*Nem hiszem el, semmi sem jó a mai nap folyamán. Egyszerűen ilyen nincs... Durcásan hajítok egy követ a tűzbe, már késő van, mindenki a kényelmes, kényelmetlen ágyában fekszik. Csak én vagyok az egyetlen tökkelütött, aki igen is fenn van és azon gondolkozik mit kellett volna tenni még a mai nap folyamán. Rajzolni szerettem volna, de helyette anyámék hívogattak, hogy megérkeztem-e, mindenem megvan és eléggé elzárkózom mindenkitől. Egyszerűen az őrületbe kergetnek. Ujjaimmal a hajamba túrok, melyek most kivasalatlanul lágy hullámokban omlanak a vállaimra. Nagyot sóhajtok és a tüzet kezdem el piszkálni, végül elfekszem a padon az eget kémlelem. Semmi sem jó. Dühösen ülök fel végül és járkálni kezdek. Fogalmam sincs mit tegyek. Újra leülök, a porba kezdek rajzolgatni. Végül poros ujjam a nadrágomba törlöm és előkapom a telefonom, ami tele van zenékkel, a headsetet a fülembe dugom majd visszafeküdve a padra elindítom a lejátszási listámat.*

Mindig is ki akartam próbálni az ejtőernyőzést. Sok mindent csináltam már a húsz esztendőm alatt, és sok helyen meg lehetett engem találni, de ez az egy dolog a listámról valahogy sosem jött össze. Csak lebegni, jobban mondva, zuhanni a semmibe, érezni a szabadságot, a kötetlenséget... függetlenség. Ez kell nekem! És adrenalin, minden mennyiségben. Meg szex. Jó sok adrenalin, és szex. Meg persze jó nők, mert hát, anélkül mit sem ér ugyebár az egész... mondjuk erre soha nem volt gondom, mindig is a zsákmány szaladt az ölembe - vagy inkább alám -, nekem pedig még a kisujjamat sem kellett megmozdítani. Na jó, talán egyszer-kétszer bevallom, volt hogy használnom kellett más testrészemet is, de hát istenem, türelmetlen egy faszi vagyok, és sosem bírtam ha túl sokat kellett várnom addig, míg elmentek a csúcsra. Különben sem szarakodtam sosem hosszabb ideig egynél, ez a szabályom, mert hát akkor csak rád csimpaszkodik mint egy kis majom, én meg nem akarom hitegetni hogy többet jelent. Ez olyan, mit amikor megdöglik a kutya, de azért sír a gyerek, hogy tartsuk meg. Nem is vágytam erre soha. Nincs nő, nincs feszkó. Ennyi.
Kinyitom a szemem, és meredten bámulni kezdem a plafont. Megvizsgálom minden hajszálrepedését, és csak nézegetem, tanulmányozom, majd azon kapom magam, hogy formákat kezdek keresni a körvonalakban. Oldalra pillantok, tekintetem az ablakra téved. Hirtelen úgy érzem, mintha forogna a világ, mintha órák telnének el, mintha lassított felvételben lennék... pedig valójában csak két perc telt el azóta, mióta elszívtam a jointomat. Fel akarok állni, kinyitni az ablakot szellőztetni, de a testem nem mozdul, túl euforikus most ez a pillanat. Túl szép, olyan, akár egy lelki orgazmus, végigáramlik az ereimben, és a szívembe hatol, hogy az hevesen kezd verdesni, akár egy aprócska kolibri szárnyai. Aztán egy villanás az ablakon mégis csak indulásra késztet, érdeklődéssel tölt el, majd mikor eltántorgok az ágytól, és kinyitom, tűz látványa tárul elém a messzi erdő ölelésében. Na jó, igazából nincs is olyan messze, talán ha három-négyszáz méter, de az ítélőképességem most amúgy sem az igazi. Egy ideig még megigézve bámulom a villódzó lángnyelveket, aztán már azon is kapom magam, hogy a cipőmet kezdem venni. Öregem, valami nem stimmel... hol az agyam? A testem mintha egymás ellen beszélne. Vagyis izé, a végtagjaim, meg a szerveim, mert ugye, csak egy van belőlem. És ez így oké... különben nem jutna nekem csaj, mert a másik énemmel osztozkodnom kéne a felhozatalon. Na jó hagyjuk. Érzem, hogy leépül az agyam.
Mikor végleg elhagyom a szobát döbbenek csak rá, hogy voltaképpen egyedül vagyok, mint a kisujjam. Behalás ez a hely, akár egy zárda. Most vagy mindenki csicsikál, mert már fellőtték a pizsit éjfélkor, vagy mindenki tojik nagy ívben a szabályokra, akár a szobatársaim, akiket egész nap nem is láttam. De mondjuk, egy sacc per kábé húsz évesekből álló társaságból mit is nézzen ki az ember?
Nem sietek. Nem is tudnék. Be vagyok lassulva, úgy érzem magam, mint a filmekben a főszereplők, amikor felrobban mögöttük valami, ők meg persze pont akkor elsétálnak a veszély elől adrenalinnal telítetten... és persze, lassított felvételben, hogy hatásosabb legyen. Ez az! Egy kibeb/szott szuperhős vagyok!
Dúdolni kezdek, persze egyáltalán nem hamisan, hiszen egy szexisten vagyok, ami minden iránti profizmussal jár. Szóval, mint egy laza szuperhős csávó éppen andalgok a fényforrás felé, és menő is vagyok, nem csak annak érzem magam, amikor megpillantom Őt. Fekszik ott, mint egy angyal, mint egy nagyon gondterhelt kis szőrpamacs - mert elsőnek csak a szétterült haját látom meg arca körül -, én pedig nem bírom megállni, hogy ne üljek le a feje végébe. Látom hogy zenét hallgat, így hát kihúzom az egyik füléből a headset-et, és lágyan, dörmögve köszönök neki, a csábító hangomon. Nem ijed meg tőlem, aminek nagyon is örülök, a lelki világomnak most éppen pont nem hiányzik egy éles sikítás. Jut eszembe, be sem fújtam magam, és nem is cseppentettem a szemembe... a fenébe. De mondjuk, úgysem venni észre, elvégre tűz mellett vagyunk. Sötét van, a füst elnyomja a fű szagát, a szemem vörössége pedig szintén fogható az éppen minket körülölelő szürke fellegere.
- Alexey vagyok. Alex... - mutatkozom be egy szexi félmosoly kíséretében, várva, hogy hozzám szóljon. Nem nézek a szemébe, akarom hogy keresse a tekintetemet, hogy érdeklődjön irántam, ezt pedig nem lesz bonyolult elérnem. Magányos, én pedig ellenállhatatlan vagyok, szóval... talán meg is van az éjszakai programom mára.

*Kicsit magányos vagyok, na jó, nem kicsit, nagyon! Nem szeretek egyedül lenni, de most mégis ezt sikerült összehoznom. A padon fekve élvezem a fülhallgatóból áradó kellemes zenét, míg ki nem szedi valaki azt a fülemből. Mély dallamos hangon köszön én meg reflex szerűen kicsit feljebb csúszok, így fejem az ölében landol.*
-Soraya vagyok. Te sem tudsz aludni?*most körülbelül ebből a szögből csak az állát látom, rám se néz, faragatlan. Lassan felülök, majd megint a tüzet kezdem piszkálni. Pillanatok múlva nézek újra Alexre.*
-Te jó modell lennél. Karakteres arcod van.*oldalra döntöm a fejem, egyik szemem lehunyom, majd úgy is megvizsgálom a tűz fényénél.*
-Amúgy szívtál és kb a világodat sem tudod most. Egy laza menetet akarsz éjszakára, holnapra meg elfelejteni az egészet.*további következtetéseket vonok le, sajnos jó megfigyelő vagyok, ezzel az embereknek tisztában kell lenniük. Átvetem a padon a lábam, így lovagló ülésben fordulok Alex felé.*
-Ha ügyes vagy ma kicsikarhatsz egy csókot, a többinek a feltételét én mondom meg.*nyúlok álla alá és ha sikerül akkor magam felé fordítom, végig simítok az arcán, aztán visszahúzom a kezem és végre nyomok egy stopot a telefonomon. Ne szóljon üresben a zene.*
-Melyik csoportba tartozol?*teszek fel újabb kérdést, majd lassan beletúrok a hajamba és mélyet sóhajtok.*