Kezdjük azzal, hogy megszülettem. Anyám örült nekem akkor még. Édesanyám mellett ott volt még a dadám is, így amint elkámpicsorodtam rögtön ott termett valaki. Arról nem is beszélve, hogy már csecsemő korom óta mindig új dolgokat kaptam. Volt, hogy ajándékokkal voltam elhalmozva, akkor is, ha nem volt születésnapom, vagy egyéb. Így nem csoda, hogy már 8 évesen igazi kis hölgy voltam, akinek meg volt mindene. Elég volt csak csettintenem és a dadám már szaladt is, aztán pedig édesanyám. Legalább is addig a pillanatig, amíg egy hétre el nem utazott. Ez a hét igen csak megváltoztatott mindent. Apám többet figyelt oda rám, én pedig élveztem nagyon is, hiszen eddig velem nem igen foglalkozott.
Ez alatt az egy hét alatt sokkal jobban szórakoztunk, mint mikor édesanyám is velünk volt. Ahogy anya, úgy apa is kivett egy kis szabadságot, bár jobban visszagondolva, édesanyám welneszelni ment a barátnőivel, mivel ő nem is dolgozik. Édesapám elvitt a nyaralóba, ahol olyan dolgokat tettünk, amiket az előtt soha. Ennek köszönhetően közelebb kerültem édesapámhoz. Apám szemén át látva dolgokat nagyon elgondolkoztam, és a következő évben nagyon megváltoztam.
Elutasítottam édesanyám folytonos ajándékait. Túlzásnak éreztem, amit tesz, arról nem is beszélve, hogy kezdtem ténylegesen is úgy érezni, ahogy egyszer egy beszélgetést hallottam. Édesanyám a szeretetemet veszi meg ezzel, és az ajándékaival kompenzálja, hogy nincs mindig ott. Amíg kis totyogós voltam ott volt, de amint már értelmesebb voltam csak a dada volt, ő meg csak néha jelent meg. De ne menjünk ebbe bele jobban. Én már elrendeztem magamban őt, jobban érdekli az, hogy jól nézzen ki, mint hogy kialakítson velem egy bizalmi kapcsolatot. Így inkább édesapámmal beszéltem meg dolgokat.
Bármilyen hihetetlen vele beszéltem meg életem első, és nagy szerelmét is , Noaht. Akkoriba kerültem be a pon pon lányok közé, ő pedig sportoló lévén ott volt. Mit is mondhatnék, megtetszett és az addigi összes flörtömet, kalandomat sutba vágtam érte. Nagyon sokáig voltunk együtt, és mondhatom azt is, hogy ő volt minden téren nekem az első. De sajnos az álom véget ért, amikor apám bejelentette, hogy költözünk az üzlet érdekében. Nagyon mérges lettem rá, és össze is vesztünk. Noahval így elváltak útjaink, de most 2 évvel később újra itt vagyok. Otthon nem találtam, hiszen nyár van. Kiderült, hogy táborba utazott, így én is jelentkeztem, és már utaztam is. Nem tudom mit fog szólni, hogy itt vagyok, és csak remélni merem, hogy más nőcske nem lesz a közelébe, mert én őt akarom, és senki mást.