Hagyj már békén! - ordítottam ki a zárt ajtón keresztül a nővéremnek. Nem képes felfogni, hogy a zárt ajtó azt jelenti, nem akarom látni, hallani őt? Így búslakodok magányomban, amikor egyszer csak valami finom illat áramlik be az ajtó és a küszöb közötti rész között. A nővérem csak nem békülős kakaót készít? Ha összeveszünk, mindig ezt teszi. Óvatosan, - nehogy meghallja - kinyitom résnyire az ajtómat, és kiszagolok. Az orrom nem tévedett, ez tényleg kakaó. Halkan elsettenkedem a konyháig, majd az ajtófélfa mellett leskelődve figyelem nővérkém ügyködését. Ahogy azt már megszoktam ilyenkor verek le vagy lökök fel valamit, így indult csörömpöléssel végződő útjára a pulton heverő kanál. Amikor a két Carter lány pillantása összeért, csak szemeztem vele, majd közelebb léptem, és hála ennek a testvértelepátia dolognak, szavak nélkül is megértettük egymást. Ezután annyit tettem csak, hogy némán odaléptem hozzá, és jó szorosan, ahogy egy húghoz illik, megölelgettem. Majd a már kész kakaómmal felhuppantam a pultra Phoebe-vel szemben, és elkezdtem neki mesélni. Elkezdtem azt ecsetelni, hogy eleinte milyen jól indult minden azzal a sráccal, akit bemutatott nekem, hogy milyen jól tudtunk beszélgetni mindenről, mennyire kedves, helyes, vicces volt a srác. Beszéltem a nővéremnek arról is, hogy egy idő után teljesen elfeledkeztem a külvilágról, és eszméletlenül szerelmes lettem. Aztán beszéltem neki arról, milyen szóbeszédeket hallottam az ismerőseimtől a sráccal - aki időközben a fiúm lett - kapcsolatban. Persze ezeket először nem hittem el. Vagy nem mertem elhinni. Aztán kezdtek értelmessé válni az amúgy kusza gondolatmenetek. Nem kellett több 3-4 percnél, és egy teljes összeesküvés-elmélet járt a fejemben. Ekkor döntöttem úgy, hogy követem hová megy a (számomra) bizonytalan életet élő barátom. Ez volt a felesleges lépés. Össze-vissza pár sarkon át követtem, amikor összetalálkozott egy hidrogénszőke fruskával, és nemes egyszerűséggel lesmárolta. Elkezdtem rohanni hazafelé, mielőtt kitörne belőlem a világméretű bőgés, amit sikeresen elfojtottam magamban a szobámig. Pont akkor tört ki belőlem, amikor becsuktam Pheobe előtt a szobám ajtaját. És most itt ülök,és elmeséltem neked mi is történt valójában. Néztem őszinte szomorúsággal a testvéremre.