Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Karina Mooser

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég




TémanyitásTárgy: Karina Mooser   Vas. Jan. 26, 2014 12:20 am



♦ KARINA MOOSER ♦

♦ ♦ 19 ♦ ♦ ♦ 1995. 05. 15. Olaszország; Velence ♦ ♦ ♦ Lány ♦ ♦ ♦ Sport ♦ ♦ ♦



♦ ♦ JELLEM ♦ ♦
Azt hiszem, nehezen meghatározható személyiség vagyok. Még én sem tudom igazán jellemezni önmagam, úgy érzem, sok minden képes befolyásolni a hangulatomat, és tetteimet. Alapvetően nem vagyok egy bő szavú lány, és kicsit magamnak való is vagyok. Kevés emberrel találom meg a közös hullámhosszot, és még kevesebb embert fogadok a bizalmamba. Ennek nem az az oka hogy nem szeretnek, mert voltaképpen szerethető vagyok, és a legkevésbé sem ellenséges, csupán egyedi vagyok és van egy saját kialakított kis világom, ennyi az egész.
Imádok olvasni. Már egészen kicsi korom óta falom a könyveket, főleg a régebbi irodalmi alkotásokat. Élek-halok Poirot-ért és az utánozhatatlan Sherlock Holmes-ért. Míg a többi kisiskoláslány álma a smink és a babák voltak, az én életem a drámából és a krimiből állt ki, és volt, hogy detektívnek öltözve mentem iskolába is. Igen, kicsit rút kiskacsa voltam, viszont én így éreztem jól magam.
A másik szenvedélyem, az olvasáson kívül, a sport. Ez azt hiszem, négy-öt éve lépett az életembe, és mára már nem telik el úgy nap, hogy ne edzenék legalább fél órát.
Ami a művészetet illeti... sosem voltam egy túl kreatív személy. Kiskorom óta a legnagyobb teljesítményem rajzból egy pálcikaember felvázolása. Nem érdekel igazán a divat, sem az, hogy elegánsan öltözködjek, mindig is szerettem az egyedi cuccokat és sosem ügyeltem arra hogy a színek hajszálpontosan passzoljanak egymáshoz. Amúgy meg, egy cseppet sem vagyok realista. Mindig is nagy képzelőerővel rendelkeztem, és illúziókat tápláltam. Vallásosnak sem igazán mondhatom magam.
Szóval alapjáraton egy céltudatos és nagyra törő, felfedezni vágyó tizennyolc éves lány vagyok, aki mindig is érettebb volt a koránál. Szeretem a természetet, és a csodákat, rajongok a mesékért, és vidáman állok mindenhez. Talpraesett vagyok, és kitartó, szeretem az újdonságokat, és imádom az egyedi dolgokat. Mindenben a cselekvésre törekszem, és szeretem a spontán dolgokat, szeretek mindent kipróbálni. Azt hiszem, elégé idealista vagyok, és a sok főhősnőm által feminista is.

♦ ♦ KÜLSŐ ♦ ♦
Szeretem a pasztellszíneket, ezekből is áll ki a ruhakészletem. Imádok mindent ami régi, klasszikus, vintage, és főként - egyedi. Ódzkodom a divattól és a tömegcikkektől.
Az ember azt hinné, mivel sportoló vagyok, akkor már rögtön lazán és igénytelenül, sportosan is öltözködöm, de valójában ez egy cseppet sem tükrözi az igazságot. Igazából az esetek 90%-ban ruhát hordok, és szoknyát, a magassarkúkért pedig szintén rajongok.
A szemeim kékek, a hajam pedig természetes szőke és hullámos, télen pedig az arany árnyalata is játszadozik lágy tincseimen. Nincs ékszerem, és semmi mesterséges bizbaszom. A magasságom 166 centiméter (részben ezért is hordok magassarkút szinte mindig) a súlyom pedig 54 kg.



♦ ♦ FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ ♦ ♦
Amitől fél: Világvége, pókok, hogy sportolás közben lesérül, egyedül hal meg kilenc macskával öregen

Amiben kiemelkedő: Lövészet, íjászat, saját stílusérzék kialakítása, képzelgés, empátia, tanulás, evés, sütés

Amiben rossz: Rajzolás, éneklés, beszédesség, nyitni mások felé, sminkelés, főzés


