Adrian Herondale
»Hozzászólások száma : 32 »Join date : 2014. Apr. 13. »Kor : 32 »Tartózkodási hely : ahol épp a kedvem tartja
| Tárgy: Ian Vas. Ápr. 13, 2014 4:16 pm | |
| Adrian Herondale
Adatok
♦Teljes név♦ Adrian Herondale ♦Becenév♦ Ian ♦Születési hely, idő♦ Indianapolis, USA; 1992.01.29. ♦Kor♦ 22 ♦Play by♦ Adam Lambert ♦Csoport♦ énekes |
Külső és belső
Külsőm sok ember kedvére való, bár ezzel nem szokásom felvágni, hogy őszinte legyek. 186 centi magas vagyok, ami szerintem pont jó. Középhosszú fekete hajamat mindig magam variálom. Élénk, világos kék szemeim tökéletesen passzolnak hozzá. Szeretem a kényelmes ruhákat. Nem vetem meg a színes darabokat, de gyakorta láthatsz feketében. Szeretem a kiegészítőket és a sminket, de jó magam ezen a téren ha egy egyszerű hétköznapról van szó akkor elég visszafogott tudok lenni. Most pedig a jellememről is egy kicsit. Sok időt töltöttem egyedül, így egy kicsit visszahúzódott lettem, de szeretem ha jó a társaság és barátok vesznek körül. Szeretem a bulikat is ettől függetlenül. Szeretem a zenét, de minden más tehetséges és kreatív ember is elismerek és csodálok. Kedvesnek és barátságosnak mondanám magamat, aki ha teheti nem kerül bajba. Ez ne tévesszen meg, mert ha arra kerülne a sor akkor nagyot tudok ütni, és akkor a szabályokat is megszegem. Természetkedvelő típus vagyok, mert segít ihletet adni egy-egy új szerzeményemhez. Szeretem a tábortüzes estéket, és a vicceket. Szorgalmas vagyok, és megdolgozom a sikerért és azért, hogy valami jól sikerüljön. Tudok csapatban dolgozni, de ha kell egyedül szervezek meg dolgokat. Nem kedvelem azokat akik kétszínűek, beképzeltek és hazudnak nekem vagy másnak. A kötekedő és kisebbségi érzetes emberek pedig lehetőség szerint kerüljenek el. Nem bírom ha valaki eljátssza a másik bizalmát. Én titoktartó vagyok aki kiáll a barátai mellett. Azt hiszem ennyi elég is lesz. A többit majd megtapasztalod.
|
Előtörténet
Kicsit unottan ballagtam le a teraszról és sétáltam a postaládáig. A postás egy gyors biccentéssel köszönt nekem és már ment is tovább a dolgára. A szokásosnál is jobb volt a kedve. Úgy mosolygott rám, mint amikor egy közös és mulatságos titkunk jutna az eszébe. Egyetlen közös titkom sincs a postással. Érdekes volt ez a huncut lányos mosolya és jókedve, de nem részletezem tovább, mert férfiról beszélek. A végén még megsértődik. Nem értettem mire föl ez a hirtelen boldogság, de nem is akartam megkérdezni tőle. Oda ballagtam a postaládához és kinyitottam. Kezembe vettem a leveleket és gyorsan végignéztem őket. Semmi, semmi, reklám, reklám, számla, értesítő a táborból, számla... várj! Vissza! Értesítő a táborból? Erre vártam, ember! Heves kézmozdulatokkal téptem szét a borítékot és vettem ki belőle a levelet. Alig figyelve a szövegre, gyorsan végigfutottam rajta és csak a leglényegesebb részt vettem ki belőle; mehetek! Annyira megörültem, hogy nem bírtam magamon uralkodni és örömömben ugrálva és éljenezve siettem vissza a kis házba. Édesanyám szaladt elémbe, hogy megkérdezze mi bajom van, de én csak adtam egy csókot a homlokára és már siettem is a szobámba. Majdnem pofára estem a lépcsőn annyira siettem ugrálva a boldogságtól. Hamar elővettem a bőröndömet és már dobáltam is bele fele a ruháimat. - Adrian... mit csinálsz? - kérdezte kicsit félénken és meglepetten anya, aki már a küszödön állt. Hirtelen megálltam. Még a leveleket is az ágyamra dobtam sietségemben. Hármat pedig elejtettem útközben, amit anya vett fel. - Ja. Hogy én? Hát... - teljesen komoly és rosszat sugalló arcot vágtam. Anya arca egyre ijedtebb lett - Elmegyek a nyári táborba! - kiáltottam hirtelen boldogságtól telve. Karjaimat kinyújtottam az ég felé, de hamar anyámhoz siettem és átkaroltam. Felemeltem és forogtam vele hármat. Szerintem kihagyott egy ütemet a szíve, de látszott rajta, hogy boldog és ő is azt szeretné amit én. Végre nem kell itthon gubbasztanom és megmutathatom a tehetségemet is. Anya kicsit lejjebb vett a jókedvemből. Alaposan végigolvasta a levelet és helyettem is bepakolt a bőröndömbe. Így legalább szépen össze lettek hajtva a ruháim és nem is hagyok itthon semmit. Ha én pakolok akkor mindent itt felejtek ami kell. A táborba való indulás napján anyám könnyes búcsút intett, de tudtam, hogy bármennyire is hiányozni fog nekem vagy én neki, boldog és ezt akarja. Most először leszek tőle távol ennyi ideig, de biztos vagyok benne, hogy megéri kimozdulni a családi fészekből. Alig vártam, hogy megérkezzek Summer Camp területére és ott töltsem a nyarat. Hosszú volt az út, de legalább volt időm átgondolni, hogy minden meg van-e ami kell. Dalszövegek, ruhák, könyvek, és még sok olyan más dolog amit jobb lenne nem otthon hagyni. Anya még útravalót is csomagolt, úgyhogy mindennek meg kell lennie...
|
|
Lionel Jones Admin
»Hozzászólások száma : 172 »Join date : 2013. Nov. 11. »Tartózkodási hely : A tábor
| |