Téglával díszített és indákkal befuttatott turistacsalogató vendégházak tárultak elém a nagy pusztaság után, meg egy csomó szőlőültetvény. Uncsi.
Komolyan, még csak pár órája érkeztem meg, de már úgy érzem magam, mintha valami idióta filmbe csöppentem volna amisokkal, meg kukoricagyerekekkel. Szörnyű. Ez itt szórakozás? EZ?! És hol vannak a klubbok? A mozik? Most kezdem csak igazán érezni, mire is vállalkoztam voltaképpen ezzel a táborral. Bár ehhez a kihalt élethez képest a szálláshely gondolom felüdülés lesz, vagy legalább is, remélem. Csak legyen alkalmam találkozni korombeliekkel. Már igazán hiányzik egy kis zsinat, és hogy valakivel veszekedhessek. Meg persze, a zene. Gondolom itt is szoktak koncerteket adni, vagy ilyesmi. Reménykedjünk.
Apropó, a tábor. Hát, igen. Megérkeztem, ledobáltam a cuccaimat, aztán rögtön ki is jöttem a belvárosba - persze persze, tiltott meg blablabla. Kit izgat? Különben is, visszakézből ágyékon rúgtam volna azt, aki megpróbált volna megállítani. Vicces. Tánya és a szabályok. Fúj, ezt még gondolni is fájdalmas volt... gyorsan el is hessegetem a gondolatot.
Mikor végre megérkezem a belvárosba, sóhajtva könnyebbülök meg, hogy mégiscsak akad élet az utcákon. És nem is akármilyen. Talán egy kicsit alá becsültem a helyet... - merengek el futólag.
Bódék sorai foglalják el katona sorban helyüket az utcák oldalaiban. Mivel ez a hely azért turista szálló is, mindenfélével teletömött áruk sorakoznak a vendégek számára, a pénztárcájukat csalogatva. Persze azért a legtöbbjük a borral van tele, és hú, mennyi fajtával, még ingyen kóstolók is vannak.
Aztán meglátom. Vodkát árulnak nem is olyan messze tőlem, én pedig kivirult arccal oda sétálok, és sorba állok- nem túl leplezett fintorgással. Mikor már majdnem én jönnék sorra esik csak le, hogy nem is hoztam magammal pénzt. Magamban vállat rántva biggyesztem le ajkaimat, aztán mikor éppen fizetne az előttem álló bongyor hajú szőkeség, elkapom a pultról a két kupica vodkát, és elrohanok, érezve, ahogy pár cseppje a drága nedűnek végigcsorog vékonyka ujjaimon. Nincs rajtam más, csak egy koktélruha, meg magassarkú platformcipő. Visszanézek vigyorogva, de a tömeg már elállta a látókörömből az árus bódéját. Magamban vigyorogva lassítok, és már éppen megállnék, amikor szilárd akadályba ütközöm, és kiloccsan az egész - a pasira, aki nagy szemekkel néz le rám, én pedig dühbe gurulok.
- Mégis mit álldogálsz itt? He? Tönkre tetted a tervemet! Fizesd ki most már, ha ennyire szerencsétlen vagy!
Azzal a betonhoz vágom az üvegeket, és próbálok lehiggadni. Igaz én voltam az, aki eláztatta a felsőjét ennek a csávónak, de a legkevésbé sem izgat. Pénz áll a házhoz, én pedig kihasználom... bár ahhoz lehet kicsit cukibbra kéne vennem a formát.
- Esetleg meghívhatnál egy körre, kárpótlásul... - vagy kettőre, gondolom. Na jó, ez a kedvesség nem az én kenyerem, adom fel belső angyalommal a harcot... hmm... van olyanom?
Miközben a válaszát várom, csábosan nyalom le ujjaimról a vodkát, mélyen a szemeibe nézve.

Az a legjobb, hogy a város közepén vagyunk. Ennél jobb helyre nem is beszélhettük volna meg a találkozót. Nem én találtam ki, ennyire még nem ment el az eszem. Egy jó pont, hogy már messziről látom. Nagyon ideges lennék, ha nekem kellene várni rá.
- Ez mire volt jó? Miért nem írod ki egy táblára és tartod a fejed fölé, hogy drogot árulsz? – sziszegem az itteni díler képébe, amint olyan közelségbe kerülünk, hogy más ne nagyon hallja a dolgot.
- Neked elment az eszed, a város közepén akarod rámerőltetni a gyenge minőségű cuccod? Na mutasd mid van... – sürgetem egy egészen kicsit, mire mutogatni kezd valamit, még dumál is hozzá, de nem hat meg. Tudom mit akarok. Kokaint. Körbepillantok, még senkinek nem tűnt fel, mit is csinálunk itt. Nem mintha érdekelne, de azért ez mégis bűn, meg hát ugye a tábor, szóval nem jönnék ki jól ebből. A húgom sem tudja, hogy mámoros éjszakáim nem mindig az alkoholnak köszönhetőek, persze nagyrészt az édesíti meg a valóságot, de néha kell valami, ami messzebbre ránt. A kokain erre pont jó. Rocksztár vagyok, vagy mi. Kicsit sürgetem a pasit, mennék már. Pénzért cserébe kis zacskót kapok, aztán ott is hagyom a fazont, fordulok, amikor valami vagy talán valaki erőből belémcsapódik. Még szép szavakat suttogni sincs időm, máris rájövök, ki volt az, hiszen a csajnak egyből járni kezd a szája.
