy ebből a kategóriából lettek kiadva a könyveim – mondtam, ahogy visszaemlékeztem az első megírt könyvemre. Furcsa, de még mindig nem tudom, hogy ezek az ötletet honnan is jutottak eszembe. Egy részét a valóság, a másikat mások alkotásai ihlette meg.
Ebben a pillanatban eszembe is jutott a következő kérdés.
- Mi a telefonszámod? - kérdeztem vigyorogva. Na tessék! Csak ki fogom nyomozni végül a dolgot. Bár neki láthatólag nincs szüksége az enyémre, én akkoris tudni akarom az ő telefonszámát. És meg is fogom szerezni. Ezután eszembe jutott egy másik kérdés is, viszont ezt már nem annyira akartam megkérdezni, vagy tudni... Hiszen már a gondolattól is féltékenység töltött el. Mindenesetre tudni akartam, még ha tudtam is, hogy ilyet nem illene megkérdeznem. Leginkább azért nem, mert mi egy pár vagyunk, és ettől annak a látszatát fogom kelteni, hogy én valami nagyon romantikus dolgot akarok tőle. Hisz mi másért kérdezném meg? - És mi a legromantikusabb dolog, amit valaha megtettért egy lányért? Puszta kíváncsiság – tettem hozzá, hogy nehogy azt higgye, hogy valamilyen nagy romantikus dolgot várok el tőle. Nem is nagyon tudom, mért kérdeztem meg. Talán azt akartam hallani, ahogy elmeséli, hogy milyen csodálatos és jó dolgokat tett meg az előző barátnőjéért?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Szer. Május 07, 2014 9:48 am

*Sajnos tényleg hazudtam és erre ő maga is rájött. Mondjuk az tény, hogy elég rossz dumát adtam elő, de akkor nem jutott jobb eszembe. Persze sokan mondhatnák, hogy miért nem mondom az igazat... de ha valaki már négy éve bujkál, szépen kialakított egy új életet, az nem tud olyan könnyen megnyílni. Tudom, hogy nem sokára már erőt kell vennem magamon és legyőzni a félelmemet, elmondani neki a teljes igazat magamról, ha nem szeretném elveszítenem.*
-Nem csak a közeljövőben nem szeretnék ez miatt aggódni. *Mosolyodtam el. Igen, nem csak pár napig, pár hétig szeretném élvezni őt, hanem sokkal tovább. Maró féltékenység mar belém, ha arra gondolok, hogy valaki más is érdeklődik iránta és netán ő is érdeklődik más iránt. Nem vagyok agresszív jellem, de ha valaki hozzá merne érni, nem lennék a helyébe annak pasinak.*
-Nyugi, az akcentus majd jön, elsőre arra kell rágyúrni, hogy helyes legyen a kiejtés. És különben is, legtöbben az akcentust elrejtenék. Én sem vagyok arra büszke, hogy érezni lehet a kiejtésemen, hogy nem az anyanyelvemen beszélek. *Vontam vállat. Tényleg nem szeretem, hogy olyan erős spanyol akcentussal beszélem az angolt. De hát az akcentus az, amit nem lehet elrejteni, nagyon hosszú idő alatt kopik csak ki.
Amikor a szüleiről kezdett beszélni, maró fájdalom nyílalt a szívembe. Az ő szülei ismerték, óvták és szerették a lányukat. Mindent megadtak neki, hogy boldog legyen. És az én szüleim? Azt sem tudták soha, hogy éppen mi a kedvenc könyvem, zeném és hasonlók. Ők csak azt tudták megtenni velem, hogy elrángattak mindenféle hülye összejövetelre, ahol én mindig csak szétuntam magamat. Ők ott sem velem foglalkoztak, hanem bájologtak másokkal. Még az is felmerül bennem, hogy éreztek-e a szüleim valaha irántam szeretetet.
Három muffin az éneklésért? Hmm.. csábító, pár én inkább pár csókot kérnék tőle cserébe.. majd kiderül.* -De ha ki mersz nevetni, nagyon megjárod. *Fenyegettem meg játékosan. Soha nem bántanám, inkább édes kínzásnak vetném alá. Kissé megköszörültem a torkom és elkezdtem énekelni a számot. Kicsit nagyon hamis, érzem, de ez az egy szám az, amit nagyon át tudok érezni. Nagyon is fellélegeztem, amikor a dal végére értem, mert szokásosan ég a fejem, hogy valaki hall, amikor ilyen hamisan éneklek. Remélem, hogy nem is fog rá megjegyzést tenni.. nem mintha nem tudnám, hogy förtelmesen éneklek.
A korai műveiről szóló beszámolóját élvezettel hallgatom. Jó tudni mindezt. És valahogy egyre jobban vágyom arra, hogy elolvassam néhány könyvét, kíváncsivá tett nagyon is. Legelső feladatom lesz, hogy utánanézzek és megrendeljem őket.*
-Látom nem tudsz tőle szabadulni. *Nevettem fel, amikor a telefonszámomat kérte. Kihalásztam a zsebemből a mobilomat, kikerestem a számát és megcsörgettem. Milyen jó is, hogy én nekem már megvan az ő száma.* -Nos most már megvan a számom. *Kacsintottam rá jó kedvűen. Láttam rajta közben, hogy valamin nagyon töri a fejét. Előre féltem így már, hogy mi lesz a következő kérdése. Aztán teljesen meg is lepett vele. Romantikus dolog egy lánnyal? Rajta kívül még nem volt igazi barátnőm még.* -Az, hogy minden kapcsolatomat és tudásomat bevetettem azért, hogy megkaphassam a számát és a szobájának a számát, hogy aztán felkutathassam a konyhában és meglephessem. *Igen, pontosan róla beszéltem és a mai napról. Na kíváncsi leszek, hogy erre mit fog reagálni. Nem tudom mit várt igazából, mit fogok válaszolni. Talán múltbéli lányokra gondolt? Hát akkor csalódnia kellett, mert említésre méltó kapcsolatom nem volt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Szer. Május 07, 2014 2:10 pm

Egészen furcsa, hogy szinte mindig tudott valami olyasmit mondani, ami meglepett engem. Nem csak a közeljövőben nem akar aggódni emiatt? Jelentheti ez azt, hogy máris hosszútávra tervezik velem? És, ha igen, lehetséges, hogy ennyire szerencsés vagyok? Bár azt nem mondom, hogy nem rémisztett meg a tudat, hogy valamit, majd el fogok szúrni, miközben együtt vagyok és ő meg fogja bánni a mostani szavait.
- Akkor a távoliban sem – mosolyogtam rá, miközben éreztem, ahogy a testemet átjárja a kellemes melegség. Tényleg képes volt mindig valami olyat mondani, amitől mindjárt elolvadok. Már csak arra kéne rájönnöm, hogy mégis mit talált olyan különlegesnek bennem. Már, ha én nem voltam az első, akinek ilyeneket mondott. Mert olyan nincs, hogy egészen idáig nem találkozott egy olyan lánnyal sem, aki felkeltette volna az érdeklődést. Hiszen annyian vannak, akik sokkal csodálatosabbak és szebbek, mint én.
- Oh, de hát a te akcentisuddal nincs is semmi baj! Csupán akkor lenne próbléma, ha azt sem érteném, hogy mit mondasz – nyugtattam meg. Ráadásul személy szerint én még imádtam is az akcentusát. Nem, mintha nem így lettem volna majdnem minden dologgal vele kapcsolatban.
- Ugyan, olyat soha nem mernék megtenni – biztosítottam egy kacsintás kíséretével, majd hallgattam, ahogy elkezdett énekelni. Őszintén szólva, szerintem ő még jobban is énekelt, mint ahogy én szoktam. Nem is értem, mért gondolhatta, hogy ki fogom nevetni. Az pedig ráadás volt, hogy mennyire égett a feje, mikor befejezte az éneklést. Nem kárörvendés miatt, hanem csak azért, mert képes volt megtenni ezt értem. Na meg három muffinért. Ez még annál többet ért, mintha valaki csakúgy odamenne hozzám és elkezdene egy szerenádot énekelni. Leginkább azért, mert olyanokat az énekesek és a zenészek szoktak tenni, ilyet meg... ő. Bár talán már tényleg le kéne állnom azzal, hogy szinte bármit is tesz, én ilyen állapotba kerülök.
- Ez csodálatos volt – mosolyogtam és megcirógattam az arcát, majd megcsókoltam. Most már még biztosabb volt. Én kifogtam egy főnyereményt, és nem állt szándékomban elengedni. - És akkor itt is vannak a muffinok! Te kiválaszthatod, hogy melyiket akarod – mutattam a süteményekre, és próbáltam nem úgy tenni, mintha olyan halálosan meghatódtam volna attól, hogy énekelt nekem. Azonban a hangom minden próbálkozás ellenére, eléggé gyengédnek sikerült. Tudom, hogy teljesen megbolondultam, de nem tehettem róla.
Még csak nem is sejtette, hogy számomra inkább az éneklése volt a romantikusabb. De most ezért nem fogok rászólni. Még a végén rájön, hogy már azzal, hogy velem együtt van, egyre több romantikát hoz az életembe. A telefoncsörgésre pedig csak meglepetten pillantottam rá. Hát ezt meg, hogy szerezte meg.
- Hát milyen férfi vagy te! Még soha nem volt barátnőd? Mert azért a hiszékenységemnek is van határa. Nem hiszem, hogy a lányok nem lettek volna képesek még eléd is ugrani, csak azért, hogy észrevehesd őket – vicceltem. Viszont egy részét azért komolyan gondoltam. Érte valószínűleg bármelyik nő félretette volna a büszkeségét és az orra elé ugrott volna. - És ezt nem is igazán lehet romantikusnak nevezni, hiszen ha tényleg minden tudásodat és kapcsolatodat bevetetted volna, akkor már akkor elfogadtad volna tőlem a telefonszámomat, mikor felajánlottam, hogy odaadom. Bár azt elismered, hogy a konyhában megtalálás elég ügyes. Hogyan is tudtad megszerezni ezt a sok információt rólam? - kérdeztem, ügyesen egy kérdésbe sűrítve a telefonszámot, a szobaszámomat, és azt, hogy hogyan bukkant rám a konyhában. Reméltem, hogy nem fog megsértődni azon, hogy nem neveztem az erőfeszítését romantikusnak. Elvégre, ez nem jelentette azt, hogy soha nem is tett semmi olyat értem. Már csak az a kérdés, hogy mégis hogyan lehet, hogy én voltam az első, akiért ilyen dolgokat tett.
- Egyébként te elfelejtettél kérdezni - emlékeztettem vigyorogva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Szer. Május 07, 2014 9:31 pm

