*Utálom, másfél hete kerülöm Marco-t... Marcus hihetetlen terve az őrületbe kerget, szinte nem is fogom fel, még most sem, hogy ilyenre kér a bátyám. Sportcipőbe bújok a takarodó után, rövidnadrág és trikó van rajtam, így indulok el a szobából, majd ki a körletből. Összefogom a hajam a fejem tetején, majd a tó felé indulok. Mérges vagyok magamra, fogalmam sincs mit csináljak. Zsebemben a telefonom, kényszert érzek, hogy írjak egy sms-t Marconak, de végül mégsem teszem. Leérve a tóhoz belerúgok egy nagyobb kavicsba, ami így a tóba száll. Futólépésre váltok, muszáj kiengednem a gőzt. Kocogni kezdek lassan, ütemre veszem a levegőt, míg valami puha rá nem tekeredik a lábamra. Botladozva, majdnem hogy orra esek, azt nézem mi fogott meg, ekkor hallom meg a víz hangját. Valaki a tóban van. Lerázom a bokámról a puha valamit, amiről felemelve kiderül, hogy egy póló az. Méghozzá egy férfi póló! Nagyot nézek, majd a nádast megkerülve a part felé sétálok.*
-Marco...*kiáltok fel, hiszen egyből felismerem... Túl jól ismerem minden egyes mozdulatát. Nem hiába a partnerem évek óta...*
-Mond mégis mi a fészkest keresel itt? Neked nincs takarodó?*rivallok rá, még csak az hiányzik nekem, hogy megfázzon, vagy bármi más őrültség.*

*Az utóbbi másfél hét maga volt a kínszenvedés számomra. Másfél hét az én Daph-om nélkül. Nem hogy nem táncoltam vele, de még nem is láttam. Szeretem őt, még ha ez neki nem is volt világos múltkorig. Akkor és ott eléggé letámadtam azzal a csókkal, de nem bírtam tovább. Akartam, hogy tudja mit érzek. Tudom, hogy nem a legjobb módját választottam....
Ma este a takarodó után nem maradtam a szobában. Megvártam, amíg a szobatársam elalszik, aztán kiosontam. Határozott célom volt, hogy kicsit lehűtsem magam, nemcsak a testem volt felhevült így nyáron, hanem a gondolataim is. A tónál ledobtam a pólóm a papucsommal együtt és a vízbe gázoltam. Csak a sortom volt rajtam, mint mindig, amikor fürdőt veszek. Éppen a víz alól jöttem fel, amikor a nevemet hallottam...és az a hang... ezer közül is felismerném.*
-És te hogy kerülsz ide ilyenkor? Neked nincs takarodó? *Kiáltottam vissza és közelebb úsztam hozzá. Jól akartam látni őt. Olyan sok idő telt el, muszáj volt látnom. Jól ismertem arcának minden vonását, de mégis örömmel töltött el, hogy megláttam itt.* -Nem jössz be? Jó meleg a víz! *Most már egészen a tó szélén voltam. Le is ért a lábam, így kiemelkedtem a vízből, hogy a lábaimon álljak.*

-Nekem nincs takarodó köszi a kérdést.*vágok vissza azonnal, majd megrázom a fejem. Nem hiszem el, hogy így kell összefutnunk. Néha sok, hogy egyedül akarok lenni, aztán mégsem megy. Közelebb úszik, majd kiemelkedik a vízből, nem takargatom, hogy végig is nézek rajta, de aztán tekintetem az égre emelem.*
-Tudod már fürödtem. Szóval még egyszer nincs kedvem és futni indultam... Neked viszont nem kéne mindenhol elhagynod a cuccaidat. Bárki felbukhat benne.*emelem a magasba a felsőjét, majd oldalra fordítom a fejem. Igazából azt sem tudom mit mondjak neki. Még az érzéseimtől is félek.*
-Holnap hajnali négykor kezdünk... Ugye tisztában vagy vele?*emlékeztetem arra, hogy igen is kezdődik lassan a finis és ilyenkor már nem lazsálhatunk.*
-Fogadok ebben a másfél hétben leengedtél, lazsáltál és itattad az egereket.*rázom meg a fejem ahogy közelebb lépek a tóhoz. Marconak semmi kiállása most, eddig mindig volt, most meg, rossz ránézni.*

