Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Asztalvadászat - Richard & Teanna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Szomb. Ápr. 26, 2014 10:55 pm

Beléptem az étkezőbe és óvatosan körül néztem. Ismerős arcok után keresgéltem. Vagy legalábbis egy ember volt, akit próbáltam a tekintetemmel megtalálni valamiért. Egyszerűen csak képtelen voltam nem körül nézni. Nem, mintha arra számítottam volna, hogy itt lesz.
Mélyen beszívtam a levegőt, és úgy tettem, ahogy egy magabiztos ember viselkedett volna. Vagy legalábbis remélem, hogy úgy tettem. Kihúztam magamat és a tálcámra ételt pakoltam, majd azon gondolkodtam, hogy mégis hova ülhetnék. Ahogy láttam szinte mindenkivel beszélgetetett valakivel. Nem, mintha nekem az lenne a célom, hogy egy magányos emberhez sétáljak. Elvégre még mindig azért jöttem ide, ebbe a táborba, hogy egy újféle módon közelíthessek a világhoz. Hogy végre mások szemében ne láthatatlan vagy egy szegény kislány legyek, hanem... csak valaki más. Nem, mintha az, hogy az első könyveimet, amiket kiadtam nem arról árulkodtak volna, hogy én igenis szerencsés vagyok. Persze, hogy nem arról árulkodtak. Mert sokszor nem az számít, hogy valaki mennyit ért el a munkájában, hanem hogy milyen testtartással sétál egy teremből a másikba, és hogy ott mennyi emberrel találkozott és beszélgetett. Ezek azok a dolgok, amik számítottak a társaságban. Mert, ha csak valaki nem olvasott tőlem könyveket és tudja hogyan nézek ki, a sikereim semmit sem értek. Úgyhogy megálltam a falnál és óvatosan körül néztem, vajon melyik asztalhoz is kéne ülnöm. Megpróbáltam a legszimpatikusabb csoportot vagy éppen csak embert kiválasztani.
Azonban, lévén, hogy az egyhelyben állás egyáltalán nem segített engem, lassan elkezdtem az asztalok között sétálni. Az volt a tervem, hogy rögtönzésszerűen fogom kiválasztani az evőpartneremet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Vas. Május 11, 2014 5:24 pm


Teanna && Rich

Már megszoktam, hogy állandóan egyedül ebédelek. Mindig ez van. A gimnázium elvégzése után valószínűleg minden nyominak titulált ember, akinek egy barátja sem volt, talál valakit magának, aki legalább tíz percen keresztül elviseli. Aztán barátok lesznek. Nálam ez valamiért nem így van. Az étkező teli, én egyedül ülök, de ha valaki rám néz, úgy dönt, inkább állva fogyasztja el az aznapi ebédjét. Ez nem tudom, miért van. Tény, hogy túl sok rajtam a tetkó, de attól még nem nézek ki semmiféle bérgyilkosnak, vagy mit tudom én. Összezavarnak az emberek. Próbáltam megérteni őket, próbáltam megfelelni, de végül csak hülyét csináltam magamból. Vizslatom a körülöttem lévőket, látom, ahogy elfordulnak, mikor észreveszik magukon a pillantásom. Talán csak hallucinálok, kevertek valamit az italomba, vagy talán ez tényleg a valóság. Talán a fejem tetejére van írva, hogy „unalmas vagyok, visszataszító, ráadásul még meleg is, nehogy szóba merj állni velem”, vagy valami hasonló. Nem érdekel, már nem. Én akkor is itt fogom megenni az ebédem, ha valaki emiatt rosszat fog álmodni. Ha egyedül kell lennem, akkor egyedül leszek, bár még mindig nem értem, hol lehet ilyenkor a húgom. Naponta körülbelül egyszer látom, akkor is csak egy sima „szia” erejéig. Mintha nem is a testvére lennék, hanem valami idegen.
Leejtem az almám, elgurul. Már épp állnék fel, hogy elkapjam, mikor észreveszem, hogy valaki lábánál megáll. Inkább visszaülök, megvárom, amíg az illető odébbáll. Ha szerencsém van, akkor nem veszi észre, és megehetem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Vas. Május 11, 2014 5:59 pm

Nem tudom, hogy mért volt olyan nehéz számomra megtalálni a legszimpatikusabb baráti kört, ahová talán betudnék illeszkedni. Lehet csak túl sokan voltak, vagy túl elvontnak tűntek, nem tudom. Mindenesetre eltökélt szándékom volt, hogy valakihez le fogok ülni. A kérdés már csak az volt, kihez?
Még egyszer körbe pillantottam, miközben az asztalok között sétáltam, és már találtam is pár embert, akikhez csatlakozhatnék, mikor megéreztem, hogy valami neki gurult a lábamnak. Lenéztem, és egy alma volt az, akinek a gazdáját azt hiszem rögtön meg is találtam. Egy tetovált fiú volt az, sejtésem szerint. Hiszen ő volt az egyetlen, aki készült felállni, mikor a gyümölcs nekem gurult. Úgyhogy lehajoltam az almáért és felvettem. Odasétáltam a sráchoz és kedvesen mosolyogva felényújtottam.
- Azt hiszem, ez a tiéd – adtam oda neki, majd eszembe is jutott egy ötlet. Igaz, én egy baráti csoporthoz, vagy valami ilyesmihez akartam oda ülni, ez az ember meg szemmel láthatóan egyedül ebédelt, de nem érdekelt. Nem fogom csak azért kizárni a barátkozás lehetőségét, mert őt nem veszi körül minimum öt ember. Márcsak azért sem, mert eddig én sem voltam az a nagy társasági ember. Csupán azt reméltem, hogy beszélni is képes leszek hozzá, lévén, hogy sosem tudtam normálisan viselkedni a fiúk közelében. Eddig csak néhány kivétel volt, akikkel rögtön megtaláltam a közös hangot.
- Nem bánod, ha leülök melléd? - kérdeztem barátságosan mosolyogva. Ez eddig jó volt. Tökéletes. Egyre jobban megy nekem a más emberekhez való beszélés. Ha pedig igent mond, már csak egy jó témát kéne feldobnom. - Új vagyok még a tábornál – tettem hozzá nem tudom, miért. Szerintem ez elég egyértelmű volt a számára. Már csak azt reméltem, hogy ő nem azért ül egyedül, mert senkivel nem akar együtt enni. Mert, ha igen... Nos, az eléggé kínos lenne a számomra. Őszintén nem akartam rögtön úgy kezdeni a napomat a táborban, hogy egy ember rögtön elutasítja a barátkozással kapcsolatos szándékaimat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Vas. Május 18, 2014 8:41 pm


