Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Odett Hamilton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Odett Hamilton

avatar


»Hozzászólások száma : 9
»Join date : 2014. Jul. 06.
»Kor : 24
»Tartózkodási hely : ♦ mindig egy lépéssel előtted

TémanyitásTárgy: Odett Hamilton   Csüt. Júl. 10, 2014 11:29 am



Odett Hamilton








Adatok

♦Teljes név♦
Odett Katherine Hamilton

♦Becenév♦
Odett - Vagy tudsz jobbat?

♦Születési hely, idő♦
USA, New York, 1995. október 13.

♦Kor♦
19

♦Play by♦
Kaya Scodelario

♦Csoport♦
Zenészek

Külső és belső

Mondd, mit látsz, ha szembe jössz velem az utcán? Egy talpig feketébe, vagy legalábbis sötét színekbe öltözött lányt, lábain telitalpú, magas sarkú csizmával, tekintet nélkül arra, hogy éppen hőségriadó van, szemei vastagon kihúzva fekete tussal, bal csuklójának belső oldalán egy fekete, hervadt rózsát ábrázoló tetoválás. Valld be, nem tettem rád valami fényes benyomást, ugye?
Szabadszellemű, öntörvényű hölgyeménynek vallom magam, aki harcol a maga igazáért, aki képes felállni elvei védelmében. Az életet egy nagy játéknak fogom fel, ahol a legfontosabb a játék élménye, nem a győzelem; én pedig - meglátásom szerint - nagy játékos vagyok, aki nem adja küzdelem nélkül magát, mégis csak halkan kuncog az akadályok sora láttán, majd teljes erőbedobással rohamozza meg őket, előzetes tervezgetés, az erőviszonyok mérlegelése nélkül. A spontaneitás néha kudarcra vezet, és nem veszélytelen vállalkozás, de benne megleltem önmagam. Meglehetősen elvont szemléletmóddal rendelkezem, az élet dolgairól alkotott véleményem sokszor eltér kortársaimétól, ennek ellenére viszont, vagy pont ennek köszönhetően imádom hangoztatni azokat. Életstílusommal talán nem egészen összeegyeztethető érdeklődésem komolyabb témák iránt, de már fiatalabb koromban is foglalkoztattak olyan természetű kérdések, mint az élet értelme, a környezetemben tapasztalt fényűzés és a nagyvárosi nyomornegyedekben látott szegénység ellentéte. Kritikus szemmel nézek a világra, melyben élek, és kétségeimnek, nézeteimnek hangot is adok szarkasztikus, csípős olykor maróan gúnyos hangvételű műveimben, versekben, novellákban, dalokban. Régebben táncoltam is, amit szintén felhasználtam eszközként, hogy ’hallathassam hangom’. Művészléleknek vallom magam, csupán minimális gyakorlati érzékkel rendelkezem, érdekeimet sem tudom úgy érvényesíteni, ahogy apám, aki saját erejéből küzdötte fel magát a semmiből az elitbe. Kevésbé vagyok becsvágyó vagy törtető, mint ő; távol áll tőlem a maximalizmus, a precizitás.
Mivel életem során minden megkaptam, amit csak kívántam, nem tanultam meg küzdeni céljaimért és értékelni a kemény munkával megszerzett dolgokat. Szembe kell néznem a ténnyel, olykor könnyelmű vagyok, gyerekes, és elkényeztetett. Jellemem nem nyugszik szilárd alapokon, könnyen meginog, ami lehetővé tette a majdnem teljes elzüllést. Alig pár hete engedtek ki a kórházból, de még mindig nem vagyok teljesen rendben, testileg és lelkileg sem. Szervezetemet legyengítették a drogok, az alkohol, majd a baleset; azóta könnyen kifáradok, nem végezhetek megerőltető sportokat, ezért a táncot is fel kellett adnom. Sokat hányok, alig marad meg bennem valamicske étel, keveset alszom. Lelkileg is megsínylettem az elmúlt évek eseményeit, de igyekszem továbblépni,elfelejteni a múltat és végre helyrerakni az életemet.

Sokan mondják, hogy különleges, egyedi szépségnek örvendhetek. Eredetileg erősen hullámos, göndör, sötétbarna tincseim valamivel vállam alá érnek, keretbe foglalva finom, érdekes vonású arcomat. Mandulavágású, hidegkék szemeim, szép ívű sötét szemöldököm, dús, fekete pilláim, meggyvörös, telt ajkam éles kontrasztot alkotnak hófehér bőrömmel, amit apró szeplők borítanak. Alakom karcsú, törékeny, fellépésem ellenben határozott, magabiztosságot sugároz. Ruhatáram egy átlagos lányéhoz képest meglehetősen szűkös, főként fekete vagy sötét árnyalatú cuccokat hordok, öltözködésemet a kényelem, a praktikusság határozza meg, nem a divat. Sminkelés terén a két véglet közt csapongok, vagy erősen festem magam, vagy sehogy.