*Annak nagyon tudtam örülni, hogy azt mondta nem csókolgat hosszú távon sem senkit. Ez nekem azt jelenti, hogy ő is hosszú távra tervez velem. Újabb jó pont neki, hisz sok vele egy korú lány nem akar még megállapodni, bulizni, szórakozni, utazgatni akar még. Nem is sejti, hogy nekem ez milyen sokat jelent. Egy nap talán megérti. Néha félek is a korkülönbségünktől, hogy mi van, ha ő mást akar, mint én. Jó lenne hogy miként áll hozzá olyan dolgokhoz, hogy házasság, gyerekek. Persze én sem most akarom mindezt, de a jövőben mindenképpen a terveim közt szerepel. De erre rákérdezni nem szeretnék most, még a végén megijedne, hogy mindent akarok egyszerre.
Elmosolyodtam azon, hogy tetszik neki az akcentusom. Ugyan ezt így nem mondta ki nyíltan, de valahogy kiéreztem a szavai mögül. És ez a felismerés nagyon is melengette a szívemet. Soha nem voltam odáig az akcentusomért... míg mások sokszor tettetnek egy akcentust, én inkább leplezném.
A kis zenei előadásom után jól esett az érintése...és az a csók, megállni nem tudtam, így lágyan visszacsókoltam. Szerinte nagyon jól énekeltem, hát magammal sokkal kritikusabb vagyok. Mindig is ilyen voltam. Mosolyogva elvettem három muffint és félretettem. Majd később együtt is megehetjük őket.*
-Tudod... tényleg nem volt még soha egy éjszakánál tovább tartó kapcsolatom nővel és ezt nem is rejtegetem. De soha nem használtam ki senkit, közös megegyezéssel történt minden. Szóval kérlek nézd el nekem, ha nem tudom az udvarlás szabályait. *Őszinte voltam hozzá. Mind igaz, amit most mondtam neki. Az apám soha nem mondta el nekem hogyan kell a lányokkal bánni, magam tapasztaltam ki. Meg úgy általában soha nem ült le velem beszélgetni, mint ahogy az apák szoktak a fiaikkal.*
-Tudod drága Ana... ha a tábor dolgozója vagy könnyen meg tudsz szerezni információkat. *Mosolyodtam el vidáman. És kivételesen ez is igaz. Egy alkalmazott a legtöbb adathoz hozzá fér, hisz bármikor szükség lehet rá. Szám meg van, a szobatársát simán megkérdeztem nem tudja-e merre találom őt és szerencsémre tudta.*
-Most hogy így mondod... akkor duplán kérdezek. *Vigyorodtam el. Igaz, kicsit gondolkodnom kellett miket is szeretnék róla megtudni. Még mindig nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy miként állna hozzá a házasság és gyerek témához. De így egyből nem kérdezhetem meg...* -Mik a távlati terveid? Magánéletben mit szeretnél a későbbiekben? *Nah így talán nem annyira durva. Meg különben is, most csak úgy beszélgetünk, hogy megismerjük a másikat.* -És a többi két kérdés mi legyen...mert ugye kettesével kérdezhetünk... *Somolyogtam jó ízűen. Mire is legyek kíváncsi vele kapcsolatban vajon.* -Jártál már valahol New Yorkon és Napán kívül valahol a nagyvilágban? És ha igen hol? *Azt sejtem, hogy Európában nem, mert azt mondta nem az az utazgatós fajta, ezért is lepte meg a családját, hogy csak úgy elutazott ide, Napába.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Csüt. Május 08, 2014 12:42 am

Rio tényleg mindig meglepetésekkel szolgált. Az ember azt gondolta volna, hogy legalább egy barátnője volt már, ha nem felnőtt korában, hát mikor tindédzser volt. Abban pedig nem voltam biztos, hogy az a közös megegyezés tényleg őszinte volt a régebbi kapcsolatai között. Mégis melyik nő lenne képes őt elengedni? Csak az olyanok, akik úgy gondolják, hogy úgy sem lenne semmi esélyük, vagy a bolondok.
Valami furcsa módon, ettől azt éreztem, hogy meg kéne nyugtatnom afelől, hogy mindent jól csinál. Hisz mi másért kért volna bocsánatot? Vagy csak viccelt? Még, ha nem is tudtam, hogy milyen érzés pontosan egy kapcsolatban lenni, azt tudtam, hogy ő eddig szinte tökéletes volt. Ráadásul, ha úgy vesszük, nincs semmi szükség udvarlásra, elvégre már együtt vagyunk. Plusz maga ez a szó valahogy arra emlékeztett, mikor könyvekben arról olvastam, ahogy a londoni emberek bálokba járnak, meg ilyesmik. Rövidebben, nekem ettől inkább az a régimódi fajta udvarlás jutott eszembe. Nem tudom, mért. Talán, mert pont olyanokról szoktam olvasni.
- Te most tényleg bocsánatot kértél? - kérdeztem, csakhogy biztosra menjek. Hiszen ez volt az, ami leginkább meghökkentett. Ha most még nem tudta, akkor milyen az, amikor már tudja? Persze, tudtam, hogy a sztereótipíák szerint virágot kéne adnia nekem meg édességeket és etöbbit, de ez nincs előírva. Nem mintha, nem lenne szép, ha ajándékokat adna nekem... Viszont egészen idáig ez eszembe sem jutott. Ráadásul én sem nagyon tudhatok többet arról, milyen egy párkapcsolatban lenni, mint ő. - Egyébként meg nem kell elnézést kérned, lévén, hogy nekem sincs nagyobb tudásom erről a témáról, mint neked. Meg nem is hiszem, hogy ez le lenne írva egy könyvbe, hogy hogyan kell udvarolni.. . Legalábbis nem úgy, mint egy előírás. Amúgy is jobb így... Ha valaki azért csinál valamit, mert úgy kéne csinálnia, annak nincs semmi jelentősége. És attól csak kevésbé lesz romantikusabb – mondtam. Egy csöppet furcsa volt még mindig, hogy ilyen lazán és könnyedén tudtam beszélni volna. Viszont ennek csak örülni tudtam, mert ez azt is jelentette, hogy nem csak a pasim volt, hanem egyben a barátommá is vált.
Felhúztam a szemöldökömet, mikor azt mondta, hogy könnyen meg tud szerezni információkat. Ráadásul milyen vidáman mondta már... Na azt már nem. Még, ha nem is voltam mérges rá, nem hagyhattam, hogy csak ilyen könnyen a képembe vághassa ezt az információt. Nem így működik ez.
- Dehát ez csalás! - jelentettem ki. A hangomon látszódott a megdöbbenés és az, hogy nem haragszok rá. Ettől függetlenül, tényleg nem volt fair, amit tett. - Neked az ilyen információkat... Azok nem arra vannak, hogy te a saját célodra használhasd, hanem vészhelyzetre, vagy bármi ilyesmire – mondtam, majd elvigyorodtam mikor eszembe jutott valami. - Amúgy tudtad, hogy úgy nagy általánosságban nem szoktam csakúgy felvenni a telefont, kivéve, ha tudom, hogy ki az, aki hív? Néha nincs kedvem felvenni, és egyszerűen csak ráhagyom az üzenetrögzítőre, mert úgy gondolom van jobb dolgom is, mint válaszolni a telefonnak... - magyaráztam vidáman. Elég vicces lett volna, ha pont akkor nem veszem fel a telefont, mikor ő hív engem amiatt a rossz szokásom miatt. Bár megérdemelte volna. Méghogy csakúgy kikérheti a telefonszámomat... Na nem.
Egy csöppet meglepődtem a következő kérdésein. Főleg azon, ami a magánéletemmel volt kapcsolatos, hiszen abban ő is benne volt. Jelenpillanatban csak ő volt benne, hiszen most az összes többi ismerősöm máshol volt.
- Hát még nem igazán tudom. Régebben el akartam menni az egyetemre, hogy kreatív írást tanulhassak és egy nap egy író is lehessek... Úgyhogy ezt még jobban ki kell találnom. De terveztem, hogy sok mindent ki fogok még próbálni. Találni utazok is egy kicsit, vagy csak kipróbálok pár extrémsportot, mint a bungee-jumping és az ejtőernyőzés... Viszont az írást tovább fogom folytatni. Hmm... mi is van még? A magánéletemmel kapcsolatban pedig... - Egy pillanatra elgondolkodtam. Vajon ő velem akarna menni minden egyes őrültségre, amit kitalálok? És vajon lenne merszem tényleg mindet ki is próbálni? Vele talán igen, hiszen Rio-val már most is sokkal bátrabbnak éreztem magamat, mint nagy általánosságban. - jó kérdés. Azt hiszem ott bármi történhet, és ahogy jön, úgy fogom eldönteni, hogy mit is akarok. Bár annak örülnék, ha te is benne lennél – mosolyogtam rá. Ennyit legalább tudtam. Hogy őt is beleakarom szervezni a magánéletembe.
- Nem nagyon, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy bárhol máshol jártam volna-e. De azt azért el kell ismerned, hogy New York maga is elég nagy – tettem hozzá. Mivel nem akartam túlságosan is unalmasan hangzani számára. Az utazásról pedig hirtelen eszembe jutott, hogy majd meg akarom látogatni Spanyolországot. Hiszen Rio kíváncsivá tett, és én tudni akartam, hogy pontosan honnan is jött. Még jó, hogy most már rajtam volt a sor.
- Az utazásról jut eszembe... - Talán ezt nem kéne kimondanom. Gondoltam. Elvégre lehet, hogy ezt az egész hosszú távú kapcsolatot nem is gondolta komolyan. De hát nem mindegy? Ez amúgy is csak egy feltevéses kérdés lesz. - Ha egyszer arra vinne a sors, hogy honvágyad van vagy bármi ilyesmi, meg tudnád mutatni nekem Spanyolországot? Én meg úgymond körbe tudlak vezetni New Yorkban. Mondjuk valamikor olyankor, amikor történik is ott valami – ajánlottam fel. Talán ez nem hangzott túl nyomulósan, nem? Elvégre nem azt kértem, hogy rögtön mutasson be a szüleinek. Ez egy teljesen logikus kérés volt, nem? Hiszen mégiscsak egyszerűbb úgy felfedezni egy új országot, ha közben egy olyan ember vezet körül aki ismer engem és a környéket is, igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Csüt. Május 08, 2014 11:45 am

*Látom rajta, hogy ismét sikerült meglepnem jó alaposan. Bár tudnám miért, csak őszinte voltam. Tényleg nem volt komoly kapcsolatom, huszonkét éves koromig a családom miatt, utána meg az új életem kiépítése kötött le, nem is akartam csajozni úgy komolyabban, féltem, hogy mi lesz, ha színt kell vallanom... meg aztán nem is találkoztam olyan nővel, akivel el tudtam volna képzelni az életem hátra lévő részét. Ő viszont... a puszta megjelenésével, életörömével elérte azt, hogy mindig rágondoljak, minden nap ő mellette akarjak felébredni.
Hiába mondja, hogy nem kell bocsánatot kérnem, én azt érzem, hogy sokkal többet érdemelne, mint amit nyújtani tudok. Muszáj lesz meglepnem legközelebb valamivel. Valami finomság vagy valami virág, ilyeneket szoktak adni a kiszemelt lánynak, nem?*
-Csak egy kis csalás annak érdekében, hogy megmutassam szívem hölgyének, hogy komolyan gondolom azt, amit ígértem neki. *Mosolyogtam rá. Igen, ő a szívem csücske. Alig egy nap telt el, amióta először találkoztunk és igen, menthetetlenül beleestem.* -Ha pedig nem veszed fel... hát elmulasztasz egy nagyszerű lehetőséget, hogy szerény személyemmel beszélj. *Most már egyenesen vigyorogtam. Ő valahogy mindig eléri, hogy jó kedvem legyen és ennek nagyon örülök. Jó, hogy van végre valaki az életemben, aki képes erre.
Aztán nagyon is figyeltem arra, hogy mit tervez a jövőjében. Érdekes. Extrém sport... te jó ég, hajam égnek fog állni a félelemtől, hogy valami baja esik. Persze eszem ágában sincs visszatartani, nem fogom burában tartani az biztos, hisz első kézből tapasztaltam milyen amikor bezárva kell élni. Amikor pedig azt mondta, hogy szeretné, ha vele tartanék, elmosolyodtam és megcsókoltam. Végre ő is kimondta, hogy hosszútávra tervez velem.*
-Örömömre szolgálna, ha megmutathatnám Spanyolország nevezetes vidékeit. Altamira-barlang, Sevilla, Pamplona, Ibiza, Mallorca és még sorolhatnám mi minden van, amit feltétlenül látnod kell. *Négy év sok idő.. régen jártam már a szülőföldemen. Hiányzik valamilyen szinten az ország hangulata, de tartok tőle, hogy ott hamar felismerne valaki. Viszont ha ő ezt akarja, akkor elviszem.* -És nagyon örülnék, hogy körbekalauzolnál New Yorkban, még soha nem jártam ott. *Már alapból szeretek utazni, így önmagában jó tervnek hangzik, hogy elvisz oda és megmutatja a városát. Meg aztán vele tölthetek el egy kis időt.*
-Most pedig nem is kérdést teszek fel, hanem azt kérem, hogy énekelj nekem. Én is megtettem a kedvedért, most te jössz. Ha megteszed, akkor kapsz valamit... bár még nem tudom mit. Bármit, amit csak szeretnél. *Na kíváncsi vagyok, hogy megteszi-e nekem. Nagyon remélem, mert szeretném hallani a hangját. Tuti sokkal szebben tud énekelni, mint én. Akármit is mond, szörnyű énekhangom van.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Csüt. Május 08, 2014 2:02 pm

