KARAKTER TELJES NEVE: Krishana Gwenhwyfach Mils BECENÉV: Gwen, Krisa SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1996. 12. 24. London KOR: 17 CSOPORT: Zenész PLAY BY: Marie Avgeropoulos
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: Világos mogyoró barna, igéző tekintet ÉRDEKESSÉG: Teljesen természetes. ALKATA: Vékony, izmos testalkat RUHÁZAT: Bármit elvisel magán.
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM: Akaratos, nagyravágyó,bosszantó, nagyszájú. Leginkább ezekkel tudnám magam jellemezni ha társaságban vagyok. Sosem hagyom magam, nem kell megvédeni engem. Vannak pillanatok mikor egész csöndes vagyok, olyankor általában beteg is, vagy testileg, vagy lelkileg. A pasik körében igyekszem mutatni, hogy mennyire egyedül álló vagyok, nem kell senki, de persze a közelebbi ismerősök tudják, hogy ez csak egy nagyon jó álca. Sajnos eléggé magamnak való vagyok, ha lehet inkább messzire vonulok az idegenektől, ugyan akkor ha muszáj, akkor tudok bájologni. Minden lánynak kell egy védelem én a nagy számat fejlesztettem ki ehhez. HOBBI: Inni és bulizni. CÉLOK: Marcust meghódítani.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Londonban születtem egy elég gazdag családban. Anyu stylist, apa menedzser. Egy hatalmas villában lakunk, kicsiként el kellett viselnem, hogy a szüleim sosem érnek rá arra, hogy velem foglalkozzanak. Nevelőnőket kaptam, nem is voltam jó gyerek, így 16 éves koromig 30 nevelőnőt tettem tönkre. Sajnálom ez van. Külön szobalányom is van, hiszen mindent rendben kell tartani nálam, nálunk. Szobalányból is volt már jó pár. De aki most van, vele egész jól elvagyok. Már nem is foglalkozok az ősökkel, élünk egymás mellett és kész. Ja, iskolába sem járok, magántanáraim vannak. Anyuék azt mondták, különleges vagyok és nem lenne jó, ha semmilyen közösségbe járnék. Egyedül zeneiskolába járhattam el. Azt mondták hegedüljek, hát az mellett én elkezdtem dobolni is. El se merem mondani mekkora ajtócsapkodás lett miatta. Még egy ősrégi vázát is eltörtem, hogy lássák az lesz amit én mondok. Az első pofont ekkor kaptam. Dacból nem hagytam abba a dobolást, a hegedűmet összetörtem, majd megfenyegettem anyut, hogy elköltözök ha nem hagynak békén. Így sikerült lenyugodniuk. Egy éve rátaláltam a Napa-i nyári táborra, be is fűztem az ősöket, hogy menni akarok és nyertem. Végre közösségben leszek. Ekkor futottam össze két fiúval akik dobost kerestek a bandájukhoz. Nagy kegyesen felajánlottam magam nekik, így végre volt már célom. Marcus és Raiden egész nagy arcok, csípem őket. Gyorsan befogadtak, ezzel kivívták a tiszteletem. Immár jobban készülök a táborra, mint tavaly, végre nem kezelnek hercegnőként, szabad vagyok és hódolhatok a dobomnak. Év közben leraktam a jogsit -jó ha befolyásos szüleid vannak- így idén már a saját kocsimmal megyek a táborba. Előző este felhívtam Marcust, hogy hamarosan indulok. Már hiányoznak a srácok. Egy fél nappal később már ott voltam, azonnal Marcus nyakába ugrottam, cuki volt, már várt. Aztán közölte, hogy este koncert. Kénytelenek lesznek akkor dobfelszerelést cipelni Raidennel. Természetesen este már püföltem a hangszerem, a fiúkkal tündököltem, jó velük játszani. Aztán a koncert után jöhetett a szórakozás. El se merem mondani meddig ittam. Szépen fogalmazva színesen beszéltem utána. A tábori ágyban már nyugodtan feküdtem, újra éltem lehunyt szemeim mögött a koncertet. Éreztem az orromban Marcus őrjítő parfümének illatát, túl élethű volt. Vigyorogni kezdtem, mélyet szippantottam a levegőből, majd a hátamról oldalra fordultam. -Csak nem tetszik?-a hang gúnyos, csukott szemmel is tudom, hogy vigyorog. Kezem a mellkasához ér, csak póló van rajta. Akár hányszor betintázok ez a jelenet megtörténik. Marcus mindig "meglep". Aztán mindig elaltat. Kicsit megkésve hümmögök a kérdésére, majd szokásosan hozzábújok és élvezem az édes semmit tevést. -Jó volt az este hercegnő?-fáradtan az oldalába fúrom az ujjam ezzel jelezve, hogy hallgasson. Felnevet a próbálkozásomra, így hátat fordítok neki, fejemre húzom a párnát és a takarót, majd igyekszek jól eltűnni. Ez nem sikerül, mert Marcus akcióba lendül és húz is vissza magához. Mérgesen morgok rá, meg fújok rá, mint egy macska, de nem hagy, csak mikor már úgy átölelt, hogy mozdulni se tudok. Ekkor gondolok egyet és fogaim a mellkasába mélyednek. Ezek után még egy ideig nincs alvás, mert a harapás véres bosszút kíván Marcus részéről, én meg visítva dobálom hozzá az ágyneműmet, hogy ne érhessen el. Órák múlva sikerül csak nyugovóra térnünk. Elfekszem az oldalamra, aztán ő mögém bújik, majd addig simogat míg el nem nyom az álom.
Marco Lanter
»Hozzászólások száma : 139 »Join date : 2013. Nov. 24. »Kor : 33 »Tartózkodási hely : Summer Camp
Kezdőlap
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég
Tárgy: Krishana Gwenhwyfach Mish 
