Aaron Takeshi

A lig vagyok itt néhány napja. A minap egyedül voltam a szobában. Nemigen voltam azzal elfoglalva, hogy azt csináljam amit az elmúlt napokban. Járkálni naphosszat a tábor területén és néha-néha talán meg is szólítani valakit. Ma egész végig a szobában voltam. Csak enni mentem le az étkezőbe és néha tettem egy kört az épületben vagy a fürdőszobában. Épp egy kellemes zuhanyból jöttem vissza. Felöltöztem már és a cuccaimat pakolgattam. A lap top-omon van egy aranyos, könnyen kezelhető és egész jó szimulátor ami a hangszerek hiányát és talán még a háttér énekesét is pótolni tudja. Így tudtam kísérletezni otthon a megírt dalaimhoz való zenével. Nem játszom hangszeren, de jó lenne egy kis bandát csinálni. Összeállni pár tehetséges emberrel, hogy a tábor végi "ki mit tud"-on megmutathassuk a tudásunkat és tehetségünket. Illetve örülnék neki ha a saját dalaimat lenne valaki aki segít megzenésíteni. Így én is jobban kimutathatnám a tehetségemet. Míg pakoltam egyik helyről a másikra teljesen magamba feledkeztem és nem törődtem semmivel. Énekelni kezdtem és a lap top-om is elindítottam, hogy zene is legyen mellé, az én számomhoz. Teljesen megfeledkeztem az időről és észre sem vettem, hogy túl hangos vagyok. Mi több, arra riadtam amikor egyszer megfordultam az ajtó felé, hogy valaki ott áll. Ijedtemben lányosan visítottam fel és húztam mellkasomhoz az ökleimet, illetve egyik lábamat is felemeltem. Egy lábon állva nagyokat pislogva néztem az ismeretlenre akit eddig még nem láttam. Néhány pislogás után leengedtem a lábamat és a kezeimet is. A gépemhez mentem és kikapcsoltam a zenét, amiben nem volt főénekes, mert az én voltam. Mély levegőt vettem és lassan fújtam ki. Megint lebuktam és bármennyire is szeretném eltitkolni a hangomat, de mégis megmutatni a tehetségemet, ez egyre rosszabbul megy nekem. Lehet nem is kellene tovább próbálkoznom. Elvégre egyszer majd úgyis ki kell állnom a színpadra az egész tábor elé. Hát, ez még odébb van és igyekszem titkolni a dolgokat, nemigen akar ez nekem összejönni.

words: 314 music: Cuckoo note: remélem jó lesz kezdőnek, belinkeltem a kari énekét is
made by Rew

Aaron Takeshi

N em a legmegfelelőbb pillanatban értek "tetten". Sokkal jobban örültem volna ha ma tök nyugalom fogad, de úgy tűnik nekem, hogy ez nem fog összejönni. Persze nem félek új barátokat szerezni és ami a legérdekesebb ebben az egészben, hogy eme tábor rengeteg új és teljesen különböző egyének megismerésére ad lehetőséget. Egy cseppet váratlanul ért a helyzet, amit a pillanatnyi visításom és a hirtelen felvett teljesen nevetséges és komolytalan pózom erősített meg. Alaposan meglepődtem, de aztán észbe kaptam és a zajforrást is megszüntettem. Az ismeretlennél lévő bőrönd hatására arra tudtam következtetni, hogy ő is táborozó, méghozzá nem rég érkezhetett. Ezen elmosolyodtam, de az ő zavara bennem is megtartotta az enyémet. Ez még több és szélesebb barátságos mosolyra késztetett, amit nem tagadtam le. Az idegen valami teljesen ismeretlen és furcsa nyelven szólalt meg. Ránézésre valami ázsiai nyelven, amiből egy szót sem értettem. Na jó, Aaron. Ezt felfogtam. Nagyokat pislogtam rá értetlenül és tekintetem többször is végigjárattam rajta. Aztán felvett egy lazább és számomra nem túl barátságos stílust és végre valahára angolul szólalt meg. Volt akcentusa, de nem foglalkoztam ezzel. Ettől függetlenül érdekes személyiségnek látszott. Ez felkeltette az érdeklődésemet.
- Szia. - nyögtem ki végül én is, teljesen barátságosan és mosolyogva. Egy kissé fáziskésésen, de én is köszöntem. Utána leültem az ágyamra és összekulcsoltam ujjaimat magam előtt, miközben könyökeimmel a combjaimon támaszkodtam.
- Bemutatkozol angolul is, vagy ki kell találnom a nevedet? - kérdeztem egy kicsit bohókásan, mert nem sértésnek szántam - Egyébként én Adrian Herondale vagyok. A barátaimnak Ian. - mutatkoztam be én is- Én az énekesek csoportjába tartozom. És te?
Érdeklődve, kíváncsian néztem a nálam talán fiatalabb srácra, de igazából nem tudnám megmondani a valódi korát. Fiatalabbnak néz ki, de még az is lehet, hogy idősebb. Sosem lehet tudni az ázsiai származásuknál a valódi korukat, de ez engem nem zavar. Sokkal inkább érdeklődve vártam és figyeltem az ismeretlen reakcióit, hátha letudok szűrni belőle valamit. Bár nem vagyok gyakorlott ebben, azért hátha sikerül valamit kivennem a jelleméről vagy arról, hogy most mennyire érzi magát furcsán.

