KARAKTER TELJES NEVE: Kennedy Frost BECENÉV: Kenny SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1995.06.17. , Wichita KOR: 18 CSOPORT: énekes PLAY BY: Harry Styles
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: Ahogy a nővérem mondaná libafoszöld de úgy tudok nzni velük, hogy még Bambi is megirigyelné ÉRDEKESSÉG: tetoválás itt-ott ALKATA: Szálkás. Nem vagyok izomgolyó, de a sörhastól is messze állok. A lányok döglenek a kockahasra. RUHÁZAT: Laza, mindig stílusos.
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM: Ilyen is olyan is. Személy szerint én nem kedvelném saját magamat, ha csak úgy összefutnék egy ilyen személyiséggel az utcán. Hangulatembernek mondanak, mert ha éppen jó kedvemben vagyok, akkor én vagyok a legjobb társaság a világon és olyan baromságokra vagyok képes, hogy az bekerülhetne a rekordok könyvébe. Ugyanakkor pillanatok alatt változik a hangulatom , hogy indulatos vagyok és a harag hirtelen tudja elborítani az agyamat és akkor nem igazán gondolkozom.
Nem tartom magamat egy lusta embernek, de mindig megkeresem a könnyebb és legegyszerűbb utat , még akkor is ha az a hosszabb. Az őszinteségemet és a bizalmamat nehéz kiérdemelni, nem azért mert pofára estem már párszor, hanem mert ezt szeretném teljesen megelőzni. Erre pedig ez a legjobb mód. Ha valami érdekel azt szívvel lélekkel véghezviszem ha beleszakadok is. Ilyen a zenélés. Sokat voltam otthon egyedül és a zene kötött le. Valamilyen értelmet csempészett az életembe, amiért a mai napig hálás vagyok.
HOBBI: Énekelni, gitározni, zongorázni, nőzni. CÉLOK: Meghódítani a világot, bébi.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Harley-nak csak a pofája nagy, de ha meg kellene tennie valamit , akkor egyből bepottyant a gatyájába. Ezért állunk már fél órája az ugrótorony tetején és Harley pedig a deszka végé várva az Isteni jelet, hogy le tudjon ugrani. Annyira szerencsétlen, hogy az már-már szinte hihetetlen. Már kétszer leugdostuk innen, de még mindig fél. -Ne akard hogy odamenjek Harley Baker!-üvöltök oda nevetve ,miközben már remegtem annyira fáztam. Tikkadt nyári nap volt , de vizes bőrömnek az a gyöngéd nyári szellő is jegesnek tűnt. Még két pillanatot vagyok hajlandó adni neki és utána lelököm. 1.............2....... Így is több időt kapott a kelleténél. Helyettem viszont Jack dobbant rá a deszkára , ami szinte folyékonnyá válik és beremeg Harley lábai alatt, aki egy lányt megszégyenítő sikolyt hallatt majd lebillenve a deszkáról néhány másodpercig zuhan majd egy hatalmasat csattan a víz tetején. Meg mernék esküdni rá, hogy egy pillantra még meg is állt a víz tetején , akkora hasast nyomott le, ezek után pedig csak arra emlékeztem, hogy a röhögéstől potyogtak a könnyeim és a korlátba kell kapaszkodnom. Aztán nem láttam feljönni a víz alól és a többiek nem figyeltek. Még mindig nevetve kilépek a deszkára. -Harley!-kiabálok le , de még mindig süllyed. Hátrapillantok, de a többiek használhatatlannak bizonyulnak , így gyakorlatilag egyedül maradtam cselekvőképesnek. Gyors léptekkel érem el az ugródeszka végét és csak egy talpast ugrok, hogy minél elöbb leérjek. Nagyot csobbanok és amint eltűnnek a buborékok merülni kezdek, hogy elérjem Harleyt. Megragadom a kezét és elkezdem felfelé húzni. Mire elérem a felszínt már két vizimentő kap el mindkettőnket. Eltoltam a mentőt, mert én ki tudtam egyedül is menni. A legfélelmetesebb része a dolognak még csak most kezdődött. Hosszú perceken át ültem Harley teste mellett , amit igyekeztek újraéleszteni. Csak az járt a fejemben, hogy mekkora gyökerek voltunk és hogy mégis hogy megyünk haza ha nem tér magához. 2 gyötrelmesen hosszú perc után a szíve újra dobogni kezdett és végre a többiek is leértek. Ez volt a legelső alkalom, hogy ekkora hibát vétettem. 15 éves voltam.
Marco Lanter
»Hozzászólások száma : 139 »Join date : 2013. Nov. 24. »Kor : 33 »Tartózkodási hely : Summer Camp