KARAKTER TELJES NEVE: Heaven Monet Mills BECENÉV: Heaven SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: Maine, US, 1994. 12. 31. KOR: 19 év CSOPORT: táborozó (énekes) PLAY BY: Hayley Williams
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: A pillantásom? Ühm, van, hogy elég sötét tud lenni, de a szemeim kééé...kesszürkészöldessemilyen színben pompáznak. ÉRDEKESSÉG: Van egy harmadik mellbimbóm. Ja, nem, csak viccelek, igazából nincs rajtam semmi különleges. ALKATA: Nagyjából mint egy piszkafa. RUHÁZAT: Csőfarmer, póló, meg egy csomó olyan szín, ami egyáltalán nem is passzol a vörös hajamhoz, mindenféle kiegészítővel és tornacipővel. Még valami?
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM:Szeretem a tőmondatokat. És lusta vagyok. Nagyon. Nagyon-nagyon. És tudok róla, hogy éssel nem kezdünk mondatot. Amúgy sokat hazudok. Az előző infókat írhattam volna felsorolásként, de így sokkal több mondatnak tűnik. Néha azt hiszem, jó a humorom. A lelkem mélyén viszont tudom, hogy nincs így. Oké, ennyi alapnak jó lesz most, nem? Mármint, megvolt a tíz mondat, most már senki nem köthet belém, legfeljebb erőltetett nyelvtanom miatt, de hát abból elég sokat tapasztalhatsz személyemnél. Kissé beszédhibás vagyok, részegen meg mániákusan da-da-da-dadogok. Máskülönben amúgy attól függetlenül, hogy éjjel-nappal kritizálok mindent és mindenkit, a lelkem mélyén kedves és [s]egész vicces vagyok[/s]. Szeretnék lenni. Mindegy is. Ez nekem egyáltalán nem megy. Komolyan, úgy fogalmazok, mint akinek művi úton kivették a fél agyát. Gyalázat. Hagyjuk, jó? HOBBI: Tumblr, gördeszka, légzés, gondolkodás... CÉLOK: Mint kábé minden harmadik fickó itt: megélni a zenélésből, egy nap talán család és mihamarabb egy szál cigi.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Bill Saunders kurta kis emberke, vastag szemüveg mögül nézi a világot, ha nevetni kezd, borzas szakálla önálló életre kel. A névjegye azt csacsogja, ő a „Titanic kutatások vezetője”, de ebből az emberfia és- lánya nem is sejtené, egy két lábon járó lexikonnal akadt össze. Minden elképzelhető információ a birtokában van egy Titanic osztályú óceánjáró hajóval kapcsolatban. Mondhatni, ő a fölösleges ismeretek tárháza az RMST-nél. Hampton Mills, vagyis az apám munkatársa; ő nem igazán kedveli a fazont, ami nekem éppen elég volt ahhoz, hogy megpróbáljak valamilyen szinten összehaverkodni vele. Valahogy mindig is bírtam a kissé flúgos, megszállott embereket. Egy egész életet elsüllyedt hajókra áldozni pedig kellően flúgos, megszállott dolog. Ott van például James Cameron, aki a Titanic filmet is rendezte, mostanáig harminchárom alkalommal merült alá a roncshoz, alkalmanként mintegy tizennégy órát töltött a helyszínen. Őrület, de a fickó több időt töltött a hajón, mint maga Smith kapitány. Semmit sem akarok annyira, mint vele egy nap találkozni. Nem azért, mert „fangirling”-elni lenne kedvem a Jack és Rose párosa miatt, ez… valamiféle másmilyen rajongás, ha úgy tetszik. Mindegy. Felejtsd csak el. Szóval egy asztalnál ültem, a város egyik legendásnak Internet-kávézójának hátsó bokszában. Velem szemben az imént említett Saunders épp a szemüvegét kissé felcsúsztatva, két ujjával a szemét dörzsölte, jóval kevesebb figyelmet áldozva Hampton-re és az ő szavaira, mint azt én tettem. Hampton a mondandója legvége előtt egyet kortyolt gőzölgő teájába, majd, hogy megkoronázza monológját efféle zárószavakat köpött az éterbe: - Jó, jó, szexi és izgalmas az orr-rész, de száz szám jártunk már arra, bennünket a délebbre heverő darabok jobban izgatnak. Saunders bólogatott. Egy alapvetően szakbarbár társaság egy kutatás elején tartva mindig olyan hatást gyakorolt rám, mint egy rakat kisgyerek karácsony előtt pontosan egy nappal. Az elmúlt fél órában a kávém mellett volt lehetőségem meghallgatni, hogyan is történt a világ leghíresebb hajóbalesete. 1912. Április 15-én, éjjel 2 óra 18 perckor, az utolsó mentőcsónak leeresztése után 13 perccel a hajó eleje teljesen megtelt vízzel, a tatja valóságosan az égnek meredt. A megkínzott fémtest középrészén titáni erők léptek fel, iszonyatos feszültség alakult ki, a Titanic nem bírta tovább: kettétört. Saunders egy banánt kapott fel az asztal közepén lévő gyümölcsös tálból, csakhogy szemléltesse nekem, hogyan is történt mindez. A két végénél megfogta, és kissé meghajlította. - Látod, hogy görbül és dudorodik a közepe? Tegyük fel, hogy a banán héja a kétszeresen megerősített hajóalj, ezt szakadt szét utoljára. A tatját veszett Titanic rohamosan, és egész éles szögben, úgy öt perc alatt leért a négy kilométer távolságra lévő tengerfenékre, ahol félig az iszapba fúródott. Az orrnál kevésbé áramvonalasabb tatrész viszont szabálytalan ívben, összevissza bukdácsolva merült alá. Csavarban süllyedt. A tat kabinjai szétrobbantak, a fedélzetek egymásra zuhantak, a hajótestet borító acéllemezek felszakadtak, visszahajlottak. Fokozatosan esett szét, és mire elérte a tenger alját, szinte már a felismerhetetlenségig torzult. – mondta valami különös izgalommal, majd nagyot harapott szemléltető eszközébe, a banánba. – Korábban máshogy képzeltük el, mi történt vele. Azt hittük, amolyan szellemhajó lett belőle, hogy lényegében egy darabban jutott el a fenékig. Némán hallgatva a kiselőadást eltöprengtem, mi lett azokkal, akik a hajón maradtak. Az 1496 áldozat zöme a vízben fagyott meg, de több százan a hajóban maradtak. Legtöbbjük kivándorló volt, a harmadosztályon utazott, még csak esélyük sem volt, hogy egyáltalán a fedélzetre kijussanak, vagy, hogy ki a kabinjukból… - Akkor, indulhatunk? – szólalt meg pontosan annyi idő után Hampton, hogy Saunders elrágcsálta a banánját, én pedig rájöttem, nem is kérem a kávém maradékát. – Valakit hármunk közül, azt hiszem, el kéne vigyek egy táborig. - Azt hiszem, nem én leszek. – nevetett Saunders, majd mind a ketten rám néztek, ahogy megadóan sóhajtottam. Ez most… komolyan ennyire vicces lenne? Az ember azt hinné, 130 fölötti IQ-tól már elvárható a jó poén. Semmi gond. Még egy óra autóút, és megszabadulok apámtól. Ki lehet bírni, nem?
Marco Lanter
»Hozzászólások száma : 139 »Join date : 2013. Nov. 24. »Kor : 33 »Tartózkodási hely : Summer Camp
Kezdőlap
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég
Tárgy: Heaven Mills 