words: 332 music: Aha! note: -
made by Rew

Aaron Takeshi

É rdeklődve figyeltem az ismeretlent, aki először egy számomra teljesen ismeretlen nyelven szólalt meg. Barátságosan mosolyogtam rá és néztem, ahogy az üres ágyhoz megy. Nem kezdett el pakolni, mint azt mások kezdenék el csinálni. Inkább csak felém fordult és leült velem szemben, enyhén átlósan a másik ágyra. Tekintetemet végigjárattam rajta így is, hogy felhúzott lábakkal helyet foglalt. Bemutatkozására csak bólintottam, hogy rendben és tovább figyeltem az új srácot. Amikor azt mondta, hogy zenész akkor megörültem és szerintem a szemem is felcsillanthatott, de a hirtelen kiegyenesedett hátamat hamar el is engedtem és újra enyhén görbén ültem. Amennyire egészséges. Mondjuk előre is vagyok dőlve, szóval ez lényegtelen. Mikor megkérdezte a koromat és elmondta, hogy ő mennyi akkor hangosan kuncogni kezdtem. Fehér fogaimat megmutatva nevettem. Igyekeztem ezt elfojtani. Nem sértésből nevetek. Szerintem ez aranyos. A külföldiek szoktak tévedni, bár nekünk is vannak nyelvbotlásaink. Mosolyogva, szinte kuncogva mondtam el, hogy én hány éves vagyok:
- Szerencsére az én koromat nem lehet félreérteni. Épp egy évvel vagyok több, mint az általam ismert felső korhatár a felnőttel és a gyerekek között. Azaz 22 éves vagyok. Így mindenhol felnőttnek számítok, bár ezt szerintem nem lehet korhoz mérni. Láttam már harmincéves embert úgy viselkedni, mint egy gyerek. Sajnos vannak olyanok akiknek nem nő be a feje lágya. - igyekeztem nem túl gyorsan, lassabban beszélni, hogy minden szavam érthető legyen és ne keletkezzenek félreértések. Az ilyen helyzetekben előfordulhatnak ilyenek, és ez megnehezítheti valakinek, hogy barátai legyenek és könnyebben alakulnak ki vitás helyzetek is, de szerintem itt nem lesz gond. Igyekszem figyelni Aaron szavaira, egyébként sem vagyok valami nagy vitatkozós és kötekedős típus. Engem nem zavar. Kíváncsian dőltem előrébb és fürkésztem a srác arcát, aki fiatalabb volt nálam, pont úgy, ahogy azt reméltem. Eközben pedig megszólaltam, ismét, bár nem vagyok túlságosan beszédes típus. Nagyobb társaságban biztosan csendben lennék és hallgatnám a többiek csacsogását. Mi több, talán más esetben még egyedül is csendben maradva fojtatnám a pakolást. De nem most. Most kíváncsi vagyok.
- Honnan származol? Ha nem sértelek meg a kérdéssel. Itt éltél már Amerikában, vagy máshonnan jöttél? - egy kicsit zavarban vagyok amiért rajtakaptak az éneklésen, de reményeim szerint erről hamar el is terelődik a téma, amint elkezdünk általánosabb dolgokról beszélgetni. Persze, nem titkolhatom örökké, hogy hogyan énekelek. A nyilvánosság előtt énekelni pedig még nem vagyok kész. Sosem énekeltem még sok ember előtt. Őszintén szólva senki előtt sem, az anyámat leszámítva és azt a két embert akikkel itt a táborban találkoztam. Aaron így már a negyedik ember, és remélem, hogy a szám nem fog tovább nőni egy ideig. Nem érezném jól magam. Legalábbis azt hiszem.