Teanna && Rich

Akkor most mi van? Mosolyog. Összezavar. Kezembe veszem az almát, majd elmotyogok valami köszönöm félét. Nem látom az arcom, csak remélni tudom, hogy az meglepettség legkisebb jelei sem látszódnak rajt, ugyanakkor bunkónak, érzéketlennek sem akarok tűnni. Talán végre a Sors felém sodort egy olyasvalakit, akinek halvány fogalma sincs egyelőre arról, hogy mennyire tehetséges vagyok a dolgok elcseszésében, és képes szóba állni velem. Egyelőre.
- Nem bánom, ülj csak le – erőltetek magamra egy félmosolyt, majd az almámat kezdem enni. Kezdésnek megfelel. Az elkövetkezendő hatvan másodpercben pedig minden bizonnyal el fog dőlni, hogy marad-e a lány, esetleg úgy dönt, továbbáll. Gyerünk, Cook, próbálj meg gondolkozni! Beszélj! – Ami azt illeti, én is csak nemrég érkeztem. Neked eddig hogy tetszik? – remek, már két épkézláb mondatot is sikerült kinyögnöm egy levegővétel alatt. Tulajdonképpen ez már egész jó. Talán még arra is van esély, hogy lesz ebből valami beszélgetés dolog is. Talán.
Körbenézek, hátha találok valami izgalmas dolgot, esetleg valakit, akiről beszélni lehet, de egyre csak az jár a fejemben, hogy be kellene mutatkoznom. Elvégre senki nem szeret egy olyan emberrel szóba elegyedni, akinek még a nevét sem tudja. Vagy igen? Azt hiszem, az ilyen esetekben lenne szükségem egy „Hogyan beszélgessünk normálisan”, vagy egy „Hogyan ne legyünk unalmasak” című könyvre, de persze senkinek nem szokása venni a fáradtságot, hogy írjon egy ilyesmit a magamfajtának. De miért? Arra nem gondol senki, hogy esetleg az embernek eszébe juthat huszonegy esztendősen nekiállni barátokat szerezni. Vagy valami ilyesmi.
- Egyébként Richard vagyok, de ha a teljes nevemen szólítasz, az olyan, mintha mérges lennél rám, szóval csak Rich – mutatkozom be végül, miután az összes egyéb ötletemet elvetettem. Ha már az elején lelövöm a béna poénjaimat, akkor tuti, hogy ennek is lőttek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Vas. Május 18, 2014 9:47 pm

Nem is vettem észre, hogy egészen eddig visszafolytottam a lélegzetemet. Ahogy azt sem, hogy mennyire meg tud nyugtatni engem a tudat, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki zavarban van. Nem, mintha ez egy olyan dolog, aminek annyira nagyon örülnöm kéne. Ráadásul még mindig nem voltam teljesen könnyed, hiszen még nem is ismertem őt vagy valamit, és ki tudja, hogy mennyire akar, majd velem beszélgetni. Mindenesetre leültem az asztalához, és boldoggá tett a tudat, hogy nem zavart el, vagy valami. Tulajdonképpen egészen normálisnak tűnt számomra.
Miközben nekem tett fel kérdéséket, elkezdtem enni, és miután elrágtam az ételemet válaszoltam neki.
- Szerintem nagyon jó a tábor. Bár még nem sok mindent láttam belőle – feleltem egy csöppet nyugodtabban és egyben vidámabban is. Az arcomra még egy álmodó mosoly is került, amint arra emberre gondoltam, akivel az erdőben találkoztam. Tulajdonképpen beszélni is akartam róla egy embernek, többet megtudni róla. De egy idegent még sem támadhatom le kérdésekkel? - Meg csak néhány emberrel találkoztam itt, de ők mind kedvesek voltak – tettem hozzá. Ismét, fogalmam sincs miért. Azt hiszem, most teljesen úgy tűntem, mint aki a zavartból hirtelen ábrándozó tinilány képett vágott, amit igazán nem kéne tennem. De hát ki hibáztathatna érte? Elvégre alig pár órája voltam különválva tőle. Úgyhogy inkább megpróbáltam kijózanítani magamat, és kedvesen a fiúra mosolyogtam, hogy értse, őt is beleszámítottam a rendes emberek közé. Ezt egyrészt azért is tettem, hogy ne küldjön el vagy tartson valami bugyuta embernek, másrészt azért is, mert a beszélgetésünk elején eléggé zavartnak tűnt ő is. Persze az is megtörténhet, hogy tévedtem, és csak magamat akartam megnyugtatni, hogy nem én vagyok az egyetlen bénaság e földön.
Ezután sikerült ismét megnyugodnom, főleghogy nem tűnt úgy, mint aki hirtelen el akar küldeni, hanem meg is próbált beszélni hozzám, és még be is mutatkozott. Amit én, bolond módon, nem tettem meg.
Szélesen elmosolyodtam, mikor befejezte a bemutatkozást.
- Hát legalább most már tudom, hogy hívjalak, ha valamiért mérges lennék rád – jegyeztem meg jókedvűen, mindenféle gúny nélkül a hangomban. Közben reménykedtem benne, hogy ő sem értette félre a viccemet. - Én pedig Teanna Light vagyok. De a barátaimnak csak An vagy Anna, szóval akár úgy is hívhatsz – tettem hozzá. De miért? Most komolyan, miért? Nem volt ez egy kicsit túl gyors, hogy rögtön a barátomnak szólítsam? Elvégre, lehet csak kedvességből engedte meg, hogy ide üljek és igazából eléggé furcsának tart, vagy bénának. Meglehet, hogy esze ágában sincs barátkoznia velem. Ráadásul ez egyértelműen egy kétségbeesett kiáltásnak tűnt a barátkozásra... A fenébe is. Nem hiszem, hogy az emberek így szoktak barátkozni. - Egyébként te melyik csoportba tartozol? - kérdeztem, és közben folytattam az evést. Nagyon reméltem, hogy nem tart furcsának. Mert én jelenpillanatban nagyon is annak tartottam magamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Vas. Jún. 08, 2014 5:08 pm


