»Hozzászólások száma : 12 »Join date : 2013. Dec. 03. »Tartózkodási hely : Itt is, ott is.
Tárgy: Phoebe Carter -KÉSZÜL- Pént. Dec. 06, 2013 5:37 pm
Phoebe Jane Carter
KARAKTER TELJES NEVE: Phoebe Jane Carter BECENÉV: Phoe – De csak azok hívnak így, akiknek feltett szándékuk, hogy az idegeimen táncoljanak. Igen, rád gondolok Tesókám. SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1994. július 31. UK, London KOR: 19 CSOPORT: Énekesek PLAY BY: Ashley Greene
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: Meghatározhatatlan színű szemek, bájos tekintet ÉRDEKESSÉG: Bal lapockáján egy sárkány alakú tetoválást visel,amit már 3 éve sikeresen rejteget a szülei elől. ALKATA: Apró termetével, karcsú alakjával egy törékeny lány benyomását kelti, ám ezt kompenzálja szemtelenül őszinte, nagyszájú természete. RUHÁZAT: Hangulatfüggő. Ha jó kedve van színes, mintás szoknyákat hord, a szürke hétköznapokon egyszínű pólókat és farmert ölt magára, ha boldog, általában csinos, elegáns ruhát választ magas sarkúval.
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM: Vagy imádod, vagy a falra mászol tőle. Más lehetőség nincs. Egy nagyszájú, akaratos és a végtelenségig makacs fruska, aki nem ismeri a ’feladom’ szót. Ő mindig az események sűrűjében van, élvezi a figyelmet, amit ki is vív magának, így vagy úgy. Imádja az embereket, még az idiótákat is – a saját megfogalmazása szerint. Egy igazi laza csaj, ami elsőre persze imponál a pasiknak, de később rá kell döbbenniük, hogy néha túlságosan is az. Nem féltékenykedik, tőle aztán a barátja nyugodtan bámulhatja akár napestig is, a csinos, szőke cica baba hátsó felét. Szerelem terén az érzelmi szintje a nullával egyenlő, a romantika szót hallva pedig erős hányinger kerülgeti. Nem hisz az igaz szerelemben, és egyenesen körberöhögi azokat, akik más véleményen vannak. Kicsit dilis, nem nagyon, csak éppen annyira, hogy a normális emberek már mérhetetlen megbotránkozást kelt. Imád kilógni a sorból, és sohasem olvad be a tömegbe, mindig kitalál valamit, ami csak az övé, amitől ő egyedi lesz. HOBBI: Az éneklés. Dalait maga írja, melyek általában először versekként születnek meg, mivel másik nagy szenvedélye az írás. Természetesen olvasni is imád, kedvenc könyvei a Harry Potter sorozat kötetei, melyekért őrülten rajong. Kiskora óta imádja őket, és még most sem adta fel a reményt, hogy egyszer érkezik neki egy levél a Roxfortból. Megszállottságának bizonyítéka a tetoválása, ami valójában nem egy egyszerű sárkány, hanem egy magyar mennydörgő. A muglik persze ezt nem érthetik, így logikus, hogy szüleinek nem mutatja meg szerzeményét, amit még el is nevezett Norbertnek. CÉLOK: Legnagyobb álma, hogy sikeres énekes vagy író váljon belőle.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Amióta Anya elment már nem vagyok önmagam. A tükörben már nem azt a lányt látom, mint pár nappal ezelőtt, ő mosolygott és boldog volt, én viszont csak mosolygok, de belül már nem maradt semmi. Folytatnom kell, tudom tovább kell mennem, Apáért és Cloe-ért, de nem tudom, lesz e elég erőm hozzá. Nincs mibe kapaszkodnom, nem látok fényt az alagút végén, a világom összeomlott és a romok maguk alá temettek. Gondolataimba merülve lépkedek a kisebb-nagyobb sírok között, míg elérem azt az egyet, amit most ezernyi koszorú díszít, ahonnan Anya már soha többet nem jön vissza. Soha, soha többet nem ölel magához, nem láthatom mosolygós arcát, szavai már nem nyugtatnak meg. Vége, elmúlt. A fájdalom újra előtör, könnyek égetik szemeimet, melyeket már nem tudok visszafogni. Arcomat kezeimbe temetve rogyok le a márvány sírkő elé, könnyeim megállíthatatlanul potyognak. Hallom, ahogy a szél lassan megerősödik, hallom az esőcseppek koppanását a kövön, de mintha nem is érezném őket. Már szakad az eső, de nem érdekel. Percek vagy órák múlva egy hang ránt vissza kábult állapotomból a valóságba, amit közvetlenül magam mellől hallok. Felnézek. Egy körülbelül velem egyidős fiú áll előttem, döbbent tekintettel figyelve engem. Majd kinyújtja felém a karját. Ahogy kezeink összekulcsolódnak, elmosolyodik, majd óvatosan felsegít. Most döbbenek csak rá, hogy milyen állapotban lehetek. Szemeim bizonyára vörösek a sírástól, ruhám teljesen átázott, vizes hajam kócosan simul vállamra. - Ezt vedd fel – nyújtja felém csuklyás, széldzsekijét. - Nem…köszi – suttogom erőtlenül. Nehezemre esik a beszéd, egyáltalán, egyedül akarok lenni, haza akarok menni. Már fordulnék még, de megragadja a karomat, és félpercnyi elkeseredett kapálózás után kénytelen-kelletlen belenyugszom, hogy nem szabadulhatok. - Miért nem hagysz békén? – rivallok rá, határozottságom visszanyerve. Szemeim villámokat szórnak az idegenre, de őt ez látszólag cseppet sem zavarja, sőt mintha szórakoztatná is, mivel szája sarkában kaján mosoly jelenik meg. - Hogy hívnak? – tereli el a szót, figyelmen kívül hagyva kérdésemet. - Közöd hozzá? – makacskodom, de nem sokáig, mert már nagyon mehetnékem van, így szabadulásomért bármit. – Phoebe – bököm ki végül duzzogva. - Oké, Phoebe, akkor hazakísérlek. Hol laksz? – folytatja teljes határozottsággal, mintha nekem kötelességem lenne azt tenni, amit ő mond. - Hazatalálok egyedül is – vetem oda neki félvállról, és újra megpróbálom kiszabadítani karomat szorításából, de megint csak nem járok sikerrel. Elegem van. Pont egy ilyen minden lében kanál alak hiányzott nekem. Haza amúgy sem mehetek, nem akarom, hogy így lássanak… így összetörve. - Vagy eljöhetsz hozzám is, nincs otthon senki. - Micsoda önzetlen felajánlás! Ennyire idiótának tűnök talán?! Miért kellene bíznom benned?! – zúdítom rá minden dühömet és elkeseredettségemet. – Egyáltalán…miért is vagy még itt?! - Mert segíteni akarok – válaszol utolsó kérdésemre, majd kezemet még mindig fogva tartva elindul, bizonyára abban a hitben, hogy követem. Ahogy egy fához érünk, megragadom az alkalmat, és az egyik ágba kapaszkodva nem vagyok hajlandó tovább menni. - Ne gyerekeskedj! Gyere! – próbálkozik, de én bizony egy tapodtat sem mozdulok. A kérlelést megelégelve, odalép hozzám és egyszerűen az ölébe kap, hiába tiltakozom. Utálom ezt a napot. - Ez emberrablás. Ezt még nagyon meg fogod bánni… - fenyegetőzöm, de még így sem olvad le képéről az az idegesítő mosoly. Három utcán vitt végig így és még az sem zavarta, hogy mindenki minket bámult. Óráknak tűnő megaláztatás után végre megérkezünk. Egy hatalmas, villának is beillő ház kapuja előtt tesz le, mire én rögtön menekülést kísérlek meg, ami sokadszorra is kudarcba fullad. - Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem, Édesem – kacsint rám, miután betuszkolt a kapun.
~
És valóban, azóta is a véremet szívja. A kis mentőakciójának végül az lett a következménye, hogy, amikor Apa értem jött, összefutott a – micsoda véletlen – elvált Anyukájával. Egy tea, pár beszélgetés, néhány hét és már azon kaptam magam, hogy Apa tőlem kér tanácsot, hogy milyen nyakkendő lenne tökéletes a randijára. Eleinte rossz szemmel néztem alakuló kapcsolatukat, hiszen senki sem pótolhatja Anyát, de aztán jobban megismertem Anne-t. Ő volt az a személy, aki segített túllépnem a tragédián, akinek kiönthettem a szívemet, aki megértett engem. Persze, Cloe és Apa is ott voltak, de őket nem akartam terhelni a gondjaimmal, volt nekik is elég. És Robert. Aznap este megcsókolt, és én viszonoztam a csókot.De ez nem ok arra, hogy kedveljem, mivel egy felfuvalkodott hólyag, egy idióta, egy sorscsapás, még ha olyan szép szemei és olyan dögös teste is van…Nem, nem,és nem. Verd már ki a fejedből, Phoebe!
Daphne Azaria Hale
»Hozzászólások száma : 83 »Join date : 2013. Nov. 25. »Kor : 31 »Tartózkodási hely : Ha nem vagyok mögötted, valószínű, hogy az öklöm lesz a legjobb barátod ;)
Az előtörténeted jó nagyon, határozottan tetszik. Kíváncsi leszek, hogy meghirdeted-e Robertet. Érdekes játékok alakulhatnának ki. Nem tartóztatlak tovább, a húgod bizonyára csak rád vár.
Kezdőlap
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég
Tárgy: Phoebe Carter -KÉSZÜL- 