words: 425 music: Aha! note: szórakoztató volt a reagod
made by Rew

Aaron Takeshi

F igyelmem nem lankadt. Rajta tartottam a szememet az idegenen, vagyis, Aaron személyén és hallgattam a szavait. Igyekeztem megérteni mit mond az akcentusával és végig barátságosan rá mosolyogtam. Kicsit furcsa volt nekem. Olyan szétszórtnak tűnt, de az is lehet, hogy csak túlságosan is izgatott vagy zavarban van. Esetleg egyszerre mindkettő. Azt hiszem ettől egy kicsit én is feszengve érzem magamat, de igyekszem ezt nem kimutatni. Kezeimet hátra szeme és úgy támaszkodom az ágy másik végével. Amikor a kontaktlencséjéről szól csak bólintok, hogy rendben, de nem bírok odanézni amikor a szeméhez közelít. Elfordítom a fejemet és közben rögzítem fejemben az új információkat. Nem volt ínyemre ez a szemembe nyúlok dolog, de szerencsére én sosem voltam és remélem nem is leszek szemüveges. Ezt a tisztet meghagyom másoknak. Bár azt mondják, hogy a szemüveg öltöztet, és szerintem sokaknak jól is áll. Mikor a hangokból meggyőződtem arról, hogy már nem turkál a szemében a lencséje után akkor újra felé fordítottam a fejemet és az eltorzult arcomat is igyekeztem kisimítani. Sikerült is. Épp megszólaltam volna amikor ő kérdezett előbb. Nagyon érdekes jellem ez az Aaron. Kissé szórakozott, szétszórt és mintha sok energiája is lenne. De ezzel nincs is semmi gond. Nem panaszkodom róla, mert nincs is miért. Csak növeli a kíváncsiságomat felé és egyre több kérdés jut eszembe amit feltehetnék neki, de egyenlőre ezt nem teszem. Helyette elgondolkozom a kérdésétől, aztán válaszolok neki.
- Ha jól emlékszem láttam egy szobát tele hangszerekkel. Biztos találsz ott neked való dolgokat is. Illetve, volt egy stúdió is és még egy másik terem is. Abban volt színpad és nézőtér. Szerintem nem lesz gond az előadással, a próbákkal és a kellékekkel sem. Nem kell aggódnod. - igyekeztem szavaimat lassan és érthetően intézni. Szeretnék egyszerűen is fogalmazni, de valahogy nem megy egyszerre minden, hogy biztosan megértse amit mondani akarok. Ez az egy hátránya van annak, ha idegen nyelvet beszélsz, de ez mindenkivel előfordulhat. Szerencséje van, hogy vannak emberek akik igyekeznek megértőek lenni, és nem nézik le emiatt. Láttam már, hogy külföldi ember nem tudott boldogulni, mert a másik túl gyorsan beszélt. Ilyenkor kell jó sok pénzért fordítót vinnie magával az embernek. Egy ember aki megértet téged a helyiekkel. Nos, ennek vannak hátrányai is szóval... inkább csendben maradok. Most inkább nekem kellene kérdeznem valamit, de épp az imént felejtettem el azt a sok és általános kérdést ami az előbb még eszemben volt. Í, ez nem valami jó rám nézve, és a beszélgetést, az ismerkedést is hátráltatom ezzel, szóval remélem neki lesznek kérdései. Ha nem, akkor most csendben leszünk egy kicsit. Nem túl jó a zavartságát tekintve, már ha az egyáltalán, de nem tehetek mást. Ezt elszúrtam.

words: 433 music: Aha! note: -
made by Rew