Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Aaron Takeshi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Aaron Takeshi

avatar


»Hozzászólások száma : 4
»Join date : 2014. May. 07.
»Kor : 23

TémanyitásTárgy: Aaron Takeshi   Szer. Május 07, 2014 5:07 pm



Aaron Takeshi








Adatok

♦Teljes név♦
Hiroto Aaron Takeshi

♦Becenév♦
Aaron

♦Születési hely, idő♦
Shibuya, Tokyo 1995 március 2.

♦Kor♦
19

♦Play by♦
Chiyu

♦Csoport♦
Zenészek

Külső és belső

KÜLSŐ:
A visual kei stílus követője vagyok. Amely amennyire ismert Japánban, itt annál ismeretlenebb. Hajam hosszú, alapvetően fekete színű, mint minden japánnak, de én csak az alsó réteget hagytam meg ilyennek, a hajam felső rétegét kiszőkítettem. Szemem sötétbarna, már szinte fekete, de olykor kék kontaktlencsét hordok. Sminket mindig használok, hozzá tartozik a stílusomhoz, de a tükörbe nézés is sokkal kellemesebb így. A 174 centimmel otthon elég magasnak számítottam, ami itt már nem mondható el. Nagyon vékony vagyok, de ezzel együtt izmos is. Öltözködésem szakadt, rockeres. Általában japán, visual kei ruhákat viselek, de egy turkálóból vásárolt ruhadarab is megteszi, miután egy kicsit alakítottam rajta.

BELSŐ:
Alapvetően elég rideg, nemtörődöm, utálkozó benyomást teszek mindenkire, de  a szociofóbiám ellenére egész jól megvagyok az emberekkel. Nem szeretek mindenbe belefolyni, inkább megvagyok a saját kis világomban. Imádok enni, de emellett rendszeresen edzek is. Kevés embert engedek közel magamhoz, de akit igen, amellett a végsőkig kiállok. Szeretek beszélgetni, vicces, és kedves fiú vagyok, de ezek mellett kissé antiszociális is. A basszusgitárom a mindenem, anélkül sehová nem megyek huzamosabb időre.  Viselkedésem kedvfüggő, olykor nyílt, barátkozó típus vagyok, olykor pedig zárkózott és rideg. Emellett az énem mellett rejtőzik bennem egy pszihopata, vérimádó, beteg állat is, de a zene épp ezt az énemet segíti elnyomni magamban, és ezt az oldalamat szinte senki nem ismeri még. Szeretek sportolni, és akár milyen hülyén is hangzik, kisebb koromban hobbi szinten akrobatikáztam is, mely még mai napig is kísért, mert hát nem hiszem, hogy sok olyan ember lenne, aki örömében szaltózgatni szokott..

Előtörténet


Az első épkézláb emlékem hat éves koromba tehető vissza. A főtéren ácsorogtam, körülöttem mindenhol „nagyok”. Észre sem vett senki, mindenki csak lökdösött vagy belém rúgott, míg én abba sem tudtam hagyni a sírást. Egyszer csak egy idegen, de mégis kedves arcot pillantok meg. Egy fiatal srác guggol le hozzám, és barátságosan végigsimította a karomat.
- Hát te, csöppség? Miért pityeregsz? - szólít meg. Hangja bársonyos volt, olyan kellemes volt hallgatni, hogy az már hihetetlen. Én csak össze-vissza beszéltem, mire ő a szüleim után érdeklődött, de én csak még inkább elkezdtem sírni. - Gyere, megkeressük a szüleid, rendben? - fogta meg a kezem, és elrángatott a hatalmas tömegből. Egy klubban kötöttünk ki, ahol a haverjai őt nagy örömmel fogadták, engem már annál kevésbé. Amint elmagyarázta nekik a helyzetet, ők  azonnal hívták a rendőrséget, és a gyermekvédelmiseket, amíg a fiú leült mellém. A sírást még mindig nem tudtam abbahagyni, mire ő a kezébe vett egy basszusgitárt, és játszani kezdett, és még énekelt is hozzá. Amint meghallottam a gitár hangját, amit az ő gyönyörű énekhangja kísért, megváltozott az életem. Onnantól fogva tanulom ezt a hangszert, és onnantól fogva lett a zene a mindenem. Az érzés ami átjárt, varázslatos volt.
Az egész várost bejártuk, rengeteg hirdetést feladtunk, de a szüleim azóta sem jelentkeztek. Az srác szülei befogadtak, és fiúkként neveltek fel. A srácot, aki megtalált, bátyámnak kezdtem hívni. Tíz év volt köztünk. Mindenben hasonlítani szerettem volna rá, és mindent úgy csináltam, ahogyan ő. Nagyon szerettem, és példaképemként tekintettem rá. Az Aaron nevet is tőle kaptam.
Az újabb fordulópont az életemben 18 éves korom után következett be. Immáron tizenkettedik éve, hogy elkezdtem basszusgitározni, és azóta az elektromos gitár minden csínját-bínját elsajátítottam. De valahogy mégis gitárleckéket vettem a bátyámtól. Ő az egyetlen ember, aki közel áll hozzám, rajta kívül nincsenek barátaim, az iskolában kitaszítottként bánnak velem. Szerettem volna minél több időt vele tölteni, mert mostanában beindult a zenei karrierje, és alig volt ideje rám.
A szobájában ücsörögtünk, és éppen az egyik AnCafe dal szólórészét gyakoroltuk. Kívülről fújtam a dalt, de mégis elhibáztam, amikor előtte kellett eljátszanom. Fogalmam sincs miért, eddig mindenki előtt magabiztosan játszottam.
-Nem hiszem el, hogy még mindig nem megy ez az akord. Pedig annyiszor elgyakoroltuk már! - fogja meg a bal kezem, hogy a helyére igazíthassa az ujjaim. Elég közel volt hozzám, mire szinte egyszerre néztünk egymás szemébe. Elvesztem a szemeiben, ismét. Éreztem, ahogy egyre inkább kipirul az arcom, mire ő egyre közelebb hajolt hozzám. És végül...megcsókolt. Ellenkezés helyett inkább visszacsókoltam. Hosszú, gyengéd, és szenvedélyes csók volt ez. Mire abbahagytuk a csókot, ő kíváncsi szemekkel bámult a szemembe, engem meg szinte villámcsapásként ért a felismerés, hogy most mit tettem. Sírva felálltam, és a szobámba futottam, becsapva magam mögött az ajtót. Sehogy sem bírtam felfogni, beleszerettem egy fiúba. És itt nem arról van szó, hogy meleg lennék, csak szimplán, mind a két nem érdekel.
Az interneten nézelődve akadtam rá a Summer Camp hirdetésére, és egyből gondoltam, hogy ez megfelelő hely lesz számomra, hogy új életet kezdhessek.


A hozzászólást Aaron Takeshi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 08, 2014 3:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lionel Jones
Admin
avatar


»Hozzászólások száma : 172
»Join date : 2013. Nov. 11.
»Tartózkodási hely : A tábor

TémanyitásTárgy: Re: Aaron Takeshi   Csüt. Május 08, 2014 6:15 am

Üdv nálunk, Takeshi!
Karakterlapodat igen érdekesnek találtam. Nem is tartanálak fel, csak még egy jó tanács tőlem: Ne menekülj a gondok elől, hiszen azok megtalálnak, bárhol is legyél! Razz

Figlalj avatart, aztán irány a játéktér!

~~¤Summer Camp¤~~



Lionel Jones
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://summercamp.hungarianforum.com
 

Aaron Takeshi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Karakterek :: Elkészült karakterek :: Zenészek-