Előtörténet


Ismered az érzést, hogy minél többet kapsz, annál többet kívánsz? Megrészegít a jólét, de a más füve még mindig zöldebb és te bárhogy hajszolod az élvezeteket, soha sem elégülsz ki, viszont eközben észrevétlenül egyre mélyebbre süllyedsz, a fény pedig fokozatosan halványul a távolban, míg végül elérhetetlen messzeségbe kerül. Már fuldokolsz a mélyben, de kevés az erőd, hogy a felszínre úszhass. Szerencséd csak akkor van, ha egy kéz utánad nyúl, amiben megkapaszkodva maradék erődet megfeszítve a felszínre evickélhetsz. Tömören, homályos metaforákban megfogalmazva ez a pár sor életem rövidke történetét foglalja magába, de ami papíron elvontan, megfoghatatlan messzeségben tűnik fel, azt az évek során testközelből tapasztaltam, és ahogy tollam kék tintája örök, lemoshatatlan foltot hagyott a papíron, úgy a lelkemen, de a testemen is a sírig viselni fogom tévelygő éveim pecsétjét.
Az apám maga harcolta ki irigylésre méltó társadalmi és vagyoni helyzetét, építette ki világhírű szállodalánc hálózatát, én beleszülettem a gazdagságba; ölembe hullott minden, amit csak szem-száj kívánhatott, szigorú neveltetés híján pedig ennek megfelelő torz világképem alakult ki, melyből hiányzott a mértéktartás, a tisztánlátás erénye, nem tudtam a helyükön értékelni a dolgokat.
Mint már említettem, az édesapám sikeres üzletember, az édesanyám pedig kutatóorvosként dolgozik és szinte csak a munkájának él. Nem kárhoztatom ezért, édesanyját és nővérét korán elvitte a rák, és bár nem beszél róla, tudom, mekkora megrázkódtatást okozott szerettei elvesztése és azt hiszem, megfogadhatta magának, hogy másokat nem hagy ilyen sorsra jutni.
Csecsemőkoromban leginkább édesapám gondjaira voltam bízva, aki akkoriban akár a legédesebb apuka címet is elnyerhette volna. A családi történetek gondosan őrzik az átvirrasztott éjszakák emlékét, amikor édesapám karjában ringatva altatódalokat dúdolgatott nekem, majd ahogy cseperedtem kezemet fogva vezetgetett; mellette tettem meg első, totyogó lépteimet, és az első szótöredék, ami elhagyta piciny ajkaimat a ’pa’ volt, mert az ’apa’ szóba beletörött a nyelvem. Később munkája elszólította mellőlem, amit egetrengető hisztik sorával vettem csak tudomásul, és reggelente a nyakába csimpaszkodva próbáltam maradásra bírni. Amíg felcseperedtem legalább egy tucat nevelőnő fordult meg a házunkban, de egynek sem volt maradása, egyrészt mert az apám aprólékos elvárásainak még maga a megtestesült tökéletesség sem felelhetett meg, másrészt vásott kölyök voltam, tipikus eredménye a tejben-vajban fürösztéses nevelési módszernek. Végül is, amikor kissé idősebb lettem, más megoldás nem lévén, tíz évvel idősebb bátyámat bízták meg a gyermekfelügyelet kötelességével, aki ezt többi dolgához hasonlóan rendkívül hanyagul oldotta meg, én pedig még inkább elszálltam magamtól, erősen öntörvényű és kiállhatatlanabb lettem, mint valaha, ráadásként pedig átvettem bátyám szokásait, és az ő életmódja kezdett példaként szemem előtt lebegni. Hozzá hasonlóan később én is csak a szórakozásnak éltem, és a legkülönfélébb módokon próbáltam a határokat feszegetni. Tisztában voltam vele, hogy amit teszek az rossz, elítélendő, nem fér bele értékrendszerembe, mégis sodródtam az árral, eleinte húzódozva, majd egyre inkább lelkesen, ha nem is örömmel. Kamaszkorba lépve rossz társaságba keveredtem, és ez az új világ a maga furcsa vonzásával beszippantott; lényem egy része maradt volna, de képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, amit leginkább egy fiú keltett bennem. Greg otthonosan mozgott abban a sötét világban, amiben bátyám csak kispályásként vett részt. Ő volt az első életemben, aki felkeltette érdeklődésemet és úgy tűnt számára sem vagyok közömbös, így hát boldogan követtem bárhova, bármibe, ha ezzel elnyerhettem őt magamnak. Hatására elhanyagoltam az iskolát, hazudozni kezdtem szüleimnek, hogy bulikba járhassak, melyeknek egyetlen célja a teljes lerészegedés volt, dohányozni kezdtem, és az igazat megvallva, rendkívül büszke voltam magamra. Másodikos gimnazistaként csöppentem bele ebbe az életbe és végzős évem kezdetéig zavartalanul folytattam tobzódásomat. Eközben húgom, akiről eddig még egyetlen szót sem ejtettem, hét éves lett és megkezdte általános iskolai tanulmányait. Mindig is sokat