Richard Cook
»Hozzászólások száma : 21 »Join date : 2014. Apr. 16. »Kor : 31
| Tárgy: Richard Cook Szer. Ápr. 16, 2014 9:07 pm | |
| Richard Cook
Adatok
♦Teljes név♦ Richard Anthony Cook ♦Becenév♦ Rich, Cook ♦Születési hely, idő♦ Lincoln, Nebraska, 1993. 03. 10. ♦Kor♦ 21 év ♦Play by♦ Oliver Sykes ♦Csoport♦ zenész |
Külső és belső
Keverd össze a nemtörődöm stílust szerencsétlenséggel, meglehetősen idegesítő természettel, egy kis vakmerőséggel, valamint rengeteg kitartással és hiábavaló reménykedéssel. Megvan? Gratulálok, kaptál valami Richard Cook szerű tákolmányt, bár ez még mindig csak egy meglehetősen halovány része annak, ami valójában vagyok. Ám a társadalom még ezt sem képes figyelembe venni, a legtöbb ember a „meleg” szó hallatán rögtön egy kisminkelt, magassarkút és női ruhákat viselő hímnemű bohócot képzel el. Ezután kissé megilletődik mindenki, mikor megpillantják a srácot, aki a férfiosztályról vásárol, sötétbarna haja csaknem ugyanilyen színű szemébe lóg, emellett alig van olyan terület a felsőtestén, ahol még nincs tetoválás. Ez volnék valójában én. Talán a belsőmet illetően már én is tudom azt mondani, hogy lányos. Itt még mindig nem arról van szó, hogy kiskoromban inkább babákkal játszottam az autók helyett, csupán az érzelmeimről van szó. Képtelen vagyok kordában tartani őket, néha még a 17 éves húgom is jobban viseli az olyasmi dolgokat, melyek miatt én órákig tudok a szobámba zárkózva sírni. Továbbá meglehetősen jól viselem a vásárlást, a romantikus filmeket, örülök minden olyan buta dolognak, aminek egy nő szokott.
|
Előtörténet
2001. március 10., szombat A nevem Richard. Ma vagyok nyolc. A szomszédban lakik egy fiú, ő is pont ma ennyi idős. Beszéltem vele reggel, azt mondta, nagyon sok mindent fog kapni, meg azt is, hogy bizonyára nekem is sok dolgot ajándékoznak majd a szüleim. Fogalmam sem volt, honnan tudja, de elhittem. Talán az anyukáink beszélték meg egymással, még az is meglehet, hogy ugyanazokat a játékokat kapjuk. Akkor játszhatnánk együtt. Az jó lenne, mert velem még soha nem játszott senki. Lehet, hogy Apa játszana, de nem merem megkérni. Legtöbbször későn ér haza, akkor nagyon fáradt. Anya mindig azt mondja, hogy olyankor ne zavarjam. Hallom, hogy a szüleim engem szólítanak. Állandóan azt mondják nekem, hogy „te kis szaros”, amit én nem értek, hisz’ Richard a nevem. Felállok, kimegyek hozzájuk. Azt hittem, ajándékokat fogok találni, sokat, ahogy a fiú mondta reggel. Nem látok semmit, csak a szüleimet. Ránézek Apára, látom, hogy mérges. Szólásra nyitom a szám, de nem enged beszélni. Nekilök a konyhaajtónak, fejem hangos koppanás kíséretében találkozik a kilinccsel. Többször megüti az arcomat, aztán a hasamat is. Valami fémes ízt érzek a számban, nem hagy beszélni, így nem tudom elmondani, hogy ez mennyire fáj. Anyára nézek, Ő semmit nem csinál. Áll, néz maga elé, szemében mintha könnyek csillognának. Mi történik velem? 2009. március 10., kedd A nevem Richard. Ma vagyok tizenhat. Nem tudom, hol találtam ezt a régi jegyzetfüzetet, de láttam, hogy már írtam bele valamit régen. Nehéz olvasni, borzalmasan rondán írtam akkoriban. Na, nem mintha mostanában ez szebben menne, ám legalább már olvashatónak számít. Már nem számítok semmire, nem várom, hogy bárki is megajándékozzon. Abban sem vagyok biztos, hogy emlékeznek-e a születésem napjára, valószínűleg akkor is mindketten hullarészegek voltak. Undorodom a gondolattól, hogy régen képes voltam elhinni, szeretnek. Nem láttam, be hogy az olyan emberek, mint Ők soha senkit nem fognak szeretni saját magukon kívül. Nem akartam erről tudomást venni, pedig az összes verés, amit tőlük kaptam, ezt bizonyítja. Elhatároztam, hogy elmegyek innen a húgommal együtt, amint betöltöttem a tizennyolcat. Ugyan Luce nekem mindig azt mondja, hogy Őt nem bántják, de ezt nem igazán tudom elhinni. Ismerem már eléggé a szüleinket, nekik bárki jó, akit hibáztathatnak mindazért, ami miatt ide jutottak. Luce egyszerűen csak túl jó hozzájuk. Még tizenkettő sincs, de már most felnőttesebben viseli a dolgokat, mint bárki más. Csodálom ezért. Soha nem lehetek olyan bátor, jószívű és türelmes, amilyen Ő. Ugyan, még azt sem mertem elmondani senkinek, hogy a saját nememhez vonzódom, bár ez egyértelmű azon kevés lány számára, akik bepróbálkoztak nálam valamilyen formában. Szomjas vagyok. Lassan leteszem a tollam, halkan indulok a konyhába, nem akarom, hogy Apa észrevegyen. Bujkálnom kell a saját házamban. Miért történik ez velem? 2013. május 20., hétfő Felszabadultam. Sok száz évnek tűnő várakozás után végre megtudhatom, milyen kételyek nélkül élni. Tegnap volt az első olyan estém, mikor elalvás előtt nem foglalkoztam azzal, hogy mi vár rám holnap. Az sem érdekelt, ha valaki felráz a legszebb álmomból, hisz’ tudtam, már biztonságban vagyunk. Beletelt egy kis időbe, de kitartásom gyümölcsénél semmi nem édesebb. Megcsináltam, mit már oly’ régóta ígérgetek magamnak. Elindultam a húgommal együtt, s meg sem álltam egészen addig, míg úgy nem gondoltam, hogy már elég messze vagyunk Lincolntól, attól a porfészektől, amit sokáig otthonnak kellett neveznünk. Végre elkezdhetünk igazán élni, határok nélkül. Nemrég az új szomszédunk felajánlotta, hogy elkísérhetnénk egy nyári táborba, ahová Ő minden évben szívesen megy. Én eleinte nem nagyon rajongtam az ötletért, de sajnos Luce imádja az ilyesmit. Vigyázat, Summer Camp, a Cook tesók érkeznek!
|
|
Lionel Jones Admin
»Hozzászólások száma : 172 »Join date : 2013. Nov. 11. »Tartózkodási hely : A tábor
| Tárgy: Re: Richard Cook Szomb. Ápr. 19, 2014 10:18 pm | |
| Üdv, Rich! Minden elismerésem a lapodat illetően. Nagyon tetszett és megindító. Sajnálom, hogy ilyen környezetben kellett felnőnöd, de talán nálunk, végre otthonra találsz. Foglalj avit, és már játszhatsz is! |
|