- Nyugi van bébi... Mi a faszról magyarázol? Terv? Mi van? – vágok értetlen képet. Rámzúdítja az információkat, én meg azt sem tudom, miről beszél. Még jobb, hogy nem is érdekel.
- Nézd meg mit csináltál... – kissé dühösen fújtatok. Persze, ki ne lenne ideges. Elázott a pólóm, a zacskón is folyik a nem tudom mi, de pia, érzem a szagát. Várjunk csak, ez a kedvencem. Megragadom a kezét, amit ő nyalogat éppen olyan lelkesen és átveszem ezt a szerepet. Igen izgalmas feladat, a szemeibe nézek, ahogy vékony ujja eltűnik ajkaim között.
- Vodka. Legalább az ízlésed jó, ha már a viselkedésed hagy némi kivetnivalót maga után. De fiatal vagy még. Na gyere – jelentem ki és ott is hagyom, elindulok, majd visszafordulok, ha még nem követ.
- Egyet kapsz és azt sem ingyen. Persze nem a pénzed kell – vigyorgok rá nem éppen kedvesen, kicsit sem.

A tervem bejött, és talán jobban is kezdenek alakulni a dolgok, mint ahogy azt eleinte reméltem. Csinos pofi, tetoválások, piercingek, egyedi rockeres öltözet... Csak nem egy táborbéli zenésszel van dolgom? De nem kérdezek rá, sőt, nem is beszélgetek, nincs kedvem bájcsevejhez, és az igazat megvallva nem is tűnik olyan srácnak aki erre vevő lenne. Nincs is rá szükség, ezt pedig még inkább nyomatékosítja, miként szopogatja érzéki nyelvcsapások körítésében ujjaimat - 2 perc ismeretség után.
Alhasam tájékán rögtön összerándulnak az izmok, a jól ismert éles nyilallás kíséretében. De pókerarcot vágok, semmi szükség arra, hogy nekem itt elbízza magát.
Várjunk csak... áh, igen, Ő az én emberem! Ez egyértelmű - stírölöm végig tetőtől talpig, miután megpillantom kezében a kis zacskót. Magányos, szórakozni vágyik, és vevő a kacérságra... plusz nyereményként pedig még segít is kiütni magam legalább a mai napra... egy két szolgáltatás keretében. Nem túlzottan kell, vagy fogom megerőltetni magam.
Miközben elhessegetem az imént említett ócska becézést, gyorsan be is mutatkozom, hogy elkerüljem az újabb, és további lekicsinylő bébizést.
- Tatjána vagyok. Igen, minden tekintetben tudom mi a jó, és képes is vagyok nyújtani a legjobbakat. Ügyes megfigyelő vagy. A viselkedésem pedig teljesen korrekt, inkább vagyok ilyen, mintsem naiv és szemérmes... utálom az olyan pipiket.
Próbálom vissza fogni magam, hogy ne beszéljek túl sokat. Általában nem is vagyok én ilyen... sőt. De már órák óta magányos vagyok, és napok óta szukagörcsös. Majd ha kiütöm magam, elviselhetőbb leszek, de addig is képtelen vagyok megbirkózni a démonaimmal, és a múltamból kísértő sötét árnyakkal. Tulajdonképpen örülök is, hogy találtam társaságot.
A fickó elindul, én pedig kis habozással bár, de követem. Egek, micsoda férfi. Más maga elé hessegetne - persze csak csupa udvariasságból -, hogy stírölhesse a csodás lökhárítómat, Ő meg csak koslat a saját orra után. Kis mogorva.
- Fiatal? Örülök hogy így gondolod. Néha úgy érzem, mintha legalább a hatvanat taposnám. - Tűnődöm el hangosan, miközben követem ezt az ismeretlen idegent. - Mellesleg, most hogy így elnézlek, hátulról tényleg elég aggastyánnak tűnsz. Mint egy veterán ex-rocksztár.
Viccelődtem, ám hamar abba is hagytam, mert lábdobogást véltem felfedezni a hátam mögül. Mikor átnéztem a vállam felett, egy sötétkékbe öltözött rendőrt pillantottam meg, aki felénk sietve beszélt valamit a recsegő adóvevőjébe, egyre vörösödő képpel.
Mire észbe kaptam, már loholtam is, utólag elcsípve egy közvetítést pajtásunk részéről: "egy húszas éveikben járó nő és férfi kirívó öltözetben... igen, az utca sarkán... dogkereskedelem szemtanúja voltam... ".
Adrenalin áradt szét az ereimben, és a fülemben dobogott a vér. Elkaptam a fiú kezét, és megszorítottam. Nem estem kétségbe, és nem féltem - tisztában voltam a képességeimmel, jó kondiban vagyok, a mindennapi futás és tánc megtetette a hatását, még holdjáróban sem esnék pánikba.
Behúzom egy sötétebb, jóval elhagyatottabb utcába, ami ömlesztve van szeméttel. Mondanám, hogy bánom, hogy belé ütköztem, de akkor hazudnék. Élvezem a kihívást, és még amúgy sem próbáltam komolyabb cuccot, megálltam a fűnél, szóval hajt a felfedezni akarás vágya, az ismeretlenbe vezető rögös úton.
Szemem a kietlen házakon időzik, menedékhely után kutatva, felmérem, vajon melyikbe lehetne betörni - majd ezután felpillantok a fiúra, egekbe szökött szemöldökkel, várva, vajon mit lép.