Rhys & Odett

Love at first sight?!

A Nap még alig emelkedett a horizont fölé, amikor hangtalanul kimásztam puha ágyamból, és ügyelve, hogy szobatársamat ne riasszam fel, összeszedtem a cuccaimat és a fürdő felé vettem utam. Egyik nap sem alszom tovább hajnali négynél, de fél hatig álmatlanul forgolódom, vagy elmerengve bámulom a plafont, csak, hogy csináljak valamit és teljen az idő, mert korábban azért mégse szeretnék felkelni. Így sem kellemes, és mindennap kellőképpen nyúzott is vagyok, de altató nélkül nem sok esélyem van a megfelelő mennyiségű alvás kivitelezésére, a gyógyszerekből viszont egy életre elegem van. Inkább sétálgatok zombiként, de egyetlen pirulát se lássak!
A hideg víz bőségesen záporozott bőrömre a zuhanyrózsából, mire egy pillanatra kellemetlen borzongás futott végig rajtam, de ez az érzés hamar átváltott kellemes bizsergésbe, majd amikor kiléptem a zuhanyból jóleső melegség áradt szét testemben, újult erővel töltve fel azt.
Jó szokásomhoz híven nem vacakoltam sokat az öltözködéssel; mivel futni készültem, egy egyszerű tréningnadrágot, trikót, arra pedig egy vékonyabb pulcsit húztam, aminek ujjait könyékig feltűrtem. Rendetlen, kissé kócos tincseimet sokadik próbálkozásra sem sikerült egy kontyba erőltetni, mire halk sóhajtással, de annál hevesebb mozdulattal bontottam ki hajam, amiből pár szál az ujjaim közt maradt, majd végül, valamivel ügyesebben lófarokba fogtam össze a próbálkozásaimat megszenvedő, de még megmaradt tincseimet.
A fű még nyirkos volt, és csúszott cipőm talpa alatt, ezért a tó partja helyett az erdőt választottam úti célnak, ahol az ösvényeken nem állt fenn az említett probléma. Különösebb bemelegítés nélkül indultam útnak, de elég lassú kocogással indítottam, ami bőven elég felkészülést jelentett. Fokozatosan gyorsítottam a tempót, míg elértem általános futósebességemet, ami, mivel nem volt túl lassú, rövid úton lefárasztott, de pont ezért próbáltam minél tovább tartani. Nem akartam beismerni, de szinte biztos voltam benne, hogy megfelelő mennyiségű edzés után meggyőzhetem az orvost, aki erre újra engedélyezi a táncot. Azzal már nem számoltam, hogy talán az orvos sem hülye, és nem ok nélkül tiltott el a megerőltetőbb sportoktól.
Észre sem vettem, mikor gyorsítottam fel ennyire, de majdhogynem teljes erőkészletemet bevetve rohantam, amikor hirtelen, éles szúrást éreztem oldalamban. Szemeim kikerekedtek, fogaimat összeszorítva próbáltam elfojtani kikívánkozó sikolyomat, de nem sikerült. Egyik kezemet oldalamra szorítva a fájdalomtól összegörnyedtem. Még térdelő helyzetben is meg kellett támaszkodnom, amikor pár másodpercre elhomályosult látásom, de pár mély lélegzetvétel után kezdtem úgy érezni, a nehezén már túl vagyok, és lassan felállni is képes leszek.