KARAKTER TELJES NEVE: Xenia Lynda Hansen BECENÉV: Xen, Nia SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1995.01.20., LA KOR: 18 CSOPORT: Énekesek PLAY BY: Avril Lavigne
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: Tengerkék, általában smink veszi körül, szépen kiemelt ÉRDEKESSÉG: Köldökpiercing, csillag tetoválás a csuklóján. Magára aggatott ékszerek, rózsaszín tincs a hajában. ALKATA: Átlagos. Van cicije is meg feneke is épp elég. Mivel táncol is, ezért tartja magát. RUHÁZAT: Követi a divatot, pénze az van, ezért szinte mindig jól kiöltözött. Annak ellenére, hogy rocker, szeret mindenféle stílus képviselője lenni. Ékszereket sokszor aggat magára, valamint smink nélkül szinte ki sem lép a szobájából. Kedvenc színe a fekete és ehhez párosítja a ruháig legtöbbször. Nem cicababa stílus, de ha kell, ki tudja csípni magát.
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM: Nem mindig kedves, néha előtör rajta a beképzeltség és a birtokolni való vágy. Ilyenkor mindenkit halálra tud piszkálni, a kisebbeket régebben ezzel a tulajdonságával terrorizálta. Kreatív, szeret csoportban dolgozni, főleg ha a zenéről van szó. Az éneklést sosem hagyná el, élete részévé vált már kiskora óta. Megbocsátani vagy második esélyt adni nem sokat szokott, maximum egy hosszabb idő elteltével. Haragos fajta, de tud kedves is lenni. Elég heves természetű, nem mindig lehet elmenni rajta. Nem nagyon szeret letelepedni, ő olyan elven van, hogy inkább több pasit tart egyszerre, de csak egy dologra. Szóval semmi komoly. Kiéli a tinédzser élet minden egyes percét. HOBBI: Énekénekének, tánc, barátokkal lógás, buli CÉLOK: Először is híres énekes lenni, aztán pedig ahogy hozza az élet.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Korán van, nagyon korán. A szememet sem bírom kinyitni, nem hogy még fel is keljek az ágyból. Tegnap éjszaka kilopakodtunk, és elmentünk egyet szórakozni. Lesz majd meglepetés, az tuti fix. A második a plafon után, amit meglátok magam előtt, az nem más, mint a szobatársam. Ébresztget, mert tudja, ha nem öltözöm fel gyorsan és nem kapom magam haptákba, akkor tuti ki fognak ránk akadni és büntetés lesz a vége. Ha jobban belegondolok, nem akarok három hétig büntetésben lenni, avagy nem akarom, hogy három hétig ne mehessek vásárolni. Az nagyon, de nagyon sz*r ügy lenne. Úgyhogy fogtam magamat és felpattantam az ágyból, amit nem fogok most megigazítani. Akárhányszor is elmondták már nekem, nem érdekel. Tökéletesen jó az úgy, nem tudom, mi bajuk lehet vele. Felvettem az egyenruhám, éppen akkor lépett be az ügyeletes, hogy ránk nézzen, készen álluk e. Ma valami hülye bajnokságot rendeznek, én meg persze utálom, úgyhogy minden bizonnyal meg fogom próbálni kihúzni magamat ez a dolog alól. Beülök nézőnek és aztán az emberek lába között majd kikúszok vagy valami hasonló. -Xenia! Hányszor mondjam még, hogy be kell ágyaznod? Szólt fel az egyik ügyeletes a hátam mögött, mire én nagyot ásítottam és egy gúnyos vigyorral az arcomon hátrafordultam, hogy megtegyem, amit mondd. Gyorsan megcsináltam, lehetőleg úgy, hogy az ágyba rejtett cigis doboz és a kis ital ne látsszon meg. Igen, nem kell furán bámulni, képes voltam megkockáztatni és ilyet is hozni magammal. De csak akkor, ha már nagyon nem bírom idegekkel ezt a helyet. Akármilyen régóta is járok ide, egyáltalán nem tudnak kikupálni varázsütésre. Azt kell, hogy mondjam, ez van. Miután befejeztem, amit kellett, bólintottak nekem és kinyitották az ajtót, hogy induljunk le reggelizni. Kicsit elkuncogtam magamat, mire valaki mérgesen rám nézett 'Xenia, csönd!' tekintettel. Aszta… itt mindenki megbolondult? Még a szobatársaim is ilyenkor. Amúgy tök rendesek, csak hát, ha az ember ügyeletest lát… senki nem akar büntit. Nekem azt hiszem, már tök mindegy a dolog, mivel a lányok közül én voltam a legtöbbet az igazgatónő irodájában és azt kell, hogy mondjam, hidegen hagy a dolog. Egyszer a kezembe adott valami könyvet, hogy olvassam el, hát beleolvastam, de éppen mondtam neki mikor utána indultam hozzá, hogy legközelebb valami horrorral szolgáljon és ne ilyen… gyerekmesével. -Állj fel Xenia! Tudod, hogy nem szabad leülni… Csak ha a tanárok megérkeznek… nem álltam fel, így a két szobatársam összenézett és felkaptak. Mérges tekintettel néztem rájuk. -Hékás! Nem piszka. Tudták, ha én mérgesen nézek, akkor mérges is vagyok. Ezért inkább hagytak a továbbiakban. Viszont ha már felkeltem, akkor így is maradok. Az ügyeletesek és a tanárok pár percen belül megérkeztek. Ott volt ő is… akit annyira nem bírok. Mindig keresztbe tesz nekem, amikor nem kéne. Kicsit elvigyorodtam. Gondolataiban felmerült egy-két érdekes ötlet, hogy hogyan tudnék keresztbe tenni neki még a nap folyamák. Hosszú lesz még ez az év... és aki az én kezeim közé kerül... A délután folyamán, miután persze belógtam a netszobába, az e-mailek között kutakodva egy táborra lettem figyelmes. Mindig is szerettem énekelni, ez volt a mindenem. Tudom, a szüleimet és megtudom ezzel hatni, hiszen akármennyire is akarta apám, hogy egy olyan iskolába kerüljek, ahol megnevelnek, őt is mindig a hírnév hajtja. A telefonomhoz kaptam, majd miután lebeszéltem vele a dolgokat, elküldtem a jelentkezésemet és teljesen feldobódva siettem vissza a szobámba, elújságolni a hírt drága szobatársaimnak, akik mellesleg utálnak. Legalább nekik is lesz benne valami jó.
Lionel Jones
Admin
»Hozzászólások száma : 172 »Join date : 2013. Nov. 11. »Tartózkodási hely : A tábor
Tárgy: Re: Xenia Hansen Szer. Nov. 27, 2013 9:11 am
Üdv, Xen! Köszönöm a plusz mondatokat. Most már nincs más hátra, minthogy elfogadjalak.