Szívem hölgye? Ezt vajon komolyan gondolta? Hiszen nem túl gyors ilyen hamar ilyeneket mondania? Elvégre még mindig nem ismer engem teljesen, és még ha mindketten hosszútávű kapcsolatra tervezzük ezt, ilyeneket talán még nem kéne mondani rögtön a második napon. Ahogy azt sem értettem, hogy-hogy én vagyok kettőnk közül az, aki valamelyest logikusan tud még gondolni. Az ember azt gondolná, ha már annyira romantikusnak neveztem magamat, én lennék az, aki ilyeneket gondol és mond.
- Valami egész biztosan nincs rendben velem, hogy először lustaságra, majd csalásra veszlek rá – csóváltam a fejemet. - Az ember még azt gondolná, hogy te lehetsz rossz hatással rám, de nem...
Ki hitte volna, hogy egyszer a viccelődés is lesz a védő eszközöm? Mert valahogy még nem álltam készen allra, hogy olyanok halljak, mint szeretlek és a többi. Leginkább azért, mert minden régebbi gondolatom ellenére, én mindig is úgy gondoltam, hogy az ember csak olyan emberbe eshet bele, akit ismer is. Előtte meg minden más csak vonzalomról szól, nem? Ráadásul nem is hiszem, hogy ő mindenhova velem tartana, ahova menni akarok.
- Elmulasztok egy remek lehetőséget? - kérdeztem játékosan. - Inkább azt kapnád, amit érdemelnél, mert úgy hívsz hogy azt sem tudom,te vagy az-e, vagy sem.
Ezután ő a jövővel kapcsolatos terveimről kezdett el kérdezni, mire elmondtam neki az első dolgot, ami eszembe jutott. Igaz, hogy még mindig egy kicsit sok volt nekem valahogy az a megjegyzése velem kapcsolatban. Nem, mintha én bárki mással is akarnék lenni. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy nem gondolja komolyan és ettől ez az egész felszínes lesz. Elvégre, ki tudja milyen olyan tulajdonságaim vannak, amitől meg fog, majd változni a véleménye? Lehet, hogy ő is sokat jelent nekem már most, és érzem, hogy egyre mélyülnek iránta az érzéseim, de... nem. Nem nagyon tudtam elfogadni, hogy a szíve hölgyének nevezett, mert még nem is ismer annyira. Elvégre milyen tulajdonságaim alapján tudná megítélni, hogy milyen vagyok? Mióta csak a táborba érkeztem azon igyekeztem, hogy megváltozzak. Méghozzá rohamos tempóban. Viszont, ha nem azon igyekeztem volna és csakúgy kiruccanásból lettem volna itt, mi annak az esélye, hogy ugyanezt mondta volna? Semmi.
Aztán mikor arra kért, hogy énekeljek... Na nem. Ha az ő hangja rossz volt, az enyém szörnyűséges. Bár titokban mindig is arról gondolkodtam, hogy egyszer énekes is lehetnék, de azt csakúgy viccből. Hiszen szerettem énekelni, de a hangom soha nem volt meg hozzá.
- Öömm... - lassan körül néztem. Majd elgondolkodtam azon, hogy mit is énekelhetnék. Tulajdonképpen még örülnöm is kellett volna, hogy erre megkért, mert attól mindig lenyugszok vagy valami. A zene mindig is az életem része volt, még ha nem is úgy, hogy én énekeltem vagy készítettem volna. Inkább csak arra szoktam írni. - Akkor legyen... Bár a mostani, aminek a szövegére talán emlékezni is tudok, az a Pretty Reckless bandától, az Only you – tettem hozzá. Majd halkan elkezdtem énekelni neki a számoz. Még véletlenül sem akartam, hogy bárki más is hallja azt, ahogy éneklek. Még a végén elájulnának a szörnyűségtől... Azt pedig mégsem akarom, nem igaz?
Ahogy énekeltem, szinte minden egyes érzésemet belevittem. A kétségeimet, az örömeimet, szinte mindent. Viszont a hangomat továbbra is halkan tartottam. Mikor pedig befejeztem, már az én arcom is épp úgy égett, mint az övét.
- Ez borzalmas volt – mondtam, és a fejemet a vállába hajtottam. - Mi lenne, ha adnál egy szakadékot, amibe beleugorhatnék? - kérdeztem, majd mikor felpillantottam, megláttam, hogy néhány ember pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy egyen. Úgyhogy látnom kellett a szörnyülködő tekintetüket is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Csüt. Május 08, 2014 9:12 pm

*Látom rajta, hogy vannak ki nem mondott gondolatai. Most legszívesebben azt gondolnám, hogy lássam a gondolatait. Igaz, elképzeléseim akadtak, hogy mi volt az, ami megzavarta kicsit. Igen, szívem hölgyének neveztem. Ha tetszik, ha nem, akkor is ez van. Sokáig azt hittem nem létezik szerelem első látásra, azt hittem, hogy csak mese. Hát most már tudom, hogy igenis létezik. Lehet, hogy ezt őt még megrémíti, de engem nem. Tudom, hogy ő kell nekem és kész.*
-Látod? Piroska megrontja a farkast. *Nevettem fel jó kedvűen. Ahányszor eszembe jut az erdei kalandunk, mindig jó kedvem lesz. Olyan vicces volt, ahogy összeakadtunk akkor és a meséhez hasonlítottuk magunkat. Azt hiszem ezt soha nem fogjuk elfelejteni, ami nem is baj.. ez a mi kis történetünk.*
-És akkor sem veszed fel, ha esetleg hivatalos ügyben hív egy ismeretlen szám? *Tettem fel a nagy kérdést. Én minden számot felveszek, kivéve azokat, amik esetleg spanyolországi előhívó számmal rendelkeznek. Ugyan új telefonom van, de ki tudja... szüleimnek sok pénze van és befolyásos barátai, így bármit ki tudnak deríteni... ezért is rejtőzködök, ezért vettem fel új nevet.
Érdeklődve figyeltem, hogy énekel-e nekem. Pont ugyanúgy nézett körbe, mint ahogy én is, azelőtt hogy énekeltem volna neki. Ő sem szereti, ha más hallja. Ebben nagyon is hasonlítunk. A világért meg nem zavartam volna, amikor végre rákezdett. Elbűvölten hallgattam az énekét. Számomra az ő hangja volt a legszebb a világon. Még hogy nem tud énekelni.. érezni lehetett benne minden egyes érzelmét. Nagyon jól kifejezte magát.
Elmosolyodva öleltem magamhoz, amikor hozzám bújt és elrejtette az arcát.* -Kizárt, nekem nagyon tetszett. *Simogattam a hátát, hogy megnyugodjon. Aztán követtem a tekintetét a bent lévők felé. A füléhez hajoltam és úgy súgtam neki.* -Ne is foglalkozz velük, csak az irigységet látod rajtuk, mert ők nem tudnak ilyen szépen énekelni. *Pontosan tudom mennyire zavarban van, hisz én is úgy állok az énekléshez, mint ő. Amíg más csinálja addig oké, de ha én... az csak szörnyű lehet.*
-Kérdezni elfelejtettél rólam. *Nem voltam gonosz és nem vettem kérdésnek azt a kérését, hogy hozzak neki egy szakadékot. Meg aztán ezzel talán figyelmét és gondolatait is el tudom terelni kicsit.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Csüt. Május 08, 2014 11:55 pm

Nem tudtam, mért voltam olyan kételkedő vele kapcsolatban. Nem benne nem bíztam, sokkla inkább saját magamban. Sehogy sem volt ennek az egésznek értelme. Mégis hogyan gondolhatta komolyan azokat, amiket mondott? Egész biztosan csak viccelt a szíve hölgyes megjegyzésével, és én reagáltam túl mindent. Még az is hitetlen volt, hogy egyátlalán akart engem, nemhogy még én elraboltam volna a szívét.
Ezek az aggodalmaim és gondolataim rögtön ki is szálltak a fejemből, mikor tovább folytattuk a beszélgetést. A szavain pedig csak mosolyogni tudtam.
- Szerintem meg inkább csak mindig is meg volt benned. Csak egy kifogást kerestél rá – tettem hozzá, belemenve a játékba. Tényleg csak tegnap történt, hogy egy erdőben találkoztunk? Vagy egy jobb kérdés: Tényleg eltelt egy nap azóta? Mert olyan volt ez az egész, mintha ismét visszacsöppentünk volna a mesébe. - Elvégre, hogyan lehetnék én rossz hatással a csúnya, gonosz farkasra? Nem-nem. Aki rossz volt, azzal nem lehet rossz hatással lenni – ráztam meg a fejemet helytelenítve, miközben az ajkaimon egy játékos mosoly volt. Bár már nem viseltem piros ruhát, és még csak egy erdőben sem voltunk, olyan volt ez az egész, mintha egy pillanatra ismét felvettük volna a Piroska és a farkas szerepét.
- Ha olyan hivatalos, akkor mért nem tud egy üzenetet hagyni? - kérdeztem vissza, felhúzott szemöldökkel. - És nem mindig nem veszem fel a telefont. Csak mikor olyan kedvem tartja éppen. Plusz mi az a nagyon hivatalos ügy, ami miatt ismeretlen számon keresztül hívhatnak?
Ezután elkezdődött a borzalom, mikor elkezdtem énekelni. Oké. Talán nem nekem van a legszörnyűségesebb hangom, viszont mindig is egy kicsit lámpalázas voltam.. Ráadásul nem is tudom, mikor volt az, hogy legutoljára énekeltem volna bárkinek is.
A fejemet Rio vállába hajtottam, miután befejeztem az előadásomat, és megéreztem a kezét a vállamon. Talán pont ő volt az, akitől a legjobban féltem, hogy valami rosszat fog mondani. Érdekes módon, mégis ő volt, az egyben meg is nyugtatott. Egyrészem még mindig úgy volt vele, mintha már régebbről ismerné őt, míg a másik tudta, hogy nem. Ettől az egész olyan ismerős újdonság lett.
A szavai hatására már épp pillantottam volna fel rá, mikor megláttam a többi embert. Rio következő mondatán pedig elmosolyodtam, és rátekintettem végül.
- Te vagy az egyik legédesebb pasi, akivel életemben találkoztam – mondtam ki azt, amit gondoltam. És most először nem jöttem annyira zavarba a saját szavaimtól. Talán csak azért nem, mert ez volt a színtiszta igazság és ebben nem volt semmi szégyenletes. Vagy nem is tudom. Már nem is értettem, hogy mért akadtam ki a régebbi megjegyzésén. Sokkal inkább én lennék az egyik legszerencsésebb lány a világon, ha a szíve az enyém lehetne. - Egyébként meg nem tudhatod. Lehet, hogy ők pont az énekesek csoportjába tartoznak, akiknek azért legalább egy kis tudásuknak lenniük kell az éneklésről. Úgyhogy most biztos arra gondolhatnak, hogy "remélem ő nem az én órámra fog járni". Vagy valami ilyesmit – tettem hozzá, és immár nem bújtam a vállához. Igaz, az arcom még mindig egy kicsit kipirult volt, de már kezdtem jobban lenni.
Amikor azt mondta, hogy elfelejtettem kérdezni valamit, rögtön eszembe is jutott, hogy mit szeretnék tudni róla. Azonban most valamit még annál is jobban akartam. Olyan közel volt hozzám, hiszen az ölében ültem... Csak oda kéne hajolnom hozzá és megcsókolnom, elfelejtve minden egyes kérdésemet... Igen. Az sokkal jobb lenne.
- Mesélj a családodról. Milyenek  a szüleid? Vannak-e testvéreid? - fejtettem ki bővebben a kérdésemet, miközben egyre csak elmélyültem abban, hogy őt nézhettem. Azt hiszem a mostani helyzet volt számomra a legnehezebb. Legszívesebben azt kérdeztem volna, amit múltkor csak másképp. Megcsókolnál-e? Ezt akartam kérdezni, és nehezemre esett, hogy meg ne tegyem. De most arra volt szükségünk, hogy jobban megismerjük egymást. Tényleg, akkor nekem még maradt, plusz két kérdésem nem? Hmm... - És hova vinnél el, majd később egy randevúra? Ugye nem várod el, hogy puccosan ki kelljen, majd öltözni hozzá? - folytattam a kérdezősködést. Igen. Ez most jó volt. Legalább azt is meg tudjuk beszélni, hogy legközelebb hol fogunk találkozni. Bár az öltözékkel kapcsolatban, szerintem én így is úgy is meg fogok próbálni jobban kiöltözni, mint általában. Még, ha nem is túlságosan.
Hmm... Ideje lenne leállnom az ajkáról való gondolkodásról. Még a végén túlságosan is meglátszik rajtam, hogy meg akarom csókolni.
Ideje visszatérnem a valóvilágba. Bár, hogy miért azt, ki tudja...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Pént. Május 09, 2014 1:16 pm

