A világos parkette még csak véletlenül sem nyikorgott az edzőcipőm alatt, nem úgy , mint otthon a pincében, ahol kialakítottam magamnak egy kis próbatermet, egy kis birodalmat, ami csak és kizárólag az enyém.
Megtámaszkodok a balett rúdon és a szemeimet figyelem a tükörben. Ma valahogy nem akarnak nekem összejönni a dolgok, nem tudom miért.
Halk sóhaj hagyja el az ajkaimat, egy csöppel sem erősebb egy kismadár sóhajánál, aki aznap már nagyon sokat repült, mégsem talált eleséget.
A hangszórókból újra felcsendül az ismerős dallam, amit ma már oly sokszor játszottam le, hogy szinte kívülről tudok minden egyes hangot, nem is beszélve az egyébként sem túlkomplikált szövegről.
Lehunyom a szememet és csinálok néhány fejkörzést, hogy elgémberedett csigolyáim megkönnyebbülhessenek néhány roppanás kíséretében.
Elhátráltam a tükör elől és hagytam, hogy a zene átjárjon, és megint lelazulhassak, ahogy mindigis tettem. Letérdelek a tükörrel szemben, majd lábaim közé csúsztam és hanyatt dőlve lassan elnyúlok a padlón.
Hosszú , göndör fürtös hajam szétterül mellettem. Nem tudtam magammal mit kezdeni pedig még csak délelőtt 10 óra volt.
A zene ritmusára felültem és körbedobtam a hajamat. Megtámaszkodtam magam előtt a kezeimet majd szépen lassan ülésből felemeltem magamat kézállásba.
Ekkor vettem észre , hogy valaki áll az ajtóban. Félrebillentettem a fejemet, hogy esetleg úgy jobban felismerhessem.
Chris volt az. Visszaengedtem magamat a lábaimra, hogy aztán kecsesen , mint egy kis őzike megpördülhessek a tengelyem körül.
Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.
-Szia! A terem kellene? Lassan végzek..-mondtam miután lehalkítottam a zenét, hogy értsük egymás szavát ordibálás nélkül.
Csípőre tettem a kezemet , miközben az arcát figyeltem.
tag: Chris // notes: Remélem tetszik :3