KARAKTER TELJES NEVE: Anami Eichi BECENÉV: Ana, Mimi SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1992.07.28. Tokyo KOR: 21 CSOPORT: Zenészek PLAY BY: Meisa Kuroki
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: Szeme olyan sötét barna, hogy szinte már fekete, a pillantása határozott, olykor kedves, de legtöbbször érzelemmentes. ÉRDEKESSÉG: Semmi ilyesmi de tervezi. ALKATA: Nőies, de kissé csontos. RUHÁZAT: Jöhet minden. A sportostól kezdve a csini cuccokig, és bármilyen színben, bár a rózsaszíntől vakarózik.
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM: Mindenki változik élete során. Azok akiket olyan behatások érnek, mint Anamit, azok pedig sokat változnak. Mindig is egy mosolygós lány volt, aki olyan könnyen megbízott az emberekben, hogy akár az életét is a kezükbe adta volna alig öt perc ismeretség után. Mára már teljesen más a helyzet. Elzárkózik és alig beszél. Zenéivel mutatja ki az érzéseit, amit olykor senki sem ért, de számára nem ez a lényeg. Saját magának zenél, énekel, hiszen úgy érzi, senki sem értené meg őt. Emellett természetesen megmaradt barátságos énjénél, bár mindez csupán álca. Nem vágyik barátokra, de nem is szereti az elutasítást, sem pedig a gonoszságot. Meghallgat bárkit, de ő maga nem fog ódákat zengeni magáról, ezt senki se várja el tőle. HOBBI: Az éneklés és a zene a mindene. CÉLOK: Nincs különösebb célja, csupán normális, nyugodt életet élni.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Árva vagyok. Nem ismertem az igazi szüleimet. Nevelőim sem meséltek róluk. Ha rákérdeztem, hogy hol van anya vagy apa, mindig azt mondták, messze járnak. Árvaházban nevelkedtem sok más gyerekkel magam mellett. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi árva él ezen a földön. Olyan gyerekek, akiknek nincsenek szüleik, nincsen normális életük. Persze, a szerencsésebbeket örökbe adják, akik immár szépszüleikkel élhetnek. Én is azt hittem, hogy szerencsés vagyok, mikor beállított egy pá hat éves koromban és engem választottak. El sem akartam hinni, hogy igazi családom lesz végre. Szinte szárnyaltam a boldogságtól. Végre nem kellett vagy plusz harminc gyerekkel osztozkodnom a játékokon. Szép, de kissé feszült napok jöttek ez után. Meg kellett ismerkednem az új családommal. Mindenki kedves és aranyos volt. Gyorsan beilleszkedtem, nagyon jól éreztem magam velük. Talán két hónapot éltem új családommal, mikor furcsa dolgok kezdtek történni. Kiderült, hogy nevelőapám nem is olyan, mint amilyennek mutatja magát. Minden addigi élményem egy rémálommá vált számomra. Hirtelen fordult velem a világ és én hirtelen változtam meg. Gyermek voltam még, nem tudtam teljesen felfogni, mi is történik, de azt tudtam, hogy rossz. Kiderült, hogy nevelőapámnak van egy betegsége. Kényszeresen szeret kínozni állatokat. Addig nagyon jól bírta ezt titkolni, míg nem kaptam egy kutyát, akit a szemem láttára nyúzott meg élve. Mikor észre vett, engem is bántani akart, de véres kezének hála, meg tudtam tőle szökni, és azonnal szóltam nevelőanyámnak. Őt annyira sokkolta ez a dolog, hogy nem volt képes többet foglalkozni semmivel, csak azzal, hogy férje újra normális legyen, hogy engem visszaküldtek az intézetbe. Onnantól kezdve, nem akartam többet új szülőkhöz kerülni. Rájöttem, hogy nem is olyan szuper, meg jó, ha vannak nevelő szüleid. Mindent megtettem azért, hogy ezek után minél kevesebb időt töltsek el egy családnál. Mindenki életében van egy sötét lyuk, amit nem tud egykönnyen betemetni. Nevelőszülők jöttek mentek, én pedig az évek alatt eltávolodtam a társaimtól. Csendesebb lettem, már nem érdekelt semmi, legalább is kívülről. Csak a zenének szenteltem minden figyelmem. A tanulmányi eredményeim nagyon lesüllyedtek a béka feneke alá. Csakis a dalok, segítettek nekem túlélni a napokat. Tizenöt éves koromban, a nevelők Amerikába küldtek, hogy ott próbáljanak belőlem embert faragni, de ott sem változott a hely. A nyelvet gyorsan megtanultam, de nem sűrűn társalogtam a többiekkel. Egy idő után kezdtem egyre nyíltabban közelíteni a nevelőkhöz, hiszen ennyi év után rájöttem, hogy nem mindenki olyan rossz, mint első nevelőapám. Tizenöt éves koromban, megtaláltam a tökéletesnek hitt családot. Vagyis ők találtak rám. A nevelők úgy gondolták, hogy jó lenne, ha egy doktorhoz kerülnék, vagyis pszichiáterhez, aki tudna nekem segíteni. Egy fél évről volt szó eleinte, de mikor lejárt a fél év, a család aláírta a papírokat, amivel örökbe fogadnak. Így lett egy anyám, apám és egy bátyám, akivel eleinte jól megértettük egymást, de az évek során, lassan kezdtünk elhidegülni egymástól. Nevelő szüleim meglátták bennem a tehetséget a zenéhez, ezért beírattak egy táborba. Úgy gondolták ez jót tenne a szociális életemnek is. Hátha sikerül olyan barátokat találnom, akik megérthetnek. Nagy bánatomra, bátyámat is velem küldték, hogy figyeljen rám.
Marco Lanter
»Hozzászólások száma : 139 »Join date : 2013. Nov. 24. »Kor : 33 »Tartózkodási hely : Summer Camp
Tárgy: Re: Anami Eichi Pént. Nov. 29, 2013 10:07 am
Üdv köztünk! Remélem jó sok barátra lelsz nálunk a táborban! Foglalj avit és nyomás játszani!