Szövegszín: VIOLET

Szerintem nem olvasol tovább.

*Szerkesztés alatt*

Kedves Naplóm!

Újra itt vagyok a táborban. Boldogan és tettre készen, hogy idén is nyerjünk. Marco az első nap megtalált, délután már halálra kínzott. Érdekes, hogy ilyen furcsa érzés kerít hatalmába minden nyáron, mióta együtt táncolunk. Mikor először ide keveredtem, a próba teremben akadt rám, gondoltam a szólótánc jó buli lesz, de amint karjai közé kerültem, mintha megváltozott volna a világ. Egyből tudtam mit akar, merre kell mozdulnom. Félelmetes volt. Eddigi pályafutásunk során egyetlen egyszer ejtett csak le, mikor kezdtünk első évben, nem gondolta, hogy ilyen könnyű vagyok. Azóta bármire képesek vagyunk. Egyszerűen imádom. Megbízok benne, így simán tánctermen kívül is szokott dobálni. Élő súlyzó vagyok neki szerintem, de egyáltalán nem zavar. Jókat szoktunk dumálni, bár szívem szerint néha kerülném a társaságát. Mindent tudok róla, egyre jobban kötődök hozzá. Borzalmas, hogy néha miket gondolok...

Van egy cuki bátyám, addig cuki, míg fel nem hozom neki a Marco témát. Ki nem állhatja, ezzel pedig nagyon elszomorít. Legszívesebben magára hagynám olyankor, de mindig próbálom jobb belátásra bírni. Semmi siker. Ő viszont próbál a fiú ellen fordítani. Nem sokáig fogom én ezt bírni. Ha nem békül meg a gondolattal elfordulok a testvéremtől... Mert ezt éri el.