Teanna && Rich

Szórakozottan forgatom magam előtt a félig elfogyasztott piros színű gyümölcsöt, miközben a velem szemben ülő lányra koncentrálok. Ez egy kicsit olyan, mintha bámulnám, amiről egyébként szó sincs. Csupán próbálom eldönteni, hogy mégis mi a fenét kellene gondolnom erről a helyzetről. Beszélgetnünk kellene, ez már egészen biztos, de ki kell találnom, hogyan kerüljem el a szokásos kínos csendet, amíg kitalálok valami épkézláb témát, amiről beszélhetünk.
- Nagyjából én is így vagyok ezzel. Csak pár napja vagyok itt, ez még nem elég egy konkrét vélemény kialakításához – mosolygok a lányra, majd folytatom az almám majszolását. Az eddig megismert emberekről én nem beszélek, hiszen belőlük összesen kettő van, ha mostani beszélgetőtársam nem számolom bele, elvégre őt még nem igazán ismerem. Ebből a kettőből a húgomat levonhatjuk, őt azelőtt is ismertem, a szobatársamról pedig nem igazán érdemes beszélni. Szóval már le is csökkent az ismer emberek száma egy szép, kerek nullásra. Erről nincs mit megvitatni.
Ugyan nem ártana összeülni néhány zenésztársammal, de valószínűleg még nekik sincs túl sok kedvük velem lógni. Talán lehetne róla szó, ha nem így néznék ki, nem kellene mindent harapófogóval kihúzni belőlem, illetve nem utolsó sorban a bőröm alatt is pénz lenne, de amúgy felejtős a dolog. Mindenképp össze kellene szednem magam egy kicsit, nem ártana az sem, ha az a nulla elkezdene felfelé növekedni. Bár az utóbbi valószínűleg már akkor megtörténik, ha felállok ettől az asztaltól, hisz’ ez a lány egyáltalán nem hasonlít a szobatársamra, akit viszont tényleg nem érdemes számításba venni.
- Nem szeretem, ha így hívnak, szóval majd próbállak nem felmérgesíteni – mosolygok tovább. Még az is jobb, ha valaki a vezetéknevemen szólít ahelyett, hogy a teljes keresztnevem használná.
- Rendben, bár valószínűleg erős késztetést fogok érezni arra, hogy Teának hívjalak. Majd szólj rám, ha véletlenül kicsúszik – nevetek fel, s reménykedem, hogy nem szúrtam el ezen kijelentésemmel a dolgot. Elvégre ha megengedi, hogy úgy hívjam, ahogy a barátai szokták, akkor az már egy egész jó pont, nem?
- Zenész vagyok. Vagyis inkább csak szeretnék lenni – forgatom meg a szemeim, hiszen jelenlegi tudásom alapján nagyon messze vagyok attól a ponttól, amikor már nyugodtan nevezhetem így magam. – És te?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Vas. Jún. 08, 2014 10:04 pm

Őszintén kezdtem megkedvelni a srácot. Igaz, eddig szinte mindenkit könnyen megkedveltem. Nem is emlékszek senkire, aki iránt ne éreztem volna így. Valószínűleg, ahhoz hogy valaki kiérdemelje a nem tetszésemet, minimum másokat kéne vernie, vagy gyilkolnia. Vagy legalábbis valami ilyesmit kéne csinálnia. Ráadásul ő még olyan nyugalmat is árasztott, leginkább azért, mert... nem is igazán tudom, hogy mért. Talán, mert megmentett attól, hogy tovább körözzek az ebédlőben, lehetséges barátjelöltek után kutatva.
Miközben pedig őt hallgattam, tovább eszegettem. Valamiért nagyon örültem annak, hogy nem egy nagy baráti társaság mellett döntöttem. Még, ha ki is akartam végre törni a csigaházamból. Ráadásul ha úgy vesszük, már ez haladás volt. Máskülönben egész biztosan leültem volna egy elhagyatott asztalhoz és ott eszegettem volna, azon merengve, vajon mért nem vagyok képes másokkal kommunikálni vagy legalábbis oda menni hozzájuk.
- Ez igaz – értettem egyet vele. Nem akarván a tudomására hozni, hogy én inkább a „meglátnak, kedvesnek tűnsz, ezek után nagy eséllyel az is maradsz a szememben” típusú ember vagyok. Talán egy csöppet naiv voltam ezzel kapcsolatban, de nem tehettem róla.
Visszamosolyogtam, mikor azt mondta, hogy megpróbál nem felmérgesíteni.
- Rendben van. Majd akkor én meg Richardnak szólítalak – vicceltem, miután rájöttem, hogy csak hülyéskedett. - De amúgy Tea sem baj, csak azt nem annyira szeretem – tettem hozzá, továbbra is vidáman. Csak azt reméltem, hogy továbbra i tudni fogunk valamiről beszélni. Bár már kezdett kevésbé nehezebb lenni, hiszen nem éppen úgy nézett ki, mint aki a közeljövőben el akar küldeni. Szerencsére. Elvégre nem úgy tűnt, hogy ez csak egy erőltetett nevetés volt, ahogy úgy sem, mintha csak szimplán kedves lenne, de közben megpróbál minél hamarabb eltávolodni tőlem. Vagy legalábbis remélem.
- Hé, biztos, hogy sikerülni fog – mondtam a szemforgatása miatt. Hát nem én vagyok az optimisták királynője? De igen, és egy jó okom is van rá. Ráadásul nem hiszem, hogy olyan rossz lenne abban, amit csinál. - Én író vagyok, már csak arra kell törekednem, hogy tehetségesnek is nevezhessem magamat – feleltem. Nem akartam azt mondani, hogy művész, mert attól néha mindig a festők meg ilyenek jutnak eszembe. Az pedig én egyáltalán nem vagyok. Ha akarnék, valószínűleg benevezhetnék a világ legrossz festménye című versenyre, és megnyerném az első helyet. Már, ha létezne ez a verseny.
- Egyébként milyen hangszeren játszol? - kérdeztem. Elgondolkodtam, vajon melyik is illene hozzá, de nem voltam képes rájönni. Olyan sokféle van a világon, hogy egyszerűbb, ha csak kivárom a válaszát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Szer. Jún. 18, 2014 7:22 pm