*Imádom, hogy így lehet vele társalogni, nem egyszer fordult már elő, hogy így szívtuk egymás vérét. Talán pont ezért szeretek vele mindig beszélgetni, nem lehet olyan egyszerűen legyőzni szócsatában. Közben éreztem magamon a tekintetét, hogy végignéz rajtam, másrészről láttam is a tekintetét.*
-Nem is fürdeni kell most, hanem úszni. *Vigyorodtam el szélesen. Azon is csak jót vigyorgok, ahogy a felsőmet tartja a kezében.* -De látom a legjobb kezekbe került az a felső. *Kacsintok rá, ahogy közelebb megyek hozzá. Kicsit zavarban vagyok, de ahogy érzem ő is... gondolom a múltkori miatt.*
-Tudom és már most friss vagyok, mint a reggeli harmat. *Vigyorogtam még mindig. Én soha nem tudok száz százalékosan komoly lenni. Semmi jó nincs abban, ha valaki mindig komoly, a vidámság sokkal jobb.
Abban igaza van, hogy elmúlt napokban kissé leengedtem, de az állóképességem a régi. Csak újra fel kell építeni egy kis izomtömeget. Most már teljesen ott álltam előtte.* -Nem itattam az egereket, nem bántam meg, hogy megcsókoltalak. Azt bánom, hogy nem tettem meg előbb. És legszívesebben újra megtenném. *Őszinte voltam hozzá és egyenesen a szemeibe néztem.* -Soha nem akartalak megbántani szándékosan és a jövőben sem szeretnélek bántani. *Lehet most is elfut és kapok még egy pofont, de nem érdekel. Megéri, ha így megtudja az igazat, amit évekig rejtegettem mindenki előtt.*

-Nem úszni jöttem ki, hanem futni... Süket is lettél ebben a másfél hétben? Orvoshoz is én vigyelek?*rázom meg a fejem mérgesen. Aztán ahogy egyre közelebb sétál meggondolom, hogy lehet tényleg fel kéne venni a nyúlcipőt. Csendben tágra nyílt szemekkel hallgatom amiket mond. Na ne már... Oldalra billentem a fejem, majd mérgesen nézek rá.*
-Tudod, hogy kb kismilliószor több jobb dolog van, egy rózsás ajak eltulajdonításánál?*vágok vissza, majd áthelyezem a test súlyom, aztán megbököm a mellkasát.*
-Tudod ezzel elég sok lányt le lehet szedni a lábáról, kár hogy én A lány vagyok és nem egy lány. Tehát hajnalban találkozunk. A gondolataid meg a tánc körül forogjanak, engem kell forgatni, nem rajtam pörögni.*nézek rá idegesen továbbra is, majd hátra lépek, miközben visszanyújtom a felsőjét.*
-Pihenj le pár órát, jobban jársz. Ne gondolkodj, úgysem megy, tudom jól. Kapcsold ki a fejed.*nézek egyenesen a szemébe, majd hátat fordítok és visszaindulok az ösvényen ahogy indultam.*

-Vihetsz orvoshoz, de csak ha közben fogod a kezemet is. *Vigyorodtam el. Mindig is így szokott ez lenni. Én vagyok a mindig vidám, csipkelődős srác, ő pedig a komolyabb lány, bár néha őt is rá tudtam venni egy kis mókára. Hát igen, a hülyeség ragályos.*
-Nem Daphne, számomra nincs jobb dolog. *Mondtam neki komolyan. Lehet, hogy megint felháborodik vagy nem tudom, de ami igaz, azt miért tagadjam? Jobb ha tudja már most. Lenéztem az ujjára, ahogy megbökte a mellkasom.
Igaza volt, ő volt a nagybetűs lány nekem. Már nem kell nekem más, csak ő és bármit megtennék érte. És nem, elsősorban nem felpróbálni akartam, hanem tartós kapcsolatot akartam vele. Évek óta szeretem, talán már első pillanattól kezdve.
Kapcsoljam ki a fejem? Az nem fog neki tetszeni. De ha ő akarja... Utánaindultam, megfogtam, magam felé fordítottam és ismét megcsókoltam. Megér egy újabb pofont is, hogy érezhetem finom ízét.* -Kikapcsoltam a fejem... ahogy kérted... *Suttogtam neki. Nem tudom mi lesz a reakciója, de majd kiderül.*

*Most valahogy nem jön át a humorizálása, egyszerűen nem esik jól a dolog. Így csak megrázom a fejem, aztán elkezdem kiosztani. Képtelen vagyok kimutatni amit érzek, félek, sosem volt még senkim. Aztán inkább menekülőre fogom és ott hagyom, vagyis remélem, hogy ez összejön, de mikor a kezét megérzem magamon már tudom, hogy megint elveszek. Maga felé fordít és már támad is. Csókja ugyan olyan gyors és tüzes, mint akkor a próbateremben, de most nem tudom nem viszonozni, de csak miután megszólal. Karjaimat a nyaka köré fonom és óvatosan csókolok vissza, inkább tapogatózva, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a csípőjére ugrok, ennek hatására pedig a vízben kötünk ki.*
-Tíz perc gyors úszás. Indítson Mr. Lanter!*vigyorgok rá, és felállok a vízben. Vigyorom csak még szélesebb lesz mikor karlendítéssel jelzem, hogy merre kellene indulnia.*
-Gyerünk. Szedjük vissza azt az izomtömeget. Nézd meg, most sem tudtál megtartani, ha sikerült volna nem estünk volna a vízbe!*rivallok rá, persze kissé azért viccesen, de itt az ideje, hogy ne Marco irányítson. Szerepcsere... Jó lesz az nekünk.*