betegeskedett, de az igazi okra csak hosszú évek múltán, nem sokkal hetedik születésnapja után derült fény, vagyis én akkor szereztem tudomást róla. A húgom rákos volt, én pedig ettől fogva, ha lehet még mélyebbre süllyedtem, de végleg húgom halála után merültem el. A betegség pár hónap leforgása alatt elvitte őt, én pedig remélve, hogy elmenekülhetek a veszteség elől, támaszokat kerestem, és meg is leltem őket, de a legrosszabb formában. Drogokhoz nyúltam és Greg segítségével, aki időközben hivatalosan is a barátommá lépett elő, noha fűvel-fával csalt, mindig hozzájutottam szükséges adagomhoz, amit észrevétlenül egyre magasabbra emelt. Főképp, amikor nem voltam magamnál, később józan pillanataimban is egyre gyakrabban erőszakoskodott velem, többször is megütött, de szerettem, és akkoriban már teljesen a rabjává váltam, mivel csak tőle tudtam anyagot szerezni, így nem csak érzelmileg függtem tőle. A szüleim húgom halála után még inkább munkájukba temetkeztek, és nem látták mi történik velem a háttérben, bátyám pedig az ország másik felébe költözött szupermodell barátnőjével. Mindez így ment végzős évem második félévéig, de közvetlen az érettségi előtt történt valami, ami mindent felforgatott, aminek hatására hosszú kínkeservek árán, de ki tudtam vergődni az ördögi körből. Egy péntek este szokásomhoz híven szórakozni indultam, leittam magam a sárga földig, Greg pedig, állítása szerint hozott nekem valami finomat. Ezek után vele, két másik sráccal, és egy lánnyal bedrogozva, ittasan autóba ültünk, hogy valami ütősebb helyre menjünk. De pechünkre egy rendőr igazoltatni akart minket, mire a sofőr tudatában a tényeknek, miszerint nincs jogsija, be van szívva, bőven eleget ivott – ennek ellenére csodamód józannak tűnt – és ráadásként az autó lopott, nem állt meg. Féktelen száguldozásba kezdtünk, a rendőrök üldözőbe vettek minket, és már majdnem sikerült is meglógni, mikor egy kanyarban hirtelen egy kisebb teherautó tűnt fel előttünk.
A következő emlékem már a kórház, majd kábult, elvonási tünetek hatására olykor őrült pillanatok, drogelvonó, pszichiáterek, orvosok, küzdelem egy láthatatlan ellenséggel, sorozatos vereségek. Állapotom hosszú időn át nem javult, ebben közrejátszottak a balesetben szerzett, amúgy nem nagyon súlyos, de azért komoly sérülések, a drogok, az alkohol, a cigi, melyek együttes hatásukkal legyengítették szervezetemet, beteggé tettek. Amellett ott volt a gyász, Greg meghalt a balesetben, emellett a sofőr gyógyíthatatlan sérülést szenvedett, a harmadik fiú, a lány és én viszonylag szerencsésen megúsztuk a dolgot. A másik autó sofőrje a helyszínen szörnyethalt. Képtelen voltam feldolgozni a történteket, az eset megbomlasztotta elmémet, amikor egy pillanatra lehunytam szemeimet újraéltem a szörnyűségeket és sikoltozva, sírva riadtam fel.  
És hogy alakultak végül a dolgok? Hosszú idő elteltével végre a gyógyulás útjára léptem, lassacskán kezdtem felépülni, és már egy hónapja hazaengedtek a kórházból, de azóta ki sem tettem a lábam a házból. A szüleim szerint levegőváltozásra lenne szükségem, ezért beírattak egy nyári táborba, és szorgalmazzák, hogy mielőbb kezdjek magántanárhoz járni. Igyekszem úgy cselekedni, ahogy ők jónak látják, megfelelni nekik, visszazökkenni az élet rendes kerékvágásába, és magam mögött hagyni a múltat, de ez nem olyan egyszerű. Lélekben még hosszú út áll előttem a gyógyulásig, túl mélyek a sebeim, hogy egyszerűen begyógyuljanak, és egészen talán nem is leszek többé egészséges, de azt hiszem, sikerülhet. Az első lépést már megtettem.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lionel Jones
Admin
avatar


»Hozzászólások száma : 172
»Join date : 2013. Nov. 11.
»Tartózkodási hely : A tábor

TémanyitásTárgy: Re: Odett Hamilton   Csüt. Júl. 10, 2014 8:13 pm

Üdv, Odette!
Meg kell mondjam, minden elismerésem. A karaktered hű a valósághoz, ami azonnal elnyerte a tetszésem, ahogyan az írásmódod is. Tökéletes. Nem találtam hibát, így nem is tartalak fel tovább.

Foglald le gyönyörű arcod, végül pedig jó játékot nálunk!

~~¤Summer Camp¤~~



Lionel Jones
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://summercamp.hungarianforum.com
 

Odett Hamilton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Karakterek :: Elkészült karakterek :: Zenészek-