Teanna && Rich

Nem kellene ennyire túlkomplikálnom a dolgokat. Valószínűleg sokkal könnyebben menne ez a beszélgetés, vagy talán egy másik is, ha nem gondolkodnék állandóan azon, mit mondhatnék, kérdezhetnék. Zenélni is csak spontán szoktam, ha százszor átgondolom a dolgot, akkor a végére az már nem is én vagyok. Persze, nem kezdhetem el az étkező közepén hirtelen énekelve közölni a dolgokat, néhány gitárhúr megpengetését sem értené meg valószínűleg rajtam kívül senki, de talán van másik lehetőségem. Az órámra még nem néztem – ehhez esetleg elég erősen hozzájárulhat a tény, hogy nincs is -, ezért fogalmam sincs, mennyi ideje csatlakozhatott hozzám a lány, de már elégnek tűnik ahhoz, hogy ne akarjon egy másodperc múlva továbbállni. Talán tényleg kipróbálhatnám ezt a spontán dolgot.
- A Richard olyan komoly név. Ha nem azért szólítanak valakit így, mert rossz fát tett a tűzre, akkor azért, mert olyan fura öltönyös ember, aki rohadtul gazdag. Én az utóbbi határozottan nem vagyok, de az első variáció viszont elég sokszor érvénybe lép – közlöm mosolyogva. Ez igaz, még akkor is, ha csupán a húgomra érvényes, mivel egész eddig ő volt az egyetlen olyan ember, akinek a nap huszonnégy órájában el kellett viselnie.
- Szerintem cuki – vonom meg a vállam. – Sokkal jobb, mintha olyan neved lenne, mint egy sittesnek. Ráadásul valamilyen mesében is így hívnak valakit, bár erről a húgom többet tudna mondani – teszem hozzá. Az én tudásom a meséket illetően csupán a Tom&Jerry-ig jut el, bár abban is összekeverem néha, hogy melyik a macska, melyik az egér. Sőt, régebben meg voltam győződve arról, hogy a macska túl kanos, azért hajkurássza folyton szegény egeret... Oké, ezt inkább hangosan nem említem.
- Nekem sikerülni fog, te meg tehetséges vagy – mosolyodom el újra, hisz’ tényleg jó lenne már elkezdenem hinni magamban, ami a mondatom első felét illeti. Amúgy sem hiszem, hogy meg kellene osztanom a túlságosan pesszimista gondolkodásmódomat. – Amúgy meg, ha kiadják a könyveidet, akkor egy vevőd már biztosan van – közlöm vidáman, s remélem, hogy megérti a célzást. Egyáltalán nem olyan embernek tűnik, akinek a művéért nem érné meg pénzt költeni.
- Próbálkoztam már a zongorával, de úgy döntöttem, hogy az nem igazán illik egy agyontetovált taghoz, szóval a gitár jobban megy – válaszolok, majd az asztalra könyökölve beletúrok a hajamba, hogy álljon valahogy. Nem mászkálhatok egész nap fésűvel, a sapkát meg inkább hanyagolnám kánikulában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Kedd Jún. 24, 2014 9:38 pm