-Tudod igazad van. Jó érzés néha lustálkodni rossznak lenni. Ne kérdezd miért, csakúgy! *Vigyorogtam el. Hát tudok én is rosszaság lenni, de erre ő maga is rájön... csak idő kérdése. Szerintem nincs a táborban még egy olyan felvigyázó, mint én... rengeteg hülyeségben, stikliben benne vagyok. Talán azért van ez, mert régen nekem tiltottak mindent és jómagam az utcán bandázva csináltam hülyeségeket. Na hát itt legalább vigyázhatok a srácokra, miközben őrült dolgokat művelünk olykor.*
-Ne tegyél fel nekem ilyen nehéz kérdéseket. *Nevettem fel, amikor a hivatalos hívásokról beszéltünk. Igaza van pár dologban, ez tény. DE hát minek akadékoskodni mindig, ejnye. Majd büntetést kap érte. Fantáziámban már meg is jelent néhány lehetséges büntetési mód. Hmmm...
Nem tudom, hogy a dalától miért érezte magát rosszul. Én hangom sokkal pocsékabb az biztos. Nem foglalkoztam a többi jelenlévő emberrel. Csak mosolyogtam azon, amikor édesnek nevezett. Nem vagyok én olyan édes azt elhiheti...
Aztán a kérdése hallatán majdnem hanyatt estem... vagyis estem volna, ha nem széken ülnék. Nem számítottam arra, hogy a családomról kérdez, erre nem voltam felkészülve.* -Hát testvérem nincsen, legalább is nem tudok róla. A szüleim.. nos eléggé maguknak való népek. *Vontam vállat. Hogy mondhattam volna el, hogy egy fennhéjázó népség tagjai? Túl sok jót nem tudok róluk mondani igazából. Nem is ismerem őket annyira, hisz alig foglalkoztak velem, mindig a dajkákra bíztak.*
-Nyugi, semmi túl puccos hely. Van néhány egész jó kis étterem a városban. Akár választhatsz is, hogy milyen jellegű kaját együnk. És elvihetlek moziba is, ha szeretnéd. Nos hogy tetszik ez a lehetőség? *Fogalmam sincs hová illik vinni egy lányt első randira. De úgy gondolom, hogy egy étterem és mozi tökéletes választás. Persze minden tőle függ. Szeretném boldoggá tenni.
Közben már a következő kérdésemen gondolkodtam erősen.* -Ha már étteremnél tartottunk. Milyen kajákat szeretsz? Kínai, görög, mexikói vagy valami más? *Hmmm, jó ezt tudni. Hisz akkor tudom hová kell vinni étteremben vagy esetleg mit kell készíteni neki ennivalónak, ha egyszer megvendégelhetem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Pént. Május 09, 2014 2:00 pm

- Ne félj, majd én a jó útra vezetlek – mosolyogtam egy kacsintás kíséretében, amikor azt mondta, hogy mindig is szeretett lustálkodni. Erről amúgy az is eszembe jutott, hogy talán fel kéne vennem testnevelés órákat is, vagy találni egy edzőt, aki hajlandó foglalkozni velem annak ellenére, hogy én nem a sport csoportot népesítem.
- Dehát igazam van, vagy sem? - vigyorodtam el. Nem tudom mért, de mindig is szerettem, ha a végén nekem adtak igazat. Ez néha azon is elgondolkodtatott, hogy vajon azért voltak jó jegyeim az iskolában, mert olyan nyomorultul szorgalmas voltam, vagy csak azért, mert még ott is azt akartam, hogy nekem legyen igazam. Nem, mintha én az a fajta diák lettem volna, aki folyton felemeli a kezét, hogy válaszoljon a kérdésekre, vagy esetleg még ki is javítsa a tanárt. Sokkal inkább a fordítottja. Persze, ez más volt. Ráadásul, mint kiderült, még vitatkozni is jól esett vele. Már, ha ezt vitatkozásnak lehetett nevezni.
Láttam, hogy mikor a családjáról kérdeztem, egy csöppet meglepődött. Talán még nem kellett volna nagyon személyes dolgokról kérdeznem? Elvégre, még én is új voltam ebben a kapcsolat dologban. Lehet, hogy egy kicsit kezdek túl kíváncsiskodó lenni. Nem, mintha a családról való beszélés olyan rossz dolog lenne, de ki tudja... Lehet, hogy neki teljesen más szülei voltak, mint nekem.
- Mondjuk az elég durva lenne, ha egyszer csak megjelenne valaki a táborban, és azt mondaná, hogy ő a testvéred – mondtam. Bár az még durvább lenne, ha ez később tényleg megtörténne, és rögtön én lennék az-az ember, aki az ördögös a falra festette.
- A mozi is tökéletes – feleltem, mikor megkérdezte, hogy jó lenne-e nekem az étterem vagy a mozi. Igaz, hogy filmnézés közben nem lehet annyira beszélgetni. Azonban arról később, majd lehet beszélgetni. Ráadásul én tényleg filmeket akartam nézni. - Milyen filmeket szeretsz nézni? - kérdeztem aztán. Csupán azt reméltem, hogy semmi ijesztőt nem akar megnézni. Még egy thrillert sem.
- Hmm... görög, mexikói, olasz, bár görögnél inkább az édességeket. Meg úgy egyébként szinte mindenfélét, kivéve a kínait, meg az olyan ételeket, amikben hal vagy mustár van. Ne kérdezd, hogy mi a problémám velük. A kínaival mondjuk nincs nagy bajom, csak ne legyen semmilyen tengeri étel... - feleltem. Tényleg, még én magam sem tudtam, hogy mi volt velük a bajom. Tiszta tengeri étel ellenes ember voltam. - Egyébként, ha moziba mennénk, akkor meg jó a popcorn meg a pepsi is – vigyorogtam rá. Elég furcsán nézhetnénk ki, mondhatom, ha esetleg spaghettit vagy valami ilyesmit ennék filmnézés közben. - És te? Neked mi a kedvenc kajád? Vagy kajáid?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Pént. Május 09, 2014 9:47 pm

-Jó útra? Próbálkozni mindig lehet! *Kacsintottam rá vigyorogva, pont úgy ahogy ő is tette az előbb. Ha már most ilyen jól el tudunk szórakozni egymással, akkor mi lesz később? Én nagyon is örülök mondjuk, hogy így tudjuk egymás agyát húzni minden gond nélkül. Azért kíváncsi lennék, hogy milyen eszközökkel érné el azt, hogy az ő szavait idézve jó útra térjek.* -Hmm... kedves Ana.. nem tudom, hogy igazat adhatok-e neked. *Még mindig civódtam vele, ami nagyon is jól esett. Nem tudom miért, de mindig is szerettem szívni a vérét olyanoknak, akik arra érdemesek. Szó szerint jól éreztem magamat, miközben vitatkoztam vele... már ha ezt vitatkozásnak lehet nevezni.
A család nálam az a rész, amiről nem beszélek szívesen, de még csak emlékezni sem akarok rájuk. Minél előbb szeretnél minél messzebbre kerülni tőlük. Ha tehetném a föld alá is elbújnék előlük. Annak szerencsére nagyon is örültem, hogy Teanna nem firtatta túlságosan is a szüleimhez fűződő kapcsolatomat. Nem tudom mit válaszolnék egy bonyolultabb kérdésre.*
-Hát idősebb testvérről nem tudok az biztos. Bár mai világba semmiben sem lehet biztos az ember. *Vontam vállat végül. Nem hiszem, hogy lenne testvérem. A tökéletes kis szüleimnek csak egy gyereke lett, az is csak azért szerintem, hogy tovább vigye az ő tökéletes génjeiket.*
-Hát a filmek terén is eléggé sok mindent megnézek, attól függ milyen kedvem van. Jöhet vígjáték, akció, fantasy, scifi... Szóval tényleg mindenevő vagyok ezen a téren is. *Mosolyodtam el. Hát alaposan kíváncsivá tett, hogy ő vajon milyen filmeket szeret. Csak ne azokat a romantikus maszlagokat!*
-Hmmm.... mit szólnál akkor egy jó kis olasz kajához? *Olasz konyhát én is nagyon szeretem. Nah akkor azt hiszem jót fogunk kajálni. Tudok a városban egy jó kis olaszos éttermet, ahová elvihetem a mozi előtt vagy mozi után... majd ahogy alakul.* -Naná, moziban elengedhetetlen a popcorn és a pepsi! *Vigyorodtam el. Ebben is egyetértettünk akkor.*
-Amúgy nagy kedvencem az olasz konyha. De nagyon csípem még a görög ételeket is. *Mosolyodtam el. De ezeken kívül is van még pár konyha, amit szeretnék kipróbálni, mint például a thai vagy a mexikói. Közben gondosan elraktároztam a tudatomban, hogy miket szeret és miket nem szeret, jó az ilyeneket tudni.*
-És te milyen filmeket szeretsz? *Tettem fel neki a következő kérdésemet. Kezdem egyre jobban élvezni ezt a kis kérdez-felelek játékunkat. Vannak eléggé kényes kérdései, de valahogy mindig kibújok az egyenes válasz alól... muszáj megtennem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Szomb. Május 10, 2014 12:32 am

