*Ez a nap sem kezdődött másképpen, mint a többi itt töltött napom. Van néhány sejtésem arról, hogy a szobatársam miért akar másik szobát kapni... nem vagyok fergeteges társaság. Ez van. Tudom, hogy sokan suttognak rólam, hogy nincsenek szüleim és hasonlók, de valahogy nem tudtam foglalkozni velük. Mindig is voltak rólam pletykák akárhol is jártam, de mindegyiket túléltem, ki tudom őket zárni. Az évek alatt jó kis falat húztam magam köré, amin senki nem tud áthatolni, így bántani ismét nem tudnak.
Reggel felöltöztem szokásos lovaglós göncömbe és az irányt a legelő felé vettem, ahol a napjait tölti Monty a tábor kis pónijával. Ma reggelre senki nem jelentkezett, hogy lovagolna, szóval most rajtam a sor, hogy ismét megüljem a barátomat. Mint mindig egyszerű volt megfognom és rátennem a kötőféket. A legelő kerítéséhez kötöttem és lekeféltem, majd felnyergeltem és felültem rá.
Az erdő felé vettem az irányt lépésben Monty-val. Most még be kell melegítenünk mindkettőnknek. Nem sokszor foglalkozott velem még oktató itt, mert valljuk be, a lovagláshoz tudás kell, ami nem sokakban van meg. Meg aztán gondolom látták rajtam, hogy már elég nagy tudásom van vagy ki tudja. Lehet maguk az oktatók is kerülni akarnak.*