A mosolyom egyre csak szélesedett, ahogy tovább hallgattam, miközben belül szinte már örömömben táncikáltam – valamilyen béna módon, mert nem vagyok valami jó táncos – azért, mert végül is sikerült valahogyan elbeszélgetnünk egymással és nem bizonyultam teljesen barátkozásra és beszélgetésre képtelen emberként. Csupán majdnem, mert szinte teljesen biztos voltam benne, hogyha bármilyen nagy csoporthoz odatolakodtam volna és megpróbáltam volna mondani valami értelmeset, akkor nem mondtam volna semmi értelmeset. Mindig is ez volt az egyik nagy problémám, hogy egyenként talán még tudtam kommunikálni, viszont mikor többen körül vettek... Olyankor mindig minden nehezebb lett.
- A szüleid szoktak így szólítani, mikor valami rosszat csináltál? - kérdeztem, és reméltem, hogy nem furcsa, hogy most meg a családról kezdtem el beszélgetni. De hát mi másról társalogtam volna? Én egyszerűen imádtam a családomat. - Mert nekik meg van az a furcsa szokásuk, hogy mikor idegesek a másikra, akkor hirtelen a teljes nevén kezdik szólítani a gyereküket – tettem hozzá, visszaemlékezve az anyukámra és azokra az alkalmakra mikor dühös szokott lenni rám, ami nem volt nehéz. Elvégre rögtön miután elhagytam New Yorkot, mérges lett rám.
- Tényleg? - kérdeztem kíváncsian, mert erről még csak nem is hallottam. A mesével kapcsolatos tudásom nem volt olyan nagy, ami eléggé furcsa, hiszen mikor a tábor felé tartottam, Piroskának voltam öltözve. És egy Piroska öltözetű embertől már igazán elvárható volna, hogy mindenféle mesét ismerjen. - Amúgy meg én is örülök, hogy nem valami borzalmas nevet kaptam. Vagy hogy nem az olyanokat, amiknél nem lehet eldönteni, hogy fiú vagy lány név – mondtam, mert már gondolat is borzalmas volt, hogy valakinek bemutatkozok, mire az megkérdezi: Az nem egy fiú név?
- Hát persze, hogy sikerülni fog – mondtam biztatóan. Nevezhetnek túl vakhitűnek, hiszen még csak nem is hallottam őt hangszeren játszani, de akkor is úgy gondoltam, hogy sikerülni fog. Ha valaki eléggé nagyon akar valamit, akkor azt meg fogja kapni, vagy ebben az esetben, el fogja érni.
A következő szavaira viszont egy csöppet zavarba jöttem. Most nem akartam felvágósnak tűnni, vagy valami. Még akkor sem, ha legszívesebben szétkürtöltem volna a világnak, szóval... Szóval most mondjam meg, hogy nekem már vannak ki adott könyveim? Elméletben a másik örülne ilyesminek, de... nos, ez nem tűnt igazságosnak. Az, hogy nekem már sikerült elérnem a céljaimat. - Hát... nekem már igazság szerint kiadták pár könyveimet – vallottam be és ettem egy kicsit a kajámból. Olyan kedves volt tőle, hogy felajánlotta, mikor kiadják a regényeimet, meg fogja venni! Erre én mit csinálok? Kijelentem, hogy már ki vannak adva. Persze nem várom el, hogy tényleg megvegye őket. Sejtem, hogy csak kedvességből mondta.
- Bár én nem hiszem, hogy ez arról szól, melyik néz ki jobban, hanem hogy melyiket szeretjük jobban csinálni, az igaz, hogy elég ritkán lehet látni tetovált zongoristákat manapság – mondtam nevető hanggal, mindenféle rosszindulat nélkül. - Egyébként, ha akarod, majd megmutathatod, hogyan tudsz gitározni. Milyen számokat tudsz játszani? Vagy te írod meg a dallamát? - kérdeztem, remélve, hogy nem kérdeztem semmilyen hülyeséget, ugyanis szinte semmit sem tudtam a hangszeren játszásról. Amikor pedig beletúrt a hajába, nagyon reméltem, hogy nem azért csinálta, mert most tényleg valami ostobaságot kérdeztem. Hallottam róla, hogy az emberek néha így szokták levezetni az indulataikat, ezért is gondoltam erre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Szer. Júl. 09, 2014 2:47 pm


Teanna & Rich

Általában ha valaki megpróbál felhozni valami szülőkkel kapcsolatos témát, én a kedvemhez épp illő viselkedéssel elhárítom a dolgot. Persze, egyáltalán nincs okom panaszra – az elmúlt évek során nagyon kevés olyan emberrel kellett társalognom, akik ilyesfélét is szóba hoztak. Ennek miértje nagyon egyszerű. Nem tudnék tükörbe nézni, ha az olyanok táborát erősíteném, akik a szar múltjukat használják fel mások figyelmének felkeltésére, és minden szavukban megtalálható némi önsajnáltatás. Ez komolyan undorító. Inkább akkor már utáljon mindenki, de eszemben sincs ilyen játékokat játszani.
Leteszem magam elé az almám maradékát, miközben erősen gondolkodom azon, hogyan tudnék úgy csinálni, mintha meg sem hallottam volna a kérdést. Valószínűleg sehogy, az épp olyan gáz lenne, mint egy levegővétellel eldarálni, hogy mi is a helyzet.
- Ők nem hívnak sehogy – közlöm végül, s észreveszem, hogy a hangom ezúttal kissé mélyebbnek hat a szokásosnál. Nem hiába, állandóan dühös leszek, ha rájuk gondolok. Magamra, vagy rájuk, a fene tudja már! Erősen ajkamba harapok, hogy összeszedjem magam, majd újra elmosolyodom. – Ezek szerint a te szüleid is ezt csinálják. Vagy tévedek? – kérdezem látszólag jókedvűen. Legalábbis remélem. Nem szeretnék bunkónak tűnni.
- Az ilyen neveknél már csak az jobb, ha a gazdája nemét sem lehet megállapítani első ránézésre. Vagy az, ha a név, amit hallasz egy ismert műsorból, meg ilyesmiből ismert. Az utóbbinál elgondolkozom azon, hogy ha a mostani helyzet ilyen rémes, akkor húsz év múlva valami elcseszett brazil telenovellából szedett neve lesz mindenkinek? – kérdezem kissé hitetlen fejet vágva hozzá. Engem amúgy annyira nem zavar, de ha valaki közli velem, hogy Conchita a neve, akkor kénytelen leszek kiakadni.
- Nagyon remélem, mert máshoz nem igazán értek. És sajnos valamiből muszáj lesz megélni – húzom oldalra a szám. Olyan nagyon kedvem sincs máshoz, és az a munka, amit kelletlenül végzek, eléggé tönkre tud tenni mindent. Főként engem. Amúgy sem hazudok, ha azt mondom, hogy a zenélésen kívül mindenhez béna vagyok. Talán nem lennék, ha érdekelne, de ami hidegen hagy, azt soha az életben nem fogom megtanulni, mert nem akarom. Tehát ezt kivételesen meg kell próbálnom nem elrontani.
- Hű, tényleg? Ez király – gratulálok, Cook, most jól beégtél. Bár nem hiszem, hogy kellett volna tudnom a dologról, azért mégsem a legbiztatóbb megtudni, hogy elég nagy hülyeséget mondtam. – Így meg már komolyan kíváncsi vagyok. Ha gondolod elmesélheted miről szólnak, majd egyet valahol megszerzek.
Mostanában úgy sincs jobb dolgom esténként, hiszen a zenélés a szobában meg van tiltva, amióta nem vagyok ott egyedül. Mielőtt elindultam otthonról, úgy gondoltam, olvasnivaló nem fog kelleni, de akkor még nem tudhattam, hogy kivel is leszek összezárva.
- Igazság szerint akkoriban még rajtam sem volt ennyi, de gondoltam a jövőre. Végül is nem veszítettem sokat, a zongorát elég nehéz lenne oda cipelni, ahova csak akarom – nevetek fel. Még legalább ezer érvet tudnék felhozni arra, hogy miért volt jobb döntés abbahagyni a zongorázást, de senkit nem áll szándékomban meggyőzni semmiről. – Szívesen megmutatom. Ha elém raksz egy kottát, akkor azt is lejátszom, de jobban szeretek magamtól alkotni valamit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Csüt. Júl. 10, 2014 6:25 am

