Dorothy James

Előtörténet

Az út végtelennek tűnt. Londonból egészen Ausztria egyik hegyi falujáig autóztunk, a nagymamámék rönkházáig , ami egy bafagyott tó szélén állt. 14 éves voltam ekkor és 5 éve nem láttam a nagyszüleimet és Ausztriát.
Kiszálltam a vékonytalpú tornacipőmbe a friss hóra és úgy néztem körbe , mintha egy másik világba csöppentem volna. Mintha egy csodába csöppentem volna.  Tettem néhány lépést a tó felé és ekkor rédig süllyedtem a szűz hóban.
-Dorothy!-nagymamám hangja olyan mint régen, mint a málnalekvár, ahogyan néhány éve emlegettem mert kicsit olyan , mint amit néhány évre félretettek majd felbontottak. Kicsit fáradt, reszelős, de mégis szerethető. Kimásztam a hóból és feléjük vettem az irányt. Bent persze már főtt a leves. Egészen az ajtóig lehetett érezni az illatát. A nagyszüleim pedig szüleimmel nem törődve kísértek be engem a házba. A nagymamám aggódott , hogy sovány vagyok, a nagypapám a szőke loknijaimat dícsérte, én pedig egyenesen a tűzhelyhez trappoltam. Bent meleg volt a kandallóban lobogó lángok miatt. Előtte egy vörös macsak szunyókált , ami a fejét a kutya lábára támasztotta. A kutyát Vacaknak hívják. Keverék berni pásztor , stramm jószág és kiváló házörző.
Szüleim megjelentek az ajtóban 4 hatalmas bőrönddel és kezdetét vette a 4 hetes berendezkedésünk, ami akkor ért véget, amikor már nem látszódott, hogy frissen érkeztünk. A hegy , a hó, a táj, minden elvarázsolt. 6 héttel az érkezésünk után pedig apám ráállított a legelső deszkámra, amivel az első dolgom volt fél méter után akkorát esni, hogy eltörtem a karomat. Innen tudtam, hogy ez a dolog boldoggá fog engem tenni.
Ifjúsági, diák kupák tömkelege díszíti napjainkban a rönkház falát és , hogy én mit keresek a döglesztő napsütéses nyári táborban? Az apám úgy döntött, hogy nem elég jó a kondim, ez komoly?, és nem ártana egy kis hómentes övezet nekem. Kényszer pihenőként pedig ezt a helyet választották nekem , ami végülis nem bizonyult rossz döntésnek.