- Próbálkozni? Te nem tudod, hogy mire vagyok képes, ha valamit nagyon akarok – mondtam, ahogy a mosolyom egyre szélesedett. - Te hamarosan olyan jó leszel, hogy az angyalok fognak leckéket venni tőled. Én ennyire ügyes vagyok – tettem hozzá, miközben próbáltam visszafogni a nevetésemet. Mégis honnan vettem ezt az angyalos szöveget? Atyaég... Sosem hittem volna, hogy ennyire jól fogom tudni érezni magamat vele. Tegnap még az egész ismertségünk szinte csak flörtölésből állt, és még annyiból, hogy egymást csókoltuk. Még álmaimban sem reméltem, hogy ennyire jól ki fogunk tudni jönni egymással.
- Oh, istenem – sóhajtottam fel, mintha éppen nagyot csalódtam volna benne. Megpróbáltam úgy nézni rá, mintha most nagyon szomorú lennék, miközben erővel szorítottam vissza a vigyorgásomat. Lehet, hogy ez egy kicsit meg is látszódott rajtam, de se baj. - Még hülyévé is tettelek. Ha már azt sem tudod, hogy igazat adhatnál nekem... Mikor egyértelmű, hogy igen. Ez olyan szomorú – mondtam, és végül hagytam, hogy egy nagy mosoly szétterüljön az arcomon. Igen. Ezt határozottan nem nevezném igazi vitatkozásnak. Ahhoz túlságosan is jó volt.
- És örülnél, ha lenne? - kérdeztem, mikor valamelyest a családjáról kezdett beszélni. Legszívesebben abbahagytam volna az arról való kérdezősködést... Na jó nem. Legszívesebben abbahagytam volna az arról való kérdezősködést érte. Nem másért. Egyébként pedig nagyon is tudni akartam arról, hogy honnan jött. Milyen körülmények között nőtt fel. Mindazokról a dolgokról, amiktől az ember jobban megismerheti a másikat, és több mindent tudhat meg a jelleméről. Azonban volt egy olyan sejtésem, hogy neki nem éppen a legvidámabb gyermekkora volt, vagy csak nem akart róla beszélni, esetleg nem nagyon izgatta a családja. Bár az utóbbi biztosan nem. Nem hiszem, hogy olyan ember lenne. Szóval, ahogy kivettem a szavaiból, neki nem éppen egy melegszívű családja volt. - És ez nem számított bele a kérdésekbe. Úgyhogy nem muszáj válaszolnod rá – tettem hozzá nagy nehezen. Igazán reméltem, hogy nem lesz olyan, amikor egyszer csak úgy dönt, hogy nem válaszol a kérdéseimre. Miközben biztosítottam róla, hogy nem muszáj válaszolnia, még egy megnyugtató mosolyt, vagy valami ilyesmit is sikerült kipréselnem magamból. Ha a családja most még egy kényes téma... akkor inkább annyiban hagyom az ezzel kapcsolatos kérdéseimet. Most még. Később azért ki fogom deríteni, hogy mi van vele.
- Hmm... igen, a vígjátékok szerintem is jók. Meg a fantasy és az akció – értettem egyet vele. Főleg a romantikus vígjátékok a jók. Mert azok nem túl nyálasak, viszont van bennük épp annyi romantika és humor, hogy élvezetessé tegyék a filmet. Persze néha a sima romantikus filmeket is szeretem. Bár ez talán inkább a hangulatomtól függ. Néha kedvem hozzá, néha nincs.
- Azt, hogy tökéletes. Ki ne szeretné az olaszt? - tettem fel a költői kérdést. Persze, tudtam, hogy vannak, akik nem szeretik, de én személy szerint imádtam. Olasz étel, olasz édesség, olasz minden... Majd el is akarok menni Olaszországra. Bevallom, néha arra is gondoltam, hogy majd egy olasz pasit akarok magamnak, mert ők olyan jól néznek és, mert... Oké. Leginkább a kajáért is. Persze sosem gondoltam annyira komolyan, talán csak jó volt úgy elképzelni... Hmm, talán ezt nem kéne Rionak megemlíteni. Még, ha mostanra meg is változtak a nézeteim ezzel kapcsolatban, és már sokkal inkább Rio-t akartam, mint valami olasz srácot.
- Akkor ebben is hasonlítünk, mert nekem is az-az egyik kedvencem. Tudod, volt amikor annyira voltam az olaszért, hogy eldöntöttem, hogy a nyelvet is meg fogom tanulni – meséltem mosolyogva az emléken. - Sajnos aztán kiderült, hogy azt éppen nem tanítják abban az iskolában, ahová jártam.
Nem, mintha baj lenne. Hiszen így, hogy a spanyolra „kényszerültem” akkor, most még több időt tölthetek együtt Rio-val. Mert hát megígérte, hogy meg fog tanítani pár kifejezésre meg ilyesmikre.
- A romantikusat, de abból kb. szinte minden jöhet, vígjáték, fantasy, kaland, néha még sci-fi is. A lényeg, hogy ne dráma vagy ilyesmi lenne. Sosem értettem, hogy mért akarnak az emberek néha olyan filmet nézni, amin sírni kezdenek. Én szórakozásból nézek filmeket, nem mazhoiymusból. Aztán ott vannak még a paródiák is. Az egyetlen, amit nem szeretek nézni az a horror és a thrillet. Mint mondtam, semmi mayhoizmus. Szóval semmi félelem, sírás, vagy bármi ilyesmi – mondtam elgondolkodva. Már majdnem hozzá tettem azt, hogy semmi dokumentum film, de végül is azt kérdezte, hogy mit szeretek, nem pedig azt, hogy mit nem.
- És mikorra tervezed a találkozót? - kérdeztem. Talán egy csöppet túlságosan kíváncsi voltam, viszont erről nem én tehettem. Csak egy csöppet, mivel nagyon tudni akartam, hogy mikor fogom legközelebb látni. Ilyenkor sajnáltam igazán, hogy ő nem diák itt. Minden sokkal egyszerűbb lenne akkor. Hiszen akár együtt is mehetnénk órára, ha nem lenne alkalmazott. - És hány éves vagy? - Tudtam, hogy ez nem éppen az adott témához kapcsolódik, de egyszerűen tudni akartam. Hiszen még csak most jöttem rá, hogy fogalmam sem volt, hány éves. Valószínűleg nem több harmincnál, hiszen elég fiatalosan nézett ki, ahhoz, hogy összekeverjem egy táborban lakóval. Nekem pedig egyszerűen tudnom kellett, hogy mennyi a korkülönbség köztünk. Nem tudom mért. Talán csak azért, hogyha mesélni fogok valakinek róla, akkor tudjak válaszokat adni is róla. Mint mondjuk, hogy hány éves, mi a kedvenc színe, és a többi... Tényleg, mi is a kedvenc színe? Atyaég... Ez csak azt jutatta eszembe, hogy még milyen sok más kérdésem is van vele kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Szomb. Május 10, 2014 1:37 pm

*Hozzá hasonlóan egyre szélesebben vigyorogtam. Még, hogy az angyalok fognak tőle leckét venni... Na hát akkor jó ok munkája lesz, ha belőlem egy rendes, tisztességes alakot akar faragni. Minden esetre én állok elébe. Kíváncsi vagyok mivel akar engem úgy mond megjavítani.* -Tudod, már lőre várom azokat a foglalkozásokat... kíváncsi vagyok hogyan akarsz gatyába rázni. *Vigyorogtam, ha lehet még szélesebben, mint az előbb. Élvezem a vele való kis vitát... bár nem, ez nem vita, inkább csak szívjuk egymás vérét rendesen. Olyan nagyon aranyos volt, amikor próbált csalódottnak látszani. Legszívesebben öleltem volna magamhoz csak.
A következő kérdése viszont kicsit meglepett. Szeretnék-e testvért? Fogalmam sincs. Nem tudom milyen az, ha valakinek testvére van. Lehet jó lett volna, ha tudok valakivel beszélgetni olykor, de nem kívánom azt senkinek, hogy olyan élete legyen, mint amilyen nekem volt a szüleimmel. Ana ugyan azt mondta, hogy nem muszáj válaszolnom rá, de akartam.* -Tudod, az én szüleim nem olyanok, mint a tieid. Nem mondanám őket túl jó szülőnek. Én nem akarom, hogy még egy gyereknek ki kelljen azt állnia, amit nekem kellett. Szóval nem, inkább nem szeretnék testvért. *Azt hiszem ennyivel még nem árultam el túl sokat magamról. Ebből rájöhet, hogy nem minta szüleim vannak, de nem is mondtam túl sokat. És remélem látja, hogy bízok benne, mert egy olyan kérdésre válaszoltam, ami nem volt kötelező.
Mosolyogva hallgattam, hogy azért szerencsére egyezik a véleményünk filmek terén is, lesz olyan film, amit mindketten élvezni fogunk. Egy jó kis akció, ami a frászt hozza rá és hozzám bújhat.. hmmm... a fantáziám megint beindult.
Olasz kaja, akkor ez lesz az. Olasz étterembe fogom elvinni. Ott jó kis eredeti, olasz specialitásokat lehet megkóstolni. Amikor az olasz nyelvet említette, elmosolyodtam.* -Ha szeretnéd, szívesen tanítalak olaszul is, még megy valamennyire az a nyelv. Régebben tanultam. *Ó igen, szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy az angol mellett tanuljak olaszul és franciául is. Igaz, ezeket a nyelveket alig használtam az elmúlt években, de azért emlékeszek még a lényegre.
Hmm.. pedig milyen jó is néha egy kis horror. De sebaj, lemondok róla, ha a társaságában vagyok. Van jó pár film, amik közül majd válogathatunk.*
-Minél előbb szeretnék veled újra találkozni. *Mosolyodtam el. Valamiért úgy érzem, hogy nem tudok sokáig távol lenni tőle. Olyan jól érzem magam a társaságában, nem kell semmi rosszra gondolnom. Egyszerűen felvidítja a hétköznapjaimat. Vele azt érzem, hogy lehet még esélyem arra, hogy a jövőben boldog legyek.*
-Hát kimondani is sok, huszonhat éves vagyok. *Hát igen, szinte még gyerek voltam, amikor négy éve leléptem otthonról. Most azt érzem, hogy nagyon sok mindent tanultam azóta az életről és néha tényleg rengetegnek tűnik az a huszonhat év. Nagyon sok minden történt tényleg... jó lenne néha valakinek elmesélni mindent, hogy ne az én vállamat nyomja minden teher. Talán hamarosan Ana megtudhatja az igazat.*
-Ha azt mondanám, hogy elviszlek Olaszországba, eljönnél velem? *Én tényleg elviszem, ha szeretné. Kíváncsi vagyok, hogy eljönne-e velem... Én kész vagyok bármikor feladni érte bármit. Neki még lehet hihetetlen, de én véglegesen beleestem, szívem az övé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Szomb. Május 10, 2014 4:40 pm