Meglepődötten hallottam a válaszát és mielőtt még megállíthattam volna, azt kérdeztem:
- Ó, mi történt?
Aztán már meg is bántam a kérdésemet. Mégis mi történhetett? Ha valaki azt mondja, sehol sem hívják, az általában csak egyet jelenthet. Semmi jót. Ezért is kell nekem előbb gondolkodnom, mielőtt a másikat kezdem faggatni. Mert ha nem teszem, olyan dolgokat kezdek mondani, vagy kérdezni, ami a másikat érzékenyen érinti.
- Vagy, ha nem akarod elmondani, úgy is jó – tettem hozzá, mielőtt egy teljesen érzéketlen embernek tűnnék, aki másikat mindenféle személyes témákról próbálja kifaggatni. Még, ha legbelül ezt is akartam. Viszont még nem ismerjük annyira egymást, hogy ilyenekhez bármi közöm is legyen.
- Néha igen. Bár ők általában a teljes nevemet szokták mondani. Szerintem csak azért, hogyha már én feldühítettem őket, ők is tudjanak valamivel zavarni engem – feleltem kedvesen. Mert hát mi másért mondaná az anyukám a teljes nevemet, ha nem azért, hogy engem is feldühítsen? Hiszen olyan hülyén hangzik a nevem egyben! Teanna Light. Nem elég, hogy az egyiktől a tea jut eszembe, a másik meg szó szerint fényt jelent. Tea fény. Hát ennek meg mi értelme van? Semmi.
Közben reméltem, hogy őt nem zavarja, hogy a szüleimről beszélek. Mert hát ez nem olyan, mintha a másik orra alá dörgölném, hogy én szerencsésebb vagyok, mint mások? Vagy nem tudom. Még soha nem kellett ilyenekről gondolkodnom.
Elmosolyodtam, ahogy hallgattam őt.
- Hát igen. Ilyen szempontból szerencsések vagyunk. Bár elég vicces lenne, ha egy telenovellából származna a nevem, nem hiszem, hogy örülnék neki – vallottam be. - A másik rossz lenne, ha nem egy ismert műsorból, hanem egy híres emberről kapta volna nevét, mint Shakira vagy Rihanna. Főleg, ha valaki még ahhoz hasonló karriert is akarna. Még elképzelni is rossz. Mert akkor ő folyamatosan annak az embernek az árnyékában lesz. Kivéve persze, ha megváltoztatja a nevét – gondoltam bele.
-Én is így vagyok az írással – mosolyogtam. - Ha az nem lenne, szerintem megpróbálhatnám még nagyon elszántan megnyerni a lottót, aminek sajnos nem sok köze van az elszántsághoz. Sokkal inkább a szerencséhez. Esetleg valami más, aminek valószínűleg minden egyes percét utálnám – borzongtam meg. Eléggé kevés munkát szerettem, úgyhogy nem hiszem, hogy valami jó életem lett volna a kiadóm nélkül.
- Köszi – mondtam őszintén. - És a legtöbbje romantikus és kaland könyvek. Vagy fantasy. Szóval, ha szereted mondjuk a fantasy-t, talán majd később tudok neked szerezni egyet ingyen. Hátha magammal hoztam az egyiket – tettem hozzá és elgondolkodtam ezen egy kicsit. Nem volt muszáj elolvasni, de ha akarja tényleg tudnék szerezni egy olyat, ami kevésbé romantikus és jobban fókuszál a kaland részén. Elvégre a fiúk nagy része nem szokott szerelmes könyveket olvasni, ha jól tudom. Persze bármikor tévedhetek ebben, szóval ki tudja.
- Ez igaz – vigyorodtam el. - Tényleg, nem fájtak nagyon a tetoválások, mikor megcsináltad? Mert én szerintem egyet kicsit sem tudnék magamra tetováltatni, nemhogy többet – kérdeztem kíváncsian. Nem tehettem róla, muszáj volt rákérdeznem. Mindig is érdekelt, hogy miután az ember szerez egy tetoválást, hogy áll neki csináltatni egy másikat. Nem, mintha nekem bármikor is lett volna egy, hogy tudjam, mennyire fájdalmas a dolog. De hát pont ezért kérdeztem.
- Hát nem hiszem, hogy nekem bárhol is van kottám. De, akkor, majd később, mutathatnál sajátot is – mosolyodtam el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Szomb. Júl. 26, 2014 8:10 pm


