Sokáig gondolkodtam azon, hogy mit tehetnék és hová mehetnék, mert jelenleg unatkoztam. Szó szerint nem láttam mást csak sablonos szinte majdnem minden úgy működő dolgokat, mint azelőtt. Na jó, talán nem, de ez mégis azt jelenti, hogy valami újat kell kitalálnom. Nem minden nap egyforma, pont ezért széppé kell tennem a mai napot. Tudom is már hogyan! Sejtelmes pillantással néztem előre, pontosabban körbe a szobában, de már mindenki elment a saját ügyeit intézni. Én fogtam magam és elkezdtem tervezni a mai napi programomat. Mindenképpen találkozni akartam Cloe-val, hiszen olyan keveset tudunk találkozni az év más időszakában, hogy hiányzik. Igen, még most is hiányzik pedig csak néhány lépés választ el minket egymástól. Piknikezni akarok az erdőben vagy csak az erdő szélén. Vajon, ha megkérdezem őt velem tartana? Oh hát biztos, elvégre így nyugodtan eltölthetünk együtt egy kis időt ahol senki sem zavarhatja meg a beszélgetésünket. Egyikünket sem keresi a tesója és húzza el valahová máshová magával. Mondjuk mehettünk volna este bulizni is, de á most nem. A természet pont jó lesz, így senki sem fog majd otthon panaszkodni, hogy a táborban csak a négy fal között voltam. Fogtam magam és átsétáltam a lányok részlegéhez, ahol az ők szobái voltak. Tudtam már melyik Cloe szobája, így bekopogtattam rajta. De sajnos nem ő nyitott ajtót és ezzel azt is megtudtam, hogy ő most nincs itt. Elnézést kértem a zavarásért és már mentem tovább őt keresni. Az étkezőben volt és nem is tudom, talán írogathatott vagy rajzolgathatott valamit evés közben, ezt csak Cloe tudná megmondani. Határozottan aranyos volt, mint mindig amikor meglátom őt. Talán ezt nevezik szerelemnek? Ha őt látom akkor legyen bárhogyan felöltözve, bármilyen lelkiállapotban – mosolyogva, szomorkodva – vonzó. Mosolyogva oda sétáltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. - Szia! Olyan jó, hogy megtaláltalak. Miután itt végeztél volna kedved velem jönni? – nem vártam meg a válaszát, azonnal folytattam, hogy tudja mire gondoltam éppen. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet sétálni az erdőbe. Készíthetnél fényképeket a természetről, de én erdei piknikezést terveztem egy tisztáson. Van hozzá kedved? – reméltem, hogy velem jön és még több emlékem lesz majd róla otthon amíg újra nem találkozunk. Ezért is várom én ennyire a nyarakat, ilyenkor azokkal találkozhatok akiket itt ismertem meg. Arról nem is beszélve milyen jó érzés rokon lelkek között lenni, énekelgetni vagy éppen gitározni itt a tábortűznél. Szeretem ezt a helyet és örülök annak, hogy hagytam rábeszélni magam még a legelső alkalomkor. Nem is tudom hol lennék én Chris nélkül. Ja tudom, otthon unatkoznék és nem ismertem volna meg Cloe-t.
Cloe Carter
»Hozzászólások száma : 4 »Join date : 2013. Dec. 03. »Kor : 28 »Tartózkodási hely : Camp
Lassan elég hülyén érzem magam, mivel reggel óta ülök a menzán az egyik kétszemélyes asztalkánál, és körülöttem a földön, az asztalon, a ruhámon és a hajamban ceruzaforgács és radírmorzsalék. Természetesen azt csinálom, mint mindig, ha unatkozok: rajzolok. Hogy mit? Ezt előre még én magam sem tudom, a kezem magától mozog. Csak rajzol és rajzol. Én pedig csak a lapomat figyelem, néha a radíromra pillantok, hogy hová tettem, és azt nézem még esetleg hogy hová tettem a poharamat. Nem foglalkozok azzal, hogy ki megy el mellettem, ki morog rám, mert elfoglalom a romantikus ülőhelyet, ki bámulja meg a rajzom, ki nézi azt, hogy micsoda disznóól van körülöttem. Aztán egyszer, amikor minden nyugis körülöttem - pont nem eszik senki - érzem, hogy valaki figyel. Anélkül, hogy felemelném a fejem, körülnézek, és a szemem megakad az ajtóban álló srácon. Ő az. Nem nézek fel, folytatom tovább a rajzolást, a kitörni készülő ujjongásomat elrejtem egy apró mosolyban. Örülök, hogy látom, ez a 3 hónap igen csekély idő arra, hogy meg tudjak beszélni Daniellel mindent az elmúlt kilenc hónapról. És áldom a bátyját is, amiért lerángatta ide tavaly nyáron, aminek köszönhetően fiúm lett. A tavalyi tanévet végigleveleztük, ami valljuk be, nem volt rossz, de mégis csak jobb élőben látni, érezni az illatát, csókolni, végigsimítani az arcát, a hajába túrni. Szia! -köszöntem vissza, mikor odajött hozzám, és viszonoztam volna pusziját, de ettől a sok üléstől eltűntek a reflexeim, és túl lassú lettem, így Dan lecsúszott a puszimról. Mosolygok, mert elhívott valahová, és már válaszra nyitnám a szám, amikor folytatja.Szívesen megyek veled. - mondom, miközben egy tincsemet csavargatom, majd folytatom De a gépemet inkább itt hagyom. Szívesebben beszélgetek veled. Ha nem bánod.- ugratom a srácot, miközben lassan szedelőcködni kezdek az asztalon. Figyelj, találkozzunk az erdő szélén, csak lerakom a cuccaim, rendben?- kérdezem, miközben már a kezemben van minden, és háttal lépkedek az ajtó felé, Danielt figyelve.