♦ ♦ MÚLT ♦ ♦
Itáliában születtem, 1996 nyarán, Velencében. Itt, a lagúnák királynőjében éltem egészen négy éves koromig Matthew Mooser befektető, és Emily Sanders ápolónő és misszionárius második gyermekeként. Talán ez az időszak, ez a négy év volt a legszebb az életemben... Édesapám olasz, édesanyám pedig spanyol származású. Mikor aztán betöltöttem a negyedik évemet, Kaliforniába költöztünk, San Diego-ba, pontosabban. Hatalmas ugrás volt ez az eddigi viszonylagos normálisnak mondható életünkhöz képest, főleg, hogy rá egy évre a szüleim elváltak egymástól. Szörnyű, zavaros időszak volt ez az életemben. Édesanyámmal éltem egy ideig egy bérlakásban, ám a mániákus depressziója miatt elég kemény neveltetésben volt részem. Így hát, kilenc évesen apám magával vitt Dél-Ausztráliába az otthonába, egy Adelaide Hills-i farmra, ahol még saját kengurum is volt. A nővérem, Léda, aki három évvel volt idősebb nálam, anyánkkal maradt San Diegoban. Nagyon keveset láttam ezután... és nagyon nehéz volt nélküle. Igazából eleinte nem jöttünk ki túl jól egymással, de ahogy telt az idő, és felnőttünk, a válás után valahogy jobban összekovácsolódtunk, hiszen egymásra lettünk utalva, míg anyánk éjszaka ki-ki maradozott otthonról, vagy kaja és egyéb dolgok nélkül "otthon" hagyott minket egyedül, a nagy nyüzsgő városban.
Mikor tizenegy éves voltam, édesapám újranősült, a nevelőanyám pedig Kaaren Mooser lett - így kaptam két mostohatestvért, és három év elteltével még két féltestvérrel is megáldott az élet. Velük négyükkel igazából sosem értettük meg jól egymást, mindig is kívülállónak éreztem magam, annak ellenére, hogy velük éltem, és velük osztottam meg mindenemet. Ami Kaarent illeti, egy cseppet sem hasonlított a mesebeli boszorkákra, vagy sárkányokra, egy csupa szív nő volt velem mindig is, aki voltaképpen anyám helyett anyám volt, és jobban bánt velem, mint Emily valaha is. Igazából édesanyám miután apám magával vitt Adelaide Hills-be, megutált. Mintha én tehettem volna arról, hogy nem törődött velem... Léda is csak azért maradt mellette, hogy gondját viselje, ezzel pedig teljesen kiszakította magát az életemből.
Teltek az éveim, és semmi érdekes nem történt velem. Egyszer be akartak futtatni mint modellt, és lehetőségeket kínáltak számomra, de én nem akartam élni velük. A gimnáziumi éveim átlagosak voltak, és magányosak. Én voltam a különc lány, aki folyton tanult és olvasott, és nem követte a divatot. Pasim sem volt, így halálra voltam ítélve, olyan volt mintha nem is léteztem volna. Persze mint minden fiatal, én is jártam szórakozni, nem voltan lúzer, sem nyomi, de nem voltak futó kalandjaim, és önkívületi pillanataim. Az igazat megvallva... még csak nem is csókolóztam sohasem. Lehet túl sok regényt olvastam, és nagyon is beletemetkeztem az elképzelt világomba... talán alaptalanul dédelgetem a nem létező hercegem ábrándját oly hűen... nem tudom. Mindenesetre mindig is úgy véltem, sosem szabad alább adni, és egy férfinak ki kell érdemelnie küzdelemmel egy nő figyelmét, fizetségét.
Ha már a hobbijaimnál tartunk - tizennégy éves koromban (igazából magam sem tudom, minek volt köszönhető ez a szokatlan elhatározás) úgy döntöttem, íjászatot és lövészetet szeretnék tanulni. Nem gondoltam volna, hogy nem csak egy múló gyermeki hóbort lesz, de pár év múlva, ahogy telt az idő, már verseny szinten űztem ezeket a sportokat. Egyszer otthon gyakorlás közben meg is sebeztem magam. Nem tudtam, hogy tilos fára lőni, így hát azzal a lendülettel, ahogy elsült a fegyver, a golyó visszapattant a kéregről, és egyenesen a hasamba fúródott, a mellem alatt. Azóta is ott éktelenkedik a seb a bőrömön, és én mégsem rémültem meg. Sőt, azóta újabb és újabb dolgokat próbáltam ki, az ejtőernyőzéstől kezdve a jet ski-ig egy csomó mindent - a vízen, a levegőben,  bárhol, a lényeg az, hogy extrém legyen, és adrenalinnal töltsön el.
Mikor a tizennyolcat betöltöttem, visszaköltöztem az Adelaide-i Semaphore Beach-ről Kaliforniába, egész pontosan ezúttal Long Beach-be. A nővéremmel ezután újból sikerült egymásra találnunk, és a kapcsolatunk is egyre javul, mostanra pedig már majdhogynem az egyetlen és legjobb barátnőm is egyben, ami hatalmas ugrás ahhoz képest, hogy szinte egy évtizedig majdhogynem ismeretlenek voltunk egymás számára. A költözés után sok randit próbált beiktatni az életembe Leda, de mondanom sem kell, egyik taggal sem találtam a közös hangot. Igazából nem is vágytam rá, a legfőbb célom az volt, hogy ápoljam a kapcsolatunkat a nővéremmel, hisz sok bepótolni valónk volt. Mindemellett állásinterjúkra jártam, újságíró akartam lenni - és fel is vettek az egyik szerkesztőségbe.
Az egyik munkanapomon találtam rá egy cikkre az újságban - Napa városában tehetségfejlesztő tábort hirdettek, nekem pedig több sem kellett, rögtön csomagoltam, hogy sporttudományomat fejleszthessem egy kis kiruccanás kíséretében - no meg persze ez egy kitűnő lehetőséget adott Leda és számomra az élményszerzéshez.


♦ ♦ Play by - Teresa Mary Palmer ♦ ♦
Vissza az elejére Go down
Lionel Jones
Admin
avatar


»Hozzászólások száma : 172
»Join date : 2013. Nov. 11.
»Tartózkodási hely : A tábor

TémanyitásTárgy: Re: Karina Mooser   Csüt. Jan. 30, 2014 3:49 pm

Üdv nálunk Karina! Nagyon tetszett a karakterlapod. Igen kidolgozott és szórakoztató



Foglalj avatart, ha még nem tetted meg, és irány a játéktér!
Kérlek, ne haragudj a késői elbírálásért!

~~¤Summer Camp¤~~



Lionel Jones
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://summercamp.hungarianforum.com
 

Karina Mooser

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Off topic :: Archívum-