Teanna & Rich

- Nem haragszol meg, ha erről nem beszélek, ugye? – teszem fel a kérdést remélve, hogy a lány nem azon embercsoportba tartozik, amely tagjai megsértődnek, ha valaki nem köt az orrukra minden apró részletet. Pedig aztán ez tényleg nem egy olyan dolog, ami hatalmas port kavarna, vagy szenzáció lenne. Sőt, ha valaki engem kérdez, szerintem egyre több családnak nem nevezhető akármiben jelen van ilyesmi probléma. Csak nem mindenki képes elszakadni tőle.
- Oké. Akkor ezt megbeszéltük – közlöm a téma lezárásaképp, bár azt hiszem, ez egy kicsit bunkón hangzott. Talán egy kicsit túlságosan is szeretem mások tudtára hozni, hogy én tényleg nem kívánok beszélni a dologról. Az egyetlen módja annak, hogy teljesen kívülállók megtudjanak rólam akármit is, az a hallgatás. A dalszövegek mindig az igazat mondják el, ez az enyémeket illetően sincsen másképp.
- Persze, az úgy korrekt. Mielőtt még jót derülnél azon, hogy valaki felmérgesítette magát rajtad, ad neked egy okot, ami téged is zavar. Pedig néhány esetben elég vicces tud lenni a dolog – nevetek. Vagy csak én tartom mulatságosnak azt, ha idegesíthetek valakit? Remek fegyver azon ember ellen, akikkel nem tudok, vagy nem akarok normálisan kommunikálni. Az ilyen szerencsére általában nem képesek megérteni a poénjaimat, ennek köszönhetően képes vagyok őket akár két szóval is teljesen kicsinálni őket. És ezt természetesen mindig baromira élvezem. Kivéve akkor, ha épp valami rafkósabb fajtával van dolgom, aki képes még abba is belekötni, hogy hogyan iszom meg egy pohár vizet.
- Ez is igaz. Bár a Richard elég gyakori név, szóval sok esély van arra, hogy a legszarabb telenovella legidegesítőbb hímnemű karakterének ugyanez a neve – állapítom meg. Mondjuk pont annak, aminek az a címe, hogy „Richard Cook élete”. – Az meg még rosszabb, ha csak azért akar Rihanna lenni, mert a szülei ezt a nevet adták neki, és még azt sem gondolja akadálynak, hogy egy hallássérült embernek is megfájdul a feje a hangjától – teszem hozzá. Láttam én már embert, nem is egyet, aki hírességnek hitte magát, mert volt egy közös tulajdonsága valakivel, aki ténylegesen ismert valamiért.
- Én inkább eltenném láb alól azt, aki megnyerte, és bezsebelném az összes pénzt – vonom meg a vállam nevetve, elvégre ez sokkal egyszerűbb volna, mint azt várogatni, hogy én nyerjek. Kicsit talán morbid, de sokkal jobb, mint egész nap robotolni valahol, ahol legszívesebben vagy magamat nyírnám ki, vagy az összes embert, akivel egy légtérben tartózkodom.
- Igazából nekem tökéletesen megfelel a romantikus is. Semmi bajom vele, sőt. Bár azért a fantasy is jól hangzik – mosolygok. Na igen, ha romantikus dologról van szó, akkor kevesen feltételezik azt, hogy egy férfi mutat némi érdeklődést a dolgok iránt. Ezzel ellentétben én majdnem jobban bírom az ilyesmit, mint az úgynevezett férfitémákat.
- Az első harmincnál elég sebesre harapdáltam a szám, de az ötvenediknél már szinte meg se éreztem – vigyorodom el. Igazából a legelső sem volt annyira vészes, de az még tényleg sokkalta jobban fájt, mint a legutóbbi, ami körülbelül két hete van rajtam. Természetesen közel sem gondolom úgy, hogy ez volt az utolsó.
- Rendben. Azt viszont előre közlöm, hogy eredetileg nem egészen az akusztikus az én műfajom – vigyorgok tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Vas. Aug. 03, 2014 4:54 am

- Dehogy is – feleltem kedvesen. Elvégre tényleg nem az én dolgom volt mások magán életében turkálni, bármennyire is érdekelt is a dolog. Igazság szerint nehezemre is esett egy pillanatra nem feltenni egy kérdést a reakcióját látva. Mindig az volt az egyik baj velem, hogy túlságosan is foglalkoztattak mások problémái vagy csakúgy az emberek. Szerencsére legtöbbször azonban be szoktam fogni a számat és nem kérdezni semmit sem. Leginkább azért, mert nem akartam, hogy megsértsenek. Őszintén szólva azok után, ahogyan lezárta az erről való beszélgetést, azon sem csodálkoztam volna, ha most el fog küldeni. Belül már fel is készültem rá, hogy akkor elmegyek és magára hagyom.
Úgyhogy az emberek képzelhetik a megkönnyebbülésemet mikor nem ez történt meg.
- Hát igen – mosolyodtam el. - Bár én legtöbbször véletlenül szoktam másokat felidegesíteni. Kivéve néhány embernél – gondoltam néhány családtagomra. Hát igen. Az unokatestvéreimet néha szándékosan is szoktam „szórakoztatni”, de ez így rendben is van, mert ők mindig visszaadják azt, amit tőlem kaptak.
Fogalmam sem volt, hogy Rich ezt viccnek szánta-e, de felnevettem, mikor az telenovelláról kezdett beszélni.
- Hé, az is lehet, hogy a legjobb szereplőnek lesz az a neve – mondtam és megpróbáltam leállítani a nevetésemet sikertelenül. Végül az egész csak egy nagy mosollyá alakult át. - Hát igen. Még szerencse, hogy engem nem Rihannának hívnak, mert akkor, azt gondolván, hogy a nevem valami isteni jel, biztos megállíthatatlan lettem volna – jegyeztem meg. Elég jól ismertem magamat ahhoz, hogy tudjam, hogy egy csomó mindent ami körül vesz képes vagyok úgy alakítgatni, hogy a végén azt mondhassam, ez egy jel. Bár mostanság már nem csinálom ezt, mert rájöttem arra, hogy milyen értelmet dolog volt ilyenekről beszélni, de se baj.
- Atyaég, majd figyelmeztess, hogy véletlenül se mondjam el neked, ha megnyertem a lottót – vicceltem. Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, viszont elég érdekes volt belegondolni. Annyira, hogy egy pillanatra már az is eszembe jutott, hogy erről is írni kéne egy könyvet. De aztán el is vetettem a gondolatot, mert sosem voltam valami jó humorista. Talán majd egyszer.
- Hát az tök jó. Akkor, majd megnézem, hogy elhoztam-e ide a könyveimet – mosolyodtam el. Egy pillanatra meglepődtem, mert a fiúk többsége nem nagyon szokta szeretni romantikus könyveket, meg úgy általában a műfajt. De aztán a meglepődést átvette az öröm, mert mindig is szerettem olyan emberekkel találkozni, akikkel közös volt az érdeklődési köröm valamilyen szinten.
Ezután hallgattam, hogy mit mondott és azon gondolkodtam, hogy tényleg nem olyan fájdalmas tetoválást szerezni? Mert én erősen kételkedtem benne. Szerintem, ha én valaha is szereznék egy tetoválást, úgy elkezdenék sikoltozni, mint akit éppen gyilkolnak, majd többet nem is szereznék.
- És hány évesen szerezted az első tetoválásodat? - kérdeztem és megpróbáltam elűzni a szemem elől a horrorisztikus képeket, amik eszembe jutottak. Ez valószínűleg a túl nagy képzelet erő és a nagy fájdalomellenességem átka volt.
- Nem baj. Én amúgy is mindenféle zenét szoktam hallgatni – feleltem jókedvűen és befejeztem a maradék ételemet is. Úgyhogy most az italomat kezdtem kortyolgatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am