*Feltettem mindent egy lapra és ismét megcsókoltam. Megfogadtam Dee tanácsát, hogy ne habozzak, tegyem meg újra. Megtettem és ezúttal nem is kaptam pofont, hanem ezúttal már átkarolt és visszacsókolt. Madarat lehetett volna velem fogatni az már biztos. Ugyan bizonytalanságát éreztem, de már annak nagyon tudtam örülni, hogy viszonozta a csókot.
Hirtelen ugrása váratlanul ért, azért is dőltem hanyatt a vízbe. Valójába meg tudtam volna tartani, ha készülök rá, de jó volt ez így. Felnevettem a parancsán, de nagyon is tetszett, hogy felengedett végre.*
-Jójó, máris. De remélem lesz jutalmam a végén. *Vigyorodtam el, aztán megfordultam a vízben és az általa megadott irányba indultam. Nem tudom mennyi időbe tellett, de jó hosszú időnek tűnt és az izmaim is égni kezdtek már, szerintem több is volt ez már mint tíz perc, de nem zavart, szeretek én úszni. Mire visszaértem Daph-hoz, lihegve ültem le a a vízfenékre.* -Mi a következő parancsa hölgyem? *Kérdeztem meg tőle vigyorogva. Egy kis lihegés és jöhet bármi.*

*Jó volt nézni ahogy Marco elkezdi a távot, én lazán ácsorogtam a víz szélében és azon gondolkodtam, hogy mi legyen a következő feladat, mivel cipővel együtt zuhantam a vízbe, így kicsit morcos vagyok. Attól még élvezettel nézem ahogy a kedves egyre jobban lefárad, mire visszaér már liheg én pedig bájos arccal hajolok fölé.*
-A következő, hogy eljössz velem futni. Mezítláb!*biccentek, majd lassan kisétálok a vízből és már indulok is. Elvégre ezért indultam el, hogy kicsit átmozgassam magam. Akkor most Marcot miért ne vonnám bele? Az előző esetről pedig nem kívánok szólni. Valahogy nem akarok beszélni róla. Nem mintha nem szeretném elmondani neki amit én érzek, de még nem akarok... A tó körül öt kör talán elég lehet. Ha nem akkor futtatok még vele párat. Elfér szerintem. Aztán ledőlök még pár órára aludni. Míg futunk nem beszélek, hallom ahogy egyenletesen veszi a levegőt mellettem, ezen néha elmosolyodom, de aztán újra az útra nézek, hiszen a cipőmet én is levettem, hogy megszáradjon.*

*Azt hiszem ezt a napot soha nem fogom elfelejteni. Ez a nap az, amikor Daph végre viszonozta az érzéseimet még ha csak néhány pillanatra is, de ebből már tudtam, hogy nem reménytelen a helyzetem. Most már azon törhetem a fejem, hogy mi legyen a következő lépés. Azt hiszem el fogom vinni a Dee által javasolt latin estre. Mist viszont a jelenre koncentrálok inkább, hogy kihasználjam a lehetőségeket.
Az úszásból még éppen hogy csak visszaértem, már kaptam is tőle a következő utasítást. Futni vele. Ez egy remek élmény lesz, előre tudom. Mezítláb... majd lesz maximum pár karcolás a talpamon, de nem baj, megéri. Ahogy elindult, már indultam is utána.
Egyenletesen ment még a levegővétel, több kell ahhoz, hogy lihegni kezdjek, hisz rendszeresen gyúrok állóképességre, erőnlétre. Futás közben nem szóltunk egymáshoz, nem is kell. Én már attól remekül érzem magam, hogy itt van mellettem életem értelme.
Nem tudom mióta futottunk, de az úszással együtt kezdtem most már fáradni. Ennek ellenére viszont tartottam a tempót mellette, azért sem fogok megállni. Aztán támadt egy hirtelen ötletem. Megragadtam a derekánál fogva és a vízbe vetettem magam vele. De úgy hogy én legyek alul, így én értem vízbe hanyatt először, aztán ő meg rajtam landolva. A víz kellően mély itt, szóval nem ütjük itt meg magunkat, de nem is olyan mély, pont kellemes. A vízben sem engedtem el a derekát.* -Ideje kicsit lehűteni magunkat. *Vigyorodtam el szélesen. Kíváncsi leszek a reakciójára.*