Phoebe Carter

M ár alig vártam, hogy megérkezzek a táborba. Igyekeztem elütni az időt, de nagyon nehezen sikerült másra koncentrálnom. Mindig ugyanazok a kérdések zakatoltak a fejemben: Mikor érek már oda? Milyenek lesznek a többiek? Mennyire lesz honvágyam? Vajon sikerül megmutatnom a tehetségemet, vagy csak anyám hisz bennem? Mindig ugyanezek a kérdések, és hasonlók. Azt hittem, hogy sosem érek ide. Mikor végre megérkeztem és leszálltam a buszról akkor csak futólag köszöntöttek. Igazából nem is volt köszöntés, csak egy mutatás, hogy arra valamerre van a szobád, keresd meg magad. Nem teljesen erre számítottam, de mit is képzeltem? Mi mást is várhattam volna? Semmi egyebet. Igazából már az nagy öröm számomra, hogy itt lehetek, ennyi bőven elég. Megkerestem a szobámat, letettem az ágyra a cuccaimat és már mentem is. Alig néztem körbe új lakhelyemen, máris hajtott a vágy, hogy körülnézzek az egész helyen. Érdeklődve, tágra nyílt szemekkel és gyermeki kíváncsisággal sétáltam kint. Séta közben többször is körbe fordultam a tengelyem körül, amit a bámulat váltott ki belőlem. Még sosem voltam hasonló helyen, és a tábor híre önmagában is elég volt arra, hogy lenyűgözzön. Fejben mindig is volt egy megálmodott képem róla, de ez felülmúlta a legvadabb képzeleteimet is. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, de tényleg.
Felderítőutam, ami nem volt hosszú ezidáig, egy tópartjára vezetett. Itt megálltam. Mélyen belélegeztem a friss levegőt és képes lettem volna a végtelenségig nézni a nyugodt vízfelszínt, de szemem sarkából mozgást érzékeltem. Arra fordítottam a fejemet. Egy fiatal nőt láttam közeledni. Talán ő is táborozó.
- Szia! - köszönöm előre, de ő nem reagál. Nagyon érdekelheti a kezében tartott notesz. Teljesen felé fordulok és bevárom. Kezeimet a vállára teszem és megállítom. Barátságos arccal fürkészem az övét. Amikor felpillant elmosolyodom.
- Szia. - köszönök neki újra. Ezúttal választ is kaptam - Semmi baj. - elengedtem a vállait és kiegyenesedtem.
- Igen, új vagyok. Nem rég érkeztem.
Hát, nem teljesen ilyen fogadtatásra számítottam és nem is ilyen első találkozásra, de ez is tetszik. Igazából nem panaszkodom, mert nincs miért. A fantázia világunk és az, amit elképzelünk, mindig más. Ettől olyan érdekes a világ. A kéznyújtást elfogadom és magam is bemutatkozom. Arcom nem változik, mint mindig, most is barátságos és szám mosolyra húzódott.
- Adrian. Barátoknak Ian. - mutatkoztam be én is. Ha nagyon őszinte akarok lenni akkor nincsenek komolyabban barátaim, de azt hiszem, hogy itt majd szerzek párat. Legalábbis ez lenne a terv azon kívül, hogy végre esélyt kaphatok arra, hogy sok más érdekes emberrel egyetemben megmutathassam a tudásomat. A bemutatkozás után végigmérem a nőt, akinek neve is kiderült, Phoebe. Azt hiszem szeretni fogom ezt a helyet, hiszen elég kellemes időnk van. Ezért is csak egy világos kék inget vettem fel, egy farmert és egy egyszerű cipőt. Egy karóra kivételével semmi más nem díszeleg rajtam, pedig szokott sok egyéb kiegészítő is előfordulni öltözékemben.
- Nagyon látszik? Mármint, hogy új vagyok. - kezdeményeztem egy nem túl menő módon a beszélgetést. Igazából jobb nem jutott eszembe, pedig lehetett volna jobb ötletem is. Habár, az időjárás még bénább téma választás lett volna. Remélem nem vagyok így túl gáz. Nem lenne jó, ha már az első napon lejáratnám magamat és megutálnának vagy kiközösítenének. Így is nehéz dolgom van, ha be akarok illeszkedni. Már pedig én szeretnék a közösség tagja lenni.

words: 534 music: - note: nem lett rossz a kezdőd, ne aggódj
made by Rew

Phoebe Carter

K ezdtem megijedni, hogy nagyon szerencsétlennek tűnök. Phoebe alaposan és elég látványosan végig mér. Csak egy szerencsétlen mosolyt tudok mutatni felé. Nincsenek előítéleteim másokról. Ez sose jó dolog, mert könnyen félre ismerhetjük a másikat. Épp ezért csak mosolyogtam az elvarázsolt emberekről szóló szavain. Meg esik az ilyesmi. Én is szoktam elvarázsolt lenni. Néha elmerülök a gondolataimban és akkor teljesen máshol járok, ábrándozok. Sajnos eddig minden ábrándom ábránd maradt, de felettébb örülök neki, hogy itt lehetek a táborban. Biztos vagyok benne, hogy érdekes emberrel fogok találkozni és nagyon remélem, hogy sikerül végre barátokat is szereznem. Kicsit bizonytalan vagyok és bátortalan, amit csak fokoz bennem Phoebe kérdése. Hát igen. Nem akarom, hogy azt mondják az új fiú milyen... akármilyen, na. szeretnék jó benyomást kelteni és nem elásatni magamat már az elején. Akkor nem érezném jól magamat a táborban, és nem lenne valami jó nyaram. Ezért is vagyok egy kissé bátortalan még, de remélem, hogy lesz ez még jobb is.
- Hát... szeretek énekelni és dalokat írni. - nyögtem ki egy kicsit habozva. Sajnos sokan lenézik az ilyen hobbival és álmokkal körülvett embereket, de én hiszem, hogy itt lesznek olyanok akik nem ilyenek. Elvégre ez a tábor erről is szól. Bízom benne, hogy itt megmutathatom a tehetségemet és lesz olyan akinek tetszenek a szerzeményeim és nem csak anya mondja, hogy ügyes vagyok. Ő biztosan egy kissé elfogult velem szemben,hiszen mégiscsak a fia vagyok. Na, de majd meglátjuk mit hoz a jövő és mire megyek itt, ebben a táborban.
- És te? - kérdezek vissza továbbra is bátortalanul, de jogosan. Elvégre ha már ő megkérdezte, akkor illik neki is válaszolnia erre a kérdésre. Remélem, hogy nem torkol le érte.

words: 274 music: - note: n-
made by Rew