Teanna & Rich

Tulajdonképpen sosem gondolkoztam még azon, hogy milyen lenne, ha egy teljesen átlagos mintacsaládban éltem volna le az eddigi életem. Talán azért, mert nem is érdekelt. Úgy igazán most sem érdekel, soha nem is fog, de nem ártana, végre összeszednem azt, hogy mit mondok, ha valaki feltétlenül tudni akar a családomról. Írhatnék mondjuk egy kedves,  aranyos sztorit a gyerekkoromról, megtanulhatnám, és előadhatnám mindenkinek, akit érdekel. Végül is nem lenne nagyobb hazugság azoknál, amiket minden nap kiejtek a számon. Az igazságot pedig az égvilágon senkinek nem kell tudnia. Akárhogy is nézem, eléggé szégyellem, pedig nagyon jól tudom, hogy egyáltalán nem nekem kéne. A szüleimnek kéne, de őket meg abszolút nem érdekli.
- Nos, van egy jó hírem. Ha szar napod van, és valakit minden áron fel akarsz idegesíteni, hozzám nyugodtan jöhetsz, mert nem fog könnyen összejönni – vigyorgok rá. Talán ez lehet a legtöbbre értékelhető tulajdonságom. Nem volt ez mindig így, viszont mára már elég nehéz kihozni a sodromból, főleg, ha tudom, hogy az illető csupán bal lábbal kelt, és én vagyok az első ember, akit meglátott.
- Ne is mondd. Ha David lenne a nevem, akkor nagyon elhinném, hogy tudok focizni, és annak nem igazán lenne jó vége – gondolok vissza arra az időszakra, amikor még általánosban kötelező volt részt vennem valami délutáni foglalkozáson. A focit választottam, de alig két hét után szó szerint ki lettem dobva. Ha Davidnek hívnának, akkor az sem érdekelt volna, ha az edzőt annyira kiakasztom, hogy elmegyógyintézetbe szállítják, mindenképp született focistának képzelném magam.
- Miért, gondolod, hogy el tudod titkolni előlem? – mosolyodom el kissé, gonoszan, majd elnevetem magam. Természetesen eszembe sem jutna embert ölni, pénzért meg főleg nem, de azért jó ezzel viccelni. Az már más kérdés, hogy néhányan ezt nem értékelik, és teljesen komoly arckifejezéssel adják meg egy pszichológus számát, esetleg rögtön a rendőrséget riasztják. Habár az én humorom egyáltalán nem mondható félreérthetőnek, csupán mások értelmezik rosszul. Mindig mindent rosszul értelmeznek.
- Én meg addig szurkolok, hogy itt legyenek – mosolygok. Az olvasás igazából sosem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, viszont ennek ellenére, ha öt kezem lenne, sem tudnám megszámolni, hogy hány könyvet olvastam már ki az elmúlt években. Jó, talán olyan sokat azért nem, de eleget. Néha az olvasottak adnak témát a zenének, amit épp csinálok, bár talán magát az olvasást is megszeretném, ha nem ugrálnám át a könyvnek körülbelül felét csak azért, mert épp semmi érdekes nem történik.
- Tizennégy, azt hiszem, lehet, hogy már tizenöt. Elég húzós volt, mivel a szüleim nem igazán akartak belemenni, úgyhogy nekem kellett aláírnom apa nevében azt a papírt, amit kell – nevetek, és szinte megint érzem azt az elviselhetetlennek tűnő fájdalmat a hasamon, amit akkor. Ez nem egy olyan fájdalom, amire nem szívesen gondolok vissza. Bár az a tetoválás akkor még olyan sokat nem jelentett, hisz csak később jöttem rá, hogy mélyebb érzéseket kellene belevinnem az elképzeléseimbe, ma már arra is gondolkodás nélkül nemet mondanék, ha a világ leggazdagabb emberének összes vagyonát ígérnék nekem az eltüntetéséért cserébe. Így utólag már azt is tudom, hogy igazából elég nagy jelentősége van, csak akkor még ezt nem voltam hajlandó észrevenni.
- Akkor jó – bólintok, majd a kemény munkával megszerzett gumicukor csomagolásának kibontásával kezdek bajlódni. – Ha már a zenénél tartunk, van kedvenced? Műfaj, előadó, vagy akármi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Asztalvadászat - Richard & Teanna   

Vissza az elejére Go down
 

Asztalvadászat - Richard & Teanna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Játéktér :: Tábor és környéke :: Étkező-