Foglalkozásokat? Na azért reméltem, hogy nem gondolja komolyan, hogy ilyeneket fogok csinálni. Mert akkor nagyot kell, majd csalódnia. Már csak azért is, mert még most sem láttok olyan sok rosszat benne. Hiszen mikor lopással vádoltam, az csak egy vicc volt. Nem, mintha örültem volna neki, de hát csak az ő érdekében nem akartam adni belőle. Hiszen nem is sejthettem, hogy ízleni fog neki, vagy bármi ilyesmi.
- Foglalkozásokat? Én úgy változtatlak át, hogy te észre sem fogod venni, hogy egyáltalán bármit is csináltam – mosolyogtam, és végig simítottam az arcán. Hát igen. Neki az égvilágon semmilyen foglalkozásra nincs szüksége e téren. Az persze más, hogy mennyire őszinte velem, de hát ezen már alapból dolgozom. Nem, mintha lenne akár a legkisebb fogalmam is arról, hogy mégis hogyan érjem el, hogy jobban bízzon bennem.
Amikor válaszolt a kérdésemre, éreztem, hogy most végre tényleg az igazat mondja. Nem csakúgy megpróbálja kikerülni a kérdésemre válaszolást. És, mint kiderült jól sejtettem, hogy nem volt éppen egy szeretni való családja. Persze, azért reméltem, hogy legalább egy ember akad, akivel beszélgetni tudott.
- Értem – mondtam, mert mást nem tudtam hozzáfűzni. És nem is nagyon akartam, hiszen egyértelmű volt, hogy ezért nem akart annyira a múltjáról beszélni. De ki is akarna, ha nem volt tele vidámsággal? A szavaiból ítélve pedig egyértelműen nem volt tele örömmel és egyéb mással.
Felvontam a szemöldökömet, mikor azt mondta, hogy meg tud tanítani olaszul. Ha kijelentem, hogy kínaiul is megakarok tanulni, akkor arra is rávágná, hogy meg tudna tanítani? Bár az igaz, hogy a spanyol és az olasz eléggé hasonlít egymásra, szóval akár ezért is tanulhatta régebben.
- Ha azt mondom, hogy görögül is szerettem volna tanulni, arra is megtudnál tanítani? - vicceltem. - Egyébként meg szerintem előbb kezdjük a spanyollal, aztán megpróbálkozhatunk az olasszal is – tettem hozzá mosolyogva. Mondjuk arra azért kíváncsi voltam, mégis hogyan tanítana meg olaszra. Főleg, ha azzal a nyelvvel kapcsolatos tudásom egyenlő a nullával.
- Az jó – mosolyogtam. Talán nekem is vissza kellett volna mondanom a szavait, de úgy gondotlam, hogy ez olyan egyértelmű, hogy nincs rá szükségem. Néha felesleges olyanokat mondani, amik túlságosan is egyértelműek. Persze van, amikor úgy érzem, hogy ki kell mondanom, de ez most nem olyan volt. - Akkor hova szeretnél előbb elmenni, moziba vagy egy étterembe? - kérdeztem. Nem érdekelt, hogy rám hagyta a döntés lehetőségét. Egy randi végül is nem csak arról szólt, hogy az legyen, amit én akarok. Sokkal inkább arról, amit mi szeretnénk. Hát igen... Én, a nagy randimester, aki soha életében még egyen sem volt.
- Az azért nem is olyan sok. Harminc, vagy negyven. Az sok lenne – feleltem. Tehát csak hét év van köztünk, és? Sok embernek a szülei között ennyi év van. Esetleg még tíz is. Ami azt jelenti, hogy én nyugodtan együtt lehetek egy nálam hét évvel idősebb emberrel. Plusz már nem is vagyok tinédzser, tehát ez tényleg nem olyan durva. Bár azért reméltem, hogy amikor Rio megtudja, hány éves vagyok, ő is ugyanígy fog gondolkodni. Nehogy már az ijessze el, hogy mennyire fiatal vagyok!
A következő kérdésén egészen meglepődtem. Ő talán tényleg gondolatolvasó? Hiszen honnan máshonnan tudta volna, hogy mindig is elakartam menni Olaszországba? Persze lehet csak kikövetkeztette abból, amikor bevallottam, hogy mennyire szeretem az olaszt.
- Persze – válaszoltam. Már alapból el akartam látogatni oda, akkor meg mért ne Rio-val? De előbb természetesen beszélni akartam valakivel, akinek elmesélhetem mindazt, ami itt történt vagy történni fog. Tudtam, hogy nem csinálok semmi rosszat, viszont kíváncsi voltam mások mit gondolnának Rio-ról, és... Wáó! Nem tervezek egy kicsit túlságosan is előre? Az lenne a legjobb, ha a jelenben maradnék. - Te jártál már ott? - kérdeztem, és leintettem, hogy várjon egy kicsit, majd mellé ültem. Csupán azért tettem ezt, mert úgy gondoltam, egy idő után mégis csak sok lesz, hogy az ölében ülök.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Szomb. Május 10, 2014 7:36 pm

*Vicceltem én azokkal a foglalkozásokkal. Tudom, hogy ez nem így működik, de jó volt vele így szórakozni. Azt látom, hogy nincs tisztában azzal, hogy máris sok mindent tett értem. Nekem már az nagyon sokat jelent, hogy mellette olyan életöröm kerít hatalmába, ami eddig soha. Szó szerint életre keltett. Halott voltam, bár lélegeztem, ő pedig életre keltett. Szóval már most nagyon sok mindent tett értem.
Láttam rajta, hogy megértette, az én szüleim... hát nem volt egy minta családom, ahol szerettek és óvtak. Soha egyszer magához nem ölelte volna az anyám vagy az apám. Nem puszilták meg a felhorzsolt térdem vagy könyököm. Nem kérdezték meg soha, hogy szeretem-e az aznapi ebédet. Bár az is igaz, hogy nagyon-nagyon ritka volt az, hogy valaha is együtt ettünk volna. Ha nagy ritkán együtt volt a család ebédnél vagy vacsoránál, akkor ők a méretes asztal egyik végén, én a másikon. Meg nem kérdezték volna, hogy milyen napom volt. Soha nem ültek le velem, ha valamit nem értettem a leckeírás során.*
-Hát ha szeretnél görögül, akkor keresek neked egy nyelv tanárt, mert görögül sajnos nem beszélek. *Szerencsére szüleim csak két idegennyelvhez ragaszkodtak. Bár így belegondolva nyelveket szerettem tanulni. Talán már akkor is azt gondoltam, hogy egyszer javamra fog válni. *
-Mit szólnál, ha először elmennénk az étteremben és ha még van kedvünk, akkor beülünk a moziba? *Felajánlottam egy lehetőséget, aztán majd alakíthatjuk úgy, hogy mindkettőnknek megfelelő legyen. Egy randi mindig két emberen áll. Én pedig szeretném, ha nem csak én érezném jól magamat, hanem ő is, sőt, nekem az a legfontosabb, hogy ő jól érezze magát. Azt hiszem ezt jelenti egy párkapcsolat, hogy képesek vagyunk magunk elé helyezni valakinek másnak az érdekeit.
Azon jót mosolyogtam, hogy nem tartott öregnek. Szokás mondani, hogy mindenki annyi, amennyinek érzi magát. Hát két napja akkor én nagyjából száz éves lehettem, annyira el voltam csigázva. A találkozásunk óta meg tényleg annyinak érzem magam amennyi valójában vagyok.*
-Egyszer jártam ott, két hétig voltam ott. Velence, Milánó, Verona, Pisa, Róma, Vatikán, Nápoly, Palermo... mind nagyon gyönyörű és persze jó pár hely van, ahol én sem jártam. *Emlékszek arra a nyaralásra a szüleimmel. Egy egész seregnyi szolgálót vittünk magunkkal. Voltam vagy tizenkét éves. De arra tisztán emlékszek, hogy teljesen lenyűgözött az ország. Mindig is szeretem utazni.*
-Ha választhatnál, melyik hely lenne az első, ahová elutaznál? *Kérdeztem meg tőle végül. Jó tudni az ilyeneket. A következő kérdés pedig adta magát valahogy. Igaz, hogy tudom mikor van a születésnapja, hisz a jelentkezési lapjában az is benne volt, de azt nem kell tudnia, hogy azt is megnéztem.* -És neked mikor lesz a születésnapod? *Elmosolyodva simogattam meg az arcát. Imádom simogatni, érinteni finom, selymes bőrét.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Szomb. Május 10, 2014 8:17 pm

Elmosolyodtam azon, hogy majd keresni fog nekem egy görög tanárt. Leginkább azért, mert ezt a megjegyzésémet a görög nyelvről csak egy viccnek szántam. Bár arra azért kíváncsi voltam, hogy tényleg megtenné-e értem. Hogy keresne egy nyelvtanárt számomra, aki meg tud tanítani egy idegennyelven.
- Oké. Vagy azt is lehet, hogy moziba meg a másik nap megyünk, és akkor is ki is tudjuk választani előre, hogy melyik filmre üljünk be – ajánlottam fel. Ráadásul, ha az éttermet meg a mozit két külön napon tesszük meg, akkor legalább egész biztosan belém fog férni a popcorn is. Csupán azt reméltem, hogy mikor filmet választunk, akkor legalább egynél meg fog egyezni az ízlésünk. Eléggé ciki lenne, ha amit én akarnék megnézni, ő nem akarna, és fordítva.
Ezután érdeklődve hallgattam, hogy hol is járt már az életében. Reméltem, hogy nem pont mostanában fogja megunni az utazást, hiszen hozzám képest már elég sok helyen járt. Ahogy valami furcsa oknál fogva azt is reméltem, hogy tényleg eltudni menni velem Olaszországba egy nap és körbe tudna vezetni.
- És melyik tetszett jobban? - kérdeztem kíváncsian. A következő kérdésén pedig elgondolkodtam. Őszintén fogalmam sem volt, hova is mennék el elsőnek. Miatta először Spanyolország ugrott be, viszont szerintem én igazából csak kíváncsi voltam a családjára, szóval ez nem igazán számított. A másik Olaszország és Görögország volt.
- Azt hiszem Görögországba – feleltem egy kis idő múlva. Tényleg ötletem sem volt, hogy hova mennék el először. Szerintem, ha választhatnék, akkor odamennék el, ahová abban a pillanatban jobban kedvem tartja.
- Hé, azt ugye tudod, hogy te nem mondtad meg neked a születésnapodot? Csak azt, hogy hány éves vagy – szóltam rá mosolyogva. - És Június ötödikén van – feleltem végül. Majd rögtön eszembe is jutott a következő kérdésem. Nem, mintha nem álltunk volna le a kérdez-felelekkel már egy jó ideje. Mert ahogy észrevettem most már csak össze-vissza kérdezgetünk és nem nagyon számoljuk hány kérdést tettünk fel. - Ha akarnál a születésnapodra egy ajándékot, mi lenne az? És tegyük fel, hogy bármit kérhetsz. Akár egy arany repülőgépet, gyémánt üveggel, benne pedig egy kobold pilótával. Csakhogy értsd, hogy értettem azt, hogy bármit – kérdeztem mosolyogva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Szomb. Május 10, 2014 9:22 pm

-Rendben Ana, akkor így lesz. És így jó okom lesz, hogy lássalak mindkét nap. *Kacsintottam rá jó kedvűen. Ó igen, ez az ötlet még jobban lázba hoz, mert így két nap is láthatom, még hozzá indokkal. Nem is sejti, hogy mennyire vártam ma is azt a pillanatot, amikor megláthatom. Egy nap alatt képes volt szinte a bőröm alá férkőznie. Nem tudom, hogy ezzel tisztában van-e vajon. Nagyon nagy hatással van rám.
Aztán az utazásom került szóba.* -Hát egyet konkrétan kiemelni nehéz. Mindegyiknek megvan a maga varázsa. Velence, a szerelmesek városa... a vízi utak tömege lenyűgöző ott, no meg a Trevi kút. Hallottál a hozzá fűződő hagyományról már? Pisa-ban meg ott a ferde torony. Verona.. na hát azt szerintem nem kell magyaráznom. Vatikán... még azoknak is gyönyörű szerintem, akik nem hívők. Szóval egyet így nem tudok kiemelni. *Na hát jó hosszúra sikeredett a válaszom, de hát ha az utazásaimról kell mesélnem, az mindig hosszú. Szüleim sokfelé elrángattak magukkal, talán ez volt az egyetlen jó a gyerekkoromban.. világot láthattam. És nagyon örülnék neki, ha én is megmutathatnám valakinek azt a sok szépséget a világban.*
-Görögországban még nem jártam, de sokat olvastam róla és terveim közt szerepel egyszer eljutni oda. *Így belegondolva hihetetlen, hogy oda nem vittek el a szüleim, hisz Görögország egy elég híres nyaralási célpont. De ami késik, az nem múlik. *
-Nem is kérdezted mikor van a szülinapom. *Vigyorodtam el szélesen.* -Amúgy április tizenkettedikén van a születésnapom. *Mosolyodtam el végül. Következő kérdése viszont nagyon meglepett. Nem is tudtam mit válaszoljak rá. Mit kívánhatnék én? Jó kis kérdései vannak neki is aztán.* -Egy átlagos, nyugodt életet egy olyan nővel, aki szeret és én is szeretem őt. *Én nem akartam mást az élettől. Csak egy átlagembernek lenni, akit szerető család vár otthon. Egy olyan szerető család, ami nekem nem adatott meg soha. Már maga az elképzelés i lázba hozott azt hiszem.* -És te mit kívánnál? *Kérdeztem vissza végül. Kíváncsi vagyok vajon neki mik az álmai, vágyai. Már igazából nem is azt a kérdezz-felelek játékot játszuk, de nem is baj. Jobb ez így sokkal jobb, legalább is szerintem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Vas. Május 11, 2014 12:07 am

- Hé, egy kapcsolatban lennénk elvileg, szóval neked nem is lenne úgy igazán szükséged indokra, hogy láss. Bár az igaz, hogy egy programmal előállni mindig jó ötlet – feleltem, miközben éreztem, ahogy a szívem egy nagyot dobbant a szavaira. Még mindig úgy gondoltam, hogy ez az egész mesebeli. Egy mesebeli valóság. Azt pedig mindig jól esett hallani, hogy később is látni akar engem, és semmit sem szúrtam el, vagy bizonyosultam egy párkapcsolatra képtelen embernek. Lévén, hogy én jól éreztem magamat vele, öröm volt hallani, hogy ő is ugyanezt érezte.
- Igazad van – bólintottam. Bár én még csak itt, Californiában jártam és New Yorkban, ha megkérdezték volna, valószínűleg képtelen lettem volna elmondani, hogy melyiket szeretem jobban. New York tele volt emberekkel, közlekedési eszközökkel, autókkal, és rengeteg szórakozási lehetőséggel, ráadásul minden emlékem oda kötött. Itt pedig... Nos, itt volt Rio. Plusz annak a lehetősége, hogy mindenféle új dolgot kipróbáljak, anélkül, hogy bárki is lesajnálóan nézne rám, vagy azt gondolná, hogy teljesen kifordultam magamból. Hogyan is gondolhatnák azt? Hiszen nem ismernek annyira, nem voltak ott velem az iskolában... Nem, mintha New York nem lett volna elég nagy ahhoz, hogy ugyanezeket dolgokat megtegyem ott, amiket itt. Viszont nekem szükségem volt a nagy változásra, arra, hogy új helyeket lássak, ráadásul ez az egész nyári tábor dolog... Egyszerűen úgy értem engem, mintha az univerzum kínált volna nekem egy lehetőséget az újrakezdésre és lehetőségekre. Ki is gondolta volna, hogy aztán tényleg ennyire jó lesz, nem?
- Hát mindenhol mégsem járhattál, nem? - kérdeztem mosolyogva. - El tudom akkor képzelni, ha elmennénk oda, akkor mindketten teljesen eltévednénk ott, mert egyikünk sem tudja, hogy mi hol lehet – elmélkedtem ezen. És már tényleg le kellett volna állnom. Nem jó ez így, hogy már úgy beszélek, mintha együtt akarnánk körbe utazni a világot. Nem-nem. Ezek után nem is csodálom, hogy anya mért aggódott annyira értem, mikor közöltem vele, hogy elutazok... Lehet megérezte, hogy találkozni fogok egy férfival, aki képes teljesen magába bolondítani. Na jó nem. Egész biztosan voltam benne, hogy nem érezte meg. Ráadásul, ha igen, akkor inkább örülnie kéne. Ahogy pedig elnéztem, Rio is egészen kedveltem engem. Szóval ez nem olyan, mintha csak egy marionett bábú lennék, akit össze-vissza ráncigálhat, nem?
- De hát úgy kérdezted, mintha te már megmondtad volna! – világítottam rá jókedvűen. - És te meg sem kérdezted, hogy én hány éves vagyok. Akár tizennégy is lehetek. Elég fiatalosan nézek ki ahhoz, hogy tizennégy éves is lehetek? - vigyorogtam, és eljátszottam mintha kezem egy tükör lenne és belebámultam. Az legalábbis biztos, hogy a viselkedésem néha elég gyerek ahhoz, hogy tizennégy éves legyek. - Mit gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet viccesen.
- Semmi extra? Vagy valami más? - kérdeztem mosolyogva. A kérdésemet nem sértésnek szántam, vagy bármi ilyesminek. Csak hát a kérése elég egyszerűnek tűnt. Nem hiszem, hogy lenne-e bárki, aki előbb vagy utóbb ne esne belé. Igaz, én eléggé azon ügyködtem, hogy ilyenekre ne gondoljak még, hiszen nem ismerjük egymást olyan régóta, de akkoris. Ha engem nem, más valakit biztosan találni fog, akibe szerelmes lesz. És, ha ez meg fog történni, képtelenség, hogy a másik fél ne érezze ugyanezt. Én addig csak megpróbálom kiélvezni a közelségét, amíg nem talál valakit, aki szerelmes lesz, és akiért lecserélne engem... Bár már maga a gondolat is fájdalommal tölt el. Hogy én olyan legyek, mint egy rövid kis szakasz az életében.
Nem is csoda, hogy a kérdésétől rögtön ez a válasz jutott eszembe. Hogy ne cserélj le. De bármennyire bátornak akartam tűnni, ezt azért mégsem mertem kimondani. Nem ilyen egyértelműen.
- Hát egyrészben én is ugyanazt akarom, mint te, azzal ellentétben, hogy én nem egy nőt – feleltem. - Meg én szeretnék egy izgalmas és kalandos életet, ahol az lehetek, ami csak akarok. Nem, mintha most nem az lennék. Hiszen mindig is író akartam lenni, bárki kérdezett arról, hogy mi szeretnék lenni, én mindig ugyanazt mondtam. Hogy egy regényíró akarok lenni. Mint egy mantra, úgy ismételkedtem – mondtam elmélkedve. - De ezenkívül szeretnék egy jó hangot is, hogy egyszer kiállhassak egy nagy tömeg elé és énekelhessek, anélkül, hogy teljesen felsülnék... - tettem hozzá. Hát igen. Igaz, régebben mindig csak viccként gondoltam erre az éneklős dologra, most mégis úgy éreztem, hogy meg akarom tenni. Egyszerűen csak csodálatos lenne énekelni. Talán ez a tábor még esélyt is tudta adni rá. Még akkor is, ha nem az énekesek közé tartozok. Vagy nem. Ki tudja. Ezek után muszáj lesz találnom egy táborlakót, aki meg tud tanítani rá. Bár még nem vagyok egész biztos benne, hiszen már annak a gondolatától is az ájulás szélére kerülök. Méghogy én a tömeg előtt... és énekelni... Na nem. Én a művészek csoportjába tartozok, ezt választottam, ráadásul nincs is jó hangom. Csak megölnék mindenkit a hangommal.
- Még az is átfutott a fejemben mielőtt idejöttem, hogy az énekesek csoportját fogom kipróbálni, de aztán meggondoltam magamat. Mindig is jobban szerettem írni, mint énekelni, szóval ez volt a döntő érvem végül – mondtam ki azt, amire gondoltam többé-kevésbé. Valamiért nem akartam elmondani, hogy még a ki mit tudon, vagy min is fel akartam lépni. - Visszatérve a kajálásra. Mikor akarsz, majd találkozni velem pontosan? Vagy, majd felhívsz, hogy mikor érsz rá, ha már teljesen szabálytalanul megszerezted a telefonszámomat a jelentkező lapomból? - A vége talán már egy kicsit vádaskodásra sikerült, de nem érdekelt. Úgy sem fogja elszégyellni magától, tehát nem fesztegettem az időmet igazi gyanusítgatásra meg ilyesmikre. Egyszerűen csak emlékeztettem a tettére, ami miatt talán haragudnom kellett volna rá, de nem tettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Vas. Május 11, 2014 12:48 pm

-Tudod mondtam én, hogy kezdő vagyok kapcsolatok terén. De most hogy így mondod tényleg nem kell indok. *Elmosolyodva húztam magamhoz még közelebb, ha egyáltalán lehetséges volt még ennél is közelebb lenni hozzá. Most, hogy ennyire nagyon közel volt hozzám, fantáziám néha nagyon elkalandozott. Vajon milyen lehet a selymes bőrét érinteni? Vagy esetleg végigcsókolni a... nem! Erővel kényszerítettem magam, hogy ismét arra figyeljek, amit mond.
Ha tudná, hogy mennyi felé jártam abban a huszonkét évben, amíg otthon éltem... Annak idején azok a nyaralások voltak a legjobb dolgok az életemben.* -Nem is hinnéd, hogy mennyi felé jártam. És tudod ha veled tévednék el, az csak jó lehetne. *Mosolyodtam el. Valahogy a gondolataimban már meg is jelent, hogy ketten eltévedünk. De hát ha ketten lennénk nem is lenne olyan ijesztő, nem?*
-Hát ahogy elnézlek nem vagy azért tizennégy... én azt mondom, hogy tizenkilenc-húsz. Na eltaláltam? *Kérdeztem tőle vigyorogva. Az egy dolog, hogy pontosan tudom hány éves, de ha egy idegen ránézne az is meg tudná állapítani, hogy nagyjából milyen idős. Lehet, hogy inkább egy vele egykorú fiú kéne neki, akinek kevesebb gondja van. De ugyanígy tisztában vagyok azzal is, hogy nem tudom elengedni.*
-Nekem nem volt fenékig tejfel az életem, bár mások lehet élvezték volna. Szóval nekem az már extra, ha lehet egy nyugis életem. De ha extrát szeretnél még mindig... akkor azt szeretném, ha te lennél az a bizonyos nő. *Na kíváncsi vagyok erre mit fog reagálni. Megijed vajon vagy sem? Én már vagyok annyi idős, hogy tudjam mit akarok az élettől, és most tudom, hogy őt akarom.
Mosolyogva hallgattam az ő álmait, vágyait. Nem is értem mi a gondja. Ha lenne egy énektanár, aki foglalkozik vele, tökéletes énekes válhatna belőle. Meg egy kis önbizalom is elkélne neki.* -Küzdj az álmaidért. *Simogattam meg az arcát. Igen, fiatal még, küzdjön azért, aki lenni akar. Én pedig nagyon is szívesen támogatom őt mindenben, sőt, kötelességem támogatni őt mindenben.*
-Csak kicsit volt szabálytalan. *Vigyorodtam el szélesen. Na jó, nagyon az volt, de érte képes voltam rá.* -Holnap péntek. Mit szólnál hozzá? És akkor nem kell sietnünk, hisz másnap nincs foglalkozás. Mit szólsz hozzá? *Kíváncsi vagyok, hogy belemegy-e avagy sem. Én minél előbb szeretném újra látni őt. És azt hiszem nagyon sok mindenről tudunk majd még beszélgetni. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Vas. Május 11, 2014 4:35 pm

Néha azért érdekes volt, hogy mennyire próbál szabadkozni amiatt, hogy kezdő a kapcsolatos terén, mikor én is teljesen az vagyok. Az összes elképzeléseimet a filmekből, a könyvekből, meg a saját ötleteimből vettem, meghogy azt feltételeztem, nincs semmilyen előírás arra, hogy ki mit csinál egy kapcsolatban. Persze, azonkívül, hogy nem szabad megcsalni a másikat. De hát ezt meg mindenki tudja, akinek volt már párkapcsolata, vagy sem.
- Mondjuk szerintem csak emléletben lenne jó. Mert hát aztán hogyan találnánk vissza? - kérdeztem. Hiszen ez tényleg csak elméletben lett volna remek... Na jó, talán az első két órában, de ha utána se találnánk vissza, akkor annak nem hiszem, hogy bármelyikünk is örülne.
Mikor elmondta, hogy hány éves vagyok, összecsuktam a kezeimet, mintha becsuktam volna a tükröt, vagy valami ilyesmit. Aztán abbahagytam a bohóckodást.
- Szóval nem nézek ki olyan fiatalosan - jegyeztem meg mosolyogva. Bár mintha lett volna valami furcsa szemében, meg a vigyorában. Amitől egy pillanatra olyan érzésem támadt, hogy... Nem. Biztosan nem. Egész biztos vagyok benne, hogy egyszerűen csak úgy nézek ki, mint egy tizenkilenc éves. Semmi több. - Egyébként meg igen, tizenkilenc éves vagyok – mondtam meg a koromat.
A következő szavai pedig elgondolkodtattak azon, hogy vajon milyen élete is lehetett igazából. Ha a szülei távolságtartók voltak, akkor megértem, hogy az ember talán csak azt akarja, hogy valaki szeresse. Viszont hogy értette a nyugisat és, hogy mások talán pont ilyen életet akartak volna? Ennek nincs semmi értelme. Lehet, hogy...
Ekkor a folytatás teljesen kizökkentetett a gondolatmenetemből. A régebbi szavainál csak sejteni lehetett, hogy a szavai többet jelentettek, mint egy-két bók. Ettől azonban egyértelmű volt, hogy mire akart célozni. Egyrészem elmosolyodott volna és örült volna annak amit mondott, míg a másik úgy érezte, hogy nem... Nem-nem. Nem és nem. Aztán nem meg nem... Ezek csak üres szavak, nem gondolja komolyan. Nem-nem. És, ha igen is, akkor meg az agyam tudja, hogy... nem. Mégcsak alig pár napja ismerjük egymást, nem várhatja el, hogy rögtön így beleugorjunk mindenbe! Ez túl gyors, ráadásul még nem is ismer engem igazán. Vagy lehet, hogy csak azt hiszi, hogy ilyenket kell mondania? Egy úgy gondolja, hogy egy párkapcsolatban ilyeneket szoktam mondani rögtön a második napon?
Nem. Nem-nem. Erre inkább nem is válaszoltam. Látjátok? Még egy nem. Nem-nem. Ideje lenne elterelni a gondolataimat. Egyszerűen képtelen voltam most reagálni a szavaira. Vagy csak ezt is úgy elméletben értette? Minden bizonnyal. Akkor meg nincs semmi ok a kiakadásra. Azt hiszem már le is nyugodtam. Hiszen ez csak egy elmélet. Úgy bizony. Végülis logikus, hiszen együtt járunk. Elég furcsa lenne, ha azt mondaná, hogy egy teljesen más nővel képzeli el, nem?
Végre. Az első igen a gondolataimra. Mondtam én, hogy lenyugodtam.
A következő szavaira elmosolyodtam. Az éneklés nem igazán volt az álmom. Sokkal inkább egy vicc, egy elképzelés, ami nélkül is simán meglehettem. Ez inkább amolyan kíváncsiság volt, hogy vajon képes lennék-e rá. Mert az biztos, hogy nem akarok magamnak olyan karriert. Annyira azért nem szerettem énekelni.
- Ezt nem nevezném annyira egy álomnak. Sokkal inkább egy elképzelésnek. Olyannak, ami nélkül tökéletesen megvagyok, hiszen semmi életre szóló változást nem hozna az életembe – magyaráztam. A szemeimen persze azért meglátszott, hogy hálás voltam a szavaiért.
Felhúztam a szemöldökömet mikor azt mondta, hogy egy kicsit volt szabálytalan.
- Nem hiszem, hogy ebben az esetben van olyan, hogy egy kicsit szabálytalan – mondtam ki a gondolataimat. - És rendben van. Akkor holnap – mosolyogtam. Erről eszembe is jutott valami fontos dolog. Ha ma csütörtök van, akkor nem kéne nekem majd az óriáimra készülődnöm?
- Tényleg, hány óra is van? - kérdeztem és körül néztem, egy óra után kutatva. Tudtam, hogy akár elő is vehetném a telefonomat, de lusta voltam hozzá. - Mert van egy olyan érzésem, hogy miattad fogok elkésni az óráimról... - Semmi vádaskodás, nem igaz? Bár igazság szerint én örültem neki, hogy megzavart a reggelizésben. Viszont nem hinném, hogy jó első benyomást keltenék másokra, ha rögtön úgymond az első napomon, elkések. A gond csupán az, hogy valószínűleg azért nem vettem elő a telefonomat, mert tudtam, hogy sietnem kéne órára. És hát... valahol a szívem mélyén azt reméltem, hogy azt fogja mondani, még van időm. - Ráadásul az a legszörnyűbb, hogy még csak nem is érzek olyan nagy késztetést arra, hogy elmenjek - folytattam tovább a vádaskodásomat mindenféle harag nélkül a hangomban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Vas. Május 11, 2014 6:29 pm

-És mi van, ha veled soha nem akarnék visszatalálni? *Ó igen, vele nagyon is jó lenne elveszni. Soha többet ne találjon ránk senki, csak egymásnak éljünk. Milyen szép gondolat is ez. Egyszer majd talán elvihetem pár hétre valahová, ahol jól érezhetjük magunkat. Azért furcsa, hogy csak most ismertem meg, de már ilyen terveim vannak. Igen, részemről bebizonyosodott, hogy létezik első látásra szerelem. Igaz, még nekem is furcsa és ijesztő. Megrémít, hogy van, aki szó szerint az orromnál fogva irányítani tud, aki a szívemet birtokolja.
Látom rajta is, hogy megrémíti az, amit mondok neki. Hogy ő legyen az akivel leélem az életem. Sejtem mit érezhet, hisz még nekem is hihetetlen ez az egész. Nem reagált semmit, ezért is gondoltam úgy hogy valahogy nem meri elhinni, hogy igaz, ami velünk történik, amit mondok neki.*
-Én örülnék, ha énekelnél nekem olykor. *Mosolyodtam el vidáman. Nekem tényleg tetszett az, ahogy énekelt. Jó volt csak úgy hallgatni és kikapcsolni mindenemet csak a hallásomat nem. Teljesen beleélte magát a dalba és ez nagyon tetszett.
Annak nagyon örültem, hogy beleegyezett a holnapba. Láthatom újra nagyon hamar. Meg fogom lepni valamivel az már egyszer biztos, csak ki kell találnom milyen kis apróságot vegyek neki.
Kérdése hallatán nagy nehezen ránéztem a telefonomra.* -Még van fél órád az órák kezdetéig. És tudod, ha egy felvigyázó kísér el az órára, senki nem fog beszólni ha késel. *Vigyorodtam el sokat mondóan. Az lehet, hogy pár találgatás elindulna, hogy mit művelt Ana, amiért úgy kísérik órára, de kit érdekel. Ezen a téren kissé önző vagyok, nem akarom elengedni. És nagyon melengette a szívemet, amikor azt mondta, hogy nem akar még menni.* -De nem akarom, hogy miattam késsél el az óráidról, kellenek ahhoz, hogy valóra tudd váltani minden álmodat. *Mosolyogva simogattam meg az arcát és meg is csókoltam. Igen, neki sikerüljön minden, amit csak eltervez.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Vas. Május 11, 2014 7:22 pm

- Nos, akkor ki kéne találnunk, honnan fogunk pénzt és minden mást csodálatos módon előkeríteni – feleltem egész egyszerűen, miközben próbáltam leplezni a meglepődöttségemet a szavai hallatán. Mióta lett ő ilyen romantikus? Nem, mintha olyan régóta ismerném, hogy ilyenekt gondolhassak, de akkor is. Még véletlenül sem gondolhatja ezeket komolyan. Ahogy azt sem, hogy engem az élete részének akar. Legalábbis nem gondolhatja ennyire komolyan ezt az egészet. Talán csak később, miután már jobban megismertük egymást, és megtudjuk állapítani, hogy milyen személyisége van a másiknak, milyen sok közös vonásunk van-e, és a többi.
Elmosolyodtam, mikor kijelentette, hogy örülne, ha énekelnék neki. Magamban már el is raktároztam, hogy valószínűleg valami baj van a fülével, vagy csak az én kedvemért mondta ezt. Mindenesetre nem akarom őt a hangommal kínozni semmiképp sem. Azon pedig felnevettem, mikor kijelentette, hogy nem fog beszólni, ha ő kísér el az órára.
- Nem fognak beszólni? Azt fogják hinni, hogy valami rosszat tettem! - mondtam kacagva. Őszintén szólva nem is bántam volna, ha ő kísérne az órára. Egyébként is az volt a célom, hogy az emberek ne gondoljanak a kis félénk Teannának. Hát ezek után biztos senkinek még csak eszébe sem fog jutni ezt gondolni. Sokkal inkább, hogy valami közveszélyes egyed vagyok, lévén, hogy mindig kísérettel érkezek az óráimra. Mindig? Most komolyan úgy gondolkodtam, mintha az lenne a tervem, hogy folyamatosan elkéssek miatta? - De akkor minimum valami unott vagy dühös képet kéne vágnom, nem? Mondjuk valahogy így – mondtam, és megpróbáltam egy olyan arcot vágni, mint amilyet azok szoktak, akiket épp valami rosszaságon kaptak rajta. Végül abbahagytam és rámosolyogtam. - Mondjuk neked nem éppen arra kéne ösztönöznöd, hogy ne késsek el az óráimról? - Hát igen. Gondoltam magamban nevetve. Az év felvigyázója. Nem, mintha bántam volna. Ugyanis én szívesen késnék el bármelyik órámról miatta.
- Látom, csak visszatért a lelkiismereted – jegyeztem meg, majd viszonoztam a csókját. Bár milyen álmaimról is beszéltünk pontosan? Én ugyanis most éppen egy nagyon jó párkapcsolattal kapcsolatomat készültem beváltani. - És hidd el, tíz perc késés nem fog megakadályozni semmiben, de várj, maradj csak így! Hiszen megígértem, hogy egy jó fiút faragok belőled, és már kezdesz a jó úton haladni... - vicceltem, majd megpróbáltam visszatérni a valóságba. Nem sok sikerrel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   Vas. Május 11, 2014 8:13 pm

-Pénzem van, ami kitart pár hétig. *Nevettem fel. A bankkártyámon lévő pénzhez hozzá sem nyúltam. Egy részről nem akartam, hogy annak segítségével a nyomomra akadjanak, másrészről a magam lábán akartam megállni. Soha nem szórtam a pénzt, így van bőven tartalékom. Egyszer tényleg szeretném elvinni valami jó hosszú nyaralásra, amikor is megmutathatom neki mindazt a szépséget, amit én már láttam. Kíváncsi vagyok, hogy mi tetszene neki legjobban.
Remélem hamarosan belátja, hogy komolyan gondolom mindazt, amit mondok neki. Nem szokásom hazudni vagy csak úgy mondani valamit. Üres mondandókat nem szeretem. Hiába nem ismerem még jól, érzem, hogy ő az igaz, egyszerűen tudom. Hamarosan ő is be fogja ezt látni. Érzem rajta a kétséget, hogy biztos nem lehet igaz az, amit mondok. Pedig de, nekem csakis ő kell, senki más.*
-Néha nagyon is jó érzés rossznak lenni! *Kacsintottam rá vidáman, miközben rosszfiú módjára vigyorogtam. Egyszer megtapasztalja majd és rájön, hogy milyen jó móka tud lenni az, ha tilosban jár az ember. Az izgalom meg minden... Mindig is imádtam azt az érzést és ezt így felnőtt koromra sem vetkőztem le teljesen. Ebből a szempontból örök gyerek maradtam.
Figyeltem, ahogy dühös képet próbált vágni, de attól csak elröhögtem magam. Nem sikerült túl jól neki, vagy csak én nem tudtam komolyan venni, mert tudtam mi van mögötte.*
-Én nagyon rossz fiú vagyok. Tudod, a gonosz farkas. *Nevettem fel. Ez azt hiszem mindig el fog kísérni minket. Piroska és a farkas. Nagyon tetszik ez a hasonlat, találó is.*
-Az én lelkiismeretem csak a javadat akarja. *Mosolyogtam rá.* -Nagyon rossz tudok lenni, de neked csakis jót akarok. *Öleltem magamhoz. Ugyan tudom, hogy holnap találkozunk, de akkor is annyira nehéz elválnom tőle most, hogy így egymásra találtunk. Olyan vidám, aranyos lány, akivel nagyon jól el lehet beszélgetni, szórakozni. Pont nekem való lány!*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna   

Vissza az elejére Go down
 

Legrosszabb cukrász bevetésen - Rio & Teanna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Off topic :: Archívum-