*Éjjel már mindenki alszik, legalábbis a legtöbben, így kevesek a kivételek, de köztük vagyok én. A nyárra való tekintettel de azért, hogy mégis este van hűvös, meg a szúnyogok, így egy mackó nadrágot veszek fel, illetve egy vékony hosszú ujjút. Aztán kilépve a lány körletből a tópart felé igyekszem. Szinte észre sem veszem, hogy rajtam kívül többen is lehetnek, de akkor meghallok egy hangot, vagyis egy egész sort, egy dalból, így arra indulok. Megállok a fiú mögött pár lépéssel és figyelem mit csinál. Végül a háta mögé lépek és megérintem a vállát. Ha kihúzza a füléből a fülest akkor hozzászólok, ha nem, akkor pimasz módon leülök vele szemben és még egy ideig nézem őt. Míg várok, abban a fél percben -remélem- megigazítom a hajam és ránézek az órámra. Jó későn van meg kell hagyni. A tó felszíne sima, ha tél lenne korcsolyáznék rajta, de most csak elnézem ahogy egy-két kacsa ringatózik a víz tükrén.*

*Amikor kiveszi a fiú a fülest a füléből rámosolygok. Nem akarok én zavarni, ez az arcomon is látszik, egyszerűen csak érdekel, hogy mit csinál, meg ha már mind a ketten éjszaki baglyok vagyunk, ne legyünk már egyedül.*
-Szia. Nem akarok zavarni, csak gondoltam meglesem, hogy mit csinálsz.*motyogom, majd hogy tutira ne legyen para leülök vele szemben. Ez persze fel is tűnik neki, mert magyarázkodni kezd, mire csak kuncogni kezdek.*
-Nem zavarni akarlak, mondtam. Nyugodtan rajzolj. Csak érdekel, hogy egy művész ilyenkor hogyan dolgozhat.*ártatlan szavak, semmi hátsószándék, na ez vagyok én. Legalábbis elég sokan így ismernek, a többiek már nem ilyen szerencsések. Ez a srác meg éppen hogy bele esett a szerencse kategóriába. Megvárom, míg befejezi a rajzot, ha hozzám is szól én nem válaszolok, komolyan nem zavarni jöttem ide. Ha befejezi a rajzot felállok és megint mellé lépek.*
-Meg szabad nézni mit műveltél?*kérdezem meg óvatosan, hátha nem publikus.*
-Egyébként Krishana Gwenhwyfach Mish vagyok. De a jobb arcoknak Gwen vagy Krisa.*ha már itt vagyok vagyok kedves és bemutatkozok, mintha láttam már volna az előző tábor alkalmával is, de eddig nem szólítottam le az istenért sem.*

*A bemutatkozást követően kicsit közelebb araszolok, hogy lássam a vázlatot. Quarion nem is rossz, sőt mondhatni profi. Én tuti nem jutnék el még idáig sem. Persze a fiú a könnyebbik nevet választja így a skiccért járó elismerő füttyentés kuncogásba torkollik.*
-Mindenki ezt mondja. Egyébként meg simán elnéznélek még egy-két órán keresztül, hogy rajzolsz. Olyan nyugtató látvány.*magyarázom neki lassan, miközben ő előbogarássza a cigarettáját. Kérdésére megrázom a fejem, aztán szóban is válaszolok.*
-Csak buli dohányos vagyok, az is épp elég. De azért köszönöm.*mosolyom még mindig letörölhetetlen. Visszahuppanok a földre, majd el is nyúlok miközben az eget vizslatok.*
-Mond csak Quarion, miket szoktál leginkább rajzolni? Minden leköt, vagy van egy külön kedvenc témád?*felteszek neki két kérdést, ha akar válaszol rá, ha nem akar elhallgatja az infót előlem. A döntés az övé.*

*Csak hümmögök Quarion szavaira, lényegében véve jó téma, bár engem nem köt le a fantasy.*
-Egyszer mutathatnál egy kész művet a nyár folyamán.*mosolygok rá, aztán kitépek egy fűszálat és azt kezdem el pödörgetni az ujjaim között. Mikor áttér arra, hogy én mit csinálok csak elvigyorodom.*
-Hát kérlek, én dobolok. Mondjuk ennek hosszú története van, nem akarlak untatni vele.*vonok vállat lassan miközben felülök, pillanatok múlva felállok és a tó partjáig lépegetek.*
-Tudod anyuék nem igazán díjazzák, hogy dobolok, ők annak örülnének ha továbbra is hegedülnék. De azt a hangszert összetörtem a dobomért.*nagy vonalakban levázoltam a dolgot, reméljük nem kérdez rá rendesen, mert akkor most megint ki kell, hogy bontogassam honnan jöttem, ki vagyok... Ah, nem!*
-Ha lehetek pofátlan mégis elkérnék egy szál cigarettát.*fordulok vissza Quarion felé, teljesen elvörösödve. Nem tehetek róla, ez a téma kicsit fel szokott bosszantani. Persze ha nem ad nem fogok hisztizni érte, ha meg igen, akkor nagyon hálás leszek.*

-Itt fogsz festeni? Vigyázz nehogy meglesselek közben.*vigyorgok óvatosan, persze lehet nem tenném meg, de ki tudja. Persze mesélek nagy vonalakban arról, hogy mit is csinálok, de amit a fiú mond a dologra, attól kicsit leesik az állam. a ezt hallanák a szüleim bilincsbe verve vitetnének haza. Az meg nem lenne túl okos döntés.*
-Azért nem mindenki osztja ezt a véleményed. De köszönöm. Szeretem csinálni, és jó feszültség levezető is.*legalább is nekem, aztán, hogy a többiek hogy gondolják nem tudom. Mikor Quarion nyújtja a dobozt és a gyújtót felé lépek, hálás mosolyt eresztek meg felé, majd kiveszek egy szálat a dobozból és miközben visszanyújtom, rágyújtok. Mélyen letüdőzöm a cigit, majd amikor már kifelé fújom a kesernyés füstöt a gyújtót is visszanyújtom.*
-Nagyon köszönöm. Életmentő vagy.*hálálkodom, aztán ismét a cigibe szívok, míg újabb kérdést nem kapok. Visszaülök a fűbe és kuncogni kezdek.*
-Itt mindennél jobban érzem magam. Szabad vagyok és nem szólnak azért amit szeretek csinálni. Kötetlen minden... Ez maga a mennyország számomra.*áradozok egy kicsit, nem tudom, hogy ez nem fog-e kiváltani még több kérdést, de most már talán kicsit bátrabban is válaszolnék. Nem tudom.*
-Bár az igazság az, hogy én csak tavaly voltam először. Ez a második alkalom, de nagyon izgatottan vártam. És te? Mióta jársz ide? Biztos tapasztaltabb vagy, mint én.*keresem a fiú pillantását a félhomályban, mert ez a lámpa itt a közelben ezzel a sárga fénnyel, eléggé nem buli.*
-Nincs kedved megmártózni a tóban? Tök jó idő van hozzá.*hirtelen ötlet, mint minden más az életemben, de most kedvet kaptam felkavarni ezt a nyugodt vizet. Bár lehet csak egyedül megyek be, mert a fiúnak nincs kedve, de majd kiderül. Én még kettőt beleszívok a cigibe, aztán elnyomom a csikket.*

-Szerintem ha rászánod magad szólj és bemutatlak az én Ördögömnek. Tutira elveszi a te eszed is.*ezzel fel is ajánlottam egy lehetőséget, ha annyira ki szeretné próbálni a dobolást. Átbeszéljük, hogy ki hogyan érzi magát a táborban, majd felvetek egy ötletet, hogy mi lenne ha mártóznánk egyet a tóban. Quarion válasza meglep, de mégis vigyorogni kezdek.*
-Akkor bele kell törődnöd, hogy most nem leszel egyedül. Imádom az esti fürdőzéseket.*magyarázom miközben leplezetlenül figyelem, amint a fiú a part felé lépeget és levetkőzik. Ez után persze én következem, hiszen nem hagyhatom egyedül pucérkodni. Sajnos annyi tisztelet van a ruháim iránt, hogy a pad mellett levetkőzzek és összehajtva letegyem, de ettől a perctől már a part felé száguldok, hogy beleugorhassak a vízbe, ezzel remélem jól beterítve a fiút.*
-Nem megszokni. Arra most nincs időnk.*kuncogok amint egy adag vizet felé fröcskölök. Aztán én is beljebb sétálok. Jézus a szüleim megőrülnének ha ezt látnák. Én egy fiúval, éjjel a tó vizében... Megnevettet a gondolat, aztán inkább elmerülök a fejem búbjáig.*

-Mégis mit ajánlgatsz ilyen buzgón?*kérdezek vissza vigyorogva, nem veszem magamra a beszólást. Tűrje a fröcskölést ha már bevállalós. Megvárom míg elindul beljebb, aztán követem, bár lehet, hogy odáig nem megyek be. Bizonyos mérőszámoknak híján vagyok.*
-Nagyon jó, hogy te így előrenyomultál, de én attól még nem leszek magasabb.*ezzel jelzem felé, hogy ami neki mellkasig ér, az nekem minimum az államig és nincs kedvem izomlázig úszkálni, hogy fenn tartsam magam. Sajnos ilyen mélynövésű vagyok, de semmi sincs még elveszve. Persze nem kell hangosan beszélnem a víz viszi a hangot, ám én akkor is maradok ott, ahol biztonságosan még nem lep el a víz, hacsak Quarionnak nincs valami jobb ötlete.*

*Egyre rosszabb a helyzetem. Quarion a föld alá tudna tiporni, de ma nincs kedvem a mélybe süllyedni. Még nem leszek a pokol leánya. Majd kicsit később.*
-Pedig képzeld el, hogy akkor meleg áramlat lenne a vízben.*magyarázom tudálékosan, de mikor felajánlja, hogy majd ő megtart még bizonytalanabbul nézek.*
-Ez nem hiszem, hogy jó ötlet. Nehéz vagyok.*füllentek, persze tudom, hogy hasztalan, anyuék így is kórosan soványnak néznek. Végül nagy bátorságról tanúságot téve közelebb merészkedek a fiúhoz, mikor nyújtja a kezét rámosolygok, kicsit talán megkönnyebbülten, aztán a nyaka köré fonom a karjaimat és nagyon igyekszem nem lerúgni a veséjét miközben megpróbálok a víz fölött maradni. Következő szavait hallva finoman oldalba bököm.*
-Majd hozzám bújsz és nem fogsz fázni.*teljesen ártatlan kijelentés, legalábbis számomra, aztán, hogy mi lesz a vége ennek, félre érti vagy sem, az ő dolga.*
-Szoktál portrékat csinálni?*teszek fel egy kérdést, majd egyik kezemmel elengedem a nyakát és ujjaimat végig húzom a víz felszínén.*

*Csendben hallgatom végig Quariont, hiába lenne mit hozzáfűzzek a mondandójához, mégsem teszem. Válaszol a kérdésemre, amit egy mosollyal nyugtázok, majd következő szavaira hatalmas szemeket meresztek.*
-Most győzzél meg arról, hogy nem rám értetted! Én nem vagyok jó fej. Én szemét és bunkó vagyok.*egyik szemöldököm flegmán a homlokom közepére ugrik, majd mire tiltakozhatnék, már tekeri is le a kezem a nyakáról. A mélybe bukik én pedig egy pillanat alatt elfelejtem, hogy mi történik. Már majdnem pánikolni kezdenék, mikor a hátam mögött felbukkan és ismét óvó karjai közt találom magam.*
-Legközelebb először kérdezd meg, hogy kibírok-e fél percet, míg Búvár Kund.*morgok kicsit, félig hátrafordulva, aztán visítani kezdek.*
-Tegyél le, ezt utálom! Quarion, nagyon megkeserülöd ezt még! Nem hallasz?*persze meg sem merek moccanni, ha lehet még szorosabban kapaszkodok és úgy nézek ki, mint egy nagyra nőtt kis majom. Amint a sekélyebb vízbe érünk, ellököm magam tőle, remélve, hogy elenged és lepottyanok a vízbe, ha nem akkor már csak a parton mászok le, de azzal a lendülettel vissza is lököm a vízbe.*
-Ne merészeld ezt még egyszer megcsinálni. Nem bírom ha emelgetnek! És remélem ezzel most konstatáltam, hogy nem vagyok jó fej.*állok fölötte a parton és csípőre tett kézzel magyarázok neki, meg persze igyekszem nagyon csúnyán nézni. De csak nem bírom ki mosolygás nélkül. Végül nyújtom neki a kezem, hogy segítsek kikecmeregni a vízből.*
-Amúgy, ha egyszer rászánod magad, egy alkalom erejéig szívesen lennék a modelled.*motyogom mikor mellém lép, de aztán eliszkolok a ruháim felé.*

*Összeszorított ajkakkal figyelem ahogy kifiguráz. Ha szemmel ilyenkor ölni lehetne... Nem tenném meg. Lényegében véve legalább mosolygok. A mai nap folyamán így sem ment annyira a dolog.*
-Ennek Marcus az oka...*füstölgök hangosabban a kelleténél, de észre sem veszem, hogy már nem gondolati úton megy az önmagammal való csevegés. Aztán már csak arra figyelek, hogy a fiú megszólal, ruháimat a padon hagyva visszasétálok mellé, most elutasítom a cigit, jelenleg nem kívánom. Egyébként is megszegtem egy szabályt. Hogy bulin kívül nem cigizek...*
-Szerintem csak jó társaságban szép az este.*ülök le mellé, majd apró kavicsokat kezdek a vízbe hajigálni.*
-Egyébként a rajzoláson, festészeten és a dobon kívül érdekel még valami?*teszek fel még egy kérdést miközben a vizet kicsavarom a hajamból.*
-Gondolom annyira nem vagy művész lélek, hogy valami lány ismerősöd hajgumija a csuklódon lógjon vészhelyzet esetére.*pillantok rá kétségbe esetten. Egyszerűen nem bírom ha ki van engedve a sörényem.*

*Csak kicsit maradok csendben, figyelem a fiú vonásait, majd egy mosoly kíséretében helyezkedni kezdek, méghozzá törökülésben. Nem igazán tudom mit feleljek arra amit kérdez, de hogy nincs nála hajgumi, nem meglepő.*
-Esetleg valamelyik nap bedokkolhatnánk a zene terembe. Gitárral is szívesen kísérlek ha gondolod. Megmutathatnád a hangod.*nézek rá egy vigyor kíséretében, majd hátra simítok egy hajtincset, majd elgondolkozom.*
-Ha kölcsön adsz egy ceruzát és egy papírt akkor megmutatom mi érdekel még. *szólalok meg végül és helyeslően bólogatok neki.*
-Igen, itt valamilyen szinten ez is jó, meg sok jó arccal lehet találkozni. Mondjuk veled, akit rá lehet venni bizonyos mértékű őrültségre. Éjjel a tóban... Hányszor vágytam már egy ilyenre. Köszönöm.*felpattanok, majd egy laza arcra puszival köszönöm meg az élményt.*

*Egész jó fej Quarion, már most úgy érzem, mintha évek óta ismernénk egymást, ezt már szeretem. Nem is érzem magam feszélyezve, pedig az új ismeretségek mindig itt kezdődnek. A zenés témát érzem, hogy nem kell tovább feszegetnem, így nem is teszem, csak bólintok, hogy oké, akkor lezártuk a témát, végül is rajta múlik, én felajánlottam, majd él vele ha akar. Eztán az érdekli, hogy én mivel foglalkozom szívesen, egy-egy szabad percemben, így kölcsön kérek egy ceruzát és egy papírt, hogy megmutathassam. Köszönetet mondok a kis őrültségért, majd míg a fiú öltözködik, én pár ceruzavonással fogjuk rá előnyős rajzot készítek róla.*
-Hát engem ez érdekel még. Bár nem sűrűn van rá lehetőségem, inkább a dobok mögé bújok, látványosabb... A mai világban már minden második lány tud így rajzolni.*vonok vállat, majd átnyújtom neki a papírt és a ceruzát.*
-Kiszökünk a városba? Itt szerintem már mindent láttunk, ott meg még csak most kezdődnek a bulik. Szóval?*pislogok rá és én is a ruháimhoz lépek, hogy végre ne egy szál semmibe legyek.*
-Vagy nyissuk fel a felnőttek hűtőjét és száradjunk tovább a tábortűz körül?*kérdezek még erre rá, majd szembe fordulva várom a válaszát, miközben ujjaimmal kicsit megfésülöm